Ezzel a bejegyzéssel egy új rovatot szeretnék útjára indítani, méghozzá, ahogy a címe is mutatja, minden hónap legkedvesebb olvasmányáról írnék egy kicsit részletesebben is. Mivel viszonylag kevés a könyves tartalom, ezt igyekszem ezzel orvosolni és magamat is ösztönözni, hogy másnak is kedvet adjak egy-egy olvasmányhoz. De elég is a bevezetőből, lássuk, mi is volt január kedvence!

Korábban is szemeztem már a könyvvel, sőt, a Könyvfesztiválos kívánságlistámra is feltettem annak reményében, hátha sikerül kifogni hozzá valamilyen szuper akciót. Bár ott és akkor nem vettem meg, mert a keretembe nem fért volna bele, így eltoltam a beszerzését. Tavaly karácsonykor viszont nem volt kérdés, mire is vágyom legjobban. A fa alatt, csinos kis csomagolópapírba csomagolva, ott lapult ez a szépséges könyv, én pedig alig vártam, hogy végre belefogjak!

Nem kimondottan a felnőttek a célközönség, ez már az előszónál is kiderül, mégis úgy gondolom, hogy bárkinek, bármilyen korú, illetve nemű is legyen az illető, rögtön felcsillan majd a szeme, amint meglátja, hogy a Mesélő Budapest sokkal több egy szimpla kalauznál. Messze nem csak egy száraz, tömény, unalmas adatokban és leírásokban gazdag prospektus, hanem egy színes, izgalmas, magával ragadó, rendkívül kompakt kis könyvecske, amit azok is élvezettel fognak forgatni, akiket eddig nem igazán érdekelt különösebben a főváros és a titkokkal, rejtélyekkel teletűzdelt története.

Maga a könyv igen logikusan van felépítve: a történelmi áttekintés után (amit, hozzá kell tennem, úgy sikerült összefoglalni, hogy még én magam is élveztem, pedig a tizenkettedikes töri órák után egy életre meggyűlöltem a történelmet) először Budát, majd Pestet vesszük sorra, a legismertebb kerületeket beleértve, végül kitérünk még a Dunára, illetve Budapest hídjait is közelebbről megismerjük. Nyilván nem lehet elvárni, hogy a város összes kerülete, fontosabb épületei, szobrai és érdekességei helyet kapjanak, ez túlfeszítené a kereteket és az egyensúly is felbomlana. Azt hiszem, itt pont megfelelő az arány: mindenki megtalálhatja a számára kedves városrészeket, helyszíneket és biztos vagyok benne, hogy sokakat egy kibővült városnéző túrára is sarkall majd. 

Pedagógiai szempontból is remek kezdeményezésnek találom ezt a kalauzt, mert úgy mutatja be a fővárosunkat, hogy közben játékosan, észrevétlenül tanulunk, szívjuk magunkba a friss információt.  Nagyon értékeltem, hogy ugyan a fiatalok számára íródott, mégsem éreztem túlzottan didaktikusnak, szájbarágósnak. A hangvétele úgy válik lebilincselővé, hogy közben nem érezzük azt, hogy milyen gyerekes is a mondanivaló. Az illusztrációkért rajongok, teljesen levettek a lábamról! Nem kevésbé a gyönyörű képek, archív felvételek, amik a múltbéli szakaszokat varázsolják még autentikusabbá. A túránk során segítőtársunk is akad, méghozzá Szotyi, a galamb. :) Utóbbi időnként elrejtőzik, csak a lábnyomai árulkodnak a hollétéről, így a kisebbeknek ez egy aranyos játék is lehet.

A Tudod-e fülek alatt rejtőző érdekességek, illetve a kisebb kitekintések még gazdagabbá teszik a leírásokat. Hihetetlenül hamar be lehet falni, de érdemes beosztogatni, már csak azért is, mert egy bizonyos oldalmennyiség után kissé töménynek tetszhet. Ezt elkerülendő, én is több napra porcióztam, de a végén olyan elégedetten és vidáman csuktam be a könyvet, hogy fejben már a következő túrámat tervezgettem, amit az olvasottak alapján képzeltem el.

Valószínűleg az is számít, hogy én kifejezetten rajongok Budapestért, különösen a kedvenc helyeimért. Közel egy évig Budán is laktam a párommal, szóval a Móricz Zsigmond körtér talán mind közül a legkedvesebb a szívemnek, de imádok a rakparton villamosozni, császkálni a Deák téren, végigsétálni az Astorián, leülni és olvasni a Károlyi kertben, vagy felfedezni egy újabb sütizőt a Pozsonyi úton. Számtalan olyan helyszínt ismerek, amik láttán megdobban a szívem, és hirtelen úgy érzem, az egész világot meg tudnám ölelni. Ezt az érzést a Mesélő Budapest még jobban megerősítette, és már most készülök arra, hogy legközelebb kicsit több időt tölthessek el a mesés fővárosunkban!

(Képek forrása: saját // moly.hu)