Elérkezett az utolsó előtti nap, a péntek. Ráadásul egy váratlan fordulat is történt: esőkopogásra ébredtünk. Az eddigi hőséghez képest ez felüdülésként hatott, mégis kicsit aggódtam, hogyan fogunk tudni így várost nézni, ahogy elterveztük. Szerencsére nem tartott vészesen sokáig, úgyhogy reggeli után útnak is indultunk. A pénteket teljes egészében a Cinque Terrének tartottam fent. Már jóval az utazás előtt ajánlotta egy kedves csoporttársam, így gondoltam, utánanézek, meg lehetne-e valósítani az utunk alatt. A térkép szerint két órányi autózásra volt La Spezia, ahonnan indul az a különleges, mind az öt falut átívelő vonatjárat, amit én feltétlenül látni szerettem volna. Itt sem volt zökkenőmentes a parkoló keresés, ugyanis rajtunk kívül még sok száz ember gondolta úgy, hogy neki pénteken utaznia kell, ráadásul tudtunkon kívül belecsöppentünk egy versenyhétvégébe is, ami miatt számtalan parkolót lezártak. Másfél órás kerengés és feszült várakozás után végre sikerült bejutnunk a parkolóba. Az utazás alatt félelmetesen nagy, sötét felhők uralták az eget, de mire kiértünk a tengerpartra, valamilyen csoda folytán kitisztult az ég. 

Tulajdonképpen egy nagyon különleges helyről beszélünk. 5 kis faluról, mely a Világörökség része, illetve nemzeti park is egyben. Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare. Egészen varázslatos volt, ahogy kiértünk a partra és megpillantottuk a végtelen kékséget. :) Autóval csak a helyiek közlekedhetnek, a turisták vagy a helyi vonat- és buszjárattal, illetve a kijelölt turistaútvonalon közlekedhetnek.

Nem pontosan tudtam, melyik várossal is érdemes kezdeni, de az internet itt is a segítségemre sietett. Manarolát ajánlották a leginkább, így rögtön a második faluval kezdtünk. Ez volt a lehető legjobb indítás, Manarola ugyanis lenyűgöző élőben. Az összes kis faluban az a pláne, hogy valamennyi a sziklára épült. Szépséges, színes házai, meredek lejtői, a tengeri paronáma... Most is libabőrös leszek, ha rá gondolok. Ez nem photoshop, tényleg így néz ki! Maguk a falvak elég picurkák; a belváros leginkább a turistákból él, úgyhogy szuvenírboltok, különleges fűszereket, tésztákat és olasz édességeket árusító üzletekből abszolút nincs hiány. :) Nagyjából másfél órát maradtunk, mivel még négy másik városka várt ránk. A kilátás egyszerűen pazar volt, szerintem csak ezért már megéri elmenni. 

Manarola után a legmesszebbre eső városkába mentünk, Monterosso al Maréba. Tulajdonképpen semmi extra, szép tengerpart, de inkább afféle üdülőparadicsom. Ellenben itt találkoztam újra olasz cicával, illetve meseszép virágokat és teraszokat láttunk. :) Amint az talán a képekből is látható, itt már egészen tiszta volt az idő. Pont sikerült elkerülnünk a nagy zuhét. :) Ekkor már kezdtem éhes lenni, így megegyeztünk, hogy a következő városban keresünk valamilyen ebédet is.

Vernazzában felmásztunk a házak közé, egy picike kilátóhoz, ahonnan meseszép látvány fogadott bennünket. Kicsit féltem a szédítő magasságban, plusz egy picit már fáradtnak is éreztem magam a párás, izzasztó időben, mégis, ha visszagondolok, melegség járja át a szívem. Sorban a következő visszafelé Corniglia volt, de itt elborzadtam a rengeteg lépcső miatt, amit meg kellett volna mászni, úgyhogy a vasútállomáson szépen vissza is fordultunk a vonat irányába. Ez volt egyébként az egyetlen hely, amit nem néztünk meg közelebbről, de bevallom őszintén, annyira nem bánom. Így is elég sok szépet láttunk. :)

