Minden évben meg kell állapítanom, hogy a december a leggyorsabban tovatűnő az összes hónap közül. Amennyire várom és készülök rá, olyan elképesztően hamar múlik el, de az érzést, amit magában hordoz, még jó darabig őrizgetem a januári hétköznapok sűrűjében is. Az idei hasonlóan emlékezetesre sikeredett, akárcsak a tavalyi - maradandó élmények, közös sütés-főzés, családi ünneplések és békés, lustálkodós reggelek tökéletes ötvözete. 

Könyvek és olvasás

Bár az utóbbi időben nem csaptam olyan hatalmas vásárlásokat, decemberben mindig kicsit több könyvvel gyarapszik a kicsiny könyvtáram. :) Összesen hat kötettel gazdagodtam, melyek között szerepel karácsonyi ajándék, nyereménykönyv, és saját vásárlás is - plusz a novemberi csomagom, amit fizikailag is végre átvehettem és a polcomra tehettem. 

▿▾▿

Olvasás szempontjából úgyszintén sikeres hónapot könyvelhetek el:  ugyancsak hat kötet csúszott le, aminek jelentős része ezenfelül saját szerzemény! Mivel már egy ideje befészkelte magát a gondolat, hogy jó lenne újraolvasni a Bogar bárd meséit, még novemberben kivittem magammal Svédországba. Végül egy pár héttel később éreztem igazán kedvet hozzá, és hihetetlenül jólesett felidézni a megkopott történeteket, kicsit elmerülni Rowling néni varázslatos világában... A kis herceggel hasonlóan kellemes, pozitív találkozásom volt: igaz, hogy franciául olvastam korábban, de magyarul teljes egészében még sohasem. Nagyon megérintettek és meghatottak ennek az aprócska emberkének a gondolatai... A Poket kiadást is szívből ajánlom: igényes fordítás, és csodaszép, színes illusztrációk díszítik.

Mint minden évben, most sem maradhatott ki egy könnyed, karácsonyra hangolódós Debbie Macomber kötet, ezúttal az Első hó, ami ugyan nem hagyott maga után olyan erős érzéseket, laza kikapcsolódásnak teljesen rendben volt. Kertész Erzsébet Florence Nightingale-ről szóló írása régi tartozásom volt magam felé: még a szüleimtől kaptam meg karácsonyra, de kislányként nem kötött le annyira, mint ebben az életszakaszomban. Viszonylag sokáig olvastam, mivel sok információt sűrít magába, ellenben vitathatalan, hogy Florence életútja épp olyan inspirálólag hatott rám, akárcsak az egykori first ladyé, Michelle Obamáé. A Christmas Carol története sem ért váratlanul: már magyarul sorra kerítettem, ezúttal a polcomon várakozó eredeti szövegre szavaztam. Nem állítom, hogy mindent megértettem, de a hangulat, a szereplők és a történések éppúgy elvarázsoltak, akárcsak két évvel ezelőtt. Végezetül Selma Lagerlöf rövidke, vallásos lelkületű meséjével tetőztem be az idei évet, A karácsonyi rózsa legendájával, ami meghozta a kedvem, hogy a jövőben tovább ismerkedjek az írónő életművével. 

Kicsit reménykedtem benne, hogy a Kirkét is ide tudom majd sorolni, de nem szeretném feleslegesen rohantatni magam - ráadásul olyan jó elringatózni Madeline Miller költői stílusában! 2020 igazán klasszul fog kezdődni vele. :) 

