Most, hogy végre elérkeztünk az ősz legszebb időszakához, előbb gyorsan lezárnám a szeptembert. Bizonyos szempontból nehéz volt átállni, mivel egy részem még mindig a nyári emlékeken merengett, míg a másik már rettentően várta a kuckózós, teázós olvasásokat, a nagy sétákat. Bár az időjárásra nem lehet panasz, egyelőre még nem érkezett el az igazi pulcsis idő. Azt hiszem, nekem ezt (is) jelenti a hamisítatlan ősz. :) 

Könyvek és olvasás 

Hosszú ideje ez az első nullás hónapom, úgyhogy dobpergést kérek: nem vettem, illetve nem is kaptam semmit! Ez főleg annak köszönhető, hogy a várva várt Joanne Harris regény szeptember második felében jelent meg, és leginkább erre fentem a fogam, de úgy éreztem, egyelőre nem kell hanyatt-homlok a könyvesboltba rohannom, hogy megkaparintsam. Valahogy csökkent bennem a vásárlási láz, és ezt egyértelműen a könyvtár számlájára írom. Jobbnál jobb könyveket kölcsönözhetek, csak úgy dúskálok az olvasnivalókban. Igaz ugyan, hogy ezeket nem tarthatom meg, de mivel helyszűkében vagyok, kétszer is meggondolom, feltétlenül kell-e az a bizonyos kiszemelt. És rá kellett jönnöm, hogy nem mindig! Törekszem arra, hogy tudatos és mértékletes vásárló legyek, épp ezért nem is bánom, hogy egyetlen raktárvásáron sem vettem részt. Szóval, hála a városi könyvtárnak, alaposan rákapcsoltam, és kereken 7 könyvvel végeztem a hónapban! 

A Hygge sikerén felbuzdulva, levadásztam a folytatását, a Lykkét is. Meik Wiking humora teljesen levett a lábamról, imádnivalóak a hasonlatai! Noha az első könyvét egy hajszállal jobban élveztem, ebben is találtam okos és megszívlelendő tanácsokat. Főleg a közösségépítés örömére fókuszált, ami Dániában rendkívül népszerű kapcsolattartási forma. Az emberek szívesen sütögetnek a szomszédaikkal, konyhakertet nevelnek, vagy épp társasjátékesteket szerveznek. Egészen utópisztikusnak hat a mai világban, épp ezért szívesen venném, ha itthon is lenne rá igény! Ezután Esther, a csodamalac történetébe merültem bele, amit másfél nap alatt be is kebeleztem. Elképesztően aranyos és megható könyv ez, imádtam minden sorát! Némiképp fenntartásokkal kezelem a Lagomról szóló köteteket, mert több egy kaptafára íródott, de Göran Everdahl verziója egészen rendkívüli. Svéd létére képes meglepően objektíven vizsgálni népe hagyományait, és szarkasztikus megjegyzéseivel nem átall olykor kritizálni is őket. A Sisu ugyancsak meglepett: szép kivitelezésű, kedvcsináló kalauz, ami határozottan arra sarkallt, hogy Finnországot mihamarabb felvegyem a bakancslistámra! :) 

A Hullámok tengerén már a 11. VCS könyvem az idén, ami azt jelenti, hogy igen, csupán egy kötet hiányzik a sikeres teljesítéshez! Több listát is megjárt, igazi veterán, mégis megdöbbentően érzelmes élményt nyújtott. Nyilván ami a Titanic tragédiájával kapcsolatos, csakis az lehet, itt azonban egy fiatal lány szemszögéből találkozhatunk a katasztrófával, miközben szépen reflektál a jelen kihívásaira és felvetéseire. Nagyon élveztem, ha szabad ilyet írnom, függetlenül attól, hogy pontosan tudom, hány ártatlan ember veszítette életét borzasztó körülmények között... Ezt követően forgatókönyvet olvastam, méghozzá a Legendás állatok és megfigyelésükét. A film miatt nem ért túl nagy meglepetés, ennek ellenére jó volt olvasva "nézni", és elidőzni egy-két olyan részleten, ami azóta a homályba veszett. Végül a Mit akar egy lány? került sorra, ami a frappáns "Egy lány" trilógia utolsó darabja. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, viszont egyszeri olvasásra abszolút megfelelt. Szórakoztó és könnyen emészthető: tipikus chicklit. 

