Május és június • 2024

július 05, 2024

Ha az előző havi zárómban azt írtam, hogy rettentő gyorsan telt el ez a kép hónap, akkor ezt most emeljük köbre: gyakorlatilag egy szempillantás alatt telt el az utóbbi nyolc hét. Nem győztem ámulni azon, hogy a természet mekkora változásokon ment keresztül, és az áprilisi havas, hideg időből egy csapásra harsogó, virágokkal teli zöld táj vált. Nehéz elképzelni a hosszú tél után, hogy egyszer lesz tavasz és nyár is, mégis minden egyes alkalommal meglep, hogy ilyen varázslatos átalakulások történnek ilyen rövid idő leforgása alatt. :)

Könyvek és olvasás

Nagyon visszafogott vásárló voltam az idén: eddig összesen hat könyvet vettem, ráadásul ennek jelentős részét (4) pont a Könyvhéten szereztem be. :) Legelőször Peter Wohlleben legújabb kötete, az Értsük meg a fákat érkezett meg hozzám, ami természetesen nem hiányozhatott a Wohlleben gyűjteményemből. Voltak elképzeléseim, hogy miket szeretnék megvenni az idei Könyvhéten, szóval elég tudatosan indultam az utamra: elsőként A fotográfuslány-t hoztam el, ami csodásan illeszkedik a Manó Könyvek sorozatába, és valami gyönyörűséges élőben! Ezután sikeresen lecsaptam egy újabb haiku kötetre - nagy volt a dilemma, melyik résszel is távozzak, de végül sikerült dönteni -, majd ezt követően a Móra Kiadó standjánál vettem meg a Lutrát, mert elhatároztam, hogy az összes állatos történetet össze szeretném gyűjteni Fekete Istvántól. :)


Az olvasást tekintve ugyancsak sikeres két hónapot tudhatok magam mögött: összesen 7 könyv csúszott le. Az Oltári Austen legújabb kötetével nyitottam a májust, a Meggyőző érvekkel, ami abszolút új találkozás volt, ugyanakkor nagyon szórakoztató is. Nem ez lett a kedvenc Austen történetem, mégis nagyon élveztem a sok félreértést és kalamajkát. Bősze Ádám zenetörténeti "kalauzát" már a nagymamám is nagyon dicsérte, engem viszont kevésbé ragadott magával. Kissé töménynek éreztem a végére, hiába tartottam magam ahhoz, hogy csak napi egy fejezetet olvasok el. Julie Caplin romantikus sorozatának következő része Párizsba és a cukrászdák világába repített el, amit nagyon szerettem, és hihetetlen gyorsasággal fogyasztottam el. Az elvesztett emlékek lámpása noha nem hatott rám olyan mértékben, mint reméltem, ezzel szemben az utolsó történet nagyon meghatott. Azért érdemes volt végigolvasni. :') Julie Murphy modern Hamupipőke sztorija elég lagymatag, nem is kötött le annyira, azonban a body positivity felkarolása mindenképp örvendetes plusznak számít. 

A június elég sűrűre sikeredett, épp ezért időm sem volt annyit olvasni. Csak két könyvet tudtam beszorítani a sok teendő közé: Király Anikó Balatonon játszódó ifjúsági regényét - egyszer elment, de nem adott túl sokat, illetve Szacsvay László felolvasásában James Herriot kutyás történeteit - ezt viszont elképesztően élveztem! Herriot okos, érzékeny, kedves és rendkívül lelkiismeretes szemmel írja le a különböző kis páciensek eseteit - hol pityeregtem, hol nevettem, de semmiképp sem hagyott hidegen. ♡

Filmek és sorozatok

Szerintem az utóbbi időszak statisztikáit elnézve ez a blokk már inkább sorozatajánlónak számít, tekintve, hogy főleg ez a műfaj hódít nálunk. :) Májusban 6 különböző címmel zsonglőrködtünk - soknak tűnhet ugyan, de ebben már megkezdett sorozat is szerepel. 

