Pupilla szokás szerint szuper témát hozott fel a blogján, és mivel ez felhívás volt keringőre, gondoltam, megosztom a véleményemet. :) Eleve imádom a meséket, a mai napig szoktam meséket olvasni. Ahogy korábban is említettem, számomra a mese nem korfüggő. Bárki, bármikor elmerülhet a kedvenc történeteiben, legyenek azok gyerekkori, védett mesék, vagy épp friss, kortárs művek. Rajtunk áll, mit választunk a polcról.

Ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, a nagyalakú, Andersen meséskönyvem ugrik be legelőször, Hüvelyk Pannával a borítóján. Amikor 5 éves voltam, Németországban töltöttük a nyarat. (Ez a tendencia egyébként gyakran megismétlődött, több nyarat is kint töltöttem gyerekként.) Akkoriban nagy Andersen korszakomat éltem, Anya olvasta fel nekem a meséket. Szigorúan sorrendben - azt hiszem, ehhez én ragaszkodtam. :) Amikor zuhanyzás után törölgette a hajamat, mondtam neki nagy komolyan: "És akkor tudod, Öten egy hüvelyből!" Eléggé számon tartottam, hogy hol járunk éppen. :) A Hókirálynő hangulata mindig magával ragad, de ugyanúgy meghatódom a Kis gyufaáruslányon, vagy a Kis hableányon is. Utóbbi eredetileg egy nagyon szomorú történet, egyáltalán nem olyan habos-babos, mint amit Walt Disney kanyarított belőle. Bár tény, így a gyerekek számára is jobban eladhatóvá vált.

Később Grimm meséket is olvasgattam, de az igazi nagy kedvencem Andersen mellett kétség kívül Benedek Elek. Az Elek bácsi gyűjtötte mesékből több kötetem is sorakozik a polcon, mindegyiket egyformán szeretem. Az egyik rongyosra lett olvasva, A Csodalámpa. Ez utóbbit a bátyámtól mentettem meg, de később saját példányt is kaptam egy klasszikus gyűjteményből, így lett egy Piros mesekönyvem. :) Illyés Gyula 77 magyar népmeséjébe is többször merültem bele. Hol csak egy-egy mesét választottam ki, hol az egész kötetet olvasgattam. Vissza-visszaköszöntek motívumok, szereplők, szituációk és megoldások, amiket szívesen elevenítettem fel. Nem kizárt, hogy azért, hogy erőt, ötletet merítsek belőle, mert számomra a meséknek varázslatos ereje van. A mesehősök is számtalan próbát állnak ki a happy endért cserébe. Ez a kitartás pedig engem is ösztönöz: rosszabb pillanataimban a kedvenc mesehőseimre gondolok, az ő bátorságukból én is új erőre kapok. Ezek a mesék olyan elementáris erőt gyakoroltak rám, hogy később, karácsonyi ajándékként, gyakran kaptam a nagyszüleimtől meséskönyveket. 

Hogy mi dönti el számomra, hogy valami jó vagy rossz mese, erre nehéz válaszolni. Mindenki más szempontot figyel meg egy mese kapcsán. Vagy a története, vagy a mondanivalója, esetleg a szereplői ragadják magukkal. Nem is emlékszem kifejezetten rossz tapasztalatra, én eddig csak jó mesékbe botlottam bele. Persze, akadnak olyanok, amik elvetik a sulykot és túlzottan szájabarágósra, didaktikusra akarják venni a figurát. Na, én ezektől messze elhatárolódom, ezért is olvasok többnyire klasszikus meséket. Elsősorban a népmeséket szeretem, műmeséket ritkábban választok. Van egy harmadik kategória, a mesés-kalandos-ifjúsági regény. Azt hiszem, ide sorolnám a Dobozvárost, ami egy érdekes, kissé szürreális világot tárt fel előttem, de Selma Lagerlöf klasszikusát, a Nils Holgerssont is ebbe a dobozba tenném. Utóbbi elképesztő élmény volt, imádtam minden egyes sorát. A nyilvánvaló tanítási célzat mellett olyan skandináv kultúrtörténetet tartalmaz, amiből öröm tanulni és tanítani. Nils kalandja egyszerre morális iránytű és kulturális örökség. Csodás olvasmány, amit bárkinek ajánlok - nemtől, kortól függetlenül! 

