Kultúra & művészet • Témázás
november 21, 2016
Pupillánál olvastam ezt a havi Témázós posztot és nagyon megtetszett, főleg, mert magam is kissé érintett vagyok a témában. :)
Zenész családból származom, mindkét szülőm zenetanár, így én szó szerint a zene bölcsőjében nevelkedtem. Nálunk mindennapos a zene, akár hallgatva, akár koncertre járva, de valamilyen módon átszövi az életünket és meghatározza a dallamokhoz való kapcsolatunkat. Én magam is jártam zeneiskolába, fuvolázni és zongorázni tanultam, felnőttként viszont már csak az aktív zene iránti igény maradt meg. Rendszeresen hallgatok zenét, mindenféle műfajban. Különösen rajongok a filmzenékért. :) Hans Zimmer és Alexandre Desplat a két fő szívcsücsök. Főleg vonatozás közben, de tanulás, színezés és olvasás alatt sem vetem meg a zenehallgatást.
Több olyan olvasásélményem van, ami konkrét zeneszámokhoz kapcsolódik. Ezeket egyébként egy külön polcon is gyűjtöm. Mivel mindig lóg a fülemben a fülhallgató, elkerülhetetlen, hogy olykor-olykor ne alakuljon ki egyfajta tapadás a könyv és az aktuálisan hallgatott zene között. Némelyik olyan erősen átitatta az élményt, hogyha az adott számot hallgatom, egyből fel tudom idézni azt a könyvet, amihez kapcsolódik. Nem feltétlenül a történetét, inkább a benyomásaimat, az érzéseimet, amit olvasás közben kiváltott belőlem. Egyébként a BA szakdolgozati témám is a zene és az irodalom kapcsolata volt, de elég specifikusan, kizárólag a szimbolizmust érintve. Mallarmé és Debussy emblematikus műve, az Egy faun délutánja olyan példa, amit a mai napig bátran fel merek hozni, ha erről van szó egy beszélgetésben. Mindkettő hatott egymásra, de időrendben Mallarmé volt az első, utána írta meg a Faunt Debussy, és vált egyúttal világhírűvé szerte a világon. Csodás művekről van szó, melyek nem csak egymásra, hanem a különféle művészeti ágakra is erőteljes benyomást tettek. Erről a témáról órákig tudok beszélni, úgyhogy itt abba is hagyom. :)
Pupihoz hasonlóan én is imádtam felfedezni egy-egy várost Dan Brown segítségével, mi több, ő sarkallt arra is, hogy megnézzem Firenzét. Persze nélküle is épp eléggé érdekelt, de ő tette fel azt a bizonyos pontot az i-re. Ha olyan helyről olvasok, ahol magam is jártam, szinte euforikus öröm jár át. Főleg a skandináv könyveknél éreztem hasonlót, a Millenium trilógia, valamint a Nils Holgersson kapcsán. Mivel én is ott barangoltam, ahol a szereplők, ezáltal még megfoghatóbbá válik egy-egy részlet, még közelebbinek érzem a leírásokat. Ezt talán a személyes kötődésem jobban felerősítette, de hasonló boldogságot vált ki belőlem, ha Párizsról, Rómáról, esetleg más kulturálisan gazdag városról olvasok, ahol még nem jártam. Inspirálnak, ösztönöznek ezek a könyvek - elérik, hogy még inkább vágyjak az adott országba. Rowling álnéven írt krimisorozata, a Cormoran Strike pedig tökéletes londoni kalauz. Nem csak a csillogó, mindenki által ismert nevezetességekről mesél, hanem London szépséghibáiról; a szűk sikátorokról, az elhagyatott utcasarkokról.
