Köszi! :) Szerintem érdemes kisebb célokat eltervezni, hogy ne legyen olyan sok olvasatlan könyved, pl. kitűzni, hogy az év feléig elolvasol mondjuk 5 könyvet. Ez tökre teljesíthető, és ha kisebb lépésekben gondolkozol, talán könnyebb is elérni. ;)

Ó, ez a sütis könyv nagyon izgalmasan hangzik! Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmem. :) Az életrajzi könyv is szuper, szeretem a Kossuth Kiadó ezen sorozatát. Tervezek is olvasni belőle az idén. :)

Talán nyafogásnak meg kifogásnak tűnhet, de semmi ilyesmit nem szeretek kitűzni magam elé célnak, a vcs-n se veszek soha részt. Annyi muszáj dolog van az életben, nem szeretném, ha az olvasáshoz bármi ilyesmi is kapcsolódna, és ha kitűznék magam elé bármilyen kicsi célt is, úgy érezném, kötelető és ha nem sikerül, elbuktam. Még azt se "határozom el", hogy hány könyvet lenne jó elolvasni egy évben. Bejelölök ugyan gr-en egy számot, de még ez is nyomaszt egy kicsit, hogy sikerül-e. Ez tűnhet hülyeségnek, elismerem. Inkább a könyvhalmozásról kellene leszoknom, de mikor annyi csábító cím van! :D Sokszor aztán kiderül, hogy sosem fogom elolvasni, persze, miután már megvettem, és gyakran olvasatlanul adom el. Ezzel kellene kezdeni valamit.

Örülök, ha tudtam ajánlani valami jót, reméljük, nem lesz csalódás.

Elképesztő mennyiségű ilyen életrajzi könyv, sőt sorozat van most, és jó lenne néhányat el is olvasni, csak eddig nem tudtam, hol kezdjem, de ez a Hedi Lamarr jó kezdetnek tűnik. :) Aztán meglátom, ráattanok-e majd másokra is.

Megértelek, nem mindenkinek valók ezek a kihívások. :) De ugye tudod, hogy nem dől össze a világ akkor sem, ha nem olvasol el annyi könyvet, amennyit bejelölsz? Tudom, nehéz ettől függetleníteni magad, nekem is sok időbe telt. Én mindig csak kis lépésekben gondolkodom, sosem nagy távlatokban.

Reméljük, igen! :)

Jaj, ne is mondd, ez a Kossuthos sorozat is olyan tempóban nő, hogy képtelenség utolérni magam vele. Ráadásul nem is mindegyik érdekel, most a Grace Kelly-s, illetve a Dian Fossey-s várakozik nálam a sorban, meglátjuk, valamelyik összejön-e az idén. :) Én egyelőre a Diana hercegnőről, illetve a Coco Chanelről szólót olvastam el, mindkettő teljesen rendben volt.

Tudom, hogy nem, gondolom, valamiféle megfelelési kényszer lehet, hogy ha vállaltam egy kihívást, akkor teljesíteni kell. El kéne engedni, igazad van, csak nem tudom, hogyan. :D

Én pl. a Beiersdorf történetén gondolkodtam, A Dallmayrén meg van valami csokis - na, ez vajon mit ául el rólam? :D Pedig pl. a kávét nem is igazán szeretem. :)

Igazad lehet, de egyszer menni fog, hidd el! :)

Nahát, a kávés sztori is izgalmasan hangzik! Meg eszembe jutott a Selma Lagerlöfről szóló életrajzi regény, az is érdekesnek tűnik. Azt be is terveztem februárra. :)

Ó, igen, a Lagerlöf könyvet én is megvettem, egyszer csak majd sorra kerül. :)

De klassz! :) Reményeim szerint az első dupla havi záró bejegyzésben már tudok is mesélni róla! :)

Két különböző könyvet, elég eltérő az ízlésünk ilyen tekintetben. :) De az, hogy közösen olvasunk, egy helyen, egy időben, mégis összekapcsol minket. Szóval én így is nagyon szeretem ezt a kis szokást, attól függetlenül, hogy a kötet nem ugyanaz. :)

A férjed milyen könyveket szeret?
Én nem nagyon szeretek akkor olvasni, ha más is van körülöttem, de emlékszem, mikor a szüleim egyszerre olvastak, ők is más-más könyvet, és valóban bensőségesnek tűnt. Egyszer a Kakuk Marcit olvasták, ami több kötetben volt meg, és más-más kötetnél tartottak, és hol az egyikük, hol a másikuk nevetett fel rajta, aztán néha elmesélték egymásnak meg nekem, hogy mi volt olyan vicces. (Eszükbe sem jutott, hogy ez spoiler lehet, azt se tudtuk, mi az, csak meg akarták osztani egymással meg velem az élményt.) Ez mindig kedves emlékem marad róluk.