Filmek és sorozatok

A december nálam mindig egyet jelent a karácsonyi filmekkel, úgyhogy már a hónap elejétől gyűjtögettem a jobbnál jobb ötleteket. Nyilván egyre nehezebb igazi kincsre bukkanni, mégsem egészen lehetetlen vállalkozás. Az idén egyértelműen a Klaus - A karácsony titkos története  vitte el a pálmát, ami egyszerre kalandos, megható, magával ragadó és szívhez szóló animációs film. A Christmas Chronicles egy jóval humorosabb megközelítésből mesél, és szerintem Kurt Russell karrierjének csúcspontja. A Karácsony a vadonban azonban meglepett: nyálas romantikus film helyett egy útját kereső, önmagára találó nő életét ismerhettem meg -  mindehhez pedig eszményi helyszínt biztosít a csodálatos Afrika. Túllépve a Netflixes kínálaton, a Snitten nézelődve botlottam bele a Christmas Carol eredettörténetébe, azaz Az emberre, aki feltalálta a karácsonyt. Nagyívű, grandiózus történet remek színészekkel, nagyszerű filmzenével. Ha az idén már nem is, de a jövőre nézve felétlenül a listára kívánkozik! :)

Sorozatokat most kevésbé néztünk; egyedül a Silicon Valley-t fejeztük be, ami szélsebesen közelített a végéhez. Nem csodálom, hogy a készítők a befejezés mellett döntöttek, mert a történet az utolsó évadra kissé kifulladt, viszont azt kell mondjam, összességében korrekt lezárást kapott - minden szálat szépen elvarrtak. 

Programok

Szeretem élményekkel megtölteni az év utolsó hónapját, és roppant boldog vagyok, hogy szinte minden hétvégére jutott valamilyen különlegesebb esemény. 

Rögtön az első adventi vasárnap Sigtunába autóztunk - egyrészt azért, hogy lássuk a havat, másrészt a frissen megnyílt vásárt is feltérképeztük. Mivel két évvel ezelőtt jártunk már ott, nem hatott ránk kimondottan az újdonság erejével, viszont a nemrégiben megnyílt amerikai árúk boltja mindkettőnket meglepett. Néhány apróságot vettünk is kóstolónak, úgyhogy nem kizárt, hogy visszatérünk még! :) A következő hétvégén elsősorban a karácsonyi ajándékok elkészítésével foglalatoskodtam (továbbra is a gasztroajándék elkötelezett híve vagyok), valamint a DIY ötletem megvalósítását is ekkorra tűztem ki célul - a végeredmény ugyanakkor meglepően jól sikerült.

Részemről a Skanzen látogatást vártam a legeslegjobban - minden évszakban láttam már, de a híres karácsonyi vásár eddig kimaradt. Több cikkben is olvastam, hogy ez Svédország egyik legrégibb, legautentikusabb forgataga, úgyhogy igen magasra helyeztem azt a bizonyos lécet. Az előre megvásárolt, online jegyünkkel seperc alatt bent voltunk, és rögtön a vásár felé vettük az irányt. Kicsivel a nyitás után érkeztünk meg, amikor még nem volt akkora a sokadalom, ám ez a kép csalókának bizonyult, ahogy az időjárás is: folyamatosan változott. Maga a vásár valóban különleges, és főleg helyi tervezők munkáival van tele, de ennek megfelelően igen borsos is. A legnagyobb hatást kétség kívül a Luca napi koncert tette rám, ahol tizenéves fiatalok egy gyönyörű, hagyományos svéd dalokból álló csokrot énekeltek. Az előre meghatározott szabályok alapján senki sem fényképezett a koncert közben - mindenki áhítattal figyelt és hallgatott... Varázslatos fél óra volt! Mivel időről időre eleredt az eső, kevés házba mentünk be - jobbára azért, mert szinte valamennyiben jártunk már, és a tömeg is jócskán hatványozódott ezeken a helyeken. Az ébren lévő állatokat azért meglátogattuk, és nagy örömöre az üvegfúvót is láthattam alkotás közben. Egy nemezből készült kisrókával távoztunk, amit otthon a karácsonyfára akasztottam, és annak a csodás koncertnek az emlékével, ami ünnepi díszbe vonta valamennyi résztvevő szívét. 

Az év utolsó óráira már nem tervezek túl sok izgalmas dolgot, úgyhogy itt ragadnám meg az alkalmat, hogy minden kedves olvasómnak, idetévedőnek boldog, élményekkel teli, eredményes új esztendőt kívánjak! Jövőre találkozunk. :)