Pupilla szokás szerint szuper témát hozott fel a blogján, és mivel ez felhívás volt keringőre, gondoltam, megosztom a véleményemet. :) Eleve imádom a meséket, a mai napig szoktam meséket olvasni. Ahogy korábban is említettem, számomra a mese nem korfüggő. Bárki, bármikor elmerülhet a kedvenc történeteiben, legyenek azok gyerekkori, védett mesék, vagy épp friss, kortárs művek. Rajtunk áll, mit választunk a polcról.

Ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, a nagyalakú, Andersen meséskönyvem ugrik be legelőször, Hüvelyk Pannával a borítóján. Amikor 5 éves voltam, Németországban töltöttük a nyarat. (Ez a tendencia egyébként gyakran megismétlődött, több nyarat is kint töltöttem gyerekként.) Akkoriban nagy Andersen korszakomat éltem, Anya olvasta fel nekem a meséket. Szigorúan sorrendben - azt hiszem, ehhez én ragaszkodtam. :) Amikor zuhanyzás után törölgette a hajamat, mondtam neki nagy komolyan: "És akkor tudod, Öten egy hüvelyből!" Eléggé számon tartottam, hogy hol járunk éppen. :) A Hókirálynő hangulata mindig magával ragad, de ugyanúgy meghatódom a Kis gyufaáruslányon, vagy a Kis hableányon is. Utóbbi eredetileg egy nagyon szomorú történet, egyáltalán nem olyan habos-babos, mint amit Walt Disney kanyarított belőle. Bár tény, így a gyerekek számára is jobban eladhatóvá vált.

Később Grimm meséket is olvasgattam, de az igazi nagy kedvencem Andersen mellett kétség kívül Benedek Elek. Az Elek bácsi gyűjtötte mesékből több kötetem is sorakozik a polcon, mindegyiket egyformán szeretem. Az egyik rongyosra lett olvasva, A Csodalámpa. Ez utóbbit a bátyámtól mentettem meg, de később saját példányt is kaptam egy klasszikus gyűjteményből, így lett egy Piros mesekönyvem. :) Illyés Gyula 77 magyar népmeséjébe is többször merültem bele. Hol csak egy-egy mesét választottam ki, hol az egész kötetet olvasgattam. Vissza-visszaköszöntek motívumok, szereplők, szituációk és megoldások, amiket szívesen elevenítettem fel. Nem kizárt, hogy azért, hogy erőt, ötletet merítsek belőle, mert számomra a meséknek varázslatos ereje van. A mesehősök is számtalan próbát állnak ki a happy endért cserébe. Ez a kitartás pedig engem is ösztönöz: rosszabb pillanataimban a kedvenc mesehőseimre gondolok, az ő bátorságukból én is új erőre kapok. Ezek a mesék olyan elementáris erőt gyakoroltak rám, hogy később, karácsonyi ajándékként, gyakran kaptam a nagyszüleimtől meséskönyveket. 

Hogy mi dönti el számomra, hogy valami jó vagy rossz mese, erre nehéz válaszolni. Mindenki más szempontot figyel meg egy mese kapcsán. Vagy a története, vagy a mondanivalója, esetleg a szereplői ragadják magukkal. Nem is emlékszem kifejezetten rossz tapasztalatra, én eddig csak jó mesékbe botlottam bele. Persze, akadnak olyanok, amik elvetik a sulykot és túlzottan szájabarágósra, didaktikusra akarják venni a figurát. Na, én ezektől messze elhatárolódom, ezért is olvasok többnyire klasszikus meséket. Elsősorban a népmeséket szeretem, műmeséket ritkábban választok. Van egy harmadik kategória, a mesés-kalandos-ifjúsági regény. Azt hiszem, ide sorolnám a Dobozvárost, ami egy érdekes, kissé szürreális világot tárt fel előttem, de Selma Lagerlöf klasszikusát, a Nils Holgerssont is ebbe a dobozba tenném. Utóbbi elképesztő élmény volt, imádtam minden egyes sorát. A nyilvánvaló tanítási célzat mellett olyan skandináv kultúrtörténetet tartalmaz, amiből öröm tanulni és tanítani. Nils kalandja egyszerre morális iránytű és kulturális örökség. Csodás olvasmány, amit bárkinek ajánlok - nemtől, kortól függetlenül! 

