Elég régen írtam már TBR listát, utoljára azt hiszem, tavasszal. Hozzáteszem, csupán két könyvet pipálhatok ki róla, de nem csak a sikeres teljesítés miatt ötletelünk, ugye. :) Mivel a karácsony már kifejezetten a kanyarban van, ezért a válogatásom is javarészt az ünnepre hangolódós kötetekből fog állni. Jobbnál jobb történeteket szemeltem ki, amiket alig várok, hogy olvassak! Igazából azt sem bánnám, ha a kinti időjárás összhangban lenne az olvasmányaimmal, és erre van is esély. Ilyen szempontból nem hátrány, ha az ember ennyire északon éli meg a mindennapokat. :)

Amikor felfedeztem, hogy a csodás házas borítóval is kiadják ezt a gyűjteményt, nem vacilláltam rajta sokat. Külön izgatott vagyok amiatt, hogy az egyik kedvenc történetem is szerepel benne, az Hercule Poirot karácsonya, amibe ugyan egyszer belekezdtem, de akkor még nem tudtam annyira értékelni Christie stílusát. A belőle készült adaptációt viszont milliószor láttam már, így a tettes kiléte nem ismeretlen számomra. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ez az apróság nem fogja befolyásolni az olvasást, és ugyanolyan jó lesz együtt nyomozni a kis belgával!

Az év elején veszettül kerestem mindenütt, de hiába: mindenhol elfogyott. Épp ezért örültem meg annyira, amikor felfedeztem a Móra Kiadó kínálatában a nyár folyamán, ahonnan sikerült is beszereznem. Élőben még fantasztikusabb, mint ahogy a képeken láttam; teljesen odavagyok a gyönyörű illusztrációkért! Ezt a kötetet kifejezetten a karácsony előtti időszakra tartogattam, és titkon remélem, hogy a belbecs felér majd a csodás külsőhöz. 

Nem létezhet TBR lista valamire való chick lit nélkül: ez lenne az első választottam. Nem tagadom, itt a hívószó egyértelműen a szerzőnő svéd származása volt, na meg hogy a fülszövege alapján a sütés abszolút központi szerepet fog betölteni a cselekményben. Az első pár sor elolvasása után arra jutottam, hogy ez a könnyed, romantikus kis lektűr pont ideális lesz nekem a hangolódáshoz - ennél többet nem is várok el tőle. 

Illetve tervben van még:

Amikor az ember lánya azt hinné, hogy ennél több rossz már úgysem történhet az idén, na akkor jön az élet, és jól megszorongat. A szeptember életem legnehezebbik hónapja volt, rendesen vetekszik az áprilissal, viszont az október valamennyire kárpótolt a sok sírásért. Az otthon melegére és a családom támaszára sosem volt ekkora szükségem, mint az utóbbi hetekben... És bár úgy terveztem, hogy rendszeresebben írok majd, sem erőm, sem energiám, sem kedvem nem volt hozzá. Úgyhogy ez most egy kicsit rendhagyó zárás, de ez is én vagyok - ez is rólam szól. 

Különös dolog a gyász, alattomosan támadja le az embert. Vannak napok, amikor egészen jól funkcionálok, de nem tagadom, vannak napok, amikor a szívembe és a lelkembe gyűrűzik a fájdalom; az az űr, amit Lizusi hagyott maga után. A mai napig érzem, amikor otthon vagyok; amikor zenét hallgatunk, filmet nézünk vagy csak beszélgetünk. Ő mindig ott volt, részese volt a családi eseményeknek. 14 hosszú, boldog évet élt le velünk - három hónapos korától egészen az utolsó napjáig. Ahogy Anyukám fogalmazott: "nagy idők tanúja ő"... ♡

Kicsit furcsa érzés közel hat hónap után újra a klaviatúrán pötyögni, de majd szépen lassan ebbe is belejövök. Fél év nem kevés idő, és az élet egy pillanatra sem állt meg, sőt: ezerrel pörgött. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást; hol jobb, hol rosszabb időszakok következtek. A lényegen viszont mit sem változtat: üdv újra itt! :)

A tavaszi hónapok nem teljesen a felhőtlen szórakozásról szóltak, mégis sokat jelentett, hogy egy-egy könyvvel egy kicsit ki tudtam szakadni az aktuálisan körülöttem zajló dolgokból. Ha a márciust is beleszámítjuk, összesen 7 könyvet olvastam ki, melyek között hosszabb lélegzetű lektűrtől kezdve pár oldalas gyerekkönyveken át elég sok minden képviseltette magát. Az évszak kedvence viszont egyértelműen Mary Alice Monroe lett, aki már tavaly elvarázsolt a Ház a parton kötetével. Folytatva a sorozatot, az Úszóleckéket vettem a kezembe, amivel ugyan jó hosszan elszöszmötöltem, de abban a pár hétben igazi menedéket nyújtott. Úgy éreztem, mintha régi ismerősök közé tértem volna vissza...