Filmek és sorozatok 

Mostanában nem igazán néztünk filmeket, mivel annyi jó sorozat van a piacon, hogy képtelenség választani közülük! Egy újranézés viszont belefért, a Titanic, ami leginkább a könyvbéli élményem számlájára írható, illetve egy norvég természetfilm, amit a Viasat Nature csatornáján csíptem el vasárnap este. 

Az előző havi zárásban említést tettem a Darkról, aminek az első évadát azóta le is daráltuk. Szigorúan beosztva, napi egy részt, ami bár eleinte szörnyen megterhelő volt, mégis segített, hogy jobban leülepedjenk a dolgok. Meglehetősen szövevényes történetről beszélünk, ami egyszerre három idősíkon fut, emiatt gyakran kapkodtam a fejem, hogy mégis kit látok éppen? Szerencsére aránylag hamar kitisztult a kép, és így már egyszerűbb volt a cselekményre figyelni. Köze nincs a Stranger Thingshez, ez egy nagyon félrevivő kapcsolódási pont, legfeljebb a '80-as évek felbukkanása miatt merülhetett fel. Nyomasztó, erősen skandináv hangulatú, de roppantul magával ragadó széria, úgyhogy epedve várom, hogy folytassuk végre! Ja, és persze németül néztük, aminek a végén komplett nyelvtani részek jutottak az eszembe nagy hirtelen. Ennélfogva nyelvgyakorlásnak sem utolsó. :) 

Programok

Hódolva az őszi tájban való gyönyörködésnek, tettünk egy kisebb kirándulást Järfälla környékén, tartottunk családi találkozót Verőcén, ezen kívül életemben először vettem részt a Kutatók Éjszakáján, valamint egy izgalmas pedagógiai előadásra is beültem, amit előtte megfejeltem egy kellemes kávézással. :) 

Dióhéjban így lehetne jellemezni a szeptembert, ami aránylag gyorsan búcsút intett, hogy utat engedhessen a színkavalkádban úszó októbernek. A kirándulás ötlete teljesen spontán jött: terveztük ugyan, hogy megyünk, de az úticélt csak aznap délután döntöttük el. Gåseborgra esett a választás, méghozzá azért, mert távolságban nem volt túl messze, illetve a Google-ön található képek is meggyőztek, hogy teljesen vállalható a túra része. Így is lett: a kilátó felé sétálva tobozt gyűjtöttem, birkákat fotóztam, élveztem az erdő utánozhatatlan békéjét. Két kis őzike is épp ezen az úton sétált, de gyorsan eliszkoltak a fák közé, úgyhogy csak távolról néztük őket. :) Még egy csodaszép napraforgómezőt is találtunk, ami egyszerre volt szokatlan és csodálatos látvány. A szikla tetejéről pedig elképesztően szép panoráma tárult a szemünk elé: vitorláshajók szelték a vizet, miközben itt-ott már sárguló lombkoronák pettyezték a tájat. Tökéletes délután volt! 

A családi találkozó szintén remekül sikerült, több régen látott rokonommal beszélgettem, ráadásul a bátyámék is kint voltak, így Edét és Nórát ugyancsak megölelgethettem! Szeptember utolsó hetére két program is jutott: a volt egyetemi tanárommal, dr. Gloviczki Zoltánnal való interaktív beszélgetés a pedagógiáról, a pályáról és a világmindenségről :), illetve kedvtelésből beültem a Skandináv Tanszék által tartott svédórára, ahol kaptam fahéjas csigát, és az est fénypontjaként kitöltöttem egy szuperül összerakott kvízt, amit hihetetlenül élveztem! Óh, és norvég csoki is járt az aktív résztvevőknek. ;) 

