Olvasatlan féltégláim • I. rész
március 30, 2020
Alapvetően a rövidebb olvasmányok híve vagyok, azaz nagyjából a 350, max. 400 oldal nálam a lélektani határ. Ha ennél hosszabbra rúg egy könyv, akkor kétszer is átgondolom, hogy belefogjak-e, vagy pedig annyira le kell kötnie, hogy ne kattogjak folyamatosan azon, még mennyi van hátra belőle. Többnyire egyébként Rozin, az én hőn szeretetett e-olvasómon veselkedem neki ezeknek a monstrumoknak, mert papíron még súlyosabb daraboknak tűnnek, míg elektronikusan nézve ez a gát szinte azonnal felszakad.
Ha most nagyság szerinti sorrendben nézem a könyveimet, 566 oldaltól indul lefelé, ami mondhatni, egészen vállalhatónak bizonyul. Abból a megfontolásból, hogy kicsit faragjak az olvasatlan könyveim számából, fél évente igyekszem beiktatni egyet (ennél többre nem mernék vállalkozni), amiről terveim szerint be is számolnék pár sorban. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz hosszútávú ez az elképzelés, mindenesetre álljon itt az öt legvastagabb (jelen állás szerint), amiből majd kedvemre válogathatok.
＃1 Theresa Révay: Párizs fehér fényei
(566 oldal)
Lassan hét éve (!) vár a sorára ez a csekély, 566 oldalas gyönyörűség, amit még a 2013-ban megrendezésre kerülő Könyvhéten zsákmányoltam magamnak. Akkoriban sajnos borzasztóan elszaladt velem a ló, és a mai napig sorakozik a polcomon egy-két olyan kötet, melyet ez alkalomból vásároltam, és még mindig nem olvastam el. A fő és elsődleges szempont a fordító személye, ugyanis az egyik legkedvesebb egyetemi tanárnőm, Kiss Kornélia munkája, akit nem csak emberileg, de szakmailag is nagyra tartok. Ráadásul ő maga is gyakran hivatkozott az órákon Theresa Révay-ra, akit saját bevallása szerint nagyon szeretett fordítani. Épp ezért, amikor a standon kiszúrtam, ráadásul roppant baráti áron, rögtön belelkesültem, és elhatároztam, hogy el is fogom olvasni.
Nos, ember tervez... és hát mi tagadás, engem sem fűtött a tettvágy, amikor konstatáltam, mennyire hosszú is eme mű. Mindenesetre megacéloztam magam, és elhatároztam, hogy ha az idén nem is, de jövőre mindenképp jó lenne kipipálni a listámon.
＃2 Theresa Révay: A muránói üvegműves lánya
(464 oldal)
A maga 464 oldalával ez már jóval működőképesebb tervnek tűnik, és hát a borítója, illetve a címe alapján is fontos szerepet fog kapni benne az üvegmesterség, ami számomra az egyik legcsodásabb művészeti ágnak számít. Sajnos Muránóban még nem jártam, viszont igen előkelő helyen szerepel a bakancslistámon, és ugye ami késik, nem múlik!
Nemrégiben olvastam Nicolas Barreau idén megjelent regényét, ami szintén javarészt Velencében játszódik, és végigzongorázva az eddigi olvasmányaimat, már nem is először kalandozom képzeletben a víz városában, hanem szinte már-már ismerősen kacsintanak rám a főbb nevezetességek is. Ez a kötet különben a VCS listámon ugyancsak szerepel, ami plusz egy indokot szolgáltat, hogy vele kezdjek.
＃3 Joanne Harris: Az epertolvaj
(436 oldal)
Szerencsére ez egy aránylag friss beszerzés, nem régóta porosodik a polcon, ugyanakkor nem először kerül bele a TBR listába. Mivel Harris regényei számomra kicsit összefonódtak az ősz hangulatával, és varázslatos színeivel, már október-november tájékán beütemeztem magamnak, ám akkor inkább a könyvtári bérletem kihasználásra fordítottam az olvasási időt.
Nem bántam meg, hogy végül így döntöttem, de az idén feltétlenül sorra szeretném keríteni, már csak azért is, mert a Csokoládé igazán szívemnek kedves sorozat. Nem beszélve a csodálatos borítójáról, egyszerűen imádom!
＃4 Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata
(428 oldal)
Úgy nézem, ennél a pontnál már nincsenek jelentős különbségek az egyes könyvek között, csupán néhány oldal plusz-mínusz.
