Még mielőtt évet értékelnék, szerettem volna elkészíteni a szokásos havi zárót, ami már nagyon a szívemhez nőtt az elmúlt év alatt. :) Jó látni összegezve, hogy mi minden történt velem, mit olvastam / néztem meg, illetve nekem is segít a nehezebb pillanatokban; könnyebben merítek belőle. A december egészen hamar elrepült, köszönhetően annak, hogy már iszonyatosan vártam 22-ét, amikor is két teljes hétre hazautaztunk. Ebből már csak két nap maradt hátra, úgyhogy nem mondom, nehezemre esik visszautazni, de erőt ad az, hogy vannak terveim, céljaim az új évre, és ezeket szeretném is megvalósítani. :) 

Könyvek és olvasás 

Igazán gazdag volt a 2017-es karácsony, ugyanis nem kevesebb, mint 6 könyvvel gazdagodott a szépségeim száma! Mindnek nagyon örülök, és persze mindet minél előbb el szeretném olvasni. Sőt, az egyiket, a már rég vágyott Lagomot még az idén gyorsan sorra is kerítettem. Igyekszem a jövő évben sem túlzottan halmozni, hanem okosan és ügyesen vásárolni, megfontoltan és átgondolva. Ez elég jól bejött az idén, de erről bővebben majd az évzáró posztban írok. Vannak benne olyan könyvek is, amik ugyan nem voltak fent a kívánságlistámon, mégis ezekre esett a választásom. Ezúttal én személyesen választhattam ki három könyvet is, bele-beleolvasgatva az engem érdeklődőkbe, és így messze jobban  el tudtam dönteni, mint vaktában, az interneten. Jó dolog néha bóklászni egy óriási könyvesboltban, válogatva, és vacillálva, melyikkel is térjek haza. Hiányzott már ez a "gondtalan" érzés!

❊❊❊

Linnea Dunne: Lagom 

Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse 

Tittel Kinga: Mesélő Budapest 

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete 

Szabó Magda: Álarcosbál 

Simone van der Vlugt: Delfti kék

❊❊❊

Az olvasást is eléggé felpörgettem így az év végére, úgyhogy a végső szám végül 10 lett. Ebből kettőt még novemberben kezdtem el, de csak december közepén fejeztem be, úgyhogy ezeket is ide sorolom. Volt közte mesekönyv, verseskötet, illetve karácsonyi történet, de sokat válogattam a saját könyveim közül is. Ami különösen tetszett, az Debbie Macomber bájos és elragadó romantikus könyve, a Fagyöngy alatt. Biztosan fogok még tőle olvasni. :) Élvezettel faltam az oldalakat az Áfonyka, a Titokzatos tél Mumin-völgyben, a Lagom illetve az Orient expressz alatt. Utóbbi újraolvasás, mert az első olvasáskor, 2011-ben, még nem voltam annyira vevő Agatha néni könyveire, de most kifejezetten nagy felüdülés volt, ráadásul a filmet is újranéztük. 

Csalódás volt viszont az Ármány és kézfogó, amivel különösen megszenvedtem. Azt hittem, hogy az oldalak száma egyenesen arányos a minőségi, pörgős történettel, de tévedtem. A minőség továbbra is kifogástalan, Böszörményi Gyula kutatómunkája elképesztő, ellenben a történet egy fikarcnyit sem mozdult előrébb, és az oldalak jelentős részét ásítozva olvastam. Unalmas, száraz, és zsúfolt lett, már nyoma sincs a kezdeti lelkesedésemnek. Mindenképp be szeretném fejezni a sorozatot, hiszen ha már eddig eljutottam, nem fogom csak úgy sutba vágni, de bizony gyakran eszembe jutott, hogy szívesebben hagynám inkább félbe, és történjen már végre valami... 

Filmek 

Bevallom, annyira vártam már a karácsonyt, hogy már novemberben elkezdtem hangolódni a hozzá való filmekkel, de ezt folytattam decemberben is. Újranéztem néhány kedvencemet, ráadásul a barátom még sosem látta az Igazából szerelmet, úgyhogy ezt nem hagyhattam annyiban, így az egyik este bekuckóztunk és egy adag nasi társaságában megnéztük közösen. :) Jó pár éve terveztem, és vasalás közben kifejezetten segített Sandra Bullock egy kedves régi mozija, az Aludj csak én álmodom. Kedvenc ugyan nem lett, de remekül kikapcsolt, és megmelengette a szívem. Moziztunk is, a húgom kérésére, mivel ez a mi közös filmünk, megnéztük a Bardeni Bellák életének utolsó felvonását, azaz a Tökéletes hang 3-at. Jól elszórakoztunk rajta, egynek elment, de ezt sem tervezem rongyosra nézni. 