Ami a festészetet illeti, rajongok a csodaszép képekért. A Leány gyöngyfülbevalóval című könyvet tulajdonképpen a holland kirándulásunk után ejtettem meg és így még jobban jött ki a lépés. A delfti vásártéren járva, egészen olyan érzésem volt, hogy ott el tudom képzelni az eseményeket, olyan valóságosnak tűnt, mintha magam is igyekeztem volna a Vermeer rezidenciába, Griet nyomában. Vermeer nagy hatással volt rám, ezért Delftben meglestük a szülőházát, ami azóta egy szuper kis múzeum lett. Sajnos az eredeti képről lecsúsztam, mivel Hágában őrzik, de a bakancslistámon előkelő helyen szerepel a megtekintése. A Da Vinci-kód nagy része is a párizsi Louvre-ban játszódik, ott Da Vinci remekműve, a Mona Lisa áll a középpontban, de más Da Vinci festmények is sorra kerülnek. Bár talán a romantikusságomból kiderül, hogy leginkább az impresszionistákkal ápolok szoros kapcsolatot (Monet, Renoir), épp ezért a Musée d'Orsay az egyik vágyálmom, hogy oda eljuthassak, de a Louvre is épp akkora kíváncsiságot vált ki belőlem, mint az impresszionista mesterművek lakhelye.
Ha valakit érdekel a portréfestészet, annak szívből ajánlom az egyik kedvenc írónőm, Isabel Wolff könyvét, ami egy chick litbe oltott portéfestői kalauz. A főszereplő, Ella Graham is festőként dolgozik. Általa még inkább megismerjük, mire is kell odafigyelni egy portré esetén, kik a megrendelői, milyen technikákat alkalmaz. Szerintem nagyon érdekes könyv, számomra igazán nagy élmény volt! A romantikus sztorin kívül egészen új köntöst kapott ezzel a festészeti kikacsintással. :)
(Képek forrása: Unsplash)
14 megjegyzés
Ó, én is az impresszionistákat szeretem legjobban! :) Nagyon szép képeik vannak, és közel állnak hozzám.
VálaszTörlésKicsit irigykedem Delft miatt! ;) Tényleg nagy élmény lehetett ott állni, és szinte látni a könyve eseményeit magad előtt.
Nahát, ebben a chick-litben ilyen behatóan foglalkoznak a portréfestéssel? Nem is gondoltam volna. Wolfftól csak a másik, a ruhás könyve van meg.
Csak hogy az anti-témámra is írjak, Hans Zimmer tényleg bitang jó. :)
De jó, ennek nagyon örülök! :) Szerintem is, a mostani szakdolgozatomban egy Renoir képet használtam fel az egyik órámhoz, plusz beszéltem picit az impresszionistákról is. :)
TörlésDelft meseszép hely! Érdemes elmenni, ha egyszer arra vetődtök a Zemberrel! :) Bizony, főleg, mivel ugye a film is ott játszódik. :) Csak utána olvastam el a könyvet, de így együtt a három alkotott teljes egységet. :)
Bizony, nagyon érdekes dolgokról mesél! Szerintem tetszene neked. :) A ruhás nekem is nagy kedvencem, ezért is tetszett ez a könyv, mert ugyanúgy van egy kis múltbéli szál, de közben meg ott a portréfestészetes kikacsintás is.
Imáááádom azt a pasit! Szerintem is zseniális. :)
Renoir nagyon jó! Van néhány impresszionistás albumom, pedig amúgy nem szeretem az albumokat, és nem nagyon szoktam nézegetni, de az impresszionista képek tényleg tetszenek.
TörlésEgyszer szeretnék eljutni! Bakancslistára vele! :))))
A ruhást sem olvastam még, de ami késik, nem múlik. :)
Renoir is egy zseni... Egyébként az Evezősök reggelije volt (Le Déjeuner des canotiers), ami ugye az Amélieben is megjelent, mert az Üvegember nevezetű bácsi minden évben lefesti. :)
TörlésNagyon szuper lenne egy-két Renoirt is látni Párizsban! Na, majd egyszer... Nekem ez is bakancslistás. :))
Megértem, és drukkolok, hogy mielőbb valóra váljon!
Ó, pedig a ruhás nagyon cuki könyv, igazi bájos lélekbonbon, azt is ajánlom akkor! :)
Jaj, nagyon szeretem az Amélie-t is! :) ♥ Emlékszem a képre. Remélem láthatod majd élőben is őket egyszer. :)
TörlésKöszi, a kis lélekbonbonok kellenek néha. :) A Lily és a polipot is ennek szántam, de annyira nem jön be.