Coco Chanel az egyik legtragikusabb sorsú divattervező, aki nem csak a szerelmét, de majdhogynem az életkedvét is elvesztette. Emlékszem, egy gimis franciaórán mesélt róla nekünk a tanárnő, és azért maradt meg ennyire élesen, mert akkor éreztem azt a mindent elsöprő, Heuréka érzést, hogy végre megértettem egy összefüggő, vadidegen francia szöveget - mi több, hallás után! Ez akkora visszaigazolás volt számomra az élettől, ami alighanem szárnyakat is adott. Azóta csupa pozitív jelző társul Chanel mellé, melyet az Audrey Tautou főszereplésével játszott film (Alexandre Desplat csodálatos, szavakkal le nem írható zenéjével körbefonva) még tovább fokozott.
Több sem kellett ezután, rögtön le is csaptam a könyvre az első adandó alkalommal, és már borzasztóan furdal a kíváncsiság, hogyan is sikerült szavakba öntenie az írónőnek a "kis fekete" megálmodójának történetét. Hamarosan kiderítem!
＃5 Stephanie Perkins: Anna and the French Kiss
(416 oldal)
Ez a YA regény egy picit kakukktojás, ugyanis magyarul már kétszer is elolvastam. A vásárlás apropóját a Shakespeare and Company-ben tett látogatás adta, ami a párizsi élményeim között kiemelkedő jelentőséggel bír. A polcokon böngészve egyik kötet sem látszott megfelelő választásnak, míg egyszer csak beugrott Anna és Étienne bűbájos, szívet melengető románca, ami máig az egyik kedvenc ifjúsági olvasmányom. Kihasználva az alkalmat, megkérdeztem az eladónőt, aki előkerítette nekem a raktáron lévő egyetlen példányt, és kérésemre még a híres-neves pecsét is belekerült. :)
Inkább szuvenír szerepet tölt be jelenleg, mintsem könyvbelit, ennek ellenére egyszer mindenképpen szeretnék angolul is hangolódni Perkins soraival.
(Képek forrása: Pinterest)
8 megjegyzés
Hú, ez nagyon fura, mert amiket felsoroltál, számomra egyáltalán nem számít féltéglának :D Amúgy emlékszem erre az érzésre, amit leírtál, hogy nézned kell, mennyi van még hátra, de ez inkább tinikoromban volt jellemző, vagy valóban, az olykor unalmasabb olvasmányoknál..
VálaszTörlésSzerintem neked csak egy könyv kéne, ami segít legyőzni ezt az "iszonyodat". Anno nekem ez az Alkonyat volt a maga 500 oldalával :D
Féltégla egyébként nálam az, ami 600+ és a táskámba se fér bele :D Szeretem, ha minél hosszabb egy könyv, de mivel ingázom, én is kétszer megválogatom, mibe kezdek bele... Nagyon sok, a várólistámon szereplő könyv 500+. A leghosszabb olvasmányom pedig A Gyűrűk Ura volt, de mivel három külön kötetben olvastam, nem is tűnt fel.. Talán a 11.22.63 volt a monstrumom, a maga majdnem 900 oldalával és hatalmas alakjával. Kívánom, hogy megszeresd a monstrumokat :) Azokban nem igen csalódtam eddig.
Szerencsére nekem is volt már pozitív tapasztalatom, legutóbb pl. a Segítséggel, ami szintén súrolta a 600 oldalt. Sokáig ez volt a legvastagabb olvasatlanom, azóta azért igyekeztem faragni belőle. :)
TörlésÉrdekes, ez az oldalszám figyelés inkább újkori "betegség" nálam, de pl. a skandináv krimiknél sosem szokott zavarni, vagy mondjuk a HP köteteknél sem - nyilván. :)
Én 400-tól már felfelé kerekítek, mivel a legtöbb átlagos oldalszámú könyv inkább a 300-350-ig terjed meglátásaim szerint. Ezért is rangsoroltam így a sajátjaimat, de persze ez abszolút szubjektív. Az eddigi leghosszabb könyvem az Engelsfors trilógia harmadik kötete, azt hiszem, az 962 oldal volt, na de az tényleg veszélyes fegyvernek számított! :D Igazából inkább csak a rövidebb olvasmányok esnek mostanában jobban, ezért is tologatom magam előtt a hosszabbakat.
