Az a helyzet, hogy szinte teljesen leszoktam a húsevésről. Azért írom, hogy szinte, mert minimális mennyiségben még szoktam enni, illetve húslevest is - ez utóbbit kimondottan a kollagén miatt, na meg kizárólag zöldségekkel és cérnametélttel - viszont nagyjából 90%-ban sikeresen visszaszorítottam, és törekszem arra, hogy ez így is maradjon. Ezek után joggal merülhet fel a kérdés: akkor mégis mit eszem? Gyakorlatilag mindenfélét, amihez kedvem szottyan, csak épp kiváltom valamilyen növényi alternatívával. 

▿▾▿

Először is szeretném leszögezni: a vegánság számomra túl nagy lemondással járna, így részemről egy olyan irányt lőttem be, ami nem okoz óriási fejtörést, mégis csupa olyan ételt eszem, amit szeretek és amitől - nem mellesleg - jobban is érzem magam. Az étkezésem jelentős részét a zöldségek teszik ki (frissen vagy fagyasztott formában), amit keverek a hüvelyesekkel, hallal és a különböző tejtermékekkel. Apropó: tudtátok, hogy a lencse mennyire sokoldalú alapanyag? Magam sem hittem volna, de gyakorlatilag bármilyen receptben isteni lesz a végeredmény, és tekintve, hogy tele van fehérjével, remek választás csirkehús helyett. Én elsősorban konzervlencsét használok: a hagyományos, piacon kimérve kapható változatot inkább főzelékként szoktam elkészíteni - nekem ez az apró szemű változat jobban bejött. 

Hasonló a helyzet a babfélékkel: vese-, fehér-, feketebab, de hatalmas kedvencünk a "bönmix" névre keresztelt válogatás, amiből zseniális babsalátát szoktam készíteni. Egyszerűen rajongunk érte! Mindig kell, hogy legyen itthon tartalék. A csicseriborsó szintén egy igazi jolly jocker: házi hummusz, falafel, de akár tonhalas szósz is készülhet belőle - a variációk száma végtelen. 

Ehhez mindenképp érdemes beszerezni egy jó minőségű, lehetőleg fémfejjel rendelkező botmixert, vagy egy turmixgépet. Utóbbinál mindenképp figyeljetek oda a használati útmutatóra, ugyanis nem mindegyik bírja a forró folyadékot. Mindig szezonálisan változtatom egy picit: ősszel pl. karórépa és cékla is kerül bele, de olykor szívesen megbolondítom egy kevés édeskrumplival - igazából csak a fantáziánk szab határt. :)

Általában úgy indítok, hogy felkockázok egy fej vöröshagymát, és legalább két gerezd fokhagymát, amit egy kis olajon megfuttatok. Erre jön az aktuális kínálat, legtöbbször: két szál felkarikázott sárgarépa, egy kis darab zeller, egy csésze rózsáira szedett karfiol vagy brokkoli, egy fél csésze zöldborsó, ha van otthon spenót, és "zöldebb" levesre vágyom, akkor azt is teszek bele (ebből a csomagolt verziót javaslom, amiben kicsi spenóttömbök vannak). Ezt a keveréket szeretem picit lepirítani, hogy a zöldségek is kapjanak némi pörkölt ízt, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi pont ellepi. Végül beledobok egy felkockázott krumplit - utóbbi a sűrítést szolgálja, emiatt nem lesz szükség külön rántásra. :) Sózom, borsozom, valamint egy-két evőkanál adalékmentes levesport is szórok bele, és hagyom főni. Amikor minden megpuhult, szobahőmérsékletűre hűtöm, és belekanalazom a turmixgép tartályába. Végül felöntöm egy deci főzőtejszínnel, és szép krémesre turmixolom. 

▸ Újabban tökmagolajat locsolok rá, mellé pedig sajtos pirítóst készítek - valami zseniális ez a kombó! 

Erről az ételről már tettem említést egy korábbi havi záróban, ami azóta is gyakran kerül az étlapunkra. Az alapja a konzervlencse, amit darált hús helyett használok - minden más teljesen ugyanaz. 

