Az olvasást tekintve ugyancsak sikeres két hónapot tudhatok magam mögött: összesen 7 könyv csúszott le. Az Oltári Austen legújabb kötetével nyitottam a májust, a Meggyőző érvekkel, ami abszolút új találkozás volt, ugyanakkor nagyon szórakoztató is. Nem ez lett a kedvenc Austen történetem, mégis nagyon élveztem a sok félreértést és kalamajkát. Bősze Ádám zenetörténeti "kalauzát" már a nagymamám is nagyon dicsérte, engem viszont kevésbé ragadott magával. Kissé töménynek éreztem a végére, hiába tartottam magam ahhoz, hogy csak napi egy fejezetet olvasok el. Julie Caplin romantikus sorozatának következő része Párizsba és a cukrászdák világába repített el, amit nagyon szerettem, és hihetetlen gyorsasággal fogyasztottam el. Az elvesztett emlékek lámpása noha nem hatott rám olyan mértékben, mint reméltem, ezzel szemben az utolsó történet nagyon meghatott. Azért érdemes volt végigolvasni. :') Julie Murphy modern Hamupipőke sztorija elég lagymatag, nem is kötött le annyira, azonban a body positivity felkarolása mindenképp örvendetes plusznak számít. 

A június elég sűrűre sikeredett, épp ezért időm sem volt annyit olvasni. Csak két könyvet tudtam beszorítani a sok teendő közé: Király Anikó Balatonon játszódó ifjúsági regényét - egyszer elment, de nem adott túl sokat, illetve Szacsvay László felolvasásában James Herriot kutyás történeteit - ezt viszont elképesztően élveztem! Herriot okos, érzékeny, kedves és rendkívül lelkiismeretes szemmel írja le a különböző kis páciensek eseteit - hol pityeregtem, hol nevettem, de semmiképp sem hagyott hidegen. ♡

Szerintem az utóbbi időszak statisztikáit elnézve ez a blokk már inkább sorozatajánlónak számít, tekintve, hogy főleg ez a műfaj hódít nálunk. :) Májusban 6 különböző címmel zsonglőrködtünk - soknak tűnhet ugyan, de ebben már megkezdett sorozat is szerepel. 

Véget ért a Young Sheldon, amit a végére eléggé megszerettem, és bevallom, kicsit meg is könnyeztem. Szerintem szép lezárást kapott, nem hiányoltam belőle semmit. Nyilván fel kellett zárkózni a Bridgerton új évadával is, ami egyelőre tetszik, de légyszi ne spoilerezzetek, mert a másik felét még nem néztük meg! :D Maradva a Netflixes vonalon, érdekes volt a Bodkin is, ami egy távoli ír kisvárosban játszódik, ráadásul podcast-es megoldásban, akárcsak az Only Murders in the Building esetében. Kicsit sötét, kicsit fekete humorú, de ígéretes. 

Természetfilmeket is beiktattunk, mert este nagyon megnyugtató ilyesmivel lazítani. A Madagaszkár elképesztően érdekes volt, és hiába viszonylag régi, a mondanivalója ugyanúgy megállja a helyét. A Szerelmi játékokat is élveztük, Attenborough bácsi rendkívül kitesz magáért, ahogy mindig, viszont ami mindkettőnket lenyűgözött, az a Prehisztorikus bolygó. Imádom, hogy olyan a koncepciója, mint egy klasszikus Attenborough sorozatnak, csakhogy dinókkal! Egyelőre az első évadot daráltuk le, de alig várom, hogy felzárkózzunk a másodikkal! :) 

A nyár óriási robbanással indult, és azóta is csak kapkodom a fejem, olyan tempóban történnek a dolgok. 

A május viszonylag eseménytelenül telt, és hála a jó időnek, végre jutott időnk egy kis helybéli csavargásra is. :) Rögtön a hónap elején részt vettünk egy újabb boci kiengedő ünnepségen (kosläpp), ami ismételten szuper élmény volt. Nem csak az ingyen fahéjas csigáért és tejért éri meg elmenni, hanem mert szuper kezdeményezésnek találom ezt a fajta megközelítést, hogy a gyerekek ilyen játékos formában ismerkedhetnek meg a farmok életével. Egy másik délután a városunkban található természetvédelmi területre látogattam el, ahol útközben még kockás liliomot is találtam! Az orgona-és repcevirágzás miatt tettünk egy rövidke kirándulást a Danmarks kyrka felé is - nem győztem betelni a szebbnél szebb bokrokkal. ♡

A június főleg a készülődés és pakolás jegyében telt. Nem csak a kis lakásunkat rendeztük át, de a cuccaink nagy részét is bedobozoltuk. Ez egy elképesztően kimerítő, ugyanakkor rendkívül izgalmas időszak volt - egy teljes héten át tartott, mire végeztünk. Ezúttal egy másik útvonalat választottunk hazáig: Helsingborgból Helsingør-be komppal utaztunk, onnan lecsurogva Dánián keresztül Gedserig, majd Rostockba szintén komppal. Rostockból Drezda felé vettük az irányt, ezután Český Krumlovba autóztunk, és végül az ötödik nap érkeztünk meg fáradtan, de élményekkel telve. 

