November és december • 2023

január 08, 2024

Még mielőtt nekilátnék az évösszegző posztnak, szerettem volna "méltón" búcsúztatni az óévet, és a havi záró rovatnak is egy teljes keretet adni. 2023 utolsó hetei villámgyorsan elrepültek, még a szokásosnál is gyorsabban múltak a napok. Ráadásul itt, északon, már november végétől folyamatosan havazik, így az advent szinte mindig tökéletes téli hangulatban telik. :)

Könyvek és olvasás

A november teljesen nullás, viszont a december igen bőkezű volt hozzám: kereken 5 könyvvel gazdagodott a kis könyvtáram. A drága férjem lepett meg elsőként az új Barreau-val, aminek nagyon örültem, a maradék 4 kötet a karácsonyi csomagomban kapott helyet. Bővült az Attenborough-, az Oltári Austen-, illetve a Kavagucsi részleg, az utolsó választottam pedig egy Patat Bence válogatásában és fordításában kiadott verseskötet, a Szólj, ha kell egy barát. Utóbbira elképesztően kíváncsi vagyok, de mindegyik szerzemény szívemnek kedves darab. ♡


Az olvasást is jól megtoltam a végére, így végül 10 könyvvel zártam az évet. Műfajukban ismét igen vegyes társaság verődött össze; akad köztük romantikus, ismeretterjesztő, de még karácsonyi szakácskönyv is! Egy Harry Potter és a Tűz Serlege újraolvasással indítottam, ami mindig otthonos érzéseket kelt bennem, majd jöttek a rövidebb, várólistacsökkentő kihívásra beválogatott versenyzők: a Használati utasítás Izlandhoz (rövid, de szellemes), az Esznek-e a halottak epertortát? (bűbájos és szerethető), a Muminpapa hőstettei (kalandos), és a Sinrin-joku (informatív és gyönyörűen illusztrált). A titkos csillagvizsgáló nagyon pozitív csalódás volt, messze jobban élveztem, mint az írónő első regényét! Elképesztően érdekesnek találtam még Andersen utazási naplóját, amit a Könyvhéten zsákmányoltam, és igen jó találatnak bizonyult. 

És persze a karácsonyi hangolódás sem maradhatott el: a Louisa May Alcott novelláskötet kissé felemás érzéseket hagyott bennem, ennek ellenére kellemes élményt nyújtott, illetve a Skandináv karácsony is felemelő délutáni kikapcsolódás volt. Sütni még nem sütöttem belőle - egyelőre -, de jó pár szuper receptet találtam, amit az új évben mindenképp ki szeretnék próbálni! Egyedül Papp Diána rövidke, nyúlfarknyi novellája okozott egy kis csalódást - számomra túlságosan gyorsan ért véget, és a főszereplőt sem zártam túlzottan a szívembe. De egy kis fiaskó igazán belefér. :) 

Filmek és sorozatok

Ezúttal nem találtam olyan sok szimpatikus címet a streaming szolgáltatóknál, mint korábban, úgyhogy a karácsonyi filmes merítés is jóval kisebb lett. Többnyire újranézésekkel töltekeztem, de azért akadt egy-két ígéretes darab, nevezetesen a Múlt karácsony, és A karácsonyi vihar. Az előbbi kifejezetten keserédes, és minden bizonnyal Emma Thompson, illetve Emilia Clarke remek alakításai nélkül sokkal kevesebb lenne, míg a norvég minisorozat elképesztően szerethető és emberi. Kicsit olyan, mint az Igazából szerelem, csak épp skandináv felfogásban. Mondanom sem kell, imádtam az egészet, és gyanítom, hogy jövőre is újra fogom nézni. 


Továbbá kipörgettük még A korona utolsó felvonását (kissé Diana-centrikus lett a végére, ennek ellenére borzasztó sokat tanultam belőle), Az élet dicsérete legfrissebb évadát (ami mindig mosolyt csal az arcomra), Az élet a bolygónkont (látványos és elképesztő), valamint a Télapuk folytatását (kellemes kis blődség, de semmi több). 

Programok

November első hetét még otthon töltöttük, majd hirtelen belecsöppentünk a karácsonyi előkészületekbe. Az idén nagy fába vágtam a fejszém, ugyanis kitaláltam, hogy mindkét családomat szeretném meglepni egy-egy általam készített sütikkel teli dobozzal. A dobozokat már korábban beszereztem egy cukrászkellékes boltban, és a lista is hamar összeállt - már csak az időt kellett ügyesen beosztani. Szerencsére ez is a lehető legjobban alakult, és időben elkészült minden. Összesen 8-féle sütit sütöttem, és kivétel nélkül mindegyik hatalmas sikert aratott. :) 