Végül, de nem utolsósorban elérkeztünk Riomaggioréhoz. Itt végre találtunk szimpatikus street food büfét is, egy kis fish&chipset, illetve ettünk finom fagyit is. :) Fagyizás közben felfigyeltem egy cuki kutyusra, aki a teraszról leste az utcai forgatagot. Hihetetlenül édi volt! Mivel a sok szép látványtól egészen eltelítődtünk, itt csak a partra sétáltunk le, feljebb nem is mentünk már. Egyébként is mindketten megállapítottuk, nem véletlen, hogy Manarola magaslik ki az öt falu közül, ugyanis ő volt a legcsodásabb. Maradandó élmény, amit boldogan osztottam meg a barátommal. ♥ Visszafelé különféle tengeri mozaikos képeket fotóztam az aluljáróban, nagyon tetszettek nekem. :) Különösen a tengeri csillag, amit közszemlére is tettem. :)

Estefelé volt, mire visszaindultunk, de útközben még az volt az egy kérésem, hogy lássuk a tengerparti naplementét. A naplemente az egyik kedvenc fotótémám, aki látta az Instagram fiókomat, nem is lepődik meg ezen :), így kihagyhatatlannak ítéltem ezt az alkalmat. Nem csalódtam, egészen későn, este 10 után ilyen színek fogadtak. Bámulatos és szemkápráztató, sosem fogom elfelejteni!

Másnap reggel az utolsó napra ébredtünk. Erre a napra már nem terveztünk nagy programot, csak a közelben levő Livornót, illetve a kimaradt pisai látványosságokat. Rögtön, reggeli után össze is pakoltunk gyorsan, talán nem lep meg senkit, de azért szereztünk be egy-két szuvenírt :), aztán kicsekkoltunk és indultunk is a belvárosba. A Ferde toronynál ismét hatalmas tömeg kígyózott, így ezt az egyet elvetettük, de a Campo Santo, a Bazilika, illetve a Baptisterio azért belefért. :) Ezek közül a Bazilika ingyen is megtekinthető, csak jegyet kell hozzá kérni.  

A Campo Santo egy grandiózus temető, melynek falait régi freskók díszítik, kerengője pedig szobrokkal van tele. Kellemes hűvös fogadott bennünket, végre viszonylag zárt helyen voltunk, így elviselhetőbb volt a meleg is. A nagy, füves tér egészen szokatlan látvány volt, mégis tökéletesen kiegészítette a fehér, márványos épületet. Ezután átsétáltunk a Bazilikába, ahol éppen egy igazi, hamisítatlan olasz esküvő zajlott. Még külön ki is hangosították a fogadalomtételt, ez külön meglepi volt az ámuló nézőseregnek. Belülről nem is nagyon készítettem képet, mivel nem akartunk sokáig zavarogni. Végezetül, de nem utolsósorban, a Keresztelőkápolnával zártunk. Egy fiatal nő bemutatta nekünk a visszhang erejét, különféle magasságú hangjaival egészen úgy hangzott, mintha énekelne. :) Különleges élmény volt. A kilátás pedig fantasztikus, innen lehetett igazán rálátni a Bazilikára, illetve a Toronyra is. 

Dél körül elköszöntünk Pisától és folytattuk utunkat Livornoba. Anyukám előző este említette nekem, hogy Livorno szülötte a híres festő, Modigliani is. :) Ezt nem tudtam korábban, így egészen más szemmel néztem erre a nagyobb kikötővárosra. Engem tulajdonképpen leginkább a tengerpart érdekelt, úgyhogy oda sétáltunk és picit gyönyörködtünk a békés hullámokban. Mivel Halak vagyok, ezért számomra különösen fontos jelentőséggel bír a víz, mindig is vonzódtam hozzá. :) A parton szép sétány van kiépítve, így ezen végigsétálva eljutottunk egy Akváriumig, mely Livorno egyik nevezetessége. Ez volt az utolsó látványosság, amit megnéztünk. De milyen akvárium volt! Életem egyik legnagyobb meglepetése fogadott itt, ugyanis korábban sosem láttam még igazi, élő tengeri teknőst. De itt sikerült! Óriási, lenyűgöző állat, aki csak békésen szeli a "habokat". :) Emellett a hatalmas tartályban találkoztunk még tűzhallal, kétféle cápával is, és számtalan, színes hallal. Szeretek akváriumokba is járni, mindig is magával ragadott a színes víz alatti világ. :) Tökéletes lezáró program volt. Visszafelé a parton sétálva még kattintottam egy pár képet egy ejtőző sirályról, majd visszaindultunk Pisába, a repülőtérre. 

