Amióta elkezdődött az egyéni gyakorlatom, csak úgy forog velem a világ. A mentorom változatlanul egy tündér, imádom, de komolyan. :) Ma éjszaka indul útnak Provence-ba kb. 20 változó életkorú gimnazistával (hmm), ahonnan még én is kapok valami meglepit. :) Pedig csak május óta ismerjük egymást! Óriási mázli, hogy elvállalt engem, és az egyetem se húzta keresztül a számításainkat. 

A gimi jó hangulatú, a tanárok figyelmesek velem, és senki sem néz levegőnek. Sajnos ebben a gyakorlatban az a buktató, ha valaki a vak szerencsére bízza magát és az egyetem néz ki neki egy ideálisnak tűnő gyakorlati helyet. Hát nem, ezt nem szabad. Úgyhogy leendő tanárszakos kollégák, tessenek intézkedni és jó helyet találni! Kulcsfontosságú! :) 

Ma pedig átestem a tűzkeresztségen, megtartottam az első idei órámat. :) Reggel szokás szerint gyomorgörccsel ébredtem (ehhez, azt hiszem, minimum egy tízéves rutin kell, hogy ne érezzem mindig ilyen iszonyú idegesnek magam), de valahogy a nap közepére elmúlt. Tudni kell, hogy a mentorom idén osztályfőnök is, így, nyolcosztályos gimi lévén, egy cukor ötödikes osztályt kapott. Iszonyú aranyosak a kölykök, meg kell őket zabálni! Az egyik kislány, Sophie, sütött francia almatortát az anyukájával csak azért, hogy kedveskedjen az osztálytársainak. :) Bármilyen hihetetlenül hangzik, hiába tervezzük meg az órát pontról-pontra, az utolsó pillanatban minden összeomolhat, akár a kártyavár. Pechemre velem is ez történt. Az egész napos szerver hibák miatt se net, se működő gép nem volt, így ugrott a prezentáció vetítés. Sebaj, szerencsére megmentett a másik franciatanárnő, aki felajánlotta a laminált, kiszínezett (!!) képeit, hogy megtaníthassam a gyerekeknek az új témakört, az állatokat. :) Mondanom sem kell, rögtön fellelkesültek és én is új erőre kaptam, úgyhogy minden félelmem elszállt az első 5 perc után. Meglepően jó órát tudtam kerekíteni a körülmények ellenére, illetve a közös kiértékelés után a mentorom is nagyon-nagyon elégedettnek tűnt. :) Azt mondta, jó kezekben lesz nálam az ötödikes és tizenegyedikes csoport. Kaphatok ennél nagyobb bókot kezdőként? Nem hinném. :) 

Holnap további két francia óra vár rám, a hétvégén szorgos körmölés, időnként megszakítva az SZJG aktuális kötetével, de azt hiszem, nem lesz baj. Ha mégis, majd megoldom. Elvégre erre való ez a gyakorlat is: egy kis lélegzetvétel az igazi merülés előtt.

Pár napja kering a neten ez a bizonyos mesés book tag, amivel már én is szemeztem egy ideje. Gyorsan kihasználom az időt, és kitöltöm én is, amíg nem fulladok bele teljesen a papírmunkába. :) Azt hiszem, az elég nyilvánvaló, hogy nagy mese szerető vagyok. Szerintem a mesékből nem lehet kinőni, mert az emberi lélek egy része örökké gyerek marad - én legalábbis ezt vallom. 

• Amikor rátaláltam a molyra, akkoriban kezdtem el újra igazán olvasni. Az érettségi előtt főleg Vörös Pöttyös könyvekben utaztam, így akadtam rá a Vámpírnaplókra is. Abban az életszakaszomban szerettem, azt hiszem, az első három részt biztosan. A mai szememmel nézve nagyon gáz, inkább ne is beszéljünk róla. :D

2. A Szépség és a Szörnyeteg – A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele 

Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?

• Anna Gavalda novelláskötete, a Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol nem kapott különösebben szép borítót. Egy egyszerű női köntös látható rajta, nem kifejezetten olyan, amire felkapom a fejem, de ezt a könyvet nem a borítójáért szeretem, hanem a benne található franciás történetek miatt. :)

3. Hófehérke – Akire a szépségéért vadásztak 

Vettél már meg könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?

• Az igazság az, hogy rajongok a szép borítókért. Ha megkaparintok egy régóta kinézett, csodás külsővel rendelkező könyvet, percekig tudok gyönyörködni benne. A Talált vágyak osztálya, illetve a Jessie Lamb testamentuma is megfelel ennek a kategóriának. Az előbbi kellemes csalódás volt, viszont az utóbbi egy erősen túlértékelt történet, ami elég keserű szájízt hagyott maga után. Őszintén szólva, csak a borítója miatt nem váltam még meg tőle. 

6. Hamupipőke – Aki elvesztette a cipőjét éjfél után 

Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?

• A D.A.C. sorozat, illetve Leiner Laura könyvei miatt is sokszor elég sokáig sikerült fennmaradni. :) De az éppen aktuális Harry Potter kötet kapcsán is emlékszem hajnalig tartó olvasásokra...

7. Rapunzel – Akit bezártak egy toronyba 

• A Rosie projekt nem vett le teljesen a lábamról, pedig elég magas, 92%-os az értékelése. Engem a közepén már rettenetesen untatott a főszereplő, Don Tillman, emiatt pedig akadozva, hosszú szüneteket tartva tudtam csak olvasni. Hát, ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák. C'est la vie. 

