Óda a legkedvesebb kiadómhoz • Témázás
október 30, 2020A történetünk valamikor a 2000-es évek elején, Isaac Bashevis Singer Félelmetes fogadójával kezdődött, és az elmúlt évek alatt lassacskán egy máig tartó, hűséges kapcsolattá nőtte ki magát. Még a nagyszüleimtől kaptam meg ajándékba kislánykoromban, amit roppant nagy élvezettel forgattam. Később tudatosan, saját megfontolásból kezdtem gyűjtögetni a kiadványait, és elképesztően hálás vagyok, hiszen az etológiai témájú gyűjteményem jelentős részét is nekik köszönhetem. Innen talán már nem is olyan nehéz rájönni, hogy kiről beszélek: bizony, a Park Kiadóról!
▿▾▿
Az időközben a Libri szárnya alá került kiadó jóformán a kezdetektől részt vett az olvasóvá nevelésemben. Nem csak az előbb említett kötettel, hanem a könyvtárból előszeretettel kikölcsönzött Szemtanú sorozattal, amihez gyakran fordultam, ha egy szorgalmi feladatomhoz kerestem plusz anyagot. Igen, akkoriban az internet egyáltalán nem hódított ekkora teret magának; helyette enciklopédiákból és különféle tudományos szakkönyvekből bogarásztam ki az engem érdeklő információkat. És bármennyire is időigényes volt ez a módszer, nagyon örülök, hogy még ebben a korban élhettem! Megvolt a maga bája a keresgetésnek, a kutakodásnak, a végén pedig mindig hatalmas boldogsággal töltött el a heuréka érzése.
Később, tinédzser koromban, picit eltávolodtam ettől a vonaltól, és fejest ugrottam a vámpíros-vöröspöttyös-romantikus tengerbe, ahol ugyan egy darabig jól éreztem magam, de valahogy éreztem, hogy nem egészen az én világom. Jó pár évvel ezután, egy könyvtáras nézelődés alkalmával találtam rá Katarina Mazettire, aki olyan nagy hatással volt rám, hogy az összes magyarul megjelent kötetét beszereztem. Sőt, ismerősöknek is hatalmas lelkesedéssel ajánlgattam, és legnagyobb meglepetésemre egyöntetű rajongást váltott ki szinte mindenkiből. Ugyancsak a könyvtárnak köszönhetem Nicolas Barreau-t, akinek első, magyarul megjelent regénye, A nő mosolya jelentette az ugródeszkát. Tudom, meglehetősen megosztó szerző, vagy szeretik vagy utálják, de engem már a borítóval kilóra megvett, hát még a Párizsban barangolós, idilli történeteivel! Antoine Laurain szintén ezt a könnyed stílust képviseli, ráadásul a fordítója egyben az én volt egyetemi tanárnőm, ami miatt pláne különleges helyet foglal el a könyvespolcomon. A kedvenc német erdészem, Peter Wohlleben műveit is a kiadó gondozza, nem beszélve David Attenborough csodaszép, új köntösben kiadott gyűjtőexpedíciós beszámolóiról, amiket nem csak olvasni öröm, de kézbe venni is élmény.
Jelenleg nem kevesebb, mint 29 példány sorakozik a polcomon Parkéktól, de sokat elárul az a tény, hogy a kívánságlistámon is kapásból négy különböző cím szerepel tőlük.