Mindenesetre a poszt írása közben is azt éreztem, hogy nincs veszve semmi, és előbb-utóbb ezeket ugyanúgy a kezembe fogom venni, ahogy a többit. :)
Nem is tudtam, hogy a Segítség ilyen vaskos könyv :O
TörlésEngelsfors... na azt pont azért hanyagoltam az első rész után, mert hatalmas... emlékszem, az első rész olvasásakor kezdtem a munkahelyemen és külön kis szatyorban hoztam be, hogy ingázás közben tudjam olvasni :D Maaaaajd egyszer folytatom :D
Igen, az is egy monstrum. :) Az Engelsforst annyira szerettem, hogy még ezen is túllendültem, bár az első két részét e-ben olvastam, a harmadikat kölcsönöztem csak ki, a legnagyobbat. :D Hát, nem volt egyszerű vele ingázni, csupán egy napra cipeltem el magammal, de én is külön szatyorban vittem, mert egyáltalán nem fért bele a táskámba.
TörlésJó kis sorozat, megéri folytatni! :)
Jó ez a lista, én is nemrég néztem át hogy milyen olvasatlan, vastag könyv vár a polcokon rám. Most is épp egy vastag könyvet olvasok - a Csillagtalan tengert, és áprilisban is több hasonlót szeretnék olvasni, ha már itthon vagyok.
VálaszTörlésTheresa Révaytól szeretnék én is olvasni, Nalina Youtube csatornáján láttam először lelkes ajánlót róla, most megerősödött bennem ez az elhatározás :)
Joanne Harris Epertolvaja is áprilisi -tavaszi tervem, szégyen hogy nagy kedvencem, ősszel megvettem és azóta parkoltatom :O
Láttam Instagramon, hogy a Csillagtalan tenger sem egy vékony darab! :)
TörlésNahát, jó, hogy írod a pozitív méltatást, ennek örülök! Theresa Révay most már elég régóta fent csücsül a várólistámon, szóval az egyik könyvét szeretném mindenképp lehúzni róla. :) Az epertolvaj nálam is október óta lakik a polcon, viszont sajnos most semmiképp sem tudok hazaugrani érte, ahogy sok más könyvért sem... Úgyhogy addig maradnak a kinti olvasatlanok, azokból is akad néhány. :)
Érdekes, nekem sem annyira itt kezdődik a féltégla, de a normál vastagságot meg alacsonyabban szabom. :D Nekem a normál könyv az olyan 250-300 oldalnál megáll. 300 vagy 350 felett már hosszú, de a féltéglaságot úgy 600 oldal felett kezdem rányomni. :) Az egyik leghosszabb olvasásra váró ilyen téglám az Engelsfors-trilógia befejező kötete... nagyon régóta vár már, és lehet, hogy inkább előbb újra kéne olvasni az első kettőt is, mielőtt belevágok! :D
VálaszTörlésAz Epertolvaj nekem is várólistás, de még a barackosat se olvastam, és szintén újraolvasási igény mutatkozik az első részekre is, mert elfelejtettem már őket, és mert szerettem is olvasni, jó lenne újrázni (főleg a csokicipőt, az nagy kedvenc volt). :)
Elektronius formában valóban néha könnyebben belevág az ember egy nagyon hosszú olvasmányba is. :)
Szerintem ez abszolút relatív. :) Én 400-tól felfelé már mindent kicsit vastagabbnak látok, ebből adódóan ezek már kisebb féltéglának számítanak nálam. :D Nyilván számít a kötés, a betűméret, a tördelés - de alapvetően inkább hajlok a háromszáz, mint a négyszáz felé. :)
TörlésÓh, pedig az Engelsfors nagyon eteti magát, én szinte egyhuzamban toltam le az egész sorozatot! A Csokoládés barack is hasonlóan kellemes élmény, úgyhogy ha mégis az újrázás mellett döntenél, azt sem fogod megbánni. :) A Csokicipót én is imádtam, szerintem az egyik legjobb folytatás ever! *.*
E-ben bármilyen vastagságot elolvasok, és jobbára úgy vettem észre, hogy gyorsabban is haladok, mint a papír alapúakkal. Fura, pedig imádok papíron is olvasni, de esténként, mivel nincs háttámlánk, kényelmesebb Rozit fogni, mint az ágyban egyensúlyozni egy monstrummal. Azt hiszem, itt egyértelműen a praktikum a döntő szempont. :)