Varró Dani Maszathegye verses regény, ami egy igazi csemege: a legutóbbi személyes találkozó után egészen új szemmel tekintek erre a kötetre. Bizonyos részekben olyan emberek műveire utal vissza, akik stílusukkal, művészetükkel kitörölhetetlen nyomot hagytak az irodalomban. 

A kedvencem a náthás angol költő, akinek eredetiségét még inkább alátámasztják a náthás hangvételben írt sorok. Szerintem zseniális, mellette pedig tüneményes. Ez különben egy létező angol költő műve, egy kicsit varródanisra költve. :)

NÁTHÁS ANGOL KÖLTŐ

Bit tegyen egy angol bárd ha

gyötri őt az angol nátha

hátra dincsen bás tehát

iddom kell egy forró bézes bézes gyógyteát

bert a dátha well well well

csak dem búlik el el el

Orrom fúvom torkom krákog

szép eblékek széttört álbok

aggyi binden föltolul

verset költök teám bellett angolul

verset költök yes yes yes

Pláne ha bég keksz is lesz

Angol gyelven irom versem

steaket rágok bajdnem gyersen

angolosra sül a hús

kedvem bégis bégis bégis bélabús

bert a dátha well well well

csak dem búlik el el el

Elhangzott a jel jel jel

itt vagyok hát well well well

A húgom után megint újabb kanyart vett a mese iránti szeretetem. Előkerültek a klasszikus történetek, a Vidám mesék, vagy a Kisvakond. Utóbbiból volt kedvenc kötet is, amit többször fel kellett olvasni a kisasszonynak. :) A Vidám meséket még az unokahúgomnál olvastam ki egy álmatlan éjszaka alatt és rögtön a szívembe zártam. Miután a húgom is kapott saját példányt, többször is újraolvastam. Mindegyik mese más miatt maradandó: a didaktika, a történetek bája és az illusztrációk eredetisége olyan tökéletes egyensúlyban van, ahogy az  a nagykönyvben le van írva. Később, amikor a húgom velem tartott a szokásos könyvtári korzózásaimra, rátaláltunk a Geronimo Stilton sorozatra. Ez a vakmerő kalandokba csöppenő, kissé félénk, de nagyon szerethető újságíró egér mindkettőnket magával sodort, így több Geronimo kötetet is örömmel olvastam fel neki. Ezekben a könyvekben a tipográfia is nagyon ötletes: minden sort más díszítő elem kísér. Egyszer szép iniciálé, máshol dőlt, színes sorok, vagy épp félkövéren szedett szavak fogadnak. Igazi vizuális kaland a szemnek. :)

Mostanában az északi mesék iránt érdeklődöm, ezért beszereztem egy lappföldi gyűjteményt, illetve egy vegyes, leginkább finnugor népek meséit tartalmazó kötetet is. Sajnos skandináv téren elég szűkös a választék, de olykor a kezembe akad egy-egy érdekes kötet. Hamarosan egy norvég mesegyűjteményt tervezek elolvasni, kíváncsian várom, hogy mit tartogat a számomra. :) Tervezem majd kibővíteni a kört, tovább ismerkedni más népek meséivel is, de egyelőre annyira bele vagyok szerelmesedve a skandináv-finnugor kettősbe, hogy képtelen vagyok elszakadni tőlük.

Néha eszembe jut a gyerekkori könyvespolcom, amin már akkor is sorakoztak a különféle mesegyűjtemények. Mindegyik egy olyan életszakaszomba repít vissza, ahol a mesék különleges helyet foglaltak el az életemben. Azt hiszem, ez az érzés életem végéig meg fog maradni. Egy részem sosem tudja elengedni ezt a világot, belém ivódott, ezzel együtt váltam azzá, aki vagyok. Nehezen válok meg számomra fontos szereplőktől, és a mesehősök éppen ilyen karakterek. A gyerekkorom egy nagyon szép szeletét idézik fel, sosem fogom elfelejteni őket.

