Avagy megint itt a szeptember és a tanévkezdés. Ha engem kérdeztek, szerintem baromi hamar elröppent a nyár. Csak kettőt pislogtam és már vége is lett. Ennek ellenére nagyon tartalmasnak éreztem, minden szempontból. :)

Rögtön június elején végeztem is a két mumus szigorlatommal, ami után már csak egy "mezei" vizsga várt rám, így június közepétől lényegében már a svéd útra készültem. Eközben folyamatosan jött a magántanítványom (nagyon szeretek magántanítani, eddig csak pozitív élményeim vannak ezzel kapcsolatban), illetve beütemeztem egy nyári egyetemet is, amit már régóta kinéztem magamnak. 

Lényegében ugyanolyan, mint a normál egyetem, azt leszámítva, hogy itt kifejezetten franciatanároknak szervezték a programot. Így esett, hogy találkoztam a francia nagykövettel, Monsieur Éric Fournier-val, illetve részt vettem életem eddigi első, és alighanem egyetlen hivatalos koktélpartiján. Legnagyobb döbbenetemre nem volt koktél, helyette isteni finom és hűs frissen préselt görögdinnyelevet ittam. :) Mások nem aprózták el, ők rögtön pezsgővel indítottak. Híven a francia champagne-hoz, én sem tettem volna másképp, ha épp szeretném a pezsgőt. :) Emellett gusztusos, mini falatkákat tálaltak nekünk, amivel simán jóllaktunk. Természetesen majdnem mindegyiket megkóstoltuk, azóta is ácsingózom egy olyan crème brûlée-ért. 

Három különböző kurzuson is részt vettem, ebből az első kettő úgy 80%-ban fedte egymást, úgyhogy a délelőttjeim egy része spirális mozgásban zajlott, de az esti főzőcskézést mindig vártam. :) Ezúttal kissé szakmai szempontból is, mivel a szakdolgozatom egy része is ehhez kapcsolódik, ugyanis a szaknyelv tanításáról fogok írni (turisztika és gasztronómia), ezért nagy elvárásokkal fogtam neki a gasztronómiai műhelymunkának. Sütöttünk, főztünk, csak épp pont az integrálás része maradt ki, hogy mindezt hogyan lehetne az órai keretek közé szorítani. Sebaj, az aszalt szilvás csirke, a karácsonyi fatörzs, és a galette des rois (a Háromkirályok pitéje) azért nagyon jólesett a nap végén. Összességében élvezetes és izgalmas egy hét volt, ami bővelkedett finom, szívmelengető és tanulságos pillanatokban. :)

Aztán következett az öt hét Svédország (mínusz majdnem egy hét Toszkána), amibe rengeteg minden fért bele ezúttal is. Már izgatottan várom a viszontlátást, mert a svédekből, a svéd tájból sosem elég! Utána szinte viharos gyorsasággal csapott le a tanévkezdés szele, főleg, mivel ezúttal már a másik oldalon játszom, és ez a rettentő unalmas tanévnyitós procedúrákat is magával hozta. Az elkövetkező cirka 3 hónapom a tanításról, szakdolgozatról és egyéb adminisztratív teendőkről fog szólni, de ha épp besokallok (azt hiszem, lesz ilyen pont is), akkor majd felszököm ide és kipötyögöm magamból az érzéseimet. 

Az egyik szemem sír, hogy véget ért az utolsó egyetemi nyaram, ezzel pedig a viszonylag nyugodt, két és fél hónapos pihenés, a másik viszont nevet, mert lassan tényleg elkövetkezik az igazi felnőtt élet, a maga kihívásaival. Az ősz pedig szép lassan átveszi az uralmat a nyár felett. Kezdenek csökkenni a nappalok, hosszabbodni az éjszakák... De én szeretem az őszi színeket, a szép, narancsos-bordós-sárgás ruhába bújt természetet, a gesztenyével tömött kabátzsebeket, a szebbnél szebb faleveleket, a csípős, hideg estéket, amikor a legnagyobb boldogság pokrócba kuckózni egy bögre finom teával / kakaóval és egy kedvemre való könyvvel, cicasimivel tarkítva. Igen, jó lesz ez az ősz, még akkor is, ha egy részem itt tartaná még egy picit a nyarat.