A nyár már sokkal erősebbre sikerült, hála a könyvtári "garázdálkodásoknak". Ezúttal 14 kötetet fogyasztottam el, és a válogatás hasonlóan színes lett, akárcsak a tavaszi blokkban. Imádtam a legújabb Lucy Strange regényt, A nővérek átkát, a Darwin sárkányait, és a Foxwood mesekönyvet. Mindhárom a Manó Könyvek gondozásában jelent meg, ami - most már bátran kijelenthetem - az egyik legkedvesebb kiadómmá lépett elő az elmúlt egy évben. Kellemesen könnyed szórakozást nyújtott még a Macskabár, aminek a megkapó borítója egy roppant bájos történetet rejt, illetve A mezítlábas grófnő, ami egy letűnt korba kalauzol vissza, az idilli Zebegénybe. 

A könyvespolcom ugyancsak bővült, nem kevesebb, mint 11 könyvvel. Ebben a válogatásban akadnak szülinapi szerzemények, illetve könyvheti szuvenírek is, de talán a legjobb az egészben, hogy ennek majdnem a felét azóta már el is olvastam! Próbálok minél kevesebb könyvet átvinni az új évbe, de azért akkor sem roskadok magamba, ha ez nem sikerül maradéktalanul. :)

Hosszú idő után végre újra moziba mentem, méghozzá a legújabb Legendás állatok rész miatt. A húgom vetette fel az ötletet, és végül Apukámmal kiegészülve, hármasban ültünk be rá. A pocsék második film után felüdülés volt a mostani, ezt őszintén kijelenthetem.

A Stranger Things negyedik évada mellett, ami valljuk be, elég ütős lett, a szezon egyik legnagyobb kedvencének az Only Murders in the Buildinget szavaztam meg. Régóta szemeztem már vele, főleg a szereposztás okán (Steve Martin, Martin Short & Selena Gomez), de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a trió ennyire szórakoztató lesz! Nem csak a nyomozás miatt olyan élvezetes és izgalmas az egész, hanem elsősorban a szereplők közti kémia miatt. Elképesztően jól működik együtt ez a kis csapat. Hasonlóan kellemes meglepetés volt Rowan Atkinson visszatérése a Netflix minisorozatában. A férfi a méh ellen pont olyan, mint egy tipikus Mr. Bean film, de én rajongok ezért a humorért, úgyhogy számomra nagyon szuper kikapcsolódást jelentettek ezek a tízperces snittek. Nyilván egyben érdemes megnézni az egészet, ellenben a végén lévő csavar órási! 

Annak ellenére, milyen felkavaró állapotban telt az április első fele, a hónap vége felé, ahogy a tavasz is egyre barátságosabb arcát mutatta, én is kezdtem újra magamra találni. 

Dióhéjban nagyjából így telt: tavaszi fotóséta, Libertine könyvesboltozás & bruncholás Nitával, családi húsvét, mozizás, egy jól sikerült, nosztalgiázós szegedi városnézős-füvészkertes hétvége, érettségi drukk, Padthai, lélekemelő könyvtárazós délutánok, főzés, piacozás, Duna-parti séták, balatoni látogatások, tihanyi kirándulás és hajókázás, Könyvhét, reptérlátogatás...

Júliusban visszatértünk Svédországba, ahol lelkesen készültünk a szüleim érkezésére, akik először jártak az országban. Kirándultunk Stockholmban, Uppsalában, Sigtunában... megmutattuk a Skokloster kastélyt, a Drottningholm palotát. Bóklásztunk a Gamla Stanban, bebarangoltuk a Skanzent, és még Greta Garbo sírját is felkerestük. Rendkívül intenzív öt nap volt, de annál emlékezetesebb. ♡ Augusztusban mindketten hazalátogattunk egy rövid időre, ami nálam főleg betegeskedéssel telt (covid -.-), de hála az égnek hamar rendbe jöttem. A nyarat végül egy dalarnai hétvégével tetőztük be, ami csodásan sikerült. Ugyan az ősz már egy picit érződött a levegőben, mégis kaptunk egy keveset az utolsó nyári napsütéses napokból.