Amivel pedig végképp kivívták az elismerésemet és a hűségemet:
- igényes, szépen szerkesztett, megfelelőlen tördelt szöveggel, olvasható (!) betűtípussal és betűmérettel dolgoznak,
- a kiadványaik jelentős része keményborítós,
- ügyelnek a sorozatok egységesítésére,
- kivétel nélkül csupa nívós, elismert szerzőt gondoznak,
- a fordítók is mindig kifogástalan munkát végeznek,
- rengeteg téma közül lehet válogatni: pl. természettudomány, pszichológia, krimi, női lektűr,
- és mert mindig találok náluk kedvemre való olvasmányt! :)
Amikor kilátogatok a Könyvhétre vagy Könyvfesztiválra, akkor igyekszem közvetlenül támogatni a kedvenceimet, ugyanakkor a vírushelyzet miatt online is leadtam egy-egy rendelést, hogy ezzel is kifejezzem a könyves szakma iránt érzett hálámat. Újabban a Kossuth Kiadó kezd felkapaszkodni a kedvences listámra - az idén kétszer is vásároltam tőlük, elképesztően jó akcióik vannak! -, de ugyanígy említhetném az Animust, a Kolibrit, vagy a General Presst is.
Viszont nem lenne teljes a kép, ha nem tenném hozzá, hogy elsősorban szerzők, címkék és fülszövegek után megyek, ritkán veszem figyelembe a konkrét kiadót - kivéve a Park esetében. Időről időre visszatérek böngészni az oldalukra, rákeresek az előjegyezhető könyvekre, és tallózok a szerzők között, hátha valaki elkerülte a figyelmem. Külön kiemelném, hogy a nemrégiben megtartott őszi Margó Irodalmi Fesztivál kapcsán abszolút meglepett, hogy a Titokzatos memória bemutatóján a fordító, Domsa Zsófia vett részt - ami így egy nagyon izgalmas, norvégul lezajlott beszélgetésben csúcsosodott ki. Hát ha valamit, akkor ezt főleg díjaztam. :)
10 megjegyzés
Tudtam, hogy a Park lesz az! :D H
VálaszTörlésDe jó, hogy felidézted a "régi időket", amikor még az információt úgy kellet kiböngészni ilyen-olyan lexikonokból, enciklopédiákból... Milyen fura, hogy ez már szinte elavulttá vált, és ott van mindenre (szinte) az internet... :O Én bevallom őszintén nem nagyon szerettem a kutatást, mert legtöbbször olyasmit kellett keresni ami nem érdekelt, pl. szerzők önéletrajzi adatait... :D És aztán abból még valami kiselőadást is írni... Hát nem élveztem ezeket igazán, ahogy a sok szótárazást sem a nyelvtanuláskor. De az valóban jó, hogy mi megtapasztaltuk ezt a részét is.
Attenborough, Wohlleben, Laurain!... :) ♥ És tényleg egy nagyon igényes kiadóról van szó, én is nagyon szeretem a kiadványaikat! :)
A fene, hát nagyon kiszámítható vagyok! :D Igazából nem is merült fel bennem nagyon más, csak ők, akik a szívem csücskét bitorolják már egy jó ideje. ♡
TörlésBizony, olyan hihetetlen, hogy az internet ennyire átalakította az életünket! Amikor elkezdtem a felső tagozatot, 10 éves koromban, akkoriban kezdtem vele ismerkedni, azelőtt csak említés szintjén volt róla szó. Többek között arra kaptam jegyet, hogy csináltam egy e-mail fiókot - még erre is emlékszem! :D Amúgy én ezt a kutakodást mindig egyfajta "kincsvadászatnak" fogtam fel, és így sosem unatkoztam alatta. :) Szerettem kikeresni a szócikkeket, és tetszett, hogy a nagy egészből kell kikeresni a sok kis apró morzsát. Úhhh, emlékszem, amikor megkaptam az első internetes szótáramat, felüdülés volt úgy keresgetni! Szótárazni nem szerettem annyira kézzel, az baromi időigényes volt, tényleg.