Este 9 után szálltunk fel, ezúttal a már megszokott, piros orrú Norwegian géppel. Negyed 12-kor landoltunk az Arlandán, ahonnan már nem volt messze a haza sem. Rengeteg új élmény, benyomás és inger ért bennünket, amiket időbe telt feldolgozni, de így, visszatekintve fantasztikus nyaralásban volt részünk. Csodás napokat töltöttünk együtt, varázslatos helyeket fedeztünk fel és lenyűgöző kilátásokban gyönyörködhettünk. Minden kedves olvasómnak kívánom, hogy egyszer jusson el Toszkánába, mert megéri! Remélem, e bejegyzés-sorozattal megalapoztam az utazó kedvet és adtam némi inspirációs löketet is. :)

A sorozat korábbi részei itt megtekinthetők: 1. rész, 2. rész, 3. rész

Mielőtt elindultunk volna Toszkánába, hosszas mérlegelés előzte meg ezt az igen fontos döntést. Többen is segítettek, mivel nehéz volt dűlőre jutni, Olaszországnak mégis melyik részébe érdemes elutazni pár napra, ahol látnivaló is van, szép a táj és nincs embertelenül messze sem. A lehetőségeinket kissé bekorlátozta az a tény, hogy Stockholmból nincs mindenhova közvetlen járat, így Milánó és Pisa közül egyértelműen Pisa került ki győztesen. Amikor ezt a tényt közöltük az otthoniakkal is, a nagymamám előszedte az évek alatt összegyűjtögetett anyagát - útikönyvek, beszámolók, képes albumok, térképek egész garmadáját - és az orrom elé tette, mondván: útmutató. 

Így az egyik délután alkalmával, amikor éppen a nagyszüleimnél voltam, a nagymamám lelkesen mesélt az olaszországi élményeikről. A nagyszüleim ugyanis híresen nagy utazók voltak, több ízben jártak már külföldön, mint az összes családtagom egybevéve. Egy évre még Tanzániába is kiköltöztek, szafarira mentek és igazi, vadon élő oroszlánokat, orrszarvúkat, zebrákat és zsiráfokat láttak. Nem csúcsszuper?! :)) Na de vissza Olaszországhoz...

SAN GIMIGNANO

A csütörtöki, hét ágra sütő napot San Gimignanonak és Firenzének szenteltük. Az első várost a nagymamám ajánlotta, így már csak miatta is szerettem volna, ha időnk jut rá. Így esett, hogy San Gimignanoval egy újabb hegyre felfelé menő túránk volt. A kis Punto nagy nehezen felküzdötte magát, órási nevetések közepette, úgyhogy már az alaphangulatunkhoz jócskán hozzátett. :) Szükség is volt rá, ugyanis az előző naphoz képest megdöbbentő volt az az autórengeteg, ami a hegy tetején fogadott bennünket. Bennem egyáltalán nem merült fel, hogy San Gimignano ilyen híres város lenne, pedig de. Nagyon is. Másfél órás sorban állás, parkoló keresés és gyaloglás után végre megpillantottuk. Minden fáradság, nyűg és egyéb idegeskedés egy csapásra elszállt. Fantasztikus helyre bukkantunk ismét. :) Már a kilátás 10 csillagos volt, hát még a folytatás... 

Az egyedüli negatívum az embertömeg volt, akikhez nem igazán szoktunk hozzá az elmúlt két nap során. Ez kissé csorbította az élményt, de maga San Gimignano mesés hely. Az utcák, a város képe már félreismerhetetlenül tükrözte az eddigi toszkán stílust, de Siena mellett itt volt igazán középkori, rusztikus hangulat. Szintén nem kell egy nagy helyre gondolni, bőven bejárható két-két és fél óra alatt, de akad jócskán látnivaló. A város elsősorban a tornyai miatt híres, amit már nem messze, az úton is kiszúrtunk. Ezek köré épült a várostér, ami mára eléggé felhígult, inkább kínai termékeket árusító emberkéket találunk, de a főutca tele van kézzel készített kerámiaboltokkal, borüzletekkel és egyéb, szuveníreket árusító üzletekkel.

