A nyár utolsó felvonása

szeptember 04, 2019

Hát csak elérkeztünk ide megint... Az augusztus a várakozásaimhoz képest erősen túlteljesített, remek kis hónapot zártam. Nyilván kánikula nélkül nincs nyár, de ha engem kérdeztek, a jelenlegi 20 °C sokkal közelebb áll a komfortérzetemhez, mint bármi más. Vártam már ezt a kellemes, hűvös, szellős időt - már csak a színkavalkád és az aranyló napsugarak hiányoznak! 

Könyvek és olvasás

Nem terveztem, hogy túl nagy vásárlásba fogok, és tartottam is magam a visszafogott, átgondolt tervemhez: egyedül az új budapesti zsebkönyv, a Várnegyed titkai került a polcomra. Nagyon vártam már ezt a könyvet, és bátran kijelenthetem: nem okozott csalódást! :) Az őszi újdonságok közül viszont néhány igencsak felkeltette az érdeklődésem: ebből a Csokoládé negyedik része feltétlenül velem fog jönni, a borítója pedig hiába nem illik a többi közé, én odavagyok érte! Hogy másra is elcsábulok-e, meglátjuk, mindenesetre nem rossz őszi dömpingnek nézünk elébe. 

Az olvasást illetően kicsit belehúztam, ezért is csúszott egy pár napot a poszt, mert mindenképp bele szerettem volna tenni az utolsó, ötödik könyvet. Eredetileg egy Mörk Leonóra könyvvel nyitottam volna az augusztust, de egyáltalán nem csúszott, úgyhogy kénytelen voltam félbehagyni. Mostanában drasztikus változásra szántam el magam: ha 50 oldal után sem győz meg az író, nem kínzom vele magam. Lehetséges, hogy egy rosszabb pillanatomban talált meg, de gyanítom, hogy inkább a történet és a stílus a ludas. Valamiért nem alkotott számomra kerek egységet, és kissé erőltetettnek éreztem... Ezután egy jól ismert kedvencemhez nyúltam, Nicolas Barreau-hoz, aki abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. A Montmartre-i szerelmes levelek nem csupán a gyászt helyezi előtérbe, hanem egyúttal bemutatja, mennyire nehéz a házastárs elvesztése után visszatérni a megszokott kerékvágásba. Ezúttal ismét egy férfi a főszereplő, méghozzá egy óvódás kisfiú édesapja. A szomorkás, csüggeteg hangulat lassú és megfontolt ívet ír le, mire a végére tényleg kisüt a nap. Mondanom sem kell, 5 csillagot érdemelt ki tőlem, nagyon szerettem! 


A Fantasztikus Róka Úrtól nem vártam túl sokat, ennek ellenére abszolút meglepett, méghozzá pozitív értelemben. Furfangos, szellemes, élvezetes mese, szerintem 10+ éves kortól simán élvezhető. Örömmel jelentem, hogy az Örökkön örökké: Lara Jean sikeresen helyrehozta a második rész által okozott zavart, úgyhogy végül mosolyogva, feldobottan fejeztem be a könyvet. Ez a trilógia kicsit visszahozta a YA sorozatok iránti rajongásom, és ha találok hasonló gyöngyszemet, akkor még öregkoromra is szívesen csemegézek majd belőlük. :) Nem bírtam ki, és gyorsan sorra kerítettem a Várnegyed titkait, ami nem mellesleg egy rendhagyó budapesti bakancslista megírására is inspirált. Számtalan olyan helyszín szerepel benne, melyeket a közeljövőben tervezek felkeresni. Még dolgozom a poszton, de hamarosan ezt is megosztom, hátha másnak is ötletet adhatok vele. :)
Végül egy VCS-re válogatott írással, a Fjällbacka sorozat 8. részével búcsúztattam a nyarat. Valamilyen oknál fogva nyár végén, ősz elején nagyobb kedvet érzek a skandináv krimik olvasására, úgyhogy bebizonyosodott számomra, hogy kis mértékben fogyasztva épp annyira borzongatnak, amennyit el tudok viselni. Rendkívül összetett, több szálon futó, izgalmas történetet kaptam, Camilla alaposan kitett magáért! Nem mellesleg már csak 2 könyvre vagyok a VCS teljesítésétől, úgyhogy az idén valószínűleg hamarabb végzek vele, mint eddig valaha - juhééé! :) 