Én is, én is! :) ♥ Köszönöm, én meg remélem, hogy te is látod egyszer a fülbevalós lányt! :)
TörlésEbben a változékony időben meg aztán pláne. Jólesik bekuckózni egy-egy cuki könyvvel. :) Ó, tényleg? Ezt sajnálattal hallom... :( Akkor lehet, csak a könyvtárban vadászom le. Úgyis levettem a kívánságlistámról; rájöttem, hogy annyira mégsem az én világom.
Majd írok posztot róla, szerintem sem a te világod. Egy kicsit elvont is, nem is számítottam rá. És az elbeszélője nem annyira szimpatikus, túlságosan is terhelt ember. A kutya persze cukorfalat. :) A történet vége pedig biztos megható/szomorú lesz, ez borítékolható. Na majd meglátjuk, már nem sok van vissza belőle. :) (75%)
TörlésBekuckózni majd a Potterekkel akarok, még idén elindítom az újraolvasási projektek! :D
Köszi a megerősítést, akkor nem kínzom vele magam. :) Majd a posztot azért elolvasom. ;)
TörlésAbszolút megértelek, HP-vel az igazi kuckózni! :))
Klassz poszt, örülök, hogy csatlakoztál, ezt az Isabel Wolff regényt feltettem a listámra :) Sokat utazom és engem is nagyon inspirálnak a könyvek is, sőt, a könyves lányokkal úgy kezdtünk el minden évben együtt utazni, hogy egy Rómáról szóló leírás nagyon megihletett minket Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap c. könyvében :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! :) Remélem, a Wolff könyv is kellemes élményt nyújt majd. ;)
TörlésÉn is viszonylag sokat utazom és gyakran a könyvekből merítek ötleteket. Persze van egy alap listácskám, de azt mindig szívesen bővítem. :)) Nahát, ez nagyon klasszul hangzik! Sajnos Rómában még nem jártam, de ami késik, az nem múlik. :)
Nagyon tetszik a poszt! Én mondjuk abszolút nem tanultam művészettörténetet, így jó volt egy szakember véleményét is látni. Éljenek az impresszionisták :)
VálaszTörlésÉn is csatlakoztam: http://www.bubumaczkokuckoja.hu/l/temazunk-szabad-asszociacio-avagy-muveszetek-talalkozasa/
Köszönöm szépen, ez nagyon kedves tőled! :) Azért nem vagyok annyira szakember, inkább csak kicsit tájékozottabb az átlagnál. :) Az egyetemen tanultam francia művészettörténetet, irodalmat, nyelvészetet, ebből is diplomáztam, tehát mindössze ennyi előnyöm van. :) De köszönöm még egyszer, nagyon jólesik! :) Mindjárt elolvasom a tiédet is. :))
TörlésA művészettörténetet csak felszínesen érintették eddig a tanulmányaim,de nagyon tetszett az irománya! :) Behúzott nyakkal jegyzem meg,hogy ott álltam a Louvre-ban és a Musée d'Orsay-ban. Most már tudom,hogy mikor ez megtörtént még nem voltam kellő tudással és tapasztalattal felvértezve,hogy méltón értékeljem ezt.
VálaszTörlésJ.K.Rowling Kakukkszója épp a napokban kápráztat el és ez Önnek köszönhető! Itt is köszönöm az ajánlást: Merci! :)
Merci beaucoup, Dorci, encore une fois! :)
TörlésUgyan-ugyan, ezért nem kell szabadkoznod. :) Egyszer én is eljutok oda, aztán majd eszmét cserélünk. ;) Bár tény és való, én a múzeumokat inkább felnőttként értékelem, gyerekként annyira nem voltam odáig értük. Egyedül az impresszionistákért, őket már gyerekként is nagyon közelinek éreztem magamhoz. :)
Ennek nagyon örülök! :) Nem is gondoltam volna, hogy ennyire betalálnak majd az ajánlásaim. Ez jó érzés! :) Un grand merci pour toi aussi! :)