Itt sem maradtunk a szokásos két és fél óránál többet, nem is bírtunk volna, mert tombolt a hőség. Természetesen, mint mindenütt, itt is lezavartam a szokásos képeslapkereső túrámat, így ismételten gyarapodott a gyűjtemény. :) Az autó felé sétálva feltűnt egy különös kút, amin egy galamb trónolt, az oldalára pedig két csigát véstek. A maga nemében egészen különleges, díszített kutacska volt, amihez hasonlóval még nem találkoztam eddig. Persze meg is örökítettem, ami nem volt könnyű, tekintve, hogy folyamatosan várakoztak a friss vízre áhítozó turistatársak. Az olajfák és dombok, szőlőföldek világa ismét elbűvölő volt. San Gimignano bája menthetetlenül elvarázsolt bennünket. :)

FIRENZE

Ó, igen. A város, amit annyi mindenki dicsér. A város, ami lenyűgöző és felejthetetlen. A város, ami óriási. A város, ami ennek ellenére mégsem ragadott magával teljesen... Talán a sok szuperlatívusz tette, engem mégsem varázsolt el annyira, mint Siena, vagy Volterra. Félreértés ne essék, gyönyörű hely, de számomra már túl nagy. Emiatt pedig kicsit elveszik a benne rejlő szépség...

Az embertömeg itt vált elviselhetetlenné, mindenütt hömpölygött az áradat, fényképezni nehézkes volt, a kínzó meleg már fejfájást okozott és sehol sem volt egy talpalatnyi árnyék. Itt jött el az a pont, hogy ebédelnünk kell. Azonnal. Nem máshol álltunk le, mint a híres dóm közvetlen közelében. Hogy adjunk a sztereotípiáknak, ezúttal pizzáztunk. Mert hát miről ismerszik meg a jó olasz konyha? Naná, hogy a pizzáról (is). Ezúttal sem voltam bevállalós, megmaradtam a finom prosciutto sonkánál, amihez foghatót még nem igen ettem eddig. A barátom ennél bátrabb ember, nem véletlenül szoktam tőle kunyizni néhány falatot. :) Ő kipróbálta az articsókás pizzát. Egyikünk sem evett még articsókát, de egyöntetűen megállapítottuk, hogy olyan, akár a kelkáposzta. Hogy ez most jó vagy rossz hír, mindenki döntse el maga. :) Ebéd közben odagyűltek a kis madarak egy kis morzsáért, amit én készséggel szolgáltattam nekik, de aztán rájöttünk, nem biztos, hogy az étteremvezető szeretné, ha egy egész madársereg lepné el a teraszt...

A kiszolgálás gyorsasága és a frissítő páraeső után új erőre kaptunk és elindultunk a belvárosba. Itt is el lettem látva néhány jó tanáccsal, Ponte Vecchio, Dávid szobor, illetve Pitti palota. Ezeket ütemeztük be, és mindegyiket sikerült is megvalósítani. :) Útközben számtalan templom keresztezte az utunkat, de végül csak eljutottunk az Uffizi galériáig, illetve a szobor kiállításig, ami egyenesen a Piazza della Signoria szívében található. Lefényképeztük Michelangelo remekbe szabott műveit, a híres ókori hősöket, a csodaszép női alakokat. Itt már érezhetően javult a Firenzéhez fűződő kapocs, de a koronát az Arno folyó és a Ponte Vecchio tette fel.

A híd kívülről mesés, végigsétálva rajta már annyira nem nagy élmény. Tömve van különféle ékszerboltokkal, amik persze méregdrágán kínálják a portékáikat. Ékszerbolton kívül, ha jól emlékszem, nem is igen láttam mást. A híd után nem sokkal egy gyönyörű papírboltra bukkantam. Itt elcsevegtem a 4 cicával rendelkező boltos bácsival, aki készségesen a figyelmembe ajánlotta a cicás könyvjelzőt, amit azonnal a magaménak akartam tudni. Mellé választottam egy kézzel festett csodaszép, rózsaszínes árnyalatú grafitceruzát. Nem is tudom, ki merjem-e faragni. :) A feltöltekező vásárlás után elérkeztünk a Pitti palotához. Mivel már meglehetősen késő volt, a záráshoz veszélyesen közel, emiatt már csak a Boboli kertre maradt időnk. Ezt egy cseppet sem bántuk, már mögöttünk volt jó pár kilométer és egy mesebeli város emléke is. A kert közvetlenül a palota mögött található, így nem kellett messzire menni.

