Hát csak elérkeztünk ide megint... Az augusztus a várakozásaimhoz képest erősen túlteljesített, remek kis hónapot zártam. Nyilván kánikula nélkül nincs nyár, de ha engem kérdeztek, a jelenlegi 20 °C sokkal közelebb áll a komfortérzetemhez, mint bármi más. Vártam már ezt a kellemes, hűvös, szellős időt - már csak a színkavalkád és az aranyló napsugarak hiányoznak! 

Könyvek és olvasás

Nem terveztem, hogy túl nagy vásárlásba fogok, és tartottam is magam a visszafogott, átgondolt tervemhez: egyedül az új budapesti zsebkönyv, a Várnegyed titkai került a polcomra. Nagyon vártam már ezt a könyvet, és bátran kijelenthetem: nem okozott csalódást! :) Az őszi újdonságok közül viszont néhány igencsak felkeltette az érdeklődésem: ebből a Csokoládé negyedik része feltétlenül velem fog jönni, a borítója pedig hiába nem illik a többi közé, én odavagyok érte! Hogy másra is elcsábulok-e, meglátjuk, mindenesetre nem rossz őszi dömpingnek nézünk elébe. 

Az olvasást illetően kicsit belehúztam, ezért is csúszott egy pár napot a poszt, mert mindenképp bele szerettem volna tenni az utolsó, ötödik könyvet. Eredetileg egy Mörk Leonóra könyvvel nyitottam volna az augusztust, de egyáltalán nem csúszott, úgyhogy kénytelen voltam félbehagyni. Mostanában drasztikus változásra szántam el magam: ha 50 oldal után sem győz meg az író, nem kínzom vele magam. Lehetséges, hogy egy rosszabb pillanatomban talált meg, de gyanítom, hogy inkább a történet és a stílus a ludas. Valamiért nem alkotott számomra kerek egységet, és kissé erőltetettnek éreztem... Ezután egy jól ismert kedvencemhez nyúltam, Nicolas Barreau-hoz, aki abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. A Montmartre-i szerelmes levelek nem csupán a gyászt helyezi előtérbe, hanem egyúttal bemutatja, mennyire nehéz a házastárs elvesztése után visszatérni a megszokott kerékvágásba. Ezúttal ismét egy férfi a főszereplő, méghozzá egy óvódás kisfiú édesapja. A szomorkás, csüggeteg hangulat lassú és megfontolt ívet ír le, mire a végére tényleg kisüt a nap. Mondanom sem kell, 5 csillagot érdemelt ki tőlem, nagyon szerettem! 

A Fantasztikus Róka Úrtól nem vártam túl sokat, ennek ellenére abszolút meglepett, méghozzá pozitív értelemben. Furfangos, szellemes, élvezetes mese, szerintem 10+ éves kortól simán élvezhető. Örömmel jelentem, hogy az Örökkön örökké: Lara Jean sikeresen helyrehozta a második rész által okozott zavart, úgyhogy végül mosolyogva, feldobottan fejeztem be a könyvet. Ez a trilógia kicsit visszahozta a YA sorozatok iránti rajongásom, és ha találok hasonló gyöngyszemet, akkor még öregkoromra is szívesen csemegézek majd belőlük. :) Nem bírtam ki, és gyorsan sorra kerítettem a Várnegyed titkait, ami nem mellesleg egy rendhagyó budapesti bakancslista megírására is inspirált. Számtalan olyan helyszín szerepel benne, melyeket a közeljövőben tervezek felkeresni. Még dolgozom a poszton, de hamarosan ezt is megosztom, hátha másnak is ötletet adhatok vele. :)
Végül egy VCS-re válogatott írással, a Fjällbacka sorozat 8. részével búcsúztattam a nyarat. Valamilyen oknál fogva nyár végén, ősz elején nagyobb kedvet érzek a skandináv krimik olvasására, úgyhogy bebizonyosodott számomra, hogy kis mértékben fogyasztva épp annyira borzongatnak, amennyit el tudok viselni. Rendkívül összetett, több szálon futó, izgalmas történetet kaptam, Camilla alaposan kitett magáért! Nem mellesleg már csak 2 könyvre vagyok a VCS teljesítésétől, úgyhogy az idén valószínűleg hamarabb végzek vele, mint eddig valaha - juhééé! :) 