☂ Az október sem marad eseménytelen, már számos dolog formálódik, de hogy a végére ebből mi valósul meg, az a jövő zenéje. Remélem, minél több! :)

Igaz, már jócskán benne járunk a szeptemberben, mégis bízom benne, hogy belefér egy rendhagyó, első TBR poszt. Tavaly bakancslistát írtam, viszont egy ideje tervezgetem a fejemben, hogy miket szeretnék elolvasni az év végéig. Az idei évben beszerzett könyvek közül jó pár vár még elolvasásra, úgyhogy elsősorban ebből szeretnék inspirációt gyűjteni, ugyanakkor nem kizárt, hogy más is helyet fog kapni a listán, mivel mostanában több ígéretesnek tűnő könyv is felkeltette az érdeklődésem. 

#1 Madeline Miller: Kirké

Még a születésnapom után (azaz márciusban) szereztem be - már fél éve, te jó ég! Az Akhilleusz dala után nem is volt kérdés, hogy az írónő következő könyvének ugyancsak bérelt helye lesz a polcomon, viszont Héloise posztja olyannyira felcsigázott, hogy feltétlenül sorra szeretném keríteni valamikor az ősz folyamán. Szerintem ez egy nagyon jó, kuckós történetnek ígérkezik, amihez hangulatos hátteret fog szolgáltatni az esőkopogás vagy épp a szél susogó hangja.


Igazából az előzetese miatt került újra előtérbe számomra, ugyanis feltett szándékom, hogy a mozi előtt sorra kerítem a könyvet. Nagyon belelkesültem, főleg az illusztris szereplőgárdát látva, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ebből rossz nemigen sülhet ki! Az új borítója pedig annyira hívogató és csodás, hogy arra nincsenek szavak... Voltaképpen nem sokat tudok a történetről - azon kívül, hogy négy lánytestvérről szól, és igazi klasszikusnak számít, de jelen esetben ez éppen elég. :)

Tudom, ez a kötet még csak mostanában jelent meg, de számomra annyira egybeforrt az ősz és a Csokoládé hangulata, hogy ha akarnám se tudnám szétválasztani. A Csokoládécipőbe szintén még egy egyetemi októberi napon kezdtem bele, és annyira magával ragadott, hogy azóta is eszembe jutnak ismerősnek tetsző szavak és mondatok. Bár sokan ferde szemmel nézik ezt a hirtelen jött folytatást, én kimondottan örülök annak, hogy kicsit visszatérhetek a francia kisvárosba, és újra átadhatom magam a hétköznapi varázslatnak, amit annyira szeretek Harris regényeiben.

Hát csak elérkeztünk ide megint... Az augusztus a várakozásaimhoz képest erősen túlteljesített, remek kis hónapot zártam. Nyilván kánikula nélkül nincs nyár, de ha engem kérdeztek, a jelenlegi 20 °C sokkal közelebb áll a komfortérzetemhez, mint bármi más. Vártam már ezt a kellemes, hűvös, szellős időt - már csak a színkavalkád és az aranyló napsugarak hiányoznak! 

Könyvek és olvasás

Nem terveztem, hogy túl nagy vásárlásba fogok, és tartottam is magam a visszafogott, átgondolt tervemhez: egyedül az új budapesti zsebkönyv, a Várnegyed titkai került a polcomra. Nagyon vártam már ezt a könyvet, és bátran kijelenthetem: nem okozott csalódást! :) Az őszi újdonságok közül viszont néhány igencsak felkeltette az érdeklődésem: ebből a Csokoládé negyedik része feltétlenül velem fog jönni, a borítója pedig hiába nem illik a többi közé, én odavagyok érte! Hogy másra is elcsábulok-e, meglátjuk, mindenesetre nem rossz őszi dömpingnek nézünk elébe. 