A Boboli kert gyönyörű. Tényleg varázslatos hely, tele csodaszép szobrokkal, de miután kiszívott a nap, átkapcsoltam zombi üzemmódra és csak vonszoltam magam jó pár percen keresztül. Azt hiszem, ez volt a mélypont. :) A barátom kitartó noszogatásának köszönhetően szántam el magam, és folytattam felfelé az utat, hogy végre meglássuk azt, ami miatt valójában ide jöttünk: a kilátást. Nem okozott csalódást. :) Innen Firenze bámulatosan szép volt, alig győztük fotózni a különböző panorámaképeket. Nem véletlenül zárta szívébe ezt a látványt Robert Langdon az Infernoban. Engem is ez a regény sarkallt arra, hogy eljussak Firenzébe és lám: ott álltam, a város tetején, magamba szívva mindazt a szépséget, ami miatt méltán ismerik el annyian és annyira.

A ráadás a Forte di Belvedere volt, ahová ingyenes belépőt kaptunk. Innen tárult fel még inkább a firenzei panoráma, a kertbéli ehhez képest csak előszó volt. Ezután már rövidesen visszafelé irányítottuk a lépteinket, a másik hídon keresztül, a Fashion Streeten végig, ahol Prada, Armani és Gucci kirakatokat fotóztam szorgosan. Itt már egészen magamhoz tértem. :)

Firenze is fantasztikus város, de közel sem okozott akkora katarzist, mint bármelyik, dombtetőre épült társa. Éreztem a toszkán hangulatot, de ez már csak nyomokban érződött, a nagyvárosi miliő szép lassan átvette a helyét. Ennek ellenére boldog vagyok, és hihetetlenül szerencsés, hogy mégis láthattam ezt a várost is. Egy percig sem szeretnék bárkit is befolyásolni, mert biztos vagyok benne, hogy Firenzét egyszer mindenképpen látni kell! De akkor talán több időre, mint amennyire mi tettük. :) Nekünk a kilátásból épp eléggé átjött a lényeg. Ismételten köszönöm lelkes olvasóimnak a kitartó figyelmet, hamarosan újra jelentkezem, az utolsó résszel. Ebben a híres Cinque Terre, egy kicsi Pisa, illetve Livorno fog helyet kapni. :)

Az első két részt itt találhatjátok: 1. rész, 2. rész

Szóval, ott tartottam, hogy augusztus 3-a, szerda. Verőfényes napsütésre ébredtünk, majd egy bőséges reggelit követően, kb. fél 10 körül útnak is indultunk. Nagyjából mindig ezt az időt sikerült belőni, ez az egészséges reggel, amikor már én sem vagyok félkómás és túl vagyok a reggeli kávémon is. :)

Az első úti célunk Volterra volt. Bevallom, ezt a várost leginkább a Twilight széria miatt ismerem, mert ha valaki emlékszik, az Újhold legvége ebben a városkában játszódott. Előtte nem igazán kerestem rá, de utólag kiderült, jó pár olyan helyszínen jártunk, ahol a filmet is forgatták. Ez mondjuk nem olyan megdöbbentő, mivel egy elég kicsi helyről van szó. Maga a belváros, mint oly sok helyen, egy jellegzetes kapuval kezdődik, ezen belépve tárul fel mindaz a szépség, ami valamennyi toszkán városra jellemző. Itt is erőteljesen dominált a középkori, mediterrán hangulat.

A kilátás pedig önmagában megérne egy misét... Fantasztikus volt! A háttérben húzódó dombok, hegyek-völgyek és szőlőföldek. Egész messze el lehetett látni. Órákig tudnék itt ülni és csak bámészkodni. :) A belvárosban található etruszk múzeum (ezt inkább kihagytuk), illetve egy kisebb palota-jellegű épület is, de mivel máshol is volt dolgunk, ezért a tervezett két óránál nem is maradtunk többet. Egy könnyű kis tésztás ebédre viszont még igen. 