Minden év elején izgatottan várjuk a várólistacsökkentő kihívás kezdetét, amit Lobo már jó pár éve rendszeresen meghirdet. A lényege, hogy olyan könyveket olvassunk, ami már egy ideje a polcunkon pihen, de a sok újdonság, könyvtári szerzemény, nem beszélve az ajándék kötetekről rendre letaszítja az olvasandók listájáról. Ez az alkalom nem csak a régi könyvek elolvasásáról, de a komfortzónánk tágításáról, új szerzők megismeréséről éppúgy szól. Az utóbbi években mindig lelkesen készítettem a polcocskáimat, listáimat (szerintem ez az egyik legjobb része az egésznek), de eddig 2015-ben jutottam legközelebb hozzá, hogy teljesítsem. Csupán 3 olvasás választott el a céltól. Idén viszont új tematikát eszeltem ki a győzelem érdekében. 

Okulva az eddigi évek zátonyra futásaiból, Nikkincs tanácsait figyelembe véve, kizárólag a szórakozás részére koncentráltam. Eddig tartottam magam és nem készítettem alternatív polcot, de idén ezt is bevállaltam. Úgy érzem, a nagyobb mozgástér lehetővé teszi, hogy bátran variáljak a könyveimmel, és nem fenyeget a bukás veszélye sem, mert van tartalék játékos is. Már lelkesen várom, hogy nekifogjak, mert csupa izgalmas, szuper olvasmányt választottam ki. :) 

AZ ALAPLISTA

1) Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában - AC könnyen emészthető, gyorsan olvasható, ráadásul a krimik királynője mindig meglep a megoldásaival. Tavaly a Halál a Níluson-t iktattam be, remek választás volt. :) Megszokott színvonal, megszokott stílusban.

2) Albert Camus: Az idegen - mindkét fordítót ismerem, ráadásul könyvbemutatón is jártam tavaly, és már nagyon furdalja az oldalam az új fordítás. Erről tervezek egy külön bejegyzést is írni. 

3) Cristina Caboni: A parfüm titkos útjai - gyönyörű, Park kiadós szépség, akit még tavaly zsákmányoltam a Könyvfeszten, de idő szűkében nem jutott rá időm. Na de idén! Olyan romantikus, kedves és bájos történetnek tűnik, a fülszövege alapján nekem való. :)

4) Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs - Backmannal nem lehet befürödni, főleg, mert a kedvenc kortárs svéd íróm már Ovéval lekenyerezett. Még a bátyáméktól kaptam ajándékba, azóta is tartogatom. Úgy érzem, idén szükségem lesz némi svéd léleksimogatásra.

5) Jeanette Winterson: A szenvedély - csupa jót olvastam róla, és nevetségesen olcsón jutottam hozzá a Könyvhéten. Franciás történet, bien sûr. Ígéretesnek tűnik, meglátjuk, megugorja-e a lécet nálam is.

6) Jo Nesbø: Doktor Proktor pukipora - a vicces cím és a norvég krimiíró már jó kis párosítás, agykikapcsnak tökéletes lesz. :)

7) Kathryn Stockett: A Segítség - jó kis vaskos, sárga színű tégla, de olyan jó százalékon áll és már viszonylag régóta várja a sorát, hogy 2017-re őt is beütemeztem. Nagyon kíváncsi vagyok!

8) Maria Gripe: Agnes Cecilia - még egy svéd, ezúttal egy ifjúsági, kicsit paranormális beütésű regény. Tavaly szörnyen kevés skandináv könyvet olvastam, idén szeretnék ezen is változtatni. A skandináv írókban még sosem csalódtam. :)

9) Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája - beszélgettünk róla fordítástechnika órán, ráadásul totalement français. Kell ennél több érv?

10) Per Olov Enquist: A Három Barlang Hegye - oké, mea culpa, még egy svéd. Tavaly kicsit betáraztam belőlük, de kizárólag azért, mert ők a szívem csücskei a skandinávok közül!