Az olvasást illetően kicsit belehúztam, ezért is csúszott egy pár napot a poszt, mert mindenképp bele szerettem volna tenni az utolsó, ötödik könyvet. Eredetileg egy Mörk Leonóra könyvvel nyitottam volna az augusztust, de egyáltalán nem csúszott, úgyhogy kénytelen voltam félbehagyni. Mostanában drasztikus változásra szántam el magam: ha 50 oldal után sem győz meg az író, nem kínzom vele magam. Lehetséges, hogy egy rosszabb pillanatomban talált meg, de gyanítom, hogy inkább a történet és a stílus a ludas. Valamiért nem alkotott számomra kerek egységet, és kissé erőltetettnek éreztem... Ezután egy jól ismert kedvencemhez nyúltam, Nicolas Barreau-hoz, aki abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. A Montmartre-i szerelmes levelek nem csupán a gyászt helyezi előtérbe, hanem egyúttal bemutatja, mennyire nehéz a házastárs elvesztése után visszatérni a megszokott kerékvágásba. Ezúttal ismét egy férfi a főszereplő, méghozzá egy óvódás kisfiú édesapja. A szomorkás, csüggeteg hangulat lassú és megfontolt ívet ír le, mire a végére tényleg kisüt a nap. Mondanom sem kell, 5 csillagot érdemelt ki tőlem, nagyon szerettem! 

A Fantasztikus Róka Úrtól nem vártam túl sokat, ennek ellenére abszolút meglepett, méghozzá pozitív értelemben. Furfangos, szellemes, élvezetes mese, szerintem 10+ éves kortól simán élvezhető. Örömmel jelentem, hogy az Örökkön örökké: Lara Jean sikeresen helyrehozta a második rész által okozott zavart, úgyhogy végül mosolyogva, feldobottan fejeztem be a könyvet. Ez a trilógia kicsit visszahozta a YA sorozatok iránti rajongásom, és ha találok hasonló gyöngyszemet, akkor még öregkoromra is szívesen csemegézek majd belőlük. :) Nem bírtam ki, és gyorsan sorra kerítettem a Várnegyed titkait, ami nem mellesleg egy rendhagyó budapesti bakancslista megírására is inspirált. Számtalan olyan helyszín szerepel benne, melyeket a közeljövőben tervezek felkeresni. Még dolgozom a poszton, de hamarosan ezt is megosztom, hátha másnak is ötletet adhatok vele. :)
Végül egy VCS-re válogatott írással, a Fjällbacka sorozat 8. részével búcsúztattam a nyarat. Valamilyen oknál fogva nyár végén, ősz elején nagyobb kedvet érzek a skandináv krimik olvasására, úgyhogy bebizonyosodott számomra, hogy kis mértékben fogyasztva épp annyira borzongatnak, amennyit el tudok viselni. Rendkívül összetett, több szálon futó, izgalmas történetet kaptam, Camilla alaposan kitett magáért! Nem mellesleg már csak 2 könyvre vagyok a VCS teljesítésétől, úgyhogy az idén valószínűleg hamarabb végzek vele, mint eddig valaha - juhééé! :) 

Filmek és sorozatok 

Az uborkaszezon változatlanul kitartott, úgyhogy nem túl sok újdonsággal szolgálhatok. Filmek terén két magyar alkotást kerítettem sorra: a Kölcsönlakást, illetve egy általam egyáltalán nem ismert zenés-gasztro jellegűt, az Egy szerelem gasztronómiáját. Az előbbi annyira pocsék, hogy említésre sem méltó: Dobó Kata maradjon csak meg a színészetnél, az még aránylag megy neki valahogy. Az utóbbi Balla Eszter & Bereczki Zoltán főszereplésével készült, és bár a történetben jelentős logikai hézagok vannak, összességében jól elszórakoztatott. Különben mindkettejüket láttam musicalszínészként színpadon szerepelni, úgyhogy tudtam, a hangi adottságaikkal nem lesz gond, és ezt megfelelően kamatoztatták is a film során. 

