Ha csupán egyetlen szóval kellene jellemeznem a júliust, akkor azt mondanám: várakozáson felüli. Úgy gondolom, ez nagyjából magában is foglalja mindazt, ami miatt ilyen kiemelkedőre sikerült - már ami a megélt élményeket, kalandokat és az otthoni időtöltést is jellemzi. Minden kétséget kizáróan az év abszolút csúcspontja, nehezen lehet majd überelni. 

Könyvek és olvasás 

A könyvszekereket minden antikvár rajongó élvezettel keresi fel, mert igazi ritkaságokra lehet bukkanni - mindössze pár száz forintért. Eddig a Dzsungel könyvével, és a Nyakigláb apóval bővült a könyvespolcom, de ezúttal egy valódi kincs rejtőzött a Ráday utcai kínálatban, méghozzá a Varázskalap Múminvölgyben. Mivel a Napkút Kiadó által kiadott köteteket mind összegyűjtöttem, úgy véltem, már nem érhet nagy meglepetés. Ám ekkor véletlenül kiszúrtam ezt a tökéletes állapotú példányt - amit nem mellesleg közel tízszeres áron, 4.000 forintért (!) vesztegetnek még a molyon is!  A különlegessége ugyanis abban rejlik, hogy könyvesboltban már egyáltalán nem kapható, és ha jól tudom, az egyetlen svéd eredetiből készült fordítás - leszámítva a frissen kiadott Jön az üstököst. Több sem kellett, gyorsan magamhoz is szorítottam, és ott örömködtem magamban, hogy ez az utóbbi idők egyik legjobb fogása volt. :) Ezen felül naponta néztem fel a Kolibri Kiadó oldalára, miszerint megjelent-e már a kedvenc budapesti útikalauzom folytatása, a Várnegyed titkai, de sajnos mire ténylegesen kijött, nem volt lehetőségem beszerezni. De gond egy szál se: augusztusban sem maradok könyves zsákmány nélkül! :) 

Kihasználva az otthon eltöltött időt, újabb könyvtári zsákmányokkal csökkentettem a várólistám. Legelőször a már említett Jön az üstököst kerítettem sorra, amit majd egyszer, a későbbiekben, mindenképp szeretnék fizikai példányban is a magaménak tudni, mivel egy roppant igényes kiadásról beszélünk. A történet ugyebár a Mumin sorozat nyitánya, már ami a magyar köteteket illeti, és ebből kifolyólag a szereplők is itt mutatkoznak be először. Mivel számomra valamennyiük régi ismerős, túl sok újdonság nem ért, ám a történet jóval sötétebb és nyomasztóbb, mint az eddigiek. Ez nem meglepő, mivel Tove Jansson a világháború borzalmait az egyre növekvő, sötét felhőként a völgyre telepedő üstökössel próbálta illusztrálni - nyilván jóval fogyaszthatóbb, gyerekbarátabb verzióban közölve. Csakhogy a szerző még ebben a kilátástalan helyzetben is sokszor megcsillantja a humorát, a szereplők egy cseppet sem esnek kétségbe, és a végén valahogy minden jóra fordul. Számomra igazi meglepetés volt, és már alig várom, hogy összehasonlítsam a Vukovári Panna-féle fordítással! 

▿▿▿

Ezután egy VCS-re beválogatott Móricz Zsigmond mesekönyvvel, Az ezüstkirály sípjával folytattam, ami nem volt túlzottan nyerő választás. Kevés igazán jó történetet találtam benne, ráadásul akadt néhány, amit korábbról ismertem, de változatlanul azokat élveztem a legjobban. Meglepő fordulat, ám Lucy Strange második ifjúsági regénye, A világítótorony legendája sem nyerte el maradéktalanul a tetszésem. Hiába volt komolyabb a téma - ismét a világháború, egy másik szemszögből elmesélve, valahogy közel sem rántott be annyira, mint vártam volna. Részben a szereplőknek, részben a kissé lassan csordogáló eseményeknek tudom be, viszont ennek ellenére nagyon vevő vagyok az írónő további köteteire, mert az írásmódja teljes mértékben meggyőzött! :) Antoine Laurain Piros notesze szintén hagyott némi kívánnivalót maga után - engem Az elnök kalapja picit jobban lekötött. Ebben több üresjárat is volt, és kicsit nehezen szoktam meg, hogy a párbeszédeket sem a hagyományos értelemben vetette papírra, hanem egy összefolyó, ámde fejezetekre tagolt szöveget kaptam. Ezt leszámítva a történet épp olyan könnyed és romantikus, mint amilyet a borító ígér, nem beszélve a szerző remek stílusáról! 

