A tavasz első hónapja számomra mindig egy picit különlegesebb, hiszen ilyenkor ünnepelem a születésnapomat (az utolsó huszonediket, nem mellesleg), a tavasz is bontogatja a szárnyait, és egyre több növényke dugja ki a fejét a föld alól. Nálunk is szépen nődögélnek a novemberben elültetett hagymák: a tulipán határozottan fejlődik, a nárcisz viszont picit visszamaradt, neki valószínűleg több időre és napfényre van szüksége. Mindenesetre valahányszor elhúzom a függönyt, és a napsütés beragyogja a lakást, simogatja a lelkemet a látvány. Egyszerűen muszáj ezekbe az apróságokba kapaszkodnom, mert most ez ad erőt a nehezebb pillanatokban. 

Régóta fontolgattam már, hogy kipróbálom a külföldre való szállítást. Eddig mindig lebeszéltem magam róla, mondván, hogy túl drága, de úgy határoztam, a jeles alkalomból kifolyólag igenis leadok egy rendelést, kerül, amibe kerül! Legnagyobb meglepetésemre a Libri nem csak hogy másfél nap alatt (!) iderepítette a csomagomat, még az ára is abszolút baráti volt - pláne úgy, hogy öt könyvet tettem a kosaramba. 

Mind gyönyörűséges, és hihetetlen boldogság tölt el, ha rájuk nézek. Csupa olyan szerző, akit szeretek, akiktől már egész gyűjteményem van, és persze a legkedvesebb kiadóm is erőteljesen képviselteteti magát, elvégre egy könyvet leszámítva az összes többi az ő kiadásukban jelent meg. Különben tervezgetem a következő adagot, mert ezt afféle próbának szántam, és minden tekintetben várakozáson felül teljesítettek az ott dolgozók. :)

Az olvasást tekintve egy picit belassítottam, csupán három könyvet vettem a kezembe, azonban kivétel nélkül mind szuper választásnak bizonyultak! 

Egy tavaszias borítójú chick-littel nyitottam, vagyis az Egy csésze kávé Koppenhágában cíművel, amivel eleinte lassabban haladtam, ám a felétől határozottan felgyorsultak az események, és én is szívesebben merültem bele. Nagyon ötletesnek találtam, ahogy az írónő a dán városnézésbe beleszőtte a hygge alapjait - részben emiatt figyeltem fel rá. Egyedül a buja, enyhén szólva erotikus töltetű szerelmi részeken vontam fel a szemöldököm - annyira esetlennek és közönséges húzásnak hatnak! Nem értem, miért nem lehet ezt finoman és visszafogottan jelezni, miért szükséges ez a részletes ecsetelés. Ebből is látszik, hogy továbbra sem a szívem csücske ez a műfaj, de csak időnként bukkant fel, és nem eköré épült a sztori - szerencsére. 

Nádasdyra az első találkozásunk óta úgy tekintek, mint egy félistenre: zseniális koponya ez az ember! Hallgattam vele interjút, vettem részt nem is egy könyvbemutatóján, és mi tagadás, egy kicsit az egyetemi emlékeim miatt csábultam el a Milyen nyelv a magyar?-ra, ami a legjobb nyelvészetről szóló iromány ever. Nagyon-nagyon élveztem, és nem csak azért, mert van némi előismeretem a témát illetően, hanem elsősorban a stílusa és a felépítése miatt. Bárkinek jó szívvel ajánlom, remek bevezető, kedvcsináló kötet! Attenborough bácsitól utoljára 2020-ban olvastam, ezen pedig sürgősen változtatni kellett. Az Egy élet a bolygónkon az a fajta olvasmány, ami mentálisan bizony megterhelő, ennek ellenére mindenkinek kötelezővé tenném, mert pontosan úgy ír a környezetvédelemről, hogy bárki számára befogadható és elgondolkodtató legyen. Egy vészharang, ami már régóta szüntelenül kong, mégis kevesen hallják meg a hangját... pedig baromira itt lenne az ideje. 

Filmes élményből kevesebb jutott, ismét a sorozatokban tobzódtunk inkább. :) Két filmet is újranéztem: először a Roger nyúl a pácban-t, ami számomra nosztalgikus gyerekkori emlékeket idéz fel, az apropója azonban kifejezetten a tiszteletadás volt - a nemrég elhunyt Szersén Gyula emlékére, aki örökké Attenborough- és az idős Hercule Poirot magyarhangjaként fog továbbélni bennem. 

A Napsütötte Toszkána úgy kellett, mint egy falat kenyér, nagyon régen láttam utoljára, a Bunbury viszont egy humoros, igazi angolokhoz illő komédia, amiben Colin Firth, Rupert Everett és Judy Dench is tiszteletét tette. Hát na, ezek után meglepett volna, ha valami rossz sül ki belőle! :) Mivel a Tommy & Tuppence páros esete úgy megtetszett a legutóbbi Agatha Christie novelláskötetben, egy kis kutakodás után rádöbbentem, hogy sorozat is készült a kalandjaikból! Nem is kellett több, egy egész héten át a nyomukba szegődtünk, és együtt göngyölítettük fel az eseteket. Az első fejezet egy picit vontatottabb volt, a második annál izgalmasabb! És a korszak megjelenítése is kiválóra sikerült - mind a kosztümöket, mind a helyszíneket illetően. 

Maradva a krimi királynőjének vonalán, belekezdtünk a hat évadból álló Miss Marple sorozatba is, ami, bár nem üti meg a Poirot szintjét - David Suchet felülmúlhatatlan ♡ -, egészen kellemes szórakozás esténként. A történések sem függnek össze, így nem baj, ha tartunk közte szünetet. A mellékszereplők között már nem egy ismerős arcot szúrtam ki - legutóbb a Betram Szállóban bukkant fel az Igazából szerelem Natalie-ja, de a sor egyre csak bővül. :)

▾▿▾

Amennyire vártam a márciust, olyan kemény próbatételek elé állított - elsősorban magánéleti fronton. Nem volt mindig egyszerű megküzdeni az érzéseimmel, amit csak tetézett, hogy a szüleim mindketten elkapták a vírust. Hála az égnek, azóta szépen gyógyulnak, de az az időszak borzalmasan nehéz és megterhelő volt lelkileg. Nyolcadikán pedig eltelt az első olyan év, amikor egyáltalán nem voltam otthon. A bátyámékkal másfél éve nem láttuk egymást, Anyáékat egy éve nem öleltem át, a nagyszüleimhez sem tudtam átszaladni egy puszira, és borzasztóan hiányzik a cicusom, Lizi is. 

Azért történtek jó dolgok: például március utolsó péntekén ellátogattunk a Bergianska-ba, ami az egyik legkedvesebb helyem Svédországban. Imádom ezt a botanikus kertet, mert minden évszakban gyönyörű, és megnyugtató az a közeg. Ráadásul rengeteg hóvirágot, krókuszt és rügyező bokrot találtunk, én alig győztem fotózni őket! A térdem miatt időnként tartottunk egy kis pihenőt, de bízom benne, hogy mire beköszönt tartósan a jó idő és a meleg, én is egyre többet bírok majd menni. A szülinapom ezúttal elég visszafogottra sikerült, főleg, hogy aznap heves hózivatar támadt, így kinti program nem is igazán jöhetett számításba, de a párom meglepett egy új mixer készlettel (van végre nagy méretű aprítóm, amit fel is avattam egy szuper, fekete babos burgerrel), illetve egy csupa csokis tortácskával, na meg a tulipáncsokor sem maradhatott ki. :) 

Húsvétra lettek mini kuglóf formáim, amik csodaszép pasztell színekben pompáznak, illetve egy mosható habzsákra is beruháztunk, ami szintén nagy vágyam volt. Ó, és szuper lett az ehavi Témázós körünk is: nem csupán a virtuális bekukkantás volt élmény, hanem a posztot is élvezettel pötyögtem be.  Szóval ez most egy ilyen hónap lett: egyszer szárnyaltam, máskor annyira nem. De a végére mindig a remény és a hála kerekedett bennem felül, hogy van kiért és miért hálásnak lenni - még ezekben a  hónapokban is.