Azt gondolom, nem fogok újat mondani, ha azt írom: ez a május baromi gyorsan elszaladt. Viszont végre berobbant az igazi napos idő, virágoznak az orgonabokrok, a repcemezők, és a természet csak úgy ontja magából a finomabbnál finomabb illatokat. Igen, ilyenkor határozottan élvezem, hogy hozzánk egy picivel később érkezik meg a tavasz, de akkor szó szerint berúgja az ajtót! 

Felbuzdulva a márciusi Libris csomagon, májusra is leadtam egy rendelést - ezúttal kifejezetten a névnapomra szántam őket. Nevezetesen ők kerültek fel a polcomra: 

Két hazai film is sorra került: először A feltaláló, utána a Pesti balhé. Az előbbi nagyon érdekes volt; Béres József életét és munkásságát mutatta be. Bevallom, én nem tudtam, hogy ennyire meghurcolták, és ennyire harcoltak a Béres csepp ellen, épp ezért kissé ironikusnak érzem a történet fényében, hogy azóta mennyi kitüntetést és díjat kapott kárpótlásul... Az utóbbi kicsit felemás érzéseket keltett bennem: a szereplőgárda alapján valami jobb dologra számítottam, ehhez képest a cselekmény itt-ott megbicsaklani látszott, úgyhogy ez tipikus egyszernézős mozi - nem is érdemes sokat várni tőle. Ellenben a budapesti felvételek valami mesések, főleg az éjszakai vágóképek. Plusz itt van még a Raya és az utolsó sárkány, amit személy szerint nagyon élveztem. A főbb mondanivalót tekintve nincs új a nap alatt, bár, azt hiszem, ennyi mese után már nehéz valami újjal előrukkolni. :)

Mostanában minden hónapra jutott egy Attenborough: ezúttal a Perfect Planet mellett döntöttem, ami ismételten lenyűgözött, ahogy azt a BBC-től már megszokhattam. A végére értünk a Miss Marple sorozatnak is, ami kifejezetten a szívemhez nőtt, de hazudnék, ha azt írnám, hogy ezentúl hardcore Marple rajongó leszek - azt azért nem. Ugyanakkor kedvet kaptam néhány történet elolvasásához, majd idővel csemegézek közülük. A Jurassic World: Krétakori tábor amolyan guilty pleasure sorozat nekem: hiába nem én vagyok a célcsoport, ettől függetlenül ugyanúgy izgulok rajta, és agyalok a lehetséges végkimeneteleken. Ez az évad ráadásul kicsit sötétebb tónust is kapott, így kíváncsian várom, mi lesz a folytatásban. A The One kapcsán leszögezném, hogy a könyvet nem olvastam, ebből kifolyólag nincs összehasonlítási alapom. Egyszerre volt izgalmas, dühítő, érdekes és szívfacsaró. Maga a sorozat elég gyorsan haladós, mi egy hétvége alatt kivégeztük, de a végére nem tudtam eldönteni, hogy mit is gondoljak Rebeccáról. Maradtak még bennem kérdések, pláne, hogy egy váratlan függővéggel zárult az első évad. 

▿▾▿

A változékony időjárás nem igazán kedvezett a kinti programoknak, ennek köszönhetően gyakran maradtunk inkább otthon. Ez viszont remek alkalomnak bizonyult a mini "kamránk" rendszerezéséhez, amit néhány óra alatt sikeresen abszolváltunk is. Egy kisebb szekrényről beszélünk, aminek két polcos része, illetve alul kisebb tárolói vannak, de én roppant elégedett vagyok a végeredménnyel. Jóval szellősebb és átláthatóbb minden, egyszerűen öröm végignézni a sorokon! 

A másik szuper dolog, a házi túró készítése - nem másból, mint filmjölkből, azaz aludttejből! Nevetségesen egyszerű, nem is értem, eddig mi tartott vissza tőle. Nem kell mást tenni, mint lassú tűzön felfőzni az aludttejet, ami egy idő után magától szétválik túróra és savóra. Amint kialakul a két réteg, szűrőbe teszem, és hagyom lecsepegni attól függően, hogy milyen száraz vagy nedves keveréket szeretnék. Jelentem, palacsintatölteléknek is kiváló! 

Azért a hónap végére egy kis kirándulás is belefért: Gamla Uppsalába, illetve Linné házához autóztunk el, és szívtuk tele az orrunkat a bódító orgonaillattal. Miközben a házikó felé igyekeztünk, egy meseszép repcemezőre bukkantunk, ahol egy kis üregi nyuszi ugrándozott az út szélén. Imádom, amikor ez a sok apró, sárga virág találkozik az ég kékjével: ezek az igazi svéd színek. :)