11) Ta-mia Sansa: A menekülés éve - a vándorpéldányt jó pár éve én is olvastam, de azóta kissé megfakult a történet. Időszerű lesz frissíteni. :)

12) Tove Jansson: A láthatatlan lurkó - és még egy svéd... Szinte látom magam előtt, ahogy rázzátok a fejeteket. :D Ő az én tuti biztos pontom, Mumin történettel nem lőhetek mellé. :) Ha úgy tetszik, jolly joker. 

Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok

Babits Mihály: Aranygaras

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben 

Jo Nesbø: Vörösbegy 

J. R. R. Tolkien: Húrin gyermekei

Kristina Ohlsson: Mostohák 

Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó 

Nádasdy Ádám: Verejték van a szobrokon

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset

Robert Franklin Leslie: A medvék és én 

Theresa Révay: Párizs fehér fényei 

Tove Jansson: Titokzatos tél a Mumin-völgyben

TOVÁBBI TERVEK

• Többet válogatni a saját könyveim közül. 

• Elolvasni végre egy Jane Austent elejétől a végéig. (A Büszkeség és balítélet a cél. :))

• A minimum 12 könyvön felül, további 3 könyvet is szeretnék elolvasni a VCS-re. 

• Tágítani a komfortzónámat más nemzetiségű írókkal. Murakamira, Tan Twan Eg-re gondoltam első körben. Legalább az egyiküktől szeretnék olvasni az idén. :) 

• Folytatni a szórakozásból, örömből való olvasást. Nyüstölni tilos! :)

Kíváncsi vagyok, mennyi fog mindebből megvalósulni az év végére, de bennem megvan az elszántság. Ha egy pontot is ki tudok pipálni, már boldog leszek. :)

A többiek tervei: Nikkincs, Pupilla, Amadea és még sokan mások... :)

A 2016-os év, túlzás nélkül állíthatjuk, sokat adott, de sokat el is vett. Én is olvasgattam már a követett bloggerinák bejegyzéseit, és nem egyszer láttam, hogy mennyire széles skálán mozognak az érzelmek az óévvel kapcsolatban. Én a szerencsések közé tartozom: számomra igazán sokatmondó évvé nőtte ki magát. Rengeteg olyan impulzus, élmény ért, aminek köszönhetően másképp látom a világot. Anélkül, hogy bármilyen konkrétumot írnék, abban mindenképp megegyezhetünk: emlékezetes év volt - pozitív és negatív szempontból egyaránt. 

A KÖNYMOLYLÉT

2016-ban sajnos nem jeleskedtem annyira az olvasás területén, mint egy évvel korábban, de még így is elégedett vagyok magammal. Összesen 58 könyvet olvastam el. Ez a szám az átlagomhoz képest magasabb, úgyhogy nem szégyenkezem, nincs is miért. :) Az eddigi rekordomat kétlem, hogy túlszárnyalnám, de nem is igazán szeretnék megfelelni senkinek. Olyan tempóban, olyan könyveket olvasok, ahogy nekem jólesik. Mert hiszen erről szól az olvasás: megelevenedik a körülöttünk levő fantázia- és valóságos világ. Én pedig szeretem ennek az érzésnek teljesen átadni magam anélkül, hogy mindez a minőség rovására menne. 

Elolvasott könyvek száma: 58, ez cirka 18500 oldalt jelent.

Az elolvasottak közül 21 könyvet válogattam a sajátjaim közül,  31-et olvastam el a Kindlimen (53%, azaz az olvasmányaimnak több, mint a fele e-könyv), és 7-et a könyvtárból. Pedig elég sokat járok könyvtárba, mégis gyakrabban nyúlok Roziért, az én drága e-olvasómért. Amióta megkaptam, az olvasmányaim jelentős részét rajta olvasom. Nem tudom megunni. :) Ennek ellenére hatalmas papírkönyv rajongó vagyok, imádok gyönyörködni a szépségeimben, de gyakran egyszerűbb betenni Rozit, mint magammal cipelni 5 különböző könyvet.  

