A tavaszi első, nyitó bejegyzés óta vártam már, hogy újra mesélhessek arról, mennyi klassz helyen jártunk azóta! Az a benyomásom, hogy a legtöbb embernek Svédországról csak Stockholm ugrik be kapásból, holott a fővároson kívül rengeteg szuper város, látványosság, érdekesség található még itt. Egy ideje gyűjtögetem egy külön doksiban azokat a helyszíneket, amik esetleg szóba jöhetnek, így most újabb 3 +1 helyről számolhatok be nektek. :) 

ÖREGRUND & FORSMARK

Időrendi sorrendben ez a kis halászfalu a legelső a listán, ahová még egy szeles szeptemberi hétvégén autóztunk el. Az ötlet nem tőlem származik, a Facebook-on levő utazós csoportból inspirálódtam, ahol egy fiatal pár osztott meg egy svédországi vlog videót, ahol szerepelt ez a városka is. Rögtön megtetszett, és le is nyomoztam, milyen messze lenne tőlünk. Legnagyobb meglepetésemre csupán másfél órányira, ráadásul a mérete miatt éppen alkalmasnak bizonyult egy kisebb kiránduláshoz. 

Mindig kapva kapok az alkalmon, ha tengerhez közeli helyre mehetünk, épp ezért voltam szuper izgatott, amikor megláttam, micsoda gyönyörűségre bukkantunk. Maga Öregrund nem túlzottan nagy, bőven elegendő a felfedezéséhez két-három óra, amibe belekalkuláltam a tengerparton való ücsörgést is. :) Mi egy nagy kört tettünk a belvárosban, érintve minden fontos látnivalót, amit a partról kiszúrtunk. Felfedeztük a helyi templomot, megnéztük az óratornyot, és kellemes meglepetésként könyveltük el, hogy a nyár végével a turista tömeg is alábbhagyott. A parton békésen sütkérezve megittuk a kis kávénkat, és élveztük az arcunkat simogató nyári napsugarakat. Szerintem tökéletes hétvégi program; a bájos utcáival, meseszép kikötőjével és a rusztikus házikóival teljesen levett a lábamról! 

Hazafelé más útvonalat választottunk, így nem csak egy nagyon cuki őzikével találkoztunk, hanem egyúttal egy teljesen mesebeli kis településre is rátaláltunk! Forsmarkról ezidáig sosem hallottunk, ráadásul az egész hely mindössze néhány házból, egy templomból, egy kastélyból, illetve egy gyönyörű tópartból áll. Kicsit mindkettőnket egy skanzenre emlékeztetett, amit tetézett az is, hogy rajtunk kívül szinte senki sem járt arra. Az épületek sem néztek ki tipikusan svédnek, inkább amolyan elvarázsolt angol falucskának tűnt az egész. Egészen hihetetlen, hogy ilyen helyiségek is léteznek errefelé, abszolút kellemes meglepetés volt! :) 

ÖSTER MALMA 

Valahányszor a Skavsta reptérre érkeztünk, kíváncsian nézegettem a prospektusokat, melyek Nyköping-t és környékét mutatták be. Ki is választottam néhányat, és lapozgatás közben fedeztem fel Öster Malmát, ami egy viszonylag nagyobb erdei komplexum hotellel, vadasparkkal, valamint egy picurka kastéllyal. Az is kiderült, hogy itt található a Svéd Vadásztársaság (Svenska Jägareförbundet) központja is. Engem legfőképpen a vadaspark hozott lázba, különösen a szarvasok miatt. Arra pedig álmomban sem gondoltam, hogy sétálás közben teljesül az egyik legrégebbi kívánságom...!

Nem is szükséges egészen Nyköping-ig elmenni, jóval korábban kell letérni az autópályáról. Kisebb falvakon át vezet az út, melyet fantasztikus, hatalmas fákkal övezett utak szegélyeznek. Sejtettem, hogy ősszel lesz igazán mesebeli a táj, de a látvány minden várakozásomat felülmúlta. Elképesztő színkavalkád fogadott bennünket: mindenütt sárga, bordó és narancs foltok színezték a környéket. Szívem szerint órákig gyönyörködtem volna benne, annyira varázslatos volt! Öregrundhoz képest itt azt tapasztaltuk, jóval nagyobb az embertömeg, ami leginkább a helyi étteremnek volt köszönhető. A többség az ebédelés végét követően el is tűnt, délután 16 órára már nyoma sem volt a csődületnek. 

Miután leparkoltunk, felkerestük a recepciót, ahol megvettük a belépőket (ezt én bonyolítottam le svédül :)), és már útnak is indultunk a vadaspark felé. Láttunk fácánokat, vadkacsákat, libákat, és elméletileg fogoly, illetve siketfajd is látható, de ők nem mutatták meg magukat. A muflonok még kicsit bátortalannak tűntek, viszont az őzikékhez érve már lelkesebb volt a fogadtatás. Egy-két suta el is indult felénk, viszont amikor feltűnt a színen a gondozónő, láthatóvá vált a csapat többi tagja is. A nő kedvesen elindult felénk, a kezében néhány kisebb almával, és megkérdezte tőlem, lenne-e kedvem odaadni nekik. Fülig érő vigyorral válaszoltam, hogy persze! Elképesztő boldogság volt számomra, egyúttal hihetetlen élmény testközelből látni és csodálni ezeket a páratlan élőlényeket. Az egyik őzike különösen a szívemhez nőtt, tőle el is köszöntem kifelé menet. Barátságosan odaügetett hozzám, és hagyta, hogy megcirógassam a füle tövét. ♥ A park jelentős része egyébként erdő, így az állatok természetes közegükben élhetnek. Az őzikéken felül egy hím jávorszarvassal is találkoztunk, aki békésen eszegetett tőlünk néhány méterre. Én séta közben egy nagy zacskó makkot is szedtem, illetve néhány szép, színes levelet is, amit az előszobai vázába szántam. A szeles, hűvös idő miatt nem akartunk sokat időzni, így lassacskán a kijárat felé fordultunk. Ekkor a tónál három ismerős sziluett bontakozott ki: egy jávorszarvas család. Papa, mama és a kicsi borjú először távol, a színes fák árnyékában időzött, ám a gondozónő megjelenésével egyre közelebb merészkedtek hozzánk. Időközben a tömeg is nőttön-nőtt. Összeszedtem minden bátorságom, és megkérdeztem, kaphatnék-e esetleg még egy almát. Így esett, hogy Holgert, a hímet is megetethettem, és ezzel még egy álmom vált valóra! A bejárat melletti szűk úton ellátogattunk még a vaddisznókhoz is, ahol teljesen elolvadtam a csíkos malackák láttán, illetve sikerült szednem néhány csipkebogyó vesszőt, amit szintén őszi dekorációnak terveztem. 

▵▵▵

Lesétáltunk még a tópartra, illetve megnéztük a kastélyt is, de csak kívülről. Mivel a szél egyre erősödött, visszatértünk a kocsihoz, megettük a szendvicseinket, és lassan elindultunk hazafelé. Mondanom sem kell, ehhez a kiránduláshoz fűz az ősz egyik legszebb élménye, minden perce ajándék!

Valójában erről a helyről már írtam korábban, ám akkor csupán egy kis időt tölthettünk el. Tőlünk kevesebb, mint egy óra kocsival, így keresve sem találhattunk volna jobb vasárnapi programot. Az őszi fények, a vízpart, illetve a még virágzó növények tökéletes összhangot alkottak, amihez nagyban hozzájárult a csodálatos, napfürdős idő is. A Holland Park japánkertje óta teljesen odavagyok az efféle kertekért, és az interneten kutakodva újra feldobta nekem a Google találatként, miszerint itt is található egy. Ezen felbuzdulva ezúttal a terület másik felét is felfedeztük. Rajtunk kívül jó páran sétálgattak még arra, gyönyörködtek a tájban, a színekben, és töltekeztek fel a melengető napsugarakkal. 

A japánkert nem olyan nagy, mint Londonban, ennek ellenére megvan a maga bája. Egy kecses, ívelt híd, őszi színekben pompázó fák és bokrok, ezenfelül egy aprócska kőpad is helyet kapott benne. Kellemes pillanatokat idézett fel mindkettőnkben, kicsit újraélhettük a nyári kirándulás emlékét. :) Továbbsétálva megcsodáltuk az égig érő fenyőket, a pirosodó bogyókat, a napsárga leveleket...  Külön meglepetésként ért a tök kiállítás, ahol mindenféle formájú-, színű-, és méretű zöldség bemutatásra került, továbbá a bejáratnál egy hangulatos, őszi dekoráció is. Az egész kert tele van felfedezésre váró részekkel, így azt tervezzük, tavasszal is visszatérünk. Egészen más élmény lesz, mint így, októberben, de biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan káprázatos!

(Képek forrása: saját)