Varró Dani Maszathegye verses regény, ami egy igazi csemege: a legutóbbi személyes találkozó után egészen új szemmel tekintek erre a kötetre. Bizonyos részekben olyan emberek műveire utal vissza, akik stílusukkal, művészetükkel kitörölhetetlen nyomot hagytak az irodalomban. 

A kedvencem a náthás angol költő, akinek eredetiségét még inkább alátámasztják a náthás hangvételben írt sorok. Szerintem zseniális, mellette pedig tüneményes. Ez különben egy létező angol költő műve, egy kicsit varródanisra költve. :)

NÁTHÁS ANGOL KÖLTŐ

Bit tegyen egy angol bárd ha

gyötri őt az angol nátha

hátra dincsen bás tehát

iddom kell egy forró bézes bézes gyógyteát

bert a dátha well well well

csak dem búlik el el el

Orrom fúvom torkom krákog

szép eblékek széttört álbok

aggyi binden föltolul

verset költök teám bellett angolul

verset költök yes yes yes

Pláne ha bég keksz is lesz

Angol gyelven irom versem

steaket rágok bajdnem gyersen

angolosra sül a hús

kedvem bégis bégis bégis bélabús

bert a dátha well well well

csak dem búlik el el el

Elhangzott a jel jel jel

itt vagyok hát well well well

A húgom után megint újabb kanyart vett a mese iránti szeretetem. Előkerültek a klasszikus történetek, a Vidám mesék, vagy a Kisvakond. Utóbbiból volt kedvenc kötet is, amit többször fel kellett olvasni a kisasszonynak. :) A Vidám meséket még az unokahúgomnál olvastam ki egy álmatlan éjszaka alatt és rögtön a szívembe zártam. Miután a húgom is kapott saját példányt, többször is újraolvastam. Mindegyik mese más miatt maradandó: a didaktika, a történetek bája és az illusztrációk eredetisége olyan tökéletes egyensúlyban van, ahogy az  a nagykönyvben le van írva. Később, amikor a húgom velem tartott a szokásos könyvtári korzózásaimra, rátaláltunk a Geronimo Stilton sorozatra. Ez a vakmerő kalandokba csöppenő, kissé félénk, de nagyon szerethető újságíró egér mindkettőnket magával sodort, így több Geronimo kötetet is örömmel olvastam fel neki. Ezekben a könyvekben a tipográfia is nagyon ötletes: minden sort más díszítő elem kísér. Egyszer szép iniciálé, máshol dőlt, színes sorok, vagy épp félkövéren szedett szavak fogadnak. Igazi vizuális kaland a szemnek. :)

Mostanában az északi mesék iránt érdeklődöm, ezért beszereztem egy lappföldi gyűjteményt, illetve egy vegyes, leginkább finnugor népek meséit tartalmazó kötetet is. Sajnos skandináv téren elég szűkös a választék, de olykor a kezembe akad egy-egy érdekes kötet. Hamarosan egy norvég mesegyűjteményt tervezek elolvasni, kíváncsian várom, hogy mit tartogat a számomra. :) Tervezem majd kibővíteni a kört, tovább ismerkedni más népek meséivel is, de egyelőre annyira bele vagyok szerelmesedve a skandináv-finnugor kettősbe, hogy képtelen vagyok elszakadni tőlük.

Néha eszembe jut a gyerekkori könyvespolcom, amin már akkor is sorakoztak a különféle mesegyűjtemények. Mindegyik egy olyan életszakaszomba repít vissza, ahol a mesék különleges helyet foglaltak el az életemben. Azt hiszem, ez az érzés életem végéig meg fog maradni. Egy részem sosem tudja elengedni ezt a világot, belém ivódott, ezzel együtt váltam azzá, aki vagyok. Nehezen válok meg számomra fontos szereplőktől, és a mesehősök éppen ilyen karakterek. A gyerekkorom egy nagyon szép szeletét idézik fel, sosem fogom elfelejteni őket.