Folyamatban levő olvasások száma: 1

(Dash és Lily sajnos átcsúszott az idei évre, de c'est la vie, legalább még kicsit a karácsonyi     hangulatban lehetek. :))

Félbehagyott könyvek: 1 (szegény-szegény, gyönyörű borítós Big Magic!)

Legrövidebb könyv: Kalapos Éva: D.A.C. - Ami csak a tiéd (16 oldal)

Leghosszabb könyv: Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 8. - Örökké (744 oldal)

Magyar : külföldi írók száma: 16 : 42 (még mindig több külföldi írótól válogatok könyvet...)

Női - férfi írók aránya: 73 % - 17 % (továbbra is megmaradt a szokásos tendencia)

Származás alapján az amerikai íróké a pálma (13 szerző), sorban a következő az angoloké (8), végül a magyaroké (5). 

Beszerzett könyvek száma: 38, ebből 3 mesekönyv (egy angol-, egy svéd- és egy magyar nyelvű :)), egy színező, a többi regény. 17 saját beszerzés, 20 ajándék és 1 csere. 

A legkedvesebb könyvek TOP listája: 

1) Paula Mclain: A párizsi feleség

2) Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

3) Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

4) Jennifer Worth: Hívják a bábát

5) Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről 

A legnagyobb csalódások TOP 3-asa:

1) Grecsó Krisztián: Megyek utánad

2) Graeme Simsion: A Rosie projekt

3) Elizabeth Gilbert: Big Magic 

A kedvesek közül mindegyik egy élmény volt. A párizsi feleség nyitotta sort, ahol egy csodálatos és erős nőről olvashattam, Hemingway első feleségéről, Hadley Richardsonról. Tracy Chevalier már elvarázsolt a Leánnyal, aki gyöngyfülbevalót viselt, de igazán a brüsszeli története fogott meg, ahol egyszerre járunk egy fényűző, arisztokrata világban és egy csipkeverő házánál, ahol mindenki a betevő falatért küzd. Fantasztikusan sokrétű könyv, teljesen lenyűgözött. A Leányrablás Budapestentől kicsit tartottam, hiszen meglehetősen felkapott könyvről van szó, ám a félelmem itt is alaptalannak bizonyult. Sodró lendületű, izgalmas és még cseppnyi romantikával átitatott történetet kaptam, ami a Milleniumi időkben pompázó Budapestre kalauzolt el. Gyula bátyó nagyon ért ám a lábjegyzetekhez! A Hívják a bábát c. könyvről először Dórinál olvastam, és egy nyári délután, a szokásos könyvtári csatangolás alkalmával, a kosaramban landolt. Sosem olvastam még ehhez fogható történetet, ráadásul több minden átértékelődött bennem a szülés kapcsán. A fiatal bába, Jennifer, egy érdekes szociológiai keresztmetszetet ad az '50-es évek Londonjáról, miközben biciklivel suhan, hogy világra segíthesse a következő kisbabát. A levelek Skye szigetéről pedig a legszívhezszólóbb, legromantikusabb levélregény, amihez eddig szerencsém volt. Rengeteg érzelmi húrt megpendített bennem, a végére pedig azt kívántam, bárcsak teljesülnének a mesék! 

A Megyek utánad egy jó stílusban megírt, mégis unalmas és bosszantó történet, ahol mindig ugyanazt a csontot rágcsáljuk... A Rosie projekt ígéretesen indult, a közepénél viszont gyászosan befulladt. Dont kikergettem volna a világból is, de mégsem vette el a kedvem a folytatástól. Talán egyszer sorra kerül. A Big Magic-ről már írtam a decemberi posztban. Sajnos a csodás borító alaposan megtévesztett. Egy időre mindenképp pihentetem a non-fiction-t, egyelőre nem érzem úgy, hogy ez az én asztalom lenne. 