Filmek és sorozatok 

Az uborkaszezon változatlanul kitartott, úgyhogy nem túl sok újdonsággal szolgálhatok. Filmek terén két magyar alkotást kerítettem sorra: a Kölcsönlakást, illetve egy általam egyáltalán nem ismert zenés-gasztro jellegűt, az Egy szerelem gasztronómiáját. Az előbbi annyira pocsék, hogy említésre sem méltó: Dobó Kata maradjon csak meg a színészetnél, az még aránylag megy neki valahogy. Az utóbbi Balla Eszter & Bereczki Zoltán főszereplésével készült, és bár a történetben jelentős logikai hézagok vannak, összességében jól elszórakoztatott. Különben mindkettejüket láttam musicalszínészként színpadon szerepelni, úgyhogy tudtam, a hangi adottságaikkal nem lesz gond, és ezt megfelelően kamatoztatták is a film során. 


Sajnos véget ért a nagy-nagy kedvencem, a Jane the Virgin, és hát bevallom: megsirattam az utolsó epizódot. Viszont pont úgy fejeződött be, ahogy szerettem volna, és valamennyire vigasztal a tudat, hogy nem húzták szét, mint a rétestésztát, hanem tisztességesen lezárták. Most töröm a fejem, hogy mibe fogjak bele, és nagyon a Downton Abbey felé hajlok, amiből hamarosan mozi adaptáció is érkezik, illetve a Stranger Thingshez hasonló misztikus sorozatnak ígérkezik a szintén Netflix gyártotta Dark, amiről csupa jót olvastam eddig. Ráadásul német, ki hitte volna! :) 

Programok 

Jártunk Nyíregyházán, gyönyörködtünk a Bazilika tetejéről nyíló kilátásban, fagyiztam egy régi gimis osztálytársammal, a tetejébe pedig végre megünnepeltük a hatodik évfordulónkat is! :) 

Ezek csupán apró, felvillanó emlékek, de valamennyihez jóleső, boldogságos érzések fűznek. A nyíregyházi kiruccanásunk ismételten szuperül sikerült. Az időre sem lehetett panasz, a legforróbb napokat fogtuk ki, aminek köszönhetően jólesett a nap végén megmártózni a hotel medencéjében. Sajnos tavaly rendkívül peches voltam, úgyhogy kimondottan örültem, hogy az idén végre többször is pancsolhattam. Az első nap az állatkertet fedeztük fel, ami hatalmas, továbbá rengeteg élményt kínál a látogatók számára. A koncepció azon alapul, hogy a tágas kifutóknak hála az ember tényleg kicsit úgy érzi, mintha az állatok között sétálna. Láttunk mindenféle bébit, köztük kis zsiráfot, kis elefántot, újszülött madárfiókákat, kis orrszarvút - hát én olvadoztam a gyönyörűségtől. :) Elcsíptük a méltán híres fókabemutatót, szóval határozottan kijelenthetem, hogy egy szuper, eseménydús délutánt töltöttünk el. Másnap felfedeztük az óriási fürdőkomplexumot, amibe rengeteg élmény belefért, köztük talán az egyik legkülönlegesebb a medencében való koktélozás. Hát ez tuti bekerül  az idei "amit először csináltam" listába. :) 