Filmek és sorozatok 

Az uborkaszezon változatlanul kitartott, úgyhogy nem túl sok újdonsággal szolgálhatok. Filmek terén két magyar alkotást kerítettem sorra: a Kölcsönlakást, illetve egy általam egyáltalán nem ismert zenés-gasztro jellegűt, az Egy szerelem gasztronómiáját. Az előbbi annyira pocsék, hogy említésre sem méltó: Dobó Kata maradjon csak meg a színészetnél, az még aránylag megy neki valahogy. Az utóbbi Balla Eszter & Bereczki Zoltán főszereplésével készült, és bár a történetben jelentős logikai hézagok vannak, összességében jól elszórakoztatott. Különben mindkettejüket láttam musicalszínészként színpadon szerepelni, úgyhogy tudtam, a hangi adottságaikkal nem lesz gond, és ezt megfelelően kamatoztatták is a film során. 

Sajnos véget ért a nagy-nagy kedvencem, a Jane the Virgin, és hát bevallom: megsirattam az utolsó epizódot. Viszont pont úgy fejeződött be, ahogy szerettem volna, és valamennyire vigasztal a tudat, hogy nem húzták szét, mint a rétestésztát, hanem tisztességesen lezárták. Most töröm a fejem, hogy mibe fogjak bele, és nagyon a Downton Abbey felé hajlok, amiből hamarosan mozi adaptáció is érkezik, illetve a Stranger Thingshez hasonló misztikus sorozatnak ígérkezik a szintén Netflix gyártotta Dark, amiről csupa jót olvastam eddig. Ráadásul német, ki hitte volna! :) 

Programok 

Jártunk Nyíregyházán, gyönyörködtünk a Bazilika tetejéről nyíló kilátásban, fagyiztam egy régi gimis osztálytársammal, a tetejébe pedig végre megünnepeltük a hatodik évfordulónkat is! :) 

Ezek csupán apró, felvillanó emlékek, de valamennyihez jóleső, boldogságos érzések fűznek. A nyíregyházi kiruccanásunk ismételten szuperül sikerült. Az időre sem lehetett panasz, a legforróbb napokat fogtuk ki, aminek köszönhetően jólesett a nap végén megmártózni a hotel medencéjében. Sajnos tavaly rendkívül peches voltam, úgyhogy kimondottan örültem, hogy az idén végre többször is pancsolhattam. Az első nap az állatkertet fedeztük fel, ami hatalmas, továbbá rengeteg élményt kínál a látogatók számára. A koncepció azon alapul, hogy a tágas kifutóknak hála az ember tényleg kicsit úgy érzi, mintha az állatok között sétálna. Láttunk mindenféle bébit, köztük kis zsiráfot, kis elefántot, újszülött madárfiókákat, kis orrszarvút - hát én olvadoztam a gyönyörűségtől. :) Elcsíptük a méltán híres fókabemutatót, szóval határozottan kijelenthetem, hogy egy szuper, eseménydús délutánt töltöttünk el. Másnap felfedeztük az óriási fürdőkomplexumot, amibe rengeteg élmény belefért, köztük talán az egyik legkülönlegesebb a medencében való koktélozás. Hát ez tuti bekerül  az idei "amit először csináltam" listába. :) 