Nehéz volt választani, mindegyik tészta nagyon jól hangzott, de végül a barátom meggyőzött, hogy a sima paradicsomos helyett legalább a ragus szószt válasszam. Jó döntés volt, életem egyik legjobb spagettijét ettem! Ráadásul itt nem is igazán a hús dominál a szószban, mint nálunk, hanem sokkal inkább a paradicsom intenzív, friss íze. Elképesztően finom volt. Az egészet a parmezán koronázta meg. Nyami-nyami. :)

Időközben rettentő hőség kerekedett, főleg fél kettő körül, amikor visszaindultunk az autóhoz. Egy hirtelen ötlettől vezérelve ráadásul meg szerettük volna kerülni a városfalat, amivel így időt spóroltunk volna, de szerintem még hosszabbnak tűnt... Mindenesetre nagyon szép képekkel gyarapodott a gyűjtemény, leginkább fenyőágas- és egyéb természeti jellegű képekkel. Útközben még utoljára megcsodáltuk a kilátást, majd folytattuk utunkat Sienába.

Viszonylag hamar, röpke másfél órás autózás után érkeztünk meg az egyik legnépszerűbb toszkán városba. Két dolog miatt érdekelt engem Siena. Egyrészt, amikor olvastam a Siena lányát, már akkor megfogott a táj-és városleírás, másrészt Anyukám egyik barátnője szerint Olaszország legszebb városa. :) A nyaralás után nem sokkal olasz filmre vágytam, és a Levelek Júliának című cuki, romantikus filmre esett a választásom. El is felejtettem, hogy ez a film is itt játszódik, ráadásul pont Siena környékén. 

Természetesen, mint ahogy nagy melegben szokás, fagyizni is kellett. :) Olaszországban ráadásul híresen jó a fagyi. Sienában ettük a legfinomabbat, azt hiszem, és a pláne az volt, hogy egy mágnes táblára különböző nyelveken ráírták az oda látogatók, hogy "házi fagylalt". Azonnal kiszúrtam a magyar nyelvűt. :) Én csokis tölcsérbe kértem a fagyit, ami nem volt túl okos döntés, mert a fele lepotyogott, de azért maradt még rajta egy-két csokiforgács, plusz belül is mártott volt. :)

Engem kifejezetten a híres tér érdekelt, a Piazza del Campo, ahol nem mellesleg a palio is évente kétszer kerül megrendezésre. Lenyűgöző ez a tér élőben, és a kis árkádok alatt éttermek, fagyizók és árusok bújnak meg. A közepén található a Városháza, ami ma már múzeumként üzemel. Nem néztük meg belülről, inkább a városra koncentráltunk. Találtunk szép kilátó helyet, gyönyörű templomokat, úgyhogy mindkettőnket maradéktalanul elvarázsolt ez a hely. :) A Piazzán egy kutat is találtunk, ami tele volt galambbal. Az egyikük különösen fotogénnek ígérkezett, sikerült lekapni, ahogy éppen iszogat a friss vízből. Ami különösen tetszett, hogy valamennyi város tele van nyilvános, friss vizű kutakkal, amikből nagyokat kortyolhat a megfáradt utazó. :) Azt hiszem, ez a nap volt az egyik kedvencünk az ott eltöltött pár nap közül. Az idő csodaszép volt, a városok magukkal ragadtak mindkettőnket, finomat ettünk és este élményekkel gazdagodva aludtunk el. :)

A következő részben kicsit írok még San Gimignano-ról, illetve Firenzéről is, valamint az utolsó bejegyzésben (így inkább 4 részesre duzzad ez a sorozat-bejegyzés) szó lesz még a híres-nevezetes Cinque Terréről, illetve Livornoról. :) Köszönöm azoknak, akik eddig velem tartottak, remélem, a továbbiakban is követitek majd a beszámolót! :)

Az első részhez ide kattintsatok: Napsütötte Toszkána - 1. rész

Ahogy azt már az első bejegyzésemben is elejtettem, az idei nyaralási célpontunk Toszkána volt. Tulajdonképpen egy közös ismerősünk ültette a bogarat a fülünkbe, mert én eredetileg Göteborgba szerettem volna menni (délen eddig még csak Malmöben és környékén barangoltunk eddig, ez a tavalyi nyaralás volt), de végül átgondoltuk a dolgot és ez lett belőle. :) A támaszpont Pisa volt, innen indultunk el csillagtúra-szerűen a kiválasztott helyekre.