Otthon is akadt néhány program, de kétségkívül a budapesti turistáskodás az egyik legkiemelkedőbb. A barátom indiai kollégáját kísértük el a legfőbb nevezetességekhez, így régi vágyam teljesült a bazilikai panorámával, és a Margit-szigeten található állatkert meglátogatásával.  A kivilágított fővárost is ritkán látom mostanában, úgyhogy a Halászbástya tetején jó páran gyűltünk össze, hogy kicsit élvezzük az esti fényáradatot... Habár a kánikula elviselhetetlen volt, és egy-két csinos vízhólyaggal is gazdagabb lettem, ez mit sem von le az élmény értékéből, mert nagyon jól éreztük magunkat! :)  Az utolsó otthon töltött hétvégén Apával elautóztunk Piliscsabára, hogy beszerezzük a  korábban kinézett, lakáshoz illő polcot, amit összekötöttünk egy spontán egyetemi látogatással is. Szomorúan konstatáltam, hogy a campus jelenlegi formájában megszűnt létezni: az épületek csak úgy kongtak  az ürességtől. Lassacskán emlékké válik, hogy ott valaha diákok ezrei koptatták a Stephaneum padjait...


Teljesen véletlenül úgy alakult, hogy a nyár utolsó napjára esett a régóta halogatott ünnepi évfordulós vacsink is, amiből szerintem hagyományt fogunk alakítani. Közösen főztünk, finomat ettünk, borozgattunk, és élveztük a naplemente színeit. Úgy érzem, ez tette fel igazán az utóbbi időszakra a koronát.
És így, az ősz közeledtével ismét tele vagyok ötletekkel, tervekkel, mind Svédországot, mind Budapestet érintve. Nem lesz eseménytelen, az már biztos, a többit pedig az idő fogja eldönteni. Mindenesetre bízom benne, hogy az idén hasonlóan szép képekkel bővíthetem a galériám, mert ilyenkor érzem a legelevenebbnek magam, és a kreativitásom is valósággal szárnyal! 

(Képek forrása: saját // Pinterest // port.hu)

Hasonló bejegyzések

4 megjegyzés

  1. Annyira jó volt olvasni a posztod! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is hinnéd el, milyen jól esik egy ilyen komment! :) Köszönöm!! ❤️

      Törlés
  2. Olyan jó volt olvasni a bejegyzésedet! :)
    Akkor úgy tűnik, tényleg érdemes a harmadik részét is elolvasni Lara Jean történetének :) (húgom is pont ezt mondta, hogy a harmadik rész sokat javított a történeten :) )
    A budapesti bakancslistádra pedig nagyon kíváncsi vagyok! A vcs-vel pedig hajrá, nagyon ügyes vagy! Az már simán meglesz :)) Nekem most elfogyott a kezdeti lendületem, figyelemelterelés volt nálam sok-sok más könyvvel :D de még nincs veszve nálam semmi, öt könyv van hátra :) remélem, azért meglesz. Most nem nagyon vágyom onnan könyvekre, de év végén tuti bánnám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, ezt mindig öröm hallani! :) Köszönöm! <3

      Határozottan igen, bár az első részt nem fogja lekörözni. Ott valahogy minden annyira kerek, és tanúi lehetünk annak, ahogy Lara Jean személyisége fejlődik, hogy úgy érzem, a többi kötet inkább csak ennek a folytatása. Viszont tény, hogy szép lezárást kapott a trilógia. :)

      Juhú, még a héten igyekszem elkészülni vele. :)

      Óh, de aranyos vagy, köszönöm! :) Tényleg egész jó ütemben haladok vele, ez mostanában mindig úgy felvillanyoz. :) Neked is hajrá hozzá, hátha még megjön a kedved ahhoz az öthöz! Különben úgy tapasztaltam, hogy ha választasz a listádról valamit, és sikeresen ki is olvasod, ez a sikerélmény valahogy meghozza a folytatás iránti lelkesedést. Még van hozzá három és fél hónapod, úgyhogy semmi sincs veszve! Drukkolok! :*

      Törlés