A gyertyagyújtós november

december 03, 2019

Szegény november mindig kicsit mostoha szerepben tetszeleg a decemberhez képest, pedig a hónap eleje még abszolút alkalmas arra, hogy kihasználjuk az ősz utolsó napsütéses óráit. Ilyenkor már bátran lehet készülni az ünnepekre, kicsit hangolódni, amihez otthonos, békés hangulatot szolgáltatnak a  meleg fényű füzérek és gyertyák. Én legalábbis ilyenkor már előszeretettel égetem a kis mécseseimet, ha lemegy a nap, és elhihetitek, Északon egyáltalán nem meglepő, ha három órára már nyoma sincs a napfénynek.

Könyvek és olvasás 

Új szerzemény egyelőre nem került a birtokomba, mivel decemberben jutok csak hozzá a rendelt csomagomhoz. Ritkán szoktam elcsábulni, de most kihasználtam a Centrál Kiadó raktárkisöprését, és kávéáron enyém lett az utolsó, a könyvespolcomról is hiányzó Isabel Wolff kötet, a Séta az időben, amit ugyan korábban olvastam, de kevéssé emlékszem rá, úgyhogy tervezem újraolvasni jövőre; valamint a Harry Potter magazin, amire így némi kedvezményt is kaptam. Ez utóbbit szerettem volna még a hazautazás előtt beszerezni, de a reptéri újságosnál egyáltalán nem volt kapható, így maradt a rendelés. Sokáig vacilláltam, hogy kell-e nekem, ám az eddigi vélemények elég biztatóak, és szerintem szuper lesz két bejgli között HP témájú cikkeket olvasgatni. :)

Összesen három kötetre jutott energiám és kedvem, amiket javarészt az otthon töltött idő alatt fogyasztottam el. A november ilyen szempontból igazi mumus: sokkal nehezebben csúsznak az oldalak, hiába sötétedik be olyan hamar.


Mivel a nagymamám lelkesen nyilatkozott róla, elsőként a nyáron beszerzett Vajon tyúkeszűek-e a madarak? c. kötetet ütemeztem be. Rövidsége ellenére egészen szépen kiforrta magát a végére, viszont fontos kiemelnem, hogy aki egy természetközeli, részletesebb beszámolóra vár, az határozottan csalódni fog. Ez nem több és nem kevesebb, mint amit állít: emberi tettekkel párhuzamba állított madárbölcseletet - 22 tételben. Ezt követően a madaras borító színével harmonizáló Grindelwald bűntettei forgatókönyvet kerítettem sorra, ám a véleményem változatlan maradt: számomra még mindig egy óriási katyvasz... Végezetül az utolsó VCS olvasmányommal zártam a hónapot, a Rejtély az Orient Expresszen c. önéletrajzi ihletésű regénnyel. Eleinte kicsit nehezen vettem fel a megfelelő fordulatszámot, viszont amint Bagdad lett a fő helyszín, teljesen magukkal ragadtak a közel-keleti leírások, ízek, és illatok. Megbabonázott ez a közeg; innentől rekordsebességgel fogytak a lapok.

Nagy lelkesen belevágtam Agatha Christie hasonló környezetben játszódó, Így éltünk Mezopotámiában c. beszámolójába is, ám a krimi királynője szörnyen dagályosan mesél erről az időszakról, cseppet sem kötötte le a figyelmem. Épp ezért, megfogadva a saját tanácsomat, úgy döntöttem, nem kínzom vele tovább magam, hiába próbáltam valamilyen kapaszkodót keresni benne, hogy folytassam.

Filmek és sorozatok 

Úgy éreztem, hogy szükségem van egy-két comfort film újranézésére, így nagyon megörültem, amikor a tévében leadták az élőszereplős 101 kiskutyát, illetve A szerelem hálójában is határozottan a fejemben motoszkált egy ideje, épp csak a megfelelő pillanatot vártam hozzá. Pár karácsonyi filmet ugyancsak beiktattam, méghozzá a Netflix által készített Christmas Prince első két részét, ami ugyan nem lett a kedvencem, de kellemesen elszórakoztatott. Sokan kritizálták a Yesterday-t, ami valóban nem léphet mondjuk a Bohemian Rhapsody nyomdokaiba, viszont maga a koncepció mindenképp érdekesnek tűnt. A kivitelezéssel akadtak problémák: számomra kicsit hosszúra nyúlt a romantikusnak beállított huzavona, és a történet is időnként megfeneklett, ennek ellenére könnyed esti kikapcsolódós filmnek teljesen megfelel.