Örülök, hogy te is így gondolod! :) ♡
Csak egy egész picit! :D ♥
TörlésHát nem tudom, én annyira nem élveztem ezt a sok feladatot jelentő keresgélést, néha nem láttam értelmét már akkor kicsiként sem, most meg már pláne nem lenne türelmem hozzá, de a világ, és a keresés is felgyorsult. Emlékszem amúgy a szótárazás megkönnyítésére az intenzív nyeltanulás időszakában kaptam a szüleimtől egy szótárazó tollat, ez valami hipemodern kütyü volt akkor, egy kis pici gépezet, amivel óvatosan, mint egy hibajavítóval, be lehetett olvasni a nyomtatott szöveget a lapról, és akkor kiadta a szó jelentését. :) Sok hibája volt persze sajnos, meg nem volt mindenható, de nagyon szerettem a modernségét, gyorsaságát. :)
Akkor jó. :) :*
TörlésAzt aláírom, hogy nem volt túlzottan értelmes feladat, viszont szerintem valamennyire fejlesztette azt a képességemet, hogy később könnyebben kiszúrjam a kulcsszavakat. Pl. emlékeim szerint a központi felvételinél (még a gimi előtt) voltak ilyen jellegű feladatok, és hát a nyelvtanulásban is nem egyszer hasznát vettem. :) Úgyhogy számomra ilyen szempontból kettős a dolog, de valóban lehetne nem egy, nem is kettő sokkal hasznosabb ismerettel megtölteni a tantervet.
Nahát, ilyen kütyüről még csak nem is hallottam! :O Nagyon menő lehetett. :) Nekem az Akadémiai Kiadó CD-romos szótára volt ilyen hiperszuper újítás, aminek köszönhetően sokkal gyorsabban végeztem a kilométer hosszúságú német házijaimmal. A nyelvi előkészítőn baromi sokat kellett szótároznom, és hát utána nem egyszer áldottam az eszét annak, aki kitalálta! :)
Na igen, azért minden ilyen fejlesztett rajtunk valamit, meg jól jött néha, hogy tudunk keresni, szótárazni, stb. :)
TörlésAkárkinek meséltem eddig ezt a szótárazó tollat, nem ismerte, az a gyanúm lassan, hogy csak nekem volt az országban. :D Majd egyszer ha előkerül, megmutatom. :)
CD-romos szótár nekem nem volt, még egy kis tabletszerű mini szótárgépet kaptam, de az, ha jól emlékszem nem volt olyan jó. Maradtam a jó öreg Országh-Magay-Futász-Kövecsesnél, ha kétség merült fel. ;) :D
Mindenképp, kíváncsi lettem erre a különleges tollra! :)
TörlésA Park nekem is az egyik kedvencem, elsősorban Ferrante könyvei miatt, de idén becsatlakoztak Wohlleben könyvei is :D
VálaszTörlésA Kossuthnál az életmód könyvek igazi gyöngyszemek, azokat nagyon szerettem tőlük (Hygge, Lykke, stb).
Gondoltam, hogy neked Ferrante miatt olyan kedves. :) Wohlleben meg hát örök kedvenc marad, azt hiszem. ♡
TörlésIgen-igen, én is elsősorban az életmód könyvei miatt szerettem meg annyira a Kossuth kiadót! De nagyon szimpatikus ez a romantikus vonal is - nekem a Coco Chanel regény van meg tőlük, de ha tetszik, szívesen elolvasok majd másikat is. :)
De jó oldalról ragadtad meg a témát! A Parkot én is nagyon szeretem, tényleg elképesztően igényesek a kiadványaik és a szerzőik is egytől egyig szuperek. Egy csomó könyvet szeretnék tőlük beszerezni (többek között a kedvenc erdészed könyveit is) És most eszembe juttattad laurain könyveit, istenem, de imádom!
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :) Próbáltam a saját szemszögemből megközelíteni, ezek szerint sikerült. :)
TörlésDe jó, nagyon kíváncsi leszek a véleményedre! :) Én nagyon szeretem Wohlleben írásait, és kb. mindenkinek csak lelkendezni tudok, ha szóba kerül. Laurain is bűbájos szerző, remélem, lesz még tőle hasonló kis könnyed regény, mint A piros notesz vagy Az elnök kalapja! :)