Otthon is akadt néhány program, de kétségkívül a budapesti turistáskodás az egyik legkiemelkedőbb. A barátom indiai kollégáját kísértük el a legfőbb nevezetességekhez, így régi vágyam teljesült a bazilikai panorámával, és a Margit-szigeten található állatkert meglátogatásával.  A kivilágított fővárost is ritkán látom mostanában, úgyhogy a Halászbástya tetején jó páran gyűltünk össze, hogy kicsit élvezzük az esti fényáradatot... Habár a kánikula elviselhetetlen volt, és egy-két csinos vízhólyaggal is gazdagabb lettem, ez mit sem von le az élmény értékéből, mert nagyon jól éreztük magunkat! :)  Az utolsó otthon töltött hétvégén Apával elautóztunk Piliscsabára, hogy beszerezzük a  korábban kinézett, lakáshoz illő polcot, amit összekötöttünk egy spontán egyetemi látogatással is. Szomorúan konstatáltam, hogy a campus jelenlegi formájában megszűnt létezni: az épületek csak úgy kongtak  az ürességtől. Lassacskán emlékké válik, hogy ott valaha diákok ezrei koptatták a Stephaneum padjait...

Teljesen véletlenül úgy alakult, hogy a nyár utolsó napjára esett a régóta halogatott ünnepi évfordulós vacsink is, amiből szerintem hagyományt fogunk alakítani. Közösen főztünk, finomat ettünk, borozgattunk, és élveztük a naplemente színeit. Úgy érzem, ez tette fel igazán az utóbbi időszakra a koronát.
És így, az ősz közeledtével ismét tele vagyok ötletekkel, tervekkel, mind Svédországot, mind Budapestet érintve. Nem lesz eseménytelen, az már biztos, a többit pedig az idő fogja eldönteni. Mindenesetre bízom benne, hogy az idén hasonlóan szép képekkel bővíthetem a galériám, mert ilyenkor érzem a legelevenebbnek magam, és a kreativitásom is valósággal szárnyal! 

(Képek forrása: saját // Pinterest // port.hu)

Mivel a júniusi bejegyzés óta már egész sok idő eltelt, úgy gondoltam, az augusztusihoz mindenképp csatlakoznék - akár így, utóvédként is. Kreatívkodni nem fogok, ezt már most előre leszögezem (úgy érzem, vannak nálam sokkal tehetségesebbek, szóval meghagyom nekik a lehetőséget), ellenben a véleményemet megosztom, néhány szépséges, illetve kevésbé szemet gyönyörködtető borítóval kiegészítve. 

Azt hiszem, ez egy rendkívül hálás téma, hiszen egy könyvmoly számára bizony fontos a külcsín. Már csak ha magamból indulok ki, egyértelmű, hogy a kinézet igenis hatással van rám. Nyilván nem ez az elsődleges szempont, de semmiképp sem elhanyagolható, ha a fülszöveg egyúttal egy ízléses borítóval párosul. Szerintem aránylag szerencsés helyzetben vagyunk, mert a kiadók egyre jobban törekednek arra, hogy a megnyerőnek tűnő könyv egy csinos köntöst kaphasson, továbbá a sorozatok egységesítése is folyamatban van. Elég a Jaffa Kiadó Szabó Magda életmű sorozatára gondolni - hogy a szépirodalom területéről hozzak példát, ugyanakkor a nemrégiben belengetett Éhezők Viadala trilógia is hasonlóan szép, letisztult kiadásban fog újra napvilágot látni. 

Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor az új rész nem illeszkedik tökéletesen a már meglévő kötetek közé, és a magamfajta, tökéletességre törekedők szemrángással egybekötött újrarendezést eszközölnek, hogy kiküszöböljék valahogyan a hibát. Itt a Cormoran Strike sorozat negyedik részét, a Halálos fehéret említeném, ami valamilyen bagatell okból kifolyólag (az írónő maga ragaszkodott hozzá) még csak véletlenül sem passzol az eddig kiadott féltéglák közé. Az is szomorú, ha a kiadó kénytelen kaszálni egy szériát, csak azért, mert nem úgy fogynak a példányok, ahogy azt előre megjósolták. Ilyenkor még esély sincs arra, hogy valahogyan hassunk rájuk, mivel a pénz és az eladási ráták számítanak csupán - de ez már egy másik téma... 