Sajnos véget ért a nagy-nagy kedvencem, a Jane the Virgin, és hát bevallom: megsirattam az utolsó epizódot. Viszont pont úgy fejeződött be, ahogy szerettem volna, és valamennyire vigasztal a tudat, hogy nem húzták szét, mint a rétestésztát, hanem tisztességesen lezárták. Most töröm a fejem, hogy mibe fogjak bele, és nagyon a Downton Abbey felé hajlok, amiből hamarosan mozi adaptáció is érkezik, illetve a Stranger Thingshez hasonló misztikus sorozatnak ígérkezik a szintén Netflix gyártotta Dark, amiről csupa jót olvastam eddig. Ráadásul német, ki hitte volna! :) 

Programok 

Jártunk Nyíregyházán, gyönyörködtünk a Bazilika tetejéről nyíló kilátásban, fagyiztam egy régi gimis osztálytársammal, a tetejébe pedig végre megünnepeltük a hatodik évfordulónkat is! :) 

Ezek csupán apró, felvillanó emlékek, de valamennyihez jóleső, boldogságos érzések fűznek. A nyíregyházi kiruccanásunk ismételten szuperül sikerült. Az időre sem lehetett panasz, a legforróbb napokat fogtuk ki, aminek köszönhetően jólesett a nap végén megmártózni a hotel medencéjében. Sajnos tavaly rendkívül peches voltam, úgyhogy kimondottan örültem, hogy az idén végre többször is pancsolhattam. Az első nap az állatkertet fedeztük fel, ami hatalmas, továbbá rengeteg élményt kínál a látogatók számára. A koncepció azon alapul, hogy a tágas kifutóknak hála az ember tényleg kicsit úgy érzi, mintha az állatok között sétálna. Láttunk mindenféle bébit, köztük kis zsiráfot, kis elefántot, újszülött madárfiókákat, kis orrszarvút - hát én olvadoztam a gyönyörűségtől. :) Elcsíptük a méltán híres fókabemutatót, szóval határozottan kijelenthetem, hogy egy szuper, eseménydús délutánt töltöttünk el. Másnap felfedeztük az óriási fürdőkomplexumot, amibe rengeteg élmény belefért, köztük talán az egyik legkülönlegesebb a medencében való koktélozás. Hát ez tuti bekerül  az idei "amit először csináltam" listába. :) 

Otthon is akadt néhány program, de kétségkívül a budapesti turistáskodás az egyik legkiemelkedőbb. A barátom indiai kollégáját kísértük el a legfőbb nevezetességekhez, így régi vágyam teljesült a bazilikai panorámával, és a Margit-szigeten található állatkert meglátogatásával.  A kivilágított fővárost is ritkán látom mostanában, úgyhogy a Halászbástya tetején jó páran gyűltünk össze, hogy kicsit élvezzük az esti fényáradatot... Habár a kánikula elviselhetetlen volt, és egy-két csinos vízhólyaggal is gazdagabb lettem, ez mit sem von le az élmény értékéből, mert nagyon jól éreztük magunkat! :)  Az utolsó otthon töltött hétvégén Apával elautóztunk Piliscsabára, hogy beszerezzük a  korábban kinézett, lakáshoz illő polcot, amit összekötöttünk egy spontán egyetemi látogatással is. Szomorúan konstatáltam, hogy a campus jelenlegi formájában megszűnt létezni: az épületek csak úgy kongtak  az ürességtől. Lassacskán emlékké válik, hogy ott valaha diákok ezrei koptatták a Stephaneum padjait...

Teljesen véletlenül úgy alakult, hogy a nyár utolsó napjára esett a régóta halogatott ünnepi évfordulós vacsink is, amiből szerintem hagyományt fogunk alakítani. Közösen főztünk, finomat ettünk, borozgattunk, és élveztük a naplemente színeit. Úgy érzem, ez tette fel igazán az utóbbi időszakra a koronát.
És így, az ősz közeledtével ismét tele vagyok ötletekkel, tervekkel, mind Svédországot, mind Budapestet érintve. Nem lesz eseménytelen, az már biztos, a többit pedig az idő fogja eldönteni. Mindenesetre bízom benne, hogy az idén hasonlóan szép képekkel bővíthetem a galériám, mert ilyenkor érzem a legelevenebbnek magam, és a kreativitásom is valósággal szárnyal! 

(Képek forrása: saját // Pinterest // port.hu)