A december másik nagy durranása a húgomék látogatása volt, ami éppen advent első hétvégéjére esett. Ő nálunk vendégeskedett, míg a keresztanyukámnak és az unokatesómnak tőlünk pár perc sétára találtam egy szuper Airbnbt. A szombat reggelt már a Skanzenben kezdtük, ahol egy kiadós séta, ebéd, és karácsonyi vásár nézelődésen felül még az északi állatokat is felkutattuk. Egész nap csodás hóesés volt; pont olyan, mint a mesében. A nagy hidegnek köszönhetően ráadásul életemben először láthattam a hópelyhek mintáját! Sosem gondoltam, hogy a rajzok ennyire igazak, de a valóságban még csodálatosabbak ezek a kis törékeny apróságok. :) Vasárnap Norrtäljébe autóztunk, ahol hasonló időben jártuk be a városkát, majd a nap végén az Ikeába mentünk, hogy részt vehessünk a julbordon, azaz a karácsonyi svédasztalos vacsorán. A hétfő délelőtt már hamar elment, de még pont belefért egy gyors sigtunai látogatás, és egy búcsú fika a Tant brunben. Intenzív hétvége volt ugyan, de annál szuperebb felütése az adventnek. ♡

A Szentestét ezúttal is anyósomnál töltöttük, majd másnap mentünk haza, hozzánk. December 26-án régi vágyam teljesült: megnéztük a Gyilkosság az Orient expresszent a Thália Színházban Szervét Tibor főszereplésével. Bár akadtak eltérések a könyvhöz képest, a megvalósítás rendkívül magas színvonalú lett, és a díszleteket is imádtam! A két ünnep közötti pár napot többnyire a családdal töltöttük, szilveszterre viszont visszatértünk a Mátrába, hogy aztán ott búcsúztassuk el a 2023-as esztendőt - így lett kerek a történet. 

(Képek forrása: 1, 2, 3 + Google + saját)

Hasonló bejegyzések

4 megjegyzés

  1. Vártam már a kéthónapos összegződet. :)
    A Szólj, ha kell egy barát klassz lehet, annak idején nagyon szerettem az Ami a szívedet nyomja kötetet.
    A karácsonyi viharba többször is belekezdtem, de aztán mindig félbemaradt, nem volt vele bajom, csak elfelejtettem. A koronával végeztem én is, szépen lezárták, de még elbírtam volna pár részt, hogy tényleg Erzsébet élete végéig bemutassa az eseményeket. Az élet dicséretét is elkezdtem, de még nem jutottam a végére. A Télapuk nekem jó szórakozást nyújtott, ámbár sokszor ez is bőven elég tud lenni.
    Szívesen lennék a családtagod, egy doboz házi süti mindig jöhet. ;)
    A programokért "irigyellek", mindig olyan színvonalasnak tűnnek, és klassz lehet egy fehér karácsony vagy legalábbis advent. Mindjárt megyek az évértékelőre is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Az "Ami a szívedet nyomja" anno az egyik kedvenc verseskötetem volt, emiatt is szerettem volna - többek között - a polcomon tudni Patat Bence válogatását is. :) Ó, nahát, pedig nagyon aranyos sorozat! Ha egyszer kedvet éreznél hozzá, hogy befejezd, nagyon ajánlom! :) A Koronából én is néztem volna még néhány epizódot, főleg hogy azért bőven történtek még dolgok, de a lezárás nagyon megható lett. Egyetértek, a Télapuk nálam is ugyanezt jelentette. :)
      Óh, köszönöm! :D Nagy sikert aratott egyébként, Anyukám azt mondta, hogy ez az egyik "jótéteményem" :), mert így neki alig kellett sütnie az ünnepek alatt. Bevallom, nekem azóta van újra karácsonyi hangulatom, hogy Svédországban élhetem át az adventet, és ezt a keresztanyukámék is megerősítették. Egészen más élmény így, mintha újraélném a gyerekkori karácsonyokat. :)

      Törlés
    2. Listára tettem A karácsonyi vihart, egyszer majd sorra kerül. :)
      Érdekes dolog ez, hogy mennyire kapcsolódik a fejünkben a karácsonyhoz, adventhez a hó. Talán tényleg gyerekkori emlék, pedig az én gyerekkoromban se volt minden évben havas a december. Ugyanakkor meg ott vannak a déli országokban, trópusokon, Ausztráliában élők, ahol meg sosincs hó, és nagy valószínűséggel Betlehemben sem volt Jézus születésekor (főleg, hogy elvileg nem is decemberben született). Na, de jól elkanyarodtam. :) Persze, a filmek, reklámok is ráerősítenek erre, holott egyre kevesebbszer van karácsonykor hó Európának ezen a részén.

      Törlés
    3. De jó, nem fogod megbánni! :) Nagyon érdekeset írtál a havazásról, meg a karácsonyi hangulatról, sok igazság van benne! A gyerekkoromban azért gyakoribb volt a havazás, na meg a két ünnep közötti időszakot is többnyire kint töltöttük nagy szánkózásokkal, hóember építéssel, korizással... Lehet, hogy ez is közrejátszik ebben. :) Emlékszem, amikor a nagyszüleim karácsony körül kint voltak Ausztráliában, és mesélték, hogy ott tengeri fürdéssel ünnepelnek az emberek. Nagyon fura volt hallani, számomra a karácsony és a havazás valamennyire össze is tartozik.

      Törlés