#1 Anna Gavalda életmű 

(Magvető Kiadó)

Úgy láttam, senki sem említette, pedig engem kicsit érzékenyen érintett, amikor tudomásomra jutott, hogy a korábbi kötetek gyönyörű, egységes kinézetben pompáznak. Köztük a kedvencem, az Együtt lehetnénk, amit még egy sikeres egyetemi vizsga után találtam meg a Westendben lévő könyvesboltban. Ez utóbbi különben elég sok ráncfelvarráson esett át, még filmes borítóval is megjelent (ez van meg nekem is), de egyértelműen a mostani, legutóbbi a legszebb. Talán egyszer ráveszem magam, hogy lecseréljem, viszont egyelőre jól megvagyok ezzel, plusz a másik kettő Gavalda példányomhoz is jobban illik. 

#2 Nicolas Barreau kötetek

(Park Kiadó)

Míg Gavaldánál nem feltétlenül Párizs jelenléte dominál, Nicolas Barreau-nál ez tagadhatatlanul növeli az élvezeti faktort. Nem is meglepő, hogy a Park Kiadó ragaszkodott az eredeti borítókhoz, így érthető, ha azt írom, a pasztell színű kötetekre egyszerűen jólesik ránézni, annyira szépek egymás mellett. Nem tagadom, nagy rajongója is vagyok a szerzőnek, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem a borító miatt kaptam le anno a könyvtári polcról. Igenis megragadott a piros szín intenzív jelenléte, illetve az őszi színekben pompázó Eiffel-torony ugyancsak nagy hatással volt rám. Az Öreg Hölgy különben majdhogynem visszatérő eleme a borítóknak - egy kivételével az összesen szerepel. :) 

#3 Gerald Durrell életmű 

(Európa Kiadó)

Bár Durrell bácsitól nem olvastam el minden megjelent művet, nekem nem volt problémám a korábbi, kedves illusztrációkkal teli kiadásokkal. Igaz, egyes esetekben kicsit elgurult a tervező gyógyszere, - lásd itt és itt - de alapvetően rendben vannak. Ennek ellenére néhányat újraterveztek, és az Európa új köntösben adta ki őket. Határozottan az a véleményem, hogy ez a vonal teljes mértékben passzol az író stílusához, és jót tett a köteteknek egy kis csinosítás. Remélem, folytatják majd, mert szívesen beszerezném a polcomra is, és mivel a kiadó elég igényes a munkájára, biztosak lehetünk abban, hogy minőségi a végeredmény.

#4 Újra kiadott klasszikusok

(Libri Kiadó, Európa Kiadó)

Már néhány éve hagyománynak számít, hogy a Libri karácsony közeledtével egy nagylelkű felajánlás keretében valamilyen különlegességgel lepi meg az olvasóit. A tavalyi évben pl. egy Andersen kötetet lehetett vásárolni, ami elképesztően szépre sikerült, azonfelül még egy jó ügyet is támogattam vele. Ennek analógiájára korábban kiadásra került A boldog herceg, valamint a Karácsonyi ének, úgyhogy kíváncsian várom, az idén mivel fognak előrukkolni. Mindenesetre tervezem, hogy a másik kettőt is beszerzem majd ilyen formában, mert nagyon tetszenek. A klasszikusok esetében ráadásul nagyobb késztetést érzek arra, hogy valamilyen ünnepi, díszesebb kiadásban tündökölhessenek a polcom díszeiként. 