• A Hívják a bábát. Az egyik legnagyobb könyvélményem volt az idén. 

9. Alice Csodaországban – A lány, aki a nyúlüregbe esett 

Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?

A Leányrablás Budapesten a századforduló idején játszódik. Nem igazán olvastam még ebben a korban játszódó könyvet, itt viszont rettentően élveztem, ahogy a korabeli emberek megelevenedtek a szemem előtt és kicsit én is jobban elmerülhettem ebben az időszakban. 

A Csokoládés barack meglehetősen megosztó befejező kötet, amit az olvasók vagy szeretnek vagy nem. Emiatt volt bennem egy adag félsz, de én szerencsére a "szeretem" tábort erősítem. :)

Erre könnyű a válasz. Idén ez  Az asztrológiai útmutató összetört szíveknek.  Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 

Hmm... Bár egész sokan ismerik, mégis úgy érzékeltem, hogy a Mumin történetek kicsit nehezebben találnak befogadó olvasókra. Engem teljesen elbűvöltek ezek a kis fura szerzetek, nagyon cukik egytől-egyig! :) Úgyhogy aki esetleg ódzkodott volna tőlük, ne tegye. Adjon egy esélyt és meglátja, hogy hamar a szívébe fogja zárni Muminvölgy kis lakóit! 

Avagy megint itt a szeptember és a tanévkezdés. Ha engem kérdeztek, szerintem baromi hamar elröppent a nyár. Csak kettőt pislogtam és már vége is lett. Ennek ellenére nagyon tartalmasnak éreztem, minden szempontból. :)

Rögtön június elején végeztem is a két mumus szigorlatommal, ami után már csak egy "mezei" vizsga várt rám, így június közepétől lényegében már a svéd útra készültem. Eközben folyamatosan jött a magántanítványom (nagyon szeretek magántanítani, eddig csak pozitív élményeim vannak ezzel kapcsolatban), illetve beütemeztem egy nyári egyetemet is, amit már régóta kinéztem magamnak. 

Lényegében ugyanolyan, mint a normál egyetem, azt leszámítva, hogy itt kifejezetten franciatanároknak szervezték a programot. Így esett, hogy találkoztam a francia nagykövettel, Monsieur Éric Fournier-val, illetve részt vettem életem eddigi első, és alighanem egyetlen hivatalos koktélpartiján. Legnagyobb döbbenetemre nem volt koktél, helyette isteni finom és hűs frissen préselt görögdinnyelevet ittam. :) Mások nem aprózták el, ők rögtön pezsgővel indítottak. Híven a francia champagne-hoz, én sem tettem volna másképp, ha épp szeretném a pezsgőt. :) Emellett gusztusos, mini falatkákat tálaltak nekünk, amivel simán jóllaktunk. Természetesen majdnem mindegyiket megkóstoltuk, azóta is ácsingózom egy olyan crème brûlée-ért. 

Három különböző kurzuson is részt vettem, ebből az első kettő úgy 80%-ban fedte egymást, úgyhogy a délelőttjeim egy része spirális mozgásban zajlott, de az esti főzőcskézést mindig vártam. :) Ezúttal kissé szakmai szempontból is, mivel a szakdolgozatom egy része is ehhez kapcsolódik, ugyanis a szaknyelv tanításáról fogok írni (turisztika és gasztronómia), ezért nagy elvárásokkal fogtam neki a gasztronómiai műhelymunkának. Sütöttünk, főztünk, csak épp pont az integrálás része maradt ki, hogy mindezt hogyan lehetne az órai keretek közé szorítani. Sebaj, az aszalt szilvás csirke, a karácsonyi fatörzs, és a galette des rois (a Háromkirályok pitéje) azért nagyon jólesett a nap végén. Összességében élvezetes és izgalmas egy hét volt, ami bővelkedett finom, szívmelengető és tanulságos pillanatokban. :)

Aztán következett az öt hét Svédország (mínusz majdnem egy hét Toszkána), amibe rengeteg minden fért bele ezúttal is. Már izgatottan várom a viszontlátást, mert a svédekből, a svéd tájból sosem elég! Utána szinte viharos gyorsasággal csapott le a tanévkezdés szele, főleg, mivel ezúttal már a másik oldalon játszom, és ez a rettentő unalmas tanévnyitós procedúrákat is magával hozta. Az elkövetkező cirka 3 hónapom a tanításról, szakdolgozatról és egyéb adminisztratív teendőkről fog szólni, de ha épp besokallok (azt hiszem, lesz ilyen pont is), akkor majd felszököm ide és kipötyögöm magamból az érzéseimet. 

Az egyik szemem sír, hogy véget ért az utolsó egyetemi nyaram, ezzel pedig a viszonylag nyugodt, két és fél hónapos pihenés, a másik viszont nevet, mert lassan tényleg elkövetkezik az igazi felnőtt élet, a maga kihívásaival. Az ősz pedig szép lassan átveszi az uralmat a nyár felett. Kezdenek csökkenni a nappalok, hosszabbodni az éjszakák... De én szeretem az őszi színeket, a szép, narancsos-bordós-sárgás ruhába bújt természetet, a gesztenyével tömött kabátzsebeket, a szebbnél szebb faleveleket, a csípős, hideg estéket, amikor a legnagyobb boldogság pokrócba kuckózni egy bögre finom teával / kakaóval és egy kedvemre való könyvvel, cicasimivel tarkítva. Igen, jó lesz ez az ősz, még akkor is, ha egy részem itt tartaná még egy picit a nyarat.