 

Hazaérkezve szusszantunk egyet, majd jöttek a további programok: egy váratlan Könyvheti látogatás és nyakbaborulós örömködés, ahol PuPival együtt néztük át a kínálatot. :) Még aznap útra keltem, és eltöltöttem egy kellemes hétvégét a Mátrában, a másik családom körében. És innentől gyorsultak fel igazán az események: Ikeázás, pakolás, rendezkedés, miegymás - ugyanis a nyár második felétől országot váltunk: hazaköltözünk. :) Talán sokatokat meglep, de tervezgettük egy ideje, hogy kipróbálnánk az otthoni életet, viszont Svédországtól sem szakadunk el teljesen. A mentalitásomban és a világnézetemben érezhetően nyomot hagyott az elmúlt hét év, mégis úgy érzem, sokkal többet adott, mint azt valaha sejtettem volna. 

A hónap utolsó hétvégéjén pedig ismét Svájc felé vettem az irányt, hiszen a fesztivál második évadában megint koordinátorként működtem közre, ahol újra a jazz részleg felelőse lehettem. A koncertek fantasztikusak voltak, különösen a vasárnap esti zárókoncert, amit egy belga szimfonikus zenekar tartott. De kivétel nélkül egytől egyig csodás előadók színesítették a programot, örökre szóló élményt nyújtottak mindannyian! :)

Márciusban két könyvvel lettem gazdagabb: elsőként a tavaly megjelent Lindsay Galvin kötet került hozzám; a szökőévi Libri akciót nem hagyhattam ki, ráadásul a törzsvásárlói pontjaimat is be tudtam rá váltani. A húgom pedig meglepett egy szülinapi könyvutalvánnyal, aminek köszönhetően beszereztem az új Agatha Christie novelláskötetet, a Baljós tavaszt. Élőben még csodásabb, mint a képeken, a szokásos aranyozott részletekért teljesen odavagyok!

Az éves tervemmel továbbra is szuperül haladok - a két hónap során 11 könyvet olvastam ki, köztük az idei szerzeményeimet is. 

Az Emily Párizsban c. sorozatot eléggé szeretem, épp ezért voltam kíváncsi rá, hogy írott formában mennyire élvezem majd. Sajnos abszolút nem hozta azt a feelinget, a karakterek is nagyon egysíkúak maradtak, és Emily is jóval bugyutább benyomást kelt. Ugyanígy kissé csalódással töltött el a Véres Balaton trilógia befejező része, a Dermesztő Balaton. Ezt részben annak is tudom be, hogy Máté és Laura jóval kevesebbet szerepelt benne, illetve a nyomozás sem volt annyira izgalmas, mint a korábbi részekben. A Kamogava Kifőzde végül nem okozott akkora katarzist, mint anno a Mielőtt a kávé kihűl, ennek ellenére élveztem - várom a folytatást. A Grace Klinika c. sorozatról szóló interjúkötet elment, nem volt kifejezetten átütő, ahogy a Selma Lagerlöf életét taglaló életrajzi regény sem. Borzasztóan lassan haladtam vele, a végén már csak túl akartam lenni rajta. Egyedül a lappokról szóló részt értékeltem igazán, ami csupán egy fejezetre rúgott, szóval vajmi kevés a könyv egészéhez viszonyítva.  

A Titanic négylábú hőse ellenben elképesztően magával ragadott, főleg, mert egy olyan szemszögből mesélte el a luxushajó tragédiáját, ahogyan még nem találkoztam vele. Az északi meseválogatás sem volt rossz választás, bár egy kicsit szélesebb merítést nem bántam volna. A Büszkeség és balítélethez hasonlóan az Emma ugyancsak remek újramesélés lett, nagyon-nagyon élveztem! Agatha néni írásaiban ritkán csalatkozom, pláne, ha novellákról van szó  - a Baljós tavasz nem csak küllemében gyönyörű, de a beltartalmát tekintve is pazar.