Azonban a már korábban emlegetett Európa is hajlamos leporolni a régebbi történeteket, így nemrégiben Victor Hugo klasszikusa, A párizsi Notre-Dame, illetve Robert Merle Szigete került újra a boltok polcaira. Szerintem ez egy üdvözlendő kezdeményezés, mivelhogy a kiadó arra apellál, hátha így nagyobb eséllyel veszik kezükbe a fiatalok, vagy bárki más, aki eddig ódzkodott tőlük. Mindenesetre az irány szuper, a borítók is jobban tükrözik a könyvek szellemiségét. 

#5 Penguin English Library
(Penguin Books)

Amikor először jártam külföldön könyvesboltban, rögtön kiszúrtam a Penguin kiadó köteteit, melyek káprázatos színekben pompáztak. Nem kell feltétlenül valaminek nagy feneket keríteni, és ezek a borítók éppen ezt támasztják alá, hogy a kevesebb olykor több. Letisztult, minimalista stílusuk miatt bármelyik enteriőrben megállják a helyüket, továbbá tényleg az igazán jelentőségteljes, mérföldkőnek számító műveket válogatták be. Nekem a Christmas Carol van meg egyelőre, de kacérkodom a gondolattal, hogy idővel tovább bővítsem a sort. :)

#5 + 1 Aminek nem lett volna szabad megjelennie... 

(Ulpius-Ház és társai)

Sajnos az Ulpius Ház nem a jó ízléséről volt híres (kivéve a Jane Austen könyveket, mert azok viszont elképesztőek!), amit a felettébb borzasztó kinézetű papírtömegek is bizonyítanak. Már említettem, hogy az erotikus irodalom közel sem a szívem csücske, úgyhogy főleg ezekből mazsoláztam. Valamennyi visszataszító, ízléstelen és közönséges - csak hogy a legfinomabb jelzőkkel illessem. Bizonyára lehetne még mást is említeni, de a fent emlegetett példákhoz képest valósággal tátong a szakadék a kettő között...

• A többiek véleményét is érdemes elolvasni: Dóri, Anett, Czenema, PuPi •

(Képek forrása: Pinterest // moly.hu)

Ha csupán egyetlen szóval kellene jellemeznem a júliust, akkor azt mondanám: várakozáson felüli. Úgy gondolom, ez nagyjából magában is foglalja mindazt, ami miatt ilyen kiemelkedőre sikerült - már ami a megélt élményeket, kalandokat és az otthoni időtöltést is jellemzi. Minden kétséget kizáróan az év abszolút csúcspontja, nehezen lehet majd überelni. 

Könyvek és olvasás 

A könyvszekereket minden antikvár rajongó élvezettel keresi fel, mert igazi ritkaságokra lehet bukkanni - mindössze pár száz forintért. Eddig a Dzsungel könyvével, és a Nyakigláb apóval bővült a könyvespolcom, de ezúttal egy valódi kincs rejtőzött a Ráday utcai kínálatban, méghozzá a Varázskalap Múminvölgyben. Mivel a Napkút Kiadó által kiadott köteteket mind összegyűjtöttem, úgy véltem, már nem érhet nagy meglepetés. Ám ekkor véletlenül kiszúrtam ezt a tökéletes állapotú példányt - amit nem mellesleg közel tízszeres áron, 4.000 forintért (!) vesztegetnek még a molyon is!  A különlegessége ugyanis abban rejlik, hogy könyvesboltban már egyáltalán nem kapható, és ha jól tudom, az egyetlen svéd eredetiből készült fordítás - leszámítva a frissen kiadott Jön az üstököst. Több sem kellett, gyorsan magamhoz is szorítottam, és ott örömködtem magamban, hogy ez az utóbbi idők egyik legjobb fogása volt. :) Ezen felül naponta néztem fel a Kolibri Kiadó oldalára, miszerint megjelent-e már a kedvenc budapesti útikalauzom folytatása, a Várnegyed titkai, de sajnos mire ténylegesen kijött, nem volt lehetőségem beszerezni. De gond egy szál se: augusztusban sem maradok könyves zsákmány nélkül! :) 