Hmm, egy időben sok sci-fit olvasott (többek között a teljes Alapítvány sorozatot), de szereti a novellákat és a non-fiction könyveket is. Utóbbiból főleg az életrajzokat szereti. Mivel sokat foglalkozik a meditációval, ezzel kapcsolatban is szívesen bővíti az ismereteit. Elég szerteágazó, szinte a szöges ellentéte az enyémnek, de azért akadnak átfedések, meg olyan témák, amik engem is érdekelnek. :) Pl. az Attenborough sorozatokat ő is nagyon élvezi, írásban viszont inkább engem köt le jobban ez a téma.

De aranyos ez a történet! Köszi, hogy megosztottad! :)

Á, a meditáció engem is érdekel, régebben sok mindenféle "ezósat" olvastam, most már keveset, inkább podcastokat, előadásokat nézek-hallgatok a témában.

Ő mondjuk kimondottan "ezósat" nem olvas, neki főleg a Headspace nevű alkalmazás volt áttörő, és onnantól egyre kíváncsibb lett. :) Meg van egy tök szimpatikus buddhista szerzetes, akinek YouTube csatornája is van, őt gyakran szokta nézni. Én is vettem már neki kifejezetten meditációs gyakorlatokkal teli könyvet, azt is szívesen forgatta. :)

Ennek a Headspace-nek van köze a Netflixen látható Headspace-sorozatokhoz? Az alvásost megnéztem, és tervezem a többit is.

Igen, ez teljesen ugyanaz! :) A férjem is először a sorozatot látta, és annyira megtetszett neki, hogy aztán letöltötte az alkalmazást is, és több, mint két éve minden nap meditál. Nagyon sokat segít neki, és szívesen is csinálja. :)

Ó! Gondolom, angol nyelvű.

Igen, ez csak angolul érhető el. :( Viszont a Netflixes film le van szinkronizálva, illetve feliratosan is nézhető! :)

Kár, valahogy úgy érzem, meditálni nem tudnék angolul. Ettől függetlenül, lehet, hogy teszek vele egy próbát.
Igen, tudom, jó régóta listára van már téve. Egyszer majd az is sorra kerül. :)

Megértelek, nekem sem menne. De sok meditációs anyag elérhető a neten magyarul is, illetve a Netflixes film végén vannak konkrét gyakorlatok, az sem rossz kezdetnek! :)

Sok mindenem le is van töltve, volt több előfizetésem is, de valahogy a kötött, ún. vezetett meditációk valahogy nem mennek nekem, néha jó, de mindennapi használatra nem szeretném. Most magamtól próbálkozom vele.

Na, majd egyszer csak eljutok a netflixes sorozatig is. :)

Van ez a Sétálómeditációk c. kötet, ami nemrégiben jelent meg. Nekem is felkeltette az érdeklődésem, mert az ülök és csöndben vagyok egyelőre nem jött be. Hátha ezzel sikeresebbek lennénk. :)
https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tarsadalomtudomany/setalomeditacio

Hű, ez érdekesen hangzik! Bár én kimondottan szeretek csak úgy ülni és csöndben lenni, olyannyira, hogy még az is ki tud zökkenteni, ha nem a megfelelő testtartást veszem fel, pl. fekve, de még feltett lábbal sem megy. Az olyan meditációkat viszont kevésbé szeretem, ahol valaki elmondja, hogy mit kell csinálni. Néha jó az is, de amikor folyton ugyanazt hallom, újra meg újra ugyanazt kell elképzelni, arra ráunok.
Ugyanígy vagyok a mozgással is, amíg meg nem tanulok egy gyakorlatot, leköt, amikor már rutinból megy, elunom. Főleg, ha sok ismétléssel jár. ("És még 16 lábemelés", ilyesmik... brrr.) Ezért mondtam le az előfizetéseket, mert untam már, hogy ugyanaz a hang heteken keresztül mindig ugyanazt mondja el, és most egyedül próbálom elképzelni a céljaimat, ennek viszont az a veszélye, hogy elkalandoznak a gondolataim, mert nincs, aki visszarántson. Nem is tudom, mi lenne az ideális. :D

Igen, szerintem is! :) Találtam beleolvasót, az alapján is ígéretesnek tűnik. Csak az árát sokallom kicsit, szerintem ezt majd egyszer könyvtárból fogom kikölcsönözni. Hm, megértem, az ismétlődés nem olyan vidám egy idő után. Az elkalandozó gondolatokkal én is küzdök, nem tudom, a férjem hogy tudja ilyen profin kezelni, de neki egészen jól megy már. :)