✻ Madeline Miller: Kirké - megkapó és zsigeri élmény

✻ Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata - egy bámulatos nő újjászületése

✻ David Michie: A Dalai Láma macskája - szeretnivalóan tanulságos

✻ Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete - szívbemarkoló

✻ Louisa May Alcott: Kisasszonyok - klasszikus báj

✻ Nicolas Barreau: Piciny csodák kávézója - velencei romantika

✻ Tove Jansson: Varázskalap a Múminvölgyben - csodás fordítás, szívcsücsök szereplők

✻ Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete - elgondolkodtató

✻ Sarah Baxter: Szent helyek - inspiráló

Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az év elejére betervezett 60 könyvet nem tudom teljesíteni, épp ezért hamar lejjebb vittem 50-re. Egyrészt a molyos plecsni miatt, másrészt úgy éreztem, ez még a számomra is teljesíthető kategóriába esik. Összesen 13 könyvet olvastam el a hónapban, ami totális rekordnak számít - bár, hozzáteszem, ebben néhány pár oldalas mese- és képeskönyv is helyet kapott.

▿▾▿

Az utolsó VCS olvasmányomat december első hetében fejeztem be, ami a Coco Chanel és a szerelem illata volt. Eleinte kicsit lassan vettem fel a fonalat, ám a parfüm megszületéséről szóló szemelvények után már alig tudtam letenni. Nagyon érdekes végigkísérni azt a kettősséget, ami Gabrielle életében mindvégig jelen volt: a gyászt és az újrakezdés utáni vágyat. Mindvégig viaskodott benne a származása iránti szégyenkezés, ami meghiúsította azt, hogy igazán az arisztokrata világ tagjává válhasson. Az írónő roppant jó stílusban tárja elénk ezt a felemás időszakot, érdemes elolvasni! A pasztell színekben játszó borítóról nem is beszélve - egyszerűen gyönyörű! Ezután a karácsonyi csomagomban meglapult Szent helyekkel folytattam, ami nem csak a csodálatos grafikáival vett le a lábamról, de a leírásokat tekintve is bőven okozott meglepetést. A következő Paddington történet kevésbé bűvölt el, ettől függetlenül gyerekeknek szuper választás lehet, mert kedves és szerethető történeteket foglal magába. 

A Karácsony a Piciny Csodák Pékségében az utolsó Mount Polbearne-i kalandom volt, ami picit  szíven is ütött, ugyanis Neilhez és Pollyhoz mindig öröm visszatérni. A magam részéről cseppet sem bánnám, ha Jenny megálmodna nekik egy folytatást, de becsületére legyen mondva, szépen elvarrt minden szálat. A sorban a következő hangolódós könyvem, a Dash & Lily 12 napja, sajnos maximálisan eleget tett a negatív kritikáknak - valóban nem egy acélos, jól sikerült folytatás. Viszont nagyon bízom benne, hogy a Netflix ezt is megfilmesíti a következő karácsonyi szezonra! A tündér csizmáját pont sikerült belepréselni a karácsonyi szezonba, és abszolút tökéletes választásnak bizonyult! A sötétkék, hívogató borítójú Kívánságfa szintén - természetszeretetre való nevelésből nálam jelesre vizsgázott! :) Hűen a négy éves hagyományomhoz, 2020-ra is jutott egy Debbie Macomber lektűr, nevezetesen az Alaszkai vakáció. Konkrétan egy délután kivégeztem, ám tökéletesen megfelelt az igényeimnek, ráadásul harmadszorra kalandozhattam Alaszkában általa! (Korábban a Hóleány, illetve A medvék és én játszódott szintén ezen a környéken.)

December utolsó napjaira már csak rövidebb könyveket iktattam be - köztük két képeskönyvet Harry Potter világából, valamint két Disney mesekönyvet, illetve befejeztem a novemberben elkezdett hangoskönyvemet is. A képeskönyvek elég felejthetők, míg a Disney-k visszarepítettek a gyerekkoromba... Az Egy év a világ legboldogabb országában eleinte kimondottan lelkesített, - főleg, amikor megláttam, hogy Roatis Andrea olvassa fel - mindamellett, hogy nem egyszer állapítottam meg magamban, hogy Dánia nem véletlenül számít kakukktojásnak a skandináv országok között. A statisztikai adatok miatt kissé nyúlósnak tetszett, és a vége felé kezdett fellépni a rétestészta effektus. Erős közepes maradt, de titkon bízom benne, hogy az írónő másik könyve, a Boldogságatlasz, kiküszöröli majd a csorbát! 