Kihasználva az otthon eltöltött időt, újabb könyvtári zsákmányokkal csökkentettem a várólistám. Legelőször a már említett Jön az üstököst kerítettem sorra, amit majd egyszer, a későbbiekben, mindenképp szeretnék fizikai példányban is a magaménak tudni, mivel egy roppant igényes kiadásról beszélünk. A történet ugyebár a Mumin sorozat nyitánya, már ami a magyar köteteket illeti, és ebből kifolyólag a szereplők is itt mutatkoznak be először. Mivel számomra valamennyiük régi ismerős, túl sok újdonság nem ért, ám a történet jóval sötétebb és nyomasztóbb, mint az eddigiek. Ez nem meglepő, mivel Tove Jansson a világháború borzalmait az egyre növekvő, sötét felhőként a völgyre telepedő üstökössel próbálta illusztrálni - nyilván jóval fogyaszthatóbb, gyerekbarátabb verzióban közölve. Csakhogy a szerző még ebben a kilátástalan helyzetben is sokszor megcsillantja a humorát, a szereplők egy cseppet sem esnek kétségbe, és a végén valahogy minden jóra fordul. Számomra igazi meglepetés volt, és már alig várom, hogy összehasonlítsam a Vukovári Panna-féle fordítással! 

▿▿▿

Ezután egy VCS-re beválogatott Móricz Zsigmond mesekönyvvel, Az ezüstkirály sípjával folytattam, ami nem volt túlzottan nyerő választás. Kevés igazán jó történetet találtam benne, ráadásul akadt néhány, amit korábbról ismertem, de változatlanul azokat élveztem a legjobban. Meglepő fordulat, ám Lucy Strange második ifjúsági regénye, A világítótorony legendája sem nyerte el maradéktalanul a tetszésem. Hiába volt komolyabb a téma - ismét a világháború, egy másik szemszögből elmesélve, valahogy közel sem rántott be annyira, mint vártam volna. Részben a szereplőknek, részben a kissé lassan csordogáló eseményeknek tudom be, viszont ennek ellenére nagyon vevő vagyok az írónő további köteteire, mert az írásmódja teljes mértékben meggyőzött! :) Antoine Laurain Piros notesze szintén hagyott némi kívánnivalót maga után - engem Az elnök kalapja picit jobban lekötött. Ebben több üresjárat is volt, és kicsit nehezen szoktam meg, hogy a párbeszédeket sem a hagyományos értelemben vetette papírra, hanem egy összefolyó, ámde fejezetekre tagolt szöveget kaptam. Ezt leszámítva a történet épp olyan könnyed és romantikus, mint amilyet a borító ígér, nem beszélve a szerző remek stílusáról! 

Végül a Hyggével zártam a hónapot, ami nem csak kívülről, de belül is tetszetős kiadvány. Olyan, mint egy inspiráló lakberendezési katalógus, mégis sok olyan ötletet meríthetünk belőle, amit simán beépíthetünk a saját életünkbe is. Az ezután elkezdett, de félbehagyott Jenna Ewans Welch kötet nagy csalódás. Amennyire rajongtam a Love & Gelato-ért, akkora arculcsapásként ért az ír kalandokról szóló YA regénye, aminél képtelen voltam dűlőre jutni az idegesítő, picsogó főhősnővel. Mindent összevetve ez így 5 könyvet jelent, ami nem is olyan rossz arány! :) 

Filmek és sorozatok 

Nem mondhatnám, hogy a filmezés terén igazán remekeltem: mindössze négy filmet néztem meg, abból is kettő újranézés. Viszont végre sorra kerítettem egy igazi veterán, évek óta a várólistán csücsülő kiválasztottamat, Az ifjú Viktória királynőt. Hogy őszinte legyek, a sorozat milliószor jobb (és nem, kicsit sem vagyok elfogult Rufus Sewell, valamint Jenna Coleman fantasztikus játékával), mivel ebbe a 100 percbe próbálták belezsúfolni mindazt, ami a sorozatban nagyjából egy teljes évadot fed le. Ugyanakkor ki kell emelnem a mesés kosztümöket, a fülbemászó zenét, és Emily Blunt nagyszerű munkáját, mert ezek nélkül alighanem csorbulna az élmény. 