A sorozatok terén bőven volt mivel felzárkózni, így egy hét alatt bedaráltuk a Dark 2. évadát (csak még több homály, de a hangulata továbbra is elsőosztályú, nem beszélve a színészi játékról!), nekifogtunk a Silicon Valley utolsó részeinek, ezenfelül a Young Sheldon friss epizódjaival is sikerült utolérni magunkat.

Programok 

A hónap váratlan meglepetése a két napos bécsi kiruccanás volt, ami ezúttal a barátom szüleivel kiegészülve történt. :)

Tulajdonképpen a "kellemest a hasznossal" jelige mentén szerveződött meg az út, ami nem indult éppen zökkenőmentesen. A nagypapám, a drága, már reggel nyolc órakor az állomásra röpített engem, és amint az automatához mentem volna jegyet venni, észrevettem, hogy nincs nálam a pénztárcám. Gyors telefonálás, Nagyapja vissza értem, haza, és őrült keresés. Végül Apukámé az érdem: ő találta meg teljesen véletlenül bőröndömben. Ezután a többiek kénytelenek voltak tenni egy gyors kitérőt felénk, felvettek a kocsival, majd indultunk is tovább, Bécs irányába.

A rövid közjáték után már gyorsan eltelt az idő, és viszonylag hamar, kora délután már az első megállónkhoz, Schönbrunnhoz igyekeztünk. A park ősszel is lenyűgöző, főleg a hosszú fasorok, melyek a kastélyhoz vezetnek. Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk: felhős és esős égbolt borult a városra, de a császári pompa mindenért kárpótolt. Feltankolva az isteni Sacher tortával, körbejártuk a kastély egy részét, melyhez ingyenes, magyar nyelvű audioguide is tartozik. Bevallom, ez a megoldás jobban tetszett, mert így a saját tempómban mehettem végig a szobákon, ráadásul a felolvasások sem nyúltak túl hosszúra és csupa érdekes dolgot meséltek. Bár fényképet nem lehetett készíteni, ez így is remek felütésnek bizonyult. Ezután a hotelben kicsit felfrissítettük magunkat, majd elindultunk vacsoranézőbe. Végigsétáltunk a Mariahilferstrassén, egyenesen a Museumsquartier felé,  ahol megcsodáltuk a Szépművészeti-, illetve a Természettudományi Múzeumot, azután a Hofburgot, és még a Stephansdomba is benéztünk. Utóbbi helyen nagyon régen jártam utoljára, és mindig azt hittem, fizetni kell érte, de nem: a templom ingyenesen megtekinthető. Vacsorára fantasztikus Schnietzelt ettünk, desszertnek pedig mousse au chocolat-t választottam, amit erdei bogyós szósszal tálaltak. Nyamm! 


Második nap főleg a Karlsplatz vonzáskörzetében bóklásztunk, úgyhogy hasonlóan nagy sétát tettünk a Belvedere kertjében, ahol még botanikus kert is található (!), megmutattuk a Hauptbahnhof-ot, jártunk az egyik kedvenc üzletemben, a Hannibal-ban, villamosoztunk egyet, és hát persze a Karlskirche sem maradhatott ki. Fokozatosan a napocska is megmutatta magát, így végre szép időben élvezhettük a városi andalgást. A délután folyamán feltérképeztük az egyik nagy bevásárlóközpontot, ahol többek között betérhettem a Nanu-Nana-ba is, és lecsaphattam a régóta áhított kis fatörzs szeletre, amit azóta már különféle dekorációkhoz használok fel. :) Csupán estére értünk haza, a Mátrába, másnap pedig már hozzánk autóztunk, a Dunakanyarba. Néhány napot eltöltöttünk az én családommal is, és hipp-hopp újra a repülőn találtuk magunkat. 