Mivel a novembert kimaxoltam karácsonyi filmes szempontból, viszonylag kevés új film maradt.  A szokásos felhozatalon (Resszkessetek, betörők 1-2., Jégvarázs, Igazából szerelem, stb.) felül a Jangle család karácsonya is sorra került, ami a grandiózus díszleteivel és az illusztris szereplőgárdájával nagyon ígéretesnek tűnt, ennek ellenére elég hamar giccsparádéba ment át. Ez a megállapításom szinte mindegyik idei Netflixes filmre igaz - leszámítva a Dash & Lilyt, amit egyértelműen a szezon legjobbjának tartok. A Karácsony Artúr anno kimaradt a szórásból, így persze azonnali pótlásra szorult. A története meglehetősen formabontó, nem annyira szokványos, az üzenete azonban örökérvényű. A párom apukájának javaslatára sorra kerítettük még a Babystitting c. francia vígjáték duológiát is. Nem mindenkinek fog bejönni, ezt előrebocsátom, de aki vevő erre a humorra, az biztosan élvezni fogja. Nekem igazán az jött be, amilyen keretbe foglalták a sztorit - nagyon kreatív, egyedi megoldás. 

Sorozatot ezúttal nemigen néztünk: egyedül a Young Sheldon friss epizódjaival zárkóztunk fel, illetve belekezdtünk a Missmatched-be, ami egy fiatalokról szóló, egyévados indiai sorozat. Nagyjából a felénél járunk, de a karácsonyi dömping miatt kicsit parkolópályára került. Valószínűleg januárban fogok majd beszámolni róla. :) A karácsonyi Sütimester epizódokról sem feledkezhetek meg, ami igazi meglepetésként ért. Sandy & Noel hozták a formájukat, ahogy a Paul és Prue páros is. Imádom ezt a bandát! ♡

Hiába a korai sötétség és a visszafogott ünneplés, azért így is sikerült megtölteni az idei adventünket csupa szép és lélekemelő pillanattal. A stockholmi fényséta minden szempontból kiemelkedő, ahogy a szokásos lussekatter sütés sem maradhatott ki! Sigtunába is elautóztunk Szenteste előtt, és most először tudtam maradéktalanul kiélvezni a kivilágított utcácskák utánozhatatlan hangulatát - hála az elenyésző forgatagnak. 

A 24-e előtti hét egy szempillantás alatt eltelt - közben sorra futottak be a képeslapok és más meglepetések ♡ - így aznapra az ünnepi vacsora és a karácsonyfa feldíszítése maradt hátra. Az utolsó Ikeázás alkalmával ráadásul lecsaptunk egy akciós gömbkészletre, ami négy piros és fehér színű, pöttyös díszt rejtett. Mivel ezúttal is a hagyományos piros-arany kombinációnál maradtunk, mintha csak oda lett volna kitalálva! Plusz életemben először szárítottam narancskarikákat, amibe fehér cérnát fűztem, és mondhatom, odavagyok érte! Csodásan fest a többi díszünkkel, a sok kis állatkával, fafigurákkal, és a bécsi vásárfiákkal. Engedve a kíváncsiságunknak, belelestünk az ilyenkor szokásos Kalle Anka, azaz Donald Kacsa összeállításba is, ami a svédeknél igazi hagyománynak számít. Az előzetes várakozásaink alapján nem csupán egy mesefigura kapott helyet benne, hanem többen - sőt, modern & régi alakok váltották egymást. A belekukkantásból az lett, hogy ott is ragadtunk előtte, majd felvillanyozódva díszítettünk tovább. 

Az ünnepi vacsora remekül sikerült: gesztenyekrémlevest, aszalt szilvás lazacot, illetve kókuszos panna cottát álmodtam meg. A desszerten van egy kevés javítanivaló, a kókusz kevésbé elegyedett el a tejszínes krémmel, de összességében minden szuperül sikerült. Másnap pedig igazi meglepetés fogadott minket az ablakon kinézve: nagy pelyhekben hullt a hó! Több sem kellett, reggeli után gyorsan felöltöztünk, és indultunk is az erdőbe, hogy kedvemre fotózhassak és magunkba szívhassuk a friss hó illatát. 

A téli kirándulás első fele fantasztikusan telt; imádtam, ahogy körülöttem táncoltak a pihék, mígnem a tó felé vezető úton el nem csúsztam egy befagyott pocsolyán. Ennek egy elég csúnya térdzúzódás lett a vége, aminek következtében mentőautó vitt el az autónkig, de hála az égnek nem tört el semmim - viszonylag szerencsésen megúsztam a balesetet. Azóta felpolcolt térddel pihenek, így gondolhatjátok, hogy a Szilvesztert sem bonyolítottuk túl. A térdemet leszámítva viszont békében és nyugiban teltek az ünnepek sok-sok filmnézéssel, társasozással és olvasással. Úgyhogy csak abban bízom, hogy mire kitavaszodik, már újra magabiztosan sétálhatok, addig visszafogottan, de bizakodva indulok neki az újévnek.