A hónap másik nagy durranása minden kétséget kizáróan a Stranger Things harmadik évada volt, amit én is tűkön ülve vártam. Eleinte egy csomó szereplővel bajban voltam, kellett némi memóriafrissítés, de idővel minden helyrezökkent. A történetről annyit, hogy ezúttal nagyobb szerepet kapnak a hormonok, és a mindenki által ismert kicsit suta, ámde rendkívül bájos közeledési kísérletek - mindkét nem részéről. Kezdetben három szálon fut a cselekmény, melyek a végére szépen összeérnek, és egyetlen nagy évadzáróban egyesülnek. Ha lehet ilyet mondani, Steve-et még annál is jobban megszerettem, és az új szereplők is kicsit felfrissítették a gárdát. Maradtak ugyan bennem kérdések, és nyilván túl hamar ledaráltuk, hiába próbáltuk beosztani, de azt hiszem, elég jóra sikerült, és határozottan várom a negyedik évadot! 

Programok

Talán ezt a blokkot szeretem a legjobban megírni, mert ilyenkor összegzem magamban is, hogy mennyi minden történt az elmúlt egy hónap során. Az első két hétben még otthon voltam, amibe az estig tartó olvasáson kívül belefért egy váratlan Ikeázás, egy régóta várt jegeskávézás, illetve egy szuper, családi lődörgés Budapesten. :) 

Az Ikeában szert tettünk egy új gardróbszekrényre, ami jelenleg az én szobámban lakik, és többnyire sikeresen elnyeli az otthoni cuccaim nagyrészét. Erre azért is volt szükség, hogy Anyáék megkaphassák a mi régi szekrényünket, ami jóval nagyobb és tágasabb, mint az övék. Nyilván enni is kellett, úgyhogy maradva a kedvencemnél, az imádott zöldséges golyó mellett döntöttem. (Ami különben nálunk szinte mindig megtalálható a fagyasztóban. ;)) A pesti kiruccanásunk ugyancsak remekül sikerült: Anyát kísértük el a tesómmal kottavásárlásra, és közben a Ráday utcában bóklásztunk, ebédeltünk, valamint ott kaparintottam meg a hónap egyetlen könyves szerzeményét is. Betértünk még Gyuri bácsi teaboltjába, néztünk néhány új ruhát a tesómnak, és csak úgy élveztük a napot. :) Időközben az unokatesóm is visszatért Londonból a nyári szünet idejére, úgyhogy nyilván találkoznunk kellett, ráadásul meglepett a kedvenc cseresznyevirágos teánkkal, amit még a Sainsburyben fedeztünk fel tavaly. 

Svédországba visszatérve már lázasan készülődtem a norvég utunkra. Útra való elemózsiát sütöttem (rögtön háromfélét), rendbe szedtem a lakást, és a ruháinkkal is akadt némi tennivaló, ám végül mindennel időben elkészültünk. Az útról magáról nem írok sokat, mivel egy külön posztot szántam rá, de előre szólok: hosszú lesz! :) Július utolsó hétvégéje épp ezért rendkívül eseménytelenül telt, főleg pihentünk és sorozatot néztünk. Viszont mivel már augusztust írunk, így elárulhatom, hogy hamarosan elutazunk pár napra Nyíregyházára a párom szüleivel kiegészülve, illetve otthon is eltöltök egy hetet, mielőtt igazán nekiindulnánk az ősznek. 

(Képek forrása: Pinterest // saját)