Animals are Beautiful People, avagy az élővilág dicsérete • Témázás

augusztus 28, 2020

Az eltelt évek alatt kellően kiismertem magam, és már egyre magabiztosabban kutatok a könyvesboltok polcain, ha új könyvre fáj(na) a fogam. Kicsi noszogatással ugyan, időnként még a komfortzónámat is hajlandó vagyok elhagyni, azonban a triumvirátusom egy ideje töretlen: a romantikus - ifjúsági - természettel kapcsolatos kötetek hoznak abszolút lázba, és mivel ebből az első kettőt lényegében már érintettem egy korábbi poszt alkalmával, ezúttal az állatokról szóló kedvenceimről lelkendeznék egy kicsit bővebben. :) 

#1 Személyes hangvételű beszámolók

Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem - Ez a könyv még könyvmolyságom hajnalán került a kezembe, de arra tisztán emlékszem, milyen kíváncsian, izgatottan faltam a sorokat. Egy bagolyfióka és az őt felnevelő lány kapcsolatát mutatja be, amit nem kevés akadály, nehézség fűszerez, de ugyanígy végig kiérezhető az a feltétlen, mindent elsöprő szeretet, ami mindezeken átsegítette Stacey-t. Sajnos csupán foltokban maradt meg bennem, épp ezért, amikor tavasszal kávéáron rábukkantam a Könyvmolyképző akciójában, rögtön a kosaramba is tettem. Mindenképp tervezem újraolvasni, lehetőleg minél hamarabb! 

Joy Adamson: Oroszlánhűség - Szerintem nem létezett még egy ilyen bátor és belevaló osztrák asszony, mint Joy, aki férjével, George-dzsal, együtt évtizedeken keresztül Afrikában élt, és elsősorban a nagymacskák viselkedését tanulmányozta. Habár Elza története bejárta az egész világot, sőt, még film is készült erről a fantasztikus kapcsolatról, én csupán két évvel ezelőtt ismerkedtem meg velük. Sok-sok fekete-fehér fotó is színesíti a leírást, ami még inkább megerősíti az olvasót abban, hogy ez egy életre szóló barátság, mi több, érzelmi kötelék, ami valaha ember és oroszlán között megköttetett. 


▸ David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei - Tudom, Attenborough-val előszeretettel hozakodom elő, amikor csak alkalmam