Véget ért a Young Sheldon, amit a végére eléggé megszerettem, és bevallom, kicsit meg is könnyeztem. Szerintem szép lezárást kapott, nem hiányoltam belőle semmit. Nyilván fel kellett zárkózni a Bridgerton új évadával is, ami egyelőre tetszik, de légyszi ne spoilerezzetek, mert a másik felét még nem néztük meg! :D Maradva a Netflixes vonalon, érdekes volt a Bodkin is, ami egy távoli ír kisvárosban játszódik, ráadásul podcast-es megoldásban, akárcsak az Only Murders in the Building esetében. Kicsit sötét, kicsit fekete humorú, de ígéretes. 


Természetfilmeket is beiktattunk, mert este nagyon megnyugtató ilyesmivel lazítani. A Madagaszkár elképesztően érdekes volt, és hiába viszonylag régi, a mondanivalója ugyanúgy megállja a helyét. A Szerelmi játékokat is élveztük, Attenborough bácsi rendkívül kitesz magáért, ahogy mindig, viszont ami mindkettőnket lenyűgözött, az a Prehisztorikus bolygó. Imádom, hogy olyan a koncepciója, mint egy klasszikus Attenborough sorozatnak, csakhogy dinókkal! Egyelőre az első évadot daráltuk le, de alig várom, hogy felzárkózzunk a másodikkal! :) 

Programok

A nyár óriási robbanással indult, és azóta is csak kapkodom a fejem, olyan tempóban történnek a dolgok. 

A május viszonylag eseménytelenül telt, és hála a jó időnek, végre jutott időnk egy kis helybéli csavargásra is. :) Rögtön a hónap elején részt vettünk egy újabb boci kiengedő ünnepségen (kosläpp), ami ismételten szuper élmény volt. Nem csak az ingyen fahéjas csigáért és tejért éri meg elmenni, hanem mert szuper kezdeményezésnek találom ezt a fajta megközelítést, hogy a gyerekek ilyen játékos formában ismerkedhetnek meg a farmok életével. Egy másik délután a városunkban található természetvédelmi területre látogattam el, ahol útközben még kockás liliomot is találtam! Az orgona-és repcevirágzás miatt tettünk egy rövidke kirándulást a Danmarks kyrka felé is - nem győztem betelni a szebbnél szebb bokrokkal. ♡

A június főleg a készülődés és pakolás jegyében telt. Nem csak a kis lakásunkat rendeztük át, de a cuccaink nagy részét is bedobozoltuk. Ez egy elképesztően kimerítő, ugyanakkor rendkívül izgalmas időszak volt - egy teljes héten át tartott, mire végeztünk. Ezúttal egy másik útvonalat választottunk hazáig: Helsingborgból Helsingør-be komppal utaztunk, onnan lecsurogva Dánián keresztül Gedserig, majd Rostockba szintén komppal. Rostockból Drezda felé vettük az irányt, ezután Český Krumlovba autóztunk, és végül az ötödik nap érkeztünk meg fáradtan, de élményekkel telve. 
 

Hazaérkezve szusszantunk egyet, majd jöttek a további programok: egy váratlan Könyvheti látogatás és nyakbaborulós örömködés, ahol PuPival együtt néztük át a kínálatot. :) Még aznap útra keltem, és eltöltöttem egy kellemes hétvégét a Mátrában, a másik családom körében. És innentől gyorsultak fel igazán az események: Ikeázás, pakolás, rendezkedés, miegymás - ugyanis a nyár második felétől országot váltunk: hazaköltözünk. :) Talán sokatokat meglep, de tervezgettük egy ideje, hogy kipróbálnánk az otthoni életet, viszont Svédországtól sem szakadunk el teljesen. A mentalitásomban és a világnézetemben érezhetően nyomot hagyott az elmúlt hét év, mégis úgy érzem, sokkal többet adott, mint azt valaha sejtettem volna. 

A hónap utolsó hétvégéjén pedig ismét Svájc felé vettem az irányt, hiszen a fesztivál második évadában megint koordinátorként működtem közre, ahol újra a jazz részleg felelőse lehettem. A koncertek fantasztikusak voltak, különösen a vasárnap esti zárókoncert, amit egy belga szimfonikus zenekar tartott. De kivétel nélkül egytől egyig csodás előadók színesítették a programot, örökre szóló élményt nyújtottak mindannyian! :)

(Képek forrása: 1, 2, 3 + Google + saját)

Hasonló bejegyzések

0 megjegyzés