Reggel 6.50-kor indultunk volna az Arlanda reptértől, ha a repülő pontos lett volna, így majdnem egy órás csúszással, de 7.30-kor végre startoltunk. :) Ami külön meglepetés volt, hogy a várt Norwegian helyett egy jóval nagyobb gépet küldtek, amivel rövidebb idő alatt is tettük meg a két és fél órás utat. :) Délelőtt 10 után érkeztünk meg, ahol a csomagok összeszedése után elindultunk az autóbérlő helyre. Itt a kisebb kitérőt és bizonytalan ácsorgást követően hamarosan már úton voltunk a hotel felé. Ott sem volt zökkenőmentes az odajutás, vagy háromszor kellett ellenőrizni a GPS-t, de végül sikerrel vettük ezt az akadályt is. A gyors becsekkolást követően dél után már el is foglalhattuk a szobánkat. :) Egy kisebb ejtőzés után, megettük a madárlátta szendvicseinket (amiket svéd szokáshoz híven májkrémmel és ecetes uborkával készítettem), és elindultunk Luccába.

Nem igazán tudtam sokat erről a városkáról, inkább csak a szokásos tájékozóköröm során figyeltem fel rá, ráadásul Anyukám tudatta velem, hogy itt született a híres zeneszerző, Giacomo Puccini is. :) Sajnos a szülőházára nem jutott idő, de így is egy egész szép képet kaptunk Luccáról. :) Viszonylag könnyen találtunk parkolót, úgyhogy az óvárosi kaputól nem messze kezdhettük meg a sétánkat. Már az elején magával ragadott az olasz rusztikus hangulat, ami nem is eresztett el a nyaralás végéig. Maga a belváros elég könnyen bejárható, a régi városfal mögött húzódik. Itt találkoztam először olasz könyvesbolttal, ahová természetesen be is mentem és egy cuki naptárral távoztam, valamint beszereztem néhány képeslapot is. :) Utunk során rengeteg autóval, motorossal, biciklissel találkozunk. Ez különben meglepett, hogy itt a kis utcákban is ott nyomorognak az autósok, és nem hagyják békében nézelődni az embert. Ezt leszámítva igazán kedves és szemrevaló hely volt Lucca, bár nem lett a kedvencem. 

A helyi templomba is belestünk, ez a bizonyos San Michele in Foro, mely román stílusban épült. Belül is egyszerű, kevéssé díszített hely, így még inkább különleges volt számomra puritán szépsége miatt. :)

Az olasz házikók viszont teljesen elbűvöltek... Árad belőlük a mediterrán hangulat, mindenütt virágok díszelegnek és közben ezek a kis, szűk utcák! Ezeket imádtam. :) Ó, és persze a száradó ruhák. A ruhák tették fel az i-re a pontot. Nem töltöttünk el sok időt, mert eléggé elcsigázottak voltunk a korán kelés és a hosszú út miatt, így röpke két óra után el is hagytuk a várost. A két viszonylag híresebb épületet viszont még felkerestük, itt a panoráma kép az egyik kedvencem. :) Ez a tér meseszép volt, igazi szép példája a toszkán tereknek.

Lucca után vissztértünk a bázisra, úgyhogy Pisában mászkáltunk. Természetesen, mint mindenki más, mi is rögtön a Ferde torony felé vettük az irányt. Úgy vettem észre, hogy Pisában ide központosul a forgalom, rengeteg ember keresi fel ezt a környéket. Nem is csoda, a torony tényleg nagyon klassz. :) Aznap még csak kívülről néztük meg az épületegyüttest, az utolsó napon lestük meg őket belülről is, a torony kivételével. Ott mindig akkora sor állt még a tűző napon is, hogy ezt elvetettük. Így is elég gazdag nyaralásunk volt. :) Egy jó fél órás-órás séta után beszereztem még néhány szuvenírt, majd elindultunk vacsorának valóért. Első napi programnak, ráhangolódásnak szuper választás volt. :) A folytatásban Volterra és Siena lesz soron.