Guilty pleasure • Témázás

október 27, 2021

Bűnös élvezetek - ezt választottuk októberi témának. Igazából ez nálam inkább filmes/sorozatos fronton erősebb, könyvekben kevésbé. Bolondulok ugyanis a gimikben, egyetemeken játszódó tinglitangli filmekért, mint pl. a Bajos csajok, St. Trinian's, vagy a Doktor Szöszi, de bármikor le lehet kenyerezni a romantikus-táncos filmekkel is - ez az egyik gyengém, főleg, ha balettoznak is benne. Ciki vagy sem, vállalom, és igen, vannak olyan napok, amikor jólesik ilyen típusú filmeket nézni. 

Na de nézzük, mi a helyzet a könyvek terén! Hamar rá kellett jönnöm, hogy én nem vagyok az a fajta olvasó, aki dugdossa vagy újságpapírba csomagolja az elrejteni való könyvet, amit éppen búj. Valószínűleg ez abból is adódhat, hogy úgy igazán ciki olvasmányt sosem választottam, ráadásul a Kindle ebben is remek társ: rajtam kívül senki sem tudja, hogy mit olvasok, hacsak nem a szövegből következteti ki egy kíváncsi illető. Bevallom, én vetemedtem már ilyesmire, de kizárólag a molyos észlelések miatt - egy időben afféle "kincskeresésnek" fogtam fel a dolgot, és időnként még az sem tartott vissza, hogy diszkréten belekukucskáljak a szövegbe. :)

Habkönnyű romantika

Aki elsőként eszembe jutott, az nem más, mint a népszerű amerikai bestseller szerzőnő, Debbie Macomber. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mi lehet a sikere titka, de azt tudom, ha valami igazán könnyed, jó értelemben véve kiszámítható történetre vágyom, akkor hozzá bátran fordulhatok. Én anno A fagyöngy alatt c. opusszal kezdtem, ami, hát, nem hagyott bennem valami mély nyomokat, ennek ellenére ötödik éve a téli listám egyik fix pontja egy újabb Debbie-kötet. Tudom, hogy faék egyszerűségűek a sztorik, meg azt is, hogy a szereplők bemutatása után kb. öt másodperc alatt borítékolom a végét, cserébe viszont egy rövid, kedves, és többnyire kellemes karácsonyi hangulattal megszórt lektűrt kapok. És néha ez pont elég.


Hazai vizekre evezve, Papp Diána könyvei is hasonló funkciót töltenek be. Nagyjából ugyanazokkal a jelzőkkel illethetném, mint az előbb említett szerzőt, de ez cseppet sem jelent rosszat. Nekem is volt olyan korszakom, amikor ezek a történetek nyújtottak kikapcsolódást egy-egy húzósabb egyetemi vizsga között. Persze egyikre sem emlékszem már, mind a feledés homályába veszett, de a hosszú hazautakra tökéletes felüdülést nyújtottak. 

Az LL jelenség

Azt hiszem, Rowling néni óta nem igazán létezik olyan hazai ifjúsági szerző, aki képes lett volna tinilányok ezreit a könyvesboltba csábítani. Leiner Laurának mégis sikerült. Pedig a főhősei, ha egészen őszinték akarunk lenni, tulajdonképpen egymás tökéletes másai - egy-két apróságtól eltekintve. Mindegyik könyvében megtaláljuk a szereplők között a könyvmoly Renit, a titokzatos Cortezt, a törtető Kingát vagy az álmodozó, kissé butácska Virágot. Zavart ez egy percig is? Nem! Untam-e valaha, hogy egy átlagos gimis tinilány naplóját olvasom? Soha! És talán ez benne a kulcs: hogy valahol mindenki együtt tud érezni Renivel, aki titkon a suli első számú szívtiprójába szerelmes, miközben próbál lépést tartani a gimi kihívásaival. Az SzJG utáni köteteit ugyan nem, de a teljes Bexi-és Iskolák Versenye sorozatot lenyomtam, mert még mindig találok benne élvezetet. Még így a harmincadik évem küszöbén is. Szórakoztat, kikapcsol, megnevettet, és tűkön ülve várom a következő sorozatrészt. És nem, nem érzem emiatt kevesebbnek magam, mert úgy gondolom, hogy igen nagy elismerés illeti azt, aki egy egész generációval szerettette meg (újra) az olvasást. 