És a végére még néhány leg-leg: 

A legszebb borítójú könyvek: Az Ambrózy-báró történetek, Az árulás csókja, Siena lánya, A világ végén megtalálsz és az Edenbrooke

A legérzelmesebb könyv: Sheila Hocken: Emma meg én 

A legsírósabb könyv: Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

A legjobb folytatás: Robert Galbraith: Selyemhernyó // Joanne Harris: Csokoládés barack

A legjobb krimi: Camilla Läckberg: Jéghercegnő

A legjobb mese: Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges szirén

2017-re nem fogadok meg semmi betarthatatlant, de idén tényleg szeretném teljesíteni a Várólistacsökkentő kihívást. Ezúttal könnyítettem a listán és készítettem alternatív polcot is, hátha a nagyobb választékkal esélyesebb lesz a győzelem. Remélem! :) Ezen kívül olvasni szeretnék, amit és ahogy jólesik. Tavaly (hihetetlen még ezt így leírni) a Szent Johanna Gimi újraolvasását lőttem be, ami teljesen kikapcsolt a szeptemberi pörgésben, de idén ismét Rowling néni világába vágyom. Utoljára az érettségi szünetben olvastam a klasszikus sorozatot, úgyhogy épp ideje újrázni egyet. Ráadásul szép lezárása lenne az egyetemi életemnek is. :)
További tervek: csökkenteni az otthoni olvasatlanok számát, illetve tudatosan, megfontoltan vásárolni, ahogy az utóbbi években is. 

Úgy érzem, 2017 is sok, felejthetetlen és emlékezetes olvasási élményt tartogat a számomra!

A MOLYLÉTEN TÚL

Rengeteg élményben volt részem a 2016-os év során. Szakmailag szépen haladtam előre, mindkét gyakorlatomat teljesítettem, megírtam a szakdolgozatomat, a portfóliómat és lassan elkezdem a készülődést az államvizsgára. A tanítás továbbra is a szívem csücske, nagyon szeretem csinálni. :)

Utazás tekintetében is igen gazdag év van mögöttem: tavaly is kétszer jártam Svédországban (télen és nyáron), ezúttal is sok új helyre eljutottam, ami közül kiemelkedő a norrköpingi Kolmården Djurpark, a skoklosteri kastély, illetve Stockholm eddig még nem látott negyede: Södermalm. Ezen kívül mindegyik pillanatra csodás emlékként tekintek vissza, de ezek váltak igazán maradandóvá.

Régi vágyam teljesült a nyári, toszkán nyaralással, ahol rengeteg gyönyörű helyet láttunk. Sosem felejtem el, amikor megpillantottam a sziklába épített házikókat a Cinque Terrén, vagy amikor Firenzében, a kilátó tetején gyönyörködtünk a napfényben fürdő városban. A toszkán naplemente, a tengerparti fények szintén varázslatosak voltak, melyeket sosem felejtek el. Ezekről egy külön bejegyzés sorozatban is megemlékeztem. 

November végén ismét eljutottam Bécsbe, ezúttal az adventi vásáros forgatag volt a cél. Jártam a Belvedere-nél, az Albertinában, ahol igazi Dürer képeket csodáltam meg, és még a helyi villamosra is felültem. 

Kislány énem tapsikolt, amikor kisbarit, kiscsibét simogattam, vagy a fővárosi Állatkertben kézen fogva andalogtunk a barátommal. Életemben először jártam a Láthatatlan Kiállításon, az Asztalkában és a Donuts Library-ben is. Sok-sok vidám emlék, boldog pillanat fűződik ehhez az évhez.

Az idén a blogon is szeretnék aktívabb lenni, ahogy időmtől és energiámtól függ. Továbbra is megmarad a vegyes tematika, így nem vagyok rákényszerülve, hogy egy határozott körben mozogjak. :) 

És hogy mit várok 2017-től? Legyen legalább olyan szuper, mint a testvére, legyen erőm az előttem álló feladatokhoz és ne féljek belevágni az új életszakaszba sem! Izgalmas év lesz ez, nem vitás és én magam is kíváncsian, izgatottan várom, hogy mi minden vár rám, mi hogy fog alakulni. :) 

Nektek is sikerekben, örömökben, szépséges pillanatokban gazdag új évet, sok-sok erőt, szerencsét és lehetőséget kívánok ahhoz, hogy vágyaitok teljesülhessenek! :)

(Képek forrása: Pinterest, saját, tumblr)