Készítek egy pörköltalapot, azaz olajon megfuttatok egy kis vöröshagymát, és igen, én ebbe is teszek fokhagymát. :) Megszórom pirospaprikával, felengedem egy kis vízzel, sózom, borsozom, és jó sűrűre főzöm. Ha elfövi a levét, pótlom a folyadékot. Amikor késznek ítélem, hozzákeverek egy doboz konzervlencsét, és egy adag főtt rizst. (Nálunk ez általában 1 dl jázminrizs.) Közben egy másik edényben vizet forralok, megsózom, és előfőzöm a zöldséget: esetünkben karfiolt, karfiolt + brokkolit, vagy zöldbabot. Mindhárom szuper bele, kipróbáltuk. :) És innentől lényegében gyerekjáték: a lencsés keveréket teszem a tepsi aljára, erre kerül a zöldség, a tetejére pedig egy nagy doboz tejföl és ízlés szerinti mennyiségű reszelt sajt. Légkeverésen, 180-190 fokon, kb. 25-30 percig sütöm, amíg a sajt aranybarnává nem pirul rajta. 

 

Ez igazából nem saját fejlesztés: még a párom találta a YouTube-on, de picit a saját ízlésünkre formáltuk az elmúlt évek alatt. 

Két szál újhagymát, két-három darab pici koktélparadicsomot vagy egy nagyobbat felszeletelek, és egy serpenyőben elkezdem pirítani őket. Először a hagymát, azután beleteszem a paradicsomot is, sózom-borsozom. Mikor a paradicsom is szétfőtt, jöhet bele két evőkanál konzervkukorica és egy evőkanál konzervbab - a vesebab tökéletes hozzá! Egy kis tálkába felütök egy darab tojást, fűszerezem (só, bors, provence-i fűszerkeverék), jól felverem, és a serpenyőbe öntöm, egyenesen a zöldségekre. Rászórok egy marék reszelt sajtot, majd hagyom megpirulni. Ilyenkor lejjebb veszem a lángot, hogy kellően átsülhessen a tojás. Ha egy lapáttal alányúlok, és elválik a serpenyő aljától, akkor egy előmelegített, teljes kiőrlésű tortillalapra csúsztatom,  feltekerem, és kész is! 

▸ Akkor se essetek kétségbe, ha szétesik a "lepény", ez esetben csak halmozzátok a tortillára, az íze ugyanolyan finom lesz. :)

Szintén újhagymával és paradicsommal indítok: két szál hagymát vékony karikákra szelek, ami mellé egy nagyobb paradicsomot kockázok. Ezután a kedvenc olajbogyómból teszek hozzá, ebből olyan öt-hat darab elég is, amit ugyanúgy felkarikázok, ezt követően jöhet egy doboz megmosott és lecsepegtetett konzervbab. Mi ezt a bizonyos mixet használjuk hozzá, de simán el tudom képzelni vese-vagy fehérbabbal is. Semmiképp se legyen ízesítve, úgyhogy a paradicsomos bab most nem játszik. 

A dresszing az egyik kedvencem, és gyakorlatilag minden salátámra ezt locsolom: egy rész fehérborecetet kikeverek két rész extra szűz olívaolajjal és egy teáskanál mustárral. Sózom, borsozom, és friss petrezselyemmel dúsítom. Egyneművé keverem az összetevőket, rálocsolom a saláta alapra, és jól összeforgatom, hogy mindenütt érje az öntet. Lehetőség szerint két-három órára hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek. 

▸ Grill sajt (halloumi) mellé egyenesen maga a tökély, amihez házi tzatzikit és fűszeres krumplit szoktam kínálni.

Ugyan a vadas tipikusan húsos ételnek számít, ez a karfiolos változat abszolút kipróbálásért kiált! A mártás elkészítésével kezdek, azaz finomra vágok egy vöröshagymát, és egy kevés zsiradékon megfuttatom. Ehhez két szál sárgarépát, egy szál paszternákot / fehér répát, és egy kis darab zellert adok. Ugyanúgy hagyom lepirulni a gyökérzöldségeket, ahogy a krémlevesnél szoktam, és hozzáadok egy-két evőkanál cukrot, amit karamellizálok. Ha aranybarna, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, megszórom egy-két evőkanál levesporral, és egy szem felkockázott krumplival egészítem ki a sort. Amikor puhára főtt minden, szobahőmérsékletűre hűtöm, és a turmixgépben selymes állagúra turmixolom. Ezután némi citromlével és egy kiskanál mustárral állítom be a szósz jellegzetes ízét. 

A karfiolt vékony szeletekre vágom, majd a felforrósított serpenyőbe teszem, amire két-három evőkanál vajat dobok. Fűszerezem, és folyamatos felügyelet mellett minden oldalát aranybarnára pirítom. Krumplikrokettel és a tejföllel pettyezett mártással tálalom frissen, melegen. 

Mostanában sokat ötletelek üres perceimben, hogy miről írnék szívesen - így ugrott be ez a téma is. Az elmúlt egy év alatt sok-sok hazautunk esett kútba, és egyre többször kapom magam azon, hogy arra gondolok, mit csinálnék, ha egyszer végre hazajutok. Azóta történtek apróbb változások a szeretett szülővárosomban, amit szívesen felfedeznék a saját szememmel is, de ami a legjobban hiányzik a családomon felül, az a Duna közelsége. Nagyon szeretek a jólismert korzón végigsétálni, beszippantani a víz illatát, és gyönyörködni a napsárgára festett házikókban. 

Amióta megvan az új fényképezőgépünk, nagyjából azóta vágyom rá, hogy végre otthon is készíthessek vele néhány képet. Egyrészt szeretném bejárni a kedvenc útvonalamat, felkeresni azokat a helyeket, melyeket gyerekkorom óta jól ismerek, másrészt olyan dolgokra fókuszálni, melyek mellett az ember hajlamos elhaladni anélkül, hogy észrevenné őket. Ilyen szempontból a költözés megtanított arra, hogy mindig picit friss szemmel nézzek a városra, mintha csak egy turista lennék, nem pedig tősgyökeres ottlakó. Ezen felül az unokatesómnak is megígértem, hogy lövök róla pár felvételt - a koncepció már megvan, és nagyon izgalmasnak ígérkezik! 

Közvetlenül az Angelato cukrászda mellett (ahol isteni olasz-jellegű fagyik és sütik vannak - melegen ajánlom mindenkinek!) található az a kuckós könyvesbolt, ami a nagymamám személyes kedvence - és nem mellesleg nekem is. Eleinte kizárólag gyerekkönyveket árusítottak, de az utóbbi időben felnőtt olvasnivalóval is bővült a kínálat. Én leginkább képeslapokat szoktam venni, mert elképesztően cukikat készítenek, de most kimondottan vágyom rá, hogy bemenjek, elbogarásszak a polcokon, és kiválasszak valamit, amit különösen megfog akkor. Nincs konkrét tervem, kifejezetten impulzus vásárlásnak tervezem. Egyébként a kedvenc volt gyerekkönyvtárosom, Bori néni is itt dolgozik, és mivel egy kisvárosban nőttem fel, mindig nagyon örülök, ha ismerős emberekkel találkozom. Ez pedig igen gyakran előfordul, tekintve, hogy huszonöt év nem múlik el nyomtalanul. :)

Elképesztően boldog vagyok, hogy most már nálunk is található egy, és alig várom, hogy feltérképezzem a felhozatalt! Az Instagramon osztotta meg az egyik ismerősöm, és hát majd' kiugrottam a bőrömből örömömben! Végre nem kell bevonatozni Budapestre, ami hatalmas előny, továbbá a posztok alapján rendkívül szimpatikusnak tűnnek a tulajdonosok is. És még a nevük is tetszik: Zab és Bab. Különben az eddigi visszajelzések alapján elég népszerű hely, amin cseppet sem csodálkozom. Sok kisgyerekes család, és fiatal költözött ki az utóbbi időben, és a piac mellett ez egy szuper alternatíva a környezettudatos bevásárlásra.

A tavasz első hónapja számomra mindig egy picit különlegesebb, hiszen ilyenkor ünnepelem a születésnapomat (az utolsó huszonediket, nem mellesleg), a tavasz is bontogatja a szárnyait, és egyre több növényke dugja ki a fejét a föld alól. Nálunk is szépen nődögélnek a novemberben elültetett hagymák: a tulipán határozottan fejlődik, a nárcisz viszont picit visszamaradt, neki valószínűleg több időre és napfényre van szüksége. Mindenesetre valahányszor elhúzom a függönyt, és a napsütés beragyogja a lakást, simogatja a lelkemet a látvány. Egyszerűen muszáj ezekbe az apróságokba kapaszkodnom, mert most ez ad erőt a nehezebb pillanatokban. 

Régóta fontolgattam már, hogy kipróbálom a külföldre való szállítást. Eddig mindig lebeszéltem magam róla, mondván, hogy túl drága, de úgy határoztam, a jeles alkalomból kifolyólag igenis leadok egy rendelést, kerül, amibe kerül! Legnagyobb meglepetésemre a Libri nem csak hogy másfél nap alatt (!) iderepítette a csomagomat, még az ára is abszolút baráti volt - pláne úgy, hogy öt könyvet tettem a kosaramba. 

Mind gyönyörűséges, és hihetetlen boldogság tölt el, ha rájuk nézek. Csupa olyan szerző, akit szeretek, akiktől már egész gyűjteményem van, és persze a legkedvesebb kiadóm is erőteljesen képviselteteti magát, elvégre egy könyvet leszámítva az összes többi az ő kiadásukban jelent meg. Különben tervezgetem a következő adagot, mert ezt afféle próbának szántam, és minden tekintetben várakozáson felül teljesítettek az ott dolgozók. :)

Az olvasást tekintve egy picit belassítottam, csupán három könyvet vettem a kezembe, azonban kivétel nélkül mind szuper választásnak bizonyultak! 

Egy tavaszias borítójú chick-littel nyitottam, vagyis az Egy csésze kávé Koppenhágában cíművel, amivel eleinte lassabban haladtam, ám a felétől határozottan felgyorsultak az események, és én is szívesebben merültem bele. Nagyon ötletesnek találtam, ahogy az írónő a dán városnézésbe beleszőtte a hygge alapjait - részben emiatt figyeltem fel rá. Egyedül a buja, enyhén szólva erotikus töltetű szerelmi részeken vontam fel a szemöldököm - annyira esetlennek és közönséges húzásnak hatnak! Nem értem, miért nem lehet ezt finoman és visszafogottan jelezni, miért szükséges ez a részletes ecsetelés. Ebből is látszik, hogy továbbra sem a szívem csücske ez a műfaj, de csak időnként bukkant fel, és nem eköré épült a sztori - szerencsére. 

Nádasdyra az első találkozásunk óta úgy tekintek, mint egy félistenre: zseniális koponya ez az ember! Hallgattam vele interjút, vettem részt nem is egy könyvbemutatóján, és mi tagadás, egy kicsit az egyetemi emlékeim miatt csábultam el a Milyen nyelv a magyar?-ra, ami a legjobb nyelvészetről szóló iromány ever. Nagyon-nagyon élveztem, és nem csak azért, mert van némi előismeretem a témát illetően, hanem elsősorban a stílusa és a felépítése miatt. Bárkinek jó szívvel ajánlom, remek bevezető, kedvcsináló kötet! Attenborough bácsitól utoljára 2020-ban olvastam, ezen pedig sürgősen változtatni kellett. Az Egy élet a bolygónkon az a fajta olvasmány, ami mentálisan bizony megterhelő, ennek ellenére mindenkinek kötelezővé tenném, mert pontosan úgy ír a környezetvédelemről, hogy bárki számára befogadható és elgondolkodtató legyen. Egy vészharang, ami már régóta szüntelenül kong, mégis kevesen hallják meg a hangját... pedig baromira itt lenne az ideje. 

Filmes élményből kevesebb jutott, ismét a sorozatokban tobzódtunk inkább. :) Két filmet is újranéztem: először a Roger nyúl a pácban-t, ami számomra nosztalgikus gyerekkori emlékeket idéz fel, az apropója azonban kifejezetten a tiszteletadás volt - a nemrég elhunyt Szersén Gyula emlékére, aki örökké Attenborough- és az idős Hercule Poirot magyarhangjaként fog továbbélni bennem. 

A Napsütötte Toszkána úgy kellett, mint egy falat kenyér, nagyon régen láttam utoljára, a Bunbury viszont egy humoros, igazi angolokhoz illő komédia, amiben Colin Firth, Rupert Everett és Judy Dench is tiszteletét tette. Hát na, ezek után meglepett volna, ha valami rossz sül ki belőle! :) Mivel a Tommy & Tuppence páros esete úgy megtetszett a legutóbbi Agatha Christie novelláskötetben, egy kis kutakodás után rádöbbentem, hogy sorozat is készült a kalandjaikból! Nem is kellett több, egy egész héten át a nyomukba szegődtünk, és együtt göngyölítettük fel az eseteket. Az első fejezet egy picit vontatottabb volt, a második annál izgalmasabb! És a korszak megjelenítése is kiválóra sikerült - mind a kosztümöket, mind a helyszíneket illetően. 

Maradva a krimi királynőjének vonalán, belekezdtünk a hat évadból álló Miss Marple sorozatba is, ami, bár nem üti meg a Poirot szintjét - David Suchet felülmúlhatatlan ♡ -, egészen kellemes szórakozás esténként. A történések sem függnek össze, így nem baj, ha tartunk közte szünetet. A mellékszereplők között már nem egy ismerős arcot szúrtam ki - legutóbb a Betram Szállóban bukkant fel az Igazából szerelem Natalie-ja, de a sor egyre csak bővül. :)

▾▿▾

Amennyire vártam a márciust, olyan kemény próbatételek elé állított - elsősorban magánéleti fronton. Nem volt mindig egyszerű megküzdeni az érzéseimmel, amit csak tetézett, hogy a szüleim mindketten elkapták a vírust. Hála az égnek, azóta szépen gyógyulnak, de az az időszak borzalmasan nehéz és megterhelő volt lelkileg. Nyolcadikán pedig eltelt az első olyan év, amikor egyáltalán nem voltam otthon. A bátyámékkal másfél éve nem láttuk egymást, Anyáékat egy éve nem öleltem át, a nagyszüleimhez sem tudtam átszaladni egy puszira, és borzasztóan hiányzik a cicusom, Lizi is. 

Azért történtek jó dolgok: például március utolsó péntekén ellátogattunk a Bergianska-ba, ami az egyik legkedvesebb helyem Svédországban. Imádom ezt a botanikus kertet, mert minden évszakban gyönyörű, és megnyugtató az a közeg. Ráadásul rengeteg hóvirágot, krókuszt és rügyező bokrot találtunk, én alig győztem fotózni őket! A térdem miatt időnként tartottunk egy kis pihenőt, de bízom benne, hogy mire beköszönt tartósan a jó idő és a meleg, én is egyre többet bírok majd menni. A szülinapom ezúttal elég visszafogottra sikerült, főleg, hogy aznap heves hózivatar támadt, így kinti program nem is igazán jöhetett számításba, de a párom meglepett egy új mixer készlettel (van végre nagy méretű aprítóm, amit fel is avattam egy szuper, fekete babos burgerrel), illetve egy csupa csokis tortácskával, na meg a tulipáncsokor sem maradhatott ki. :) 

Húsvétra lettek mini kuglóf formáim, amik csodaszép pasztell színekben pompáznak, illetve egy mosható habzsákra is beruháztunk, ami szintén nagy vágyam volt. Ó, és szuper lett az ehavi Témázós körünk is: nem csupán a virtuális bekukkantás volt élmény, hanem a posztot is élvezettel pötyögtem be.  Szóval ez most egy ilyen hónap lett: egyszer szárnyaltam, máskor annyira nem. De a végére mindig a remény és a hála kerekedett bennem felül, hogy van kiért és miért hálásnak lenni - még ezekben a  hónapokban is.