Skandináv krimik

Üstökösként robbantak be a könyvpiacra, és a mai napig óriási olvasótáboruk van. Sokan úgy vélik, hogy a legtöbb eléggé egysíkú, és nehéz újat mondani ennyi megjelent cím után - van is benne némi igazság -, azonban ha az ember megtalálja azokat a szerzőket, akik a megszokott színvonalon szállítják az izgalmakat, minden más aggály eltörpül. Én legalábbis bármire rárepülök, ha Camilla Läckberg neve felbukkan, mivel ő az egyik kedvencem ebben a zsánerben, de ugyanígy említhetném a Millenium, vagy a Fredrika Bergman sorozatokat is. Az előbbinél már csak az utolsó rész várat magára, amit egy ideje tolgatok magam előtt, de elhatároztam, hogy jövőre pontot teszek az ügy végére. Na meg furdal is a kíváncsiság, hogy hogyan végződik Lisbeth Salander története. Az utóbbinál egyelőre két kötetnél járok, de Kristina Ohlsson ígéretesnek tűnik, és mivel Fjällbackába már nemigen fogok visszatérni, sajnos, kénytelen leszek valaki mással pótolni a hiányt. 

Tini kedvencek 

Nálam eléggé tarolt anno a Párválasztó trilógia, aminek az első három kötetét egy hétvége leforgása alatt végeztem ki, és amit igencsak fontolgattam, hogy saját példányként is beszerezzek. Végül nem került rá sor, mert rájöttem, hogy annyira nem egy nagy eresztés, de az egyetemi ingázások között jólesett elmenekülni Illéába, és végigkövetni America és Maxon románcát. Hasonlóan izgalmas választás volt a Legenda, és a Pippa Kenn, de még a Vámpírnaplókat is szívesen bújtam az érettségire készülve, annak ellenére, hogy a megfilmesítését nem követtem figyelemmel. Mondanom sem kell, mindhárom a Könyvmolyképző Vörös Pöttyös szekcióját erősíti - innen előszeretettel válogattam, ám az utóbbi időben csak A fiúknak, akiket valaha szerettem váltott ki belőlem akkora lelkesedést, hogy egyhuzamban ledaráljam mindhárom részét. 

Dóri · Ildikó · Kata · Readinspo ⋮ Utóvéd: Heloise

(Képek forrása: 1, 2, 3)

Hasonló bejegyzések

6 megjegyzés

  1. Debbie Macombert én is megemlegettem, idén is majd választok tőle egy karácsonyi könyvet ill. vár rám a Világítótorony út 16. sorozatkezdő kötet is, amiről Avilda mondott - írt jókat :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is már jó előre beterveztem tőle egy karácsonyi kötetet, és szemezek egy másik sorozatával is, de egyelőre évente egy Debbie elég. :)

      Törlés
  2. Tök jó, hogy te még mindig tudod élvezni LL-t. 😁
    Nálunk, még amikor csak az SzJG volt, nagyjából 12 éves koromban, először nagyon menő volt, majd utálni lett divat. Valószínűleg ezért sem vagyok már képes kézbe venni a könyveit, pedig nagyon jó lenne újra átélni azt, amit akkor éreztem a sorozatot olvasva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :D Igazából én egyetemista koromban függtem rá, de annyira, hogy rendszeresen jártam fel érte a gyerekkönyvtárba, és azóta is pont ugyanazokat a nosztalgikus érzéseket kelti bennem. :) Szerintem amúgy egyáltalán nem ciki LL-t olvasni, nekem ez színtiszta szórakozás, mást nem is várok / várnék el tőle.

      Törlés
  3. Fú, ma pont azt álmodtam, hogy újraolvasom a SZJG-t és már a hetedik résznél tartok, és nem akarom, hogy vége legyen :D
    A skandináv krimiken én is gondolkoztam, hogy belevegyem a listába, de aztán úgy döntöttem, annyira nem GP, hacsak rájuk nem függ nagyon az ember :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt én is átéltem párszor, amikor a végére értem. :D Szabályosan olyan űrt hagyott maga után, amit csak nagyon nehezen sikerült betöltenem, de azért csak sikerült. :)

      Igen, ebben igazad van. Apukámnak volt egy olyan korszaka, amikor zsákszámra hordtam haza neki a könyvtárból - na ő akkor eléggé rájuk kapott. :)

      Törlés