Végül a Hyggével zártam a hónapot, ami nem csak kívülről, de belül is tetszetős kiadvány. Olyan, mint egy inspiráló lakberendezési katalógus, mégis sok olyan ötletet meríthetünk belőle, amit simán beépíthetünk a saját életünkbe is. Az ezután elkezdett, de félbehagyott Jenna Ewans Welch kötet nagy csalódás. Amennyire rajongtam a Love & Gelato-ért, akkora arculcsapásként ért az ír kalandokról szóló YA regénye, aminél képtelen voltam dűlőre jutni az idegesítő, picsogó főhősnővel. Mindent összevetve ez így 5 könyvet jelent, ami nem is olyan rossz arány! :) 

Filmek és sorozatok 

Nem mondhatnám, hogy a filmezés terén igazán remekeltem: mindössze négy filmet néztem meg, abból is kettő újranézés. Viszont végre sorra kerítettem egy igazi veterán, évek óta a várólistán csücsülő kiválasztottamat, Az ifjú Viktória királynőt. Hogy őszinte legyek, a sorozat milliószor jobb (és nem, kicsit sem vagyok elfogult Rufus Sewell, valamint Jenna Coleman fantasztikus játékával), mivel ebbe a 100 percbe próbálták belezsúfolni mindazt, ami a sorozatban nagyjából egy teljes évadot fed le. Ugyanakkor ki kell emelnem a mesés kosztümöket, a fülbemászó zenét, és Emily Blunt nagyszerű munkáját, mert ezek nélkül alighanem csorbulna az élmény. 

A hónap másik nagy durranása minden kétséget kizáróan a Stranger Things harmadik évada volt, amit én is tűkön ülve vártam. Eleinte egy csomó szereplővel bajban voltam, kellett némi memóriafrissítés, de idővel minden helyrezökkent. A történetről annyit, hogy ezúttal nagyobb szerepet kapnak a hormonok, és a mindenki által ismert kicsit suta, ámde rendkívül bájos közeledési kísérletek - mindkét nem részéről. Kezdetben három szálon fut a cselekmény, melyek a végére szépen összeérnek, és egyetlen nagy évadzáróban egyesülnek. Ha lehet ilyet mondani, Steve-et még annál is jobban megszerettem, és az új szereplők is kicsit felfrissítették a gárdát. Maradtak ugyan bennem kérdések, és nyilván túl hamar ledaráltuk, hiába próbáltuk beosztani, de azt hiszem, elég jóra sikerült, és határozottan várom a negyedik évadot! 

Programok

Talán ezt a blokkot szeretem a legjobban megírni, mert ilyenkor összegzem magamban is, hogy mennyi minden történt az elmúlt egy hónap során. Az első két hétben még otthon voltam, amibe az estig tartó olvasáson kívül belefért egy váratlan Ikeázás, egy régóta várt jegeskávézás, illetve egy szuper, családi lődörgés Budapesten. :) 

Az Ikeában szert tettünk egy új gardróbszekrényre, ami jelenleg az én szobámban lakik, és többnyire sikeresen elnyeli az otthoni cuccaim nagyrészét. Erre azért is volt szükség, hogy Anyáék megkaphassák a mi régi szekrényünket, ami jóval nagyobb és tágasabb, mint az övék. Nyilván enni is kellett, úgyhogy maradva a kedvencemnél, az imádott zöldséges golyó mellett döntöttem. (Ami különben nálunk szinte mindig megtalálható a fagyasztóban. ;)) A pesti kiruccanásunk ugyancsak remekül sikerült: Anyát kísértük el a tesómmal kottavásárlásra, és közben a Ráday utcában bóklásztunk, ebédeltünk, valamint ott kaparintottam meg a hónap egyetlen könyves szerzeményét is. Betértünk még Gyuri bácsi teaboltjába, néztünk néhány új ruhát a tesómnak, és csak úgy élveztük a napot. :) Időközben az unokatesóm is visszatért Londonból a nyári szünet idejére, úgyhogy nyilván találkoznunk kellett, ráadásul meglepett a kedvenc cseresznyevirágos teánkkal, amit még a Sainsburyben fedeztünk fel tavaly. 

Svédországba visszatérve már lázasan készülődtem a norvég utunkra. Útra való elemózsiát sütöttem (rögtön háromfélét), rendbe szedtem a lakást, és a ruháinkkal is akadt némi tennivaló, ám végül mindennel időben elkészültünk. Az útról magáról nem írok sokat, mivel egy külön posztot szántam rá, de előre szólok: hosszú lesz! :) Július utolsó hétvégéje épp ezért rendkívül eseménytelenül telt, főleg pihentünk és sorozatot néztünk. Viszont mivel már augusztust írunk, így elárulhatom, hogy hamarosan elutazunk pár napra Nyíregyházára a párom szüleivel kiegészülve, illetve otthon is eltöltök egy hetet, mielőtt igazán nekiindulnánk az ősznek. 

(Képek forrása: Pinterest // saját)