▿▾▿

Svédországba visszaérkezvén sürgős kabátcserére volt szükségünk, ugyanis a távol töltött idő alatt rendesen lehűvösödött - mondhatni beköszöntött a tél. A maradék három hét rettentő gyorsan elrepült; jártunk az Ikeában, ahol beszereztünk néhány karácsonyi apróságot, kipróbáltam egy ígéretesnek tűnő sütőtökös fahéjas csiga receptet, ami elképesztően puha és szaftos lett, megéri megsütni; ismét elsőkörös Témázó lehettem, és még a hó is leesett! 

Mindenesetre én már abszolút ünnepi lázban égek, és igyekszem minden cseppjét kiélvezni ennek az  időszaknak, mert utánozhatatlan érzés készülődni a karácsonyra, és lassacskán ünnepi díszbe öltöztetni mindent. :) 
(Képek forrása: Pinterest // saját) 

Hasonló bejegyzések

6 megjegyzés

  1. Valahogy novemberben nekem is kevésbé ment az olvasás, remélem a december változtat ezen, bár itt meg a program sok, de karácsonykor alig várom, hogy szétolvassam magam. :)
    Nagyon jónak hangzik a kis bécsi kiruccanás, én is élveztem még az egy napot is, valahogy Bécs mindig jó célpont. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, milyen érdekes! Szerintem a november eleve kicsit kilóg, mert már nem annyira őszi, de nem is téli hónap. Olyan fekete bárány. :) Szerintem karácsonykor bőven be tudod pótolni, és valljuk be, nincs is jobb, mint bekuckózni a frissen kapott szerzeménnyel! :)

      Bécs szuper hely, valóban mindig megéri ellátogatni! Minden évszakban más arcát mutatja, és még egy napra is bőven tartogat látnivalót. :)

      Törlés
  2. Annyira aranyos és jó hangulatú poszt lett, nagyon jó volt olvasni! :))
    Izgultam a pénztárcádért! :D
    Mi is kiruccanunk Bécsbe nemsoká, pár napra. ;) Már várom!
    Szuper decembert neked! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, köszönöm, PuPi drága! :* Ezt mindig jólesik hallani / olvasni. :)
      Jaj, mi is, mert nem lett volna szerencsés, ha elhagyom az irataimat, de hála az égnek nem így történt. Nagy kő esett le a szívünkről! :)

      Óh, de szuper, nagyon jó időtöltést és szép programokat kívánok nektek! Nagyon fog tetszeni, a vásárok meseszépek, és az egész város hangulata talán ilyenkor a legjobb. Imádtam a tavalyi ott töltött egy hetet! Bízom benne, hogy belefér majd a blogra is egy rövid szösszenet róla. ;)

      Köszönöm, Neked is hasonlóan klassz és eseménydús decembert kívánok! :*

      Törlés
    2. Nagyon tudom amúgy ajánlani emiatt a külön pénztárca - irattárca verziót. Én már évek óta így vagyok. Lopták is már el a tárcámat, és ennek köszönhetően az irataimmal viszont nem kellett vesződni. A pénztárcámban nekem csak kp van és néhány nagyon sűrűn használt törzskártya.

      Köszönjük szépen! :) :* Remélem nem lesz nagyon hideg épp. Schönbrunnt is jó lenne megnézni! :)

      Törlés
    3. Köszi a tippet! :) Én a törzskártyáimat tárolom így, de akkor megfontolandó, hogy esetleg a gyakran használt, személyes és drágán pótolható iratoknak is beszerzek egy hasonlót. Amúgy útközben észrevettem, hogy az útlevelem bezzeg velem volt (a hátizsákomban maradt), szóval tudtam volna magam igazolni, de nem is volt rá végül szükség. :)

      Drukkolok, hogy ne legyen jégverem! :* :) Schönbrunnban is tudtommal van vásár, meg amúgy az egész környék nagyon hangulatos. :) Bár akármerre is veszitek majd az irányt, nem fogtok nagyon mellélőni, mert rengeteg a látnivaló. Unatkozni egész biztosan nem fogtok. :)

      Törlés