❊❊❊

Klasszikus filmeket is néztünk a barátommal, ez az egyik újévi terv, hogy behozzak néhány lemaradást. Az ő javaslatára Spielberg régi filmjét, a Párbajt, illetve Yves Montand híres moziját, a Félelem bérét néztük meg. A Párbaj jobban tetszett, a Félelem bérét cseppet unalmasnak találtam, a vége meg egyenesen nyomasztó. Januárra a Casablancát várom, mert Ingrid Bergmant eddig a "kis barna bébis" szerepéből ismerem, azaz az Orient expressz Greta Ohlssonja jut eszembe róla, és ez a szerep messze nem mutat eleget a színészi kvalitásaiból. 

Programok 

Ahogy a poszt elején is írtam, a december rettentő gyorsan eltelt. Főleg azért, mert már nagyon készültem a hazaútra, és igyekeztem addig minden ajándékot elkészíteni / becsomagolni / megvenni. Az idén különféle házi készítésű ajándékokat adtunk a családjainknak, így készült házi pesztó, karamellkrém, csokis mogyorókrém, illetve hagymalekvár. Ezen felül minden család kapott házi szaloncukrot és egy lovacskás karácsonyfadíszt is. Mindenki nagyon értékelte, és azt hiszem, ezzel egy szuper hagyomány kezd formálódni. Sütöttünk bejglit (az almásat meg kell ismételnem, mert eszméletlen jó!), illetve mézeskalácsot is, amit szépen kidíszítettünk. A Dr. Oetker dekortoll egy szuper találmány, imádtam vele alkotni! A konyhában is egyre magabiztosabban sürgök-forgok, ami óriási önbizalmat jelent a mindennapokban. Már képes vagyok szinte bármit elkészíteni receptkönyvből, és a főzés egy hatalmas inspirációs löketet is jelent a számomra. Bátran kísérletezhetek, próbálgathatok ki új recepteket, a barátom pedig mindet értékeli, úgyhogy ez hihetetlenül jó érzés, ami visz előre és motivál, hogy egyre jobb legyek benne. 

Az adventi hétvégéket is igyekeztük megtölteni különféle programokkal, így elmentünk Sigtunába, a karácsonyi vásárba, ahol megnéztük a Luca napi felvonulást is. Ez utóbbi számomra hatalmas élmény volt, biztos vagyok benne, hogy 2018 sem múlhat majd el nélküle. Stockholmba is beutaztunk, ott is főleg a vásárra fókuszáltunk, illetve a mézeskalács kiállításra, amit még az Instagramon szúrtam ki a visitstockholm oldalán. A Moderna Museet földszintjén kerültek bemutatásra a különféle házikók, amik hol elképesztőre, hol cukira sikerültek, attól függően, milyen korú személy készítette. :) A karácsonyi vásár pedig régi vágyam volt, hogy élőben is láthassam a mézeskalácsházikók közt megbújó, óvárosi forgatagot. A hangulata fantasztikus, viszont árban messze itt kellett a legtöbbet fizetni bármilyen kis mütyürkéért. Sajnos a tömeg, illetve a kicsi hely miatt elég zsúfolt benyomást keltett, nem maradtunk túl sokáig, de azt meg kell említenem, hogy a Gamla Stan minden évszakban csodás, különösen így, kidíszítve-kivilágítva, az advent közepén, karácsonyra készülődvén. Még a hazautazásunk előtt elmentünk az Ikeába is, egy hagyományos julbordra, amivel kissé túllőttünk a célon, mert egy svédasztalos asztalnál az ember nehezen találja meg a helyes mértéket, de azért aggodalomra semmi ok: aznap kivételesen kihagytuk a vacsit. :) Az ételek és az ízek a miénktől eltérnek ugyan, de ennek ellenére elég könnyűek; sok saláta, zöldség, húsok és vegaételek is megtalálhatók, úgyhogy mindenki talál kedvére valót. Nekem különösen a különféle pácolt halak ízlettek, hering és lazac is volt, és isteni volt mindkettő! Alig lehetett választani. :) 

❊❊❊

A január és az új év kezdete magában hordozza az újrakezdés minden reményét, úgyhogy én is igyekszem erővel és energiával telve nekivágni a terveknek, haladni a svéddel, és találni egy szuper munkát, ami örömet jelent majd a mindennapokban. Szerencsére a családom és a barátom mindenben támogat, úgyhogy a biztos háttér mellett rajtam múlik, hogy képes leszek-e haladni tovább ezen az úton, és megvalósítani a terveimet. Remélem, így lesz, addig is, minden jót kívánok Nektek, és hamarosan jövök az évzáró poszttal! :)

(Képek forrása: saját // Pinterest)