Így a november közepe felé suhanva már talán kissé kései ez az októberi zárás, hiába szerettem volna időben posztolni. Az egyetlen mentségem, hogy nem volt nálam a saját kis laptopom (akinek egyébként Amélie a becses neve), ráadásul otthon is eléggé rájárt a rúd a családomra, úgyhogy semmi sem úgy alakult, ahogy eredetileg elterveztük. Ennek ellenére nem volt ez egy rossz hónap: néhány remek olvasmányélmény, szép, őszi programok, és némi napfényes időben eltöltött óra is jutott. :)
Könyvek és olvasás
Ahogy már az előző havi zárásban is beharangoztam, októberben a polcomra került a Csokoládé negyedik része, Az epertolvaj. Élőben még sokkal szebb, mint amilyennek a képen tűnt, fantasztikusan néz ki! Bár egyelőre az otthoni könyvespolcomon hagytam - sajnos mindig véges a bőrönd kapacitása, mindenképp várom, hogy megismerkedjek vele!
Meglovagolva a múlt havi sikerszériát, most is 7 könyvet kerítettem sorra. Igen, továbbra is a könyvtár lelkes fogyasztója vagyok, és igyekeztem minél többször átmenni és kihasználni az otthon töltött időt. Itt bukkantam rá az első könyvre is, a Karolina és a babakészítőre, aminek a borítója már ismerősnek tűnt egy molyos szörfölgetés után, úgyhogy több sem kellett, rögtön a kosaramban landolt. Hiába megkapó a külseje, a belső tartalom már hagyott némi kívánnivalót maga után... Az elején nagyon tetszett a koncepció, hogy egy baba szemszögéből látjuk a világháború előkészületeit, a végére valahogy elsikkadt a lényeg. Kevésbé rázott meg, mint hittem volna, viszont a babakészítő és Karolina, a játékbaba között szövődött barátság szívet melengető momentumként kísérte végig a történetet. Ezután felültem a "hype" vonatra, és engedtem a kíváncsiságomnak Delia Owens első regényének, az Ahol a folyami rákok énekelnek kapcsán. Nem vagyok vele maradéktalanul elégedett, de ahogy sejtettem, a természeti leírásokat élveztem a legjobban. A szereplőkkel már akadtak problémáim: számomra nagyon egysíkúra sikerültek, és noha roppant komplexen próbálták eladni őket, ez mégsem annyira sikerült.
Áldom az eszemet, hogy anno nem engedtem a csábításnak, és könyvtárból szereztem be a Mit tud a növény? c. botanikai beszámolót, mivel ez sem bizonyult jó választásnak. Száraz, unalmas és nagyon tudományos - számomra Peter Wohlleben és Lawrence Anthony az igazi. Szerencsére az 50 elszánt magyar nőnek sikerült kiköszörülnie a csorbát, aminek köszönhetően rengeteg érdekes, inspiráló nő életútját ismerhettem meg. Őszintén ajánlom, érdemes elolvasni! :) Leiner Laura IOV sorozatának záró kötetét, az Emlékezz rám-ot is kíváncsian vártam már, de sajnos ez is keserű szájízt hagyott bennem. Hanna monológjai sosem látott mélyrepülésbe taszították a cselekményt, a verseny kvázi háttérbe szorult. Jó pár évvel korábban már nekiveselkedtem a Beatrix Potter életregénynek, ám az akkor ízlésemmel nem találkozott, most viszont teljesen elbűvölt. Mihamarabb újra kell néznem a filmet is! Rácz-Stefán Tibortól is most olvastam először, méghozzá az Élni akarok című ifjúsági regényét választottam. Annak ellenére, hogy Dunát lehetne rekeszteni a beteg fiatalokról szóló történetekkel, ez egy kicsit más perspektívából mesél.
Filmek és sorozatok
Ez egy igazi mesés hónap lett, ugyanis végre én is megnéztem az élőszereplős Aladdint, és ha már lúd, legyen kövér: Az oroszlánkirály sem maradhatott ki. Plusz ezt még megfejeltem a Babe-bel, a bájos kismalac történetével, ami valamilyen érthetetlen okból kifolyólag eddig kimaradt az életemből, de most bepótoltam ezt is. :)
A két friss Disney-filmből egyértelműen az Aladdin került ki győztesen, és nem csak azért, mert nem volt telepakolva CGI állatokkal... Szerintem meglepően jól sikerült, a dalokkal is ki voltam békülve, annak ellenére, hogy már eléggé megszoktam az eredeti hangokkal. Érdekesség: Aladdin szólóját az a Miller Dávid énekelte fel, akinek az apukája, Miller Zoltán, anno a rajzfilmben kölcsönözte a hangját a szegény fiúnak. Külön kiemelném Jázmin dalát, ami hátborzongatóan jó; rövid időn belül az egyik legjátszottabb dallá lépett elő a lejátszási listámon. :)
Sorozatok terén a Young Sheldon friss epizódjait nézzük lelkesen, illetve a Mi kis falunk negyedik évadába kezdtünk bele, viszont ez utóbbi jelenleg stagnál egy másik műsor miatt.
Programok
Igyekeztem minél többször feltöltekezni az őszi napfénnyel, épp ezért Anyával elbicikliztünk a Duna-partra, voltunk az ártéri tanösvénynél, a Ligeti tónál, rengeteget sütöttem és főztem - a családom legnagyobb örömére, és még egy spontán Ikeázás is belefért, ahol csorgattam a nyálam a szebbnél szebb karácsonyi dekorációkra. Haza is jött velem egy pöttyös, papírból készült karácsonyfadísz. :) Ráadásul ismételten csatlakozhattam a Témázós csapathoz, ahol a könyvtáras élményeimről számoltam be. Nagyon hálás téma volt, és engem a lehető legjobbkor talált meg!
Svédországban ugyancsak tettünk egy kiadós sétát, méghozzá a Runse Borghoz látogattunk el, ami egy vaskori építmény (i. e. 6. század!) megtekintését is magában foglalta. Útközben megint hódoltam a gyűjtési szenvedélyemnek, szedtem gyönyörű, színes faleveleket, terméseket, amiket fel is használtam az asztali dekorációhoz. A kilátás egészen elképesztő volt: még sosem láttam ennyire sokszínű fenyőerdőt, ahol a fák egy része zöld, míg a maradék a sárga elképesztő árnyalataiban pompázott. Leírhatatlanul szép ilyenkor a természet!
✵ A magam részéről már lelkesen várom a karácsonyi időszak kezdetét, úgyhogy a november főleg az erre való készülődés jegyében fog telni. Vitathatatlanul ez az év egyik legvarázslatosabb időszaka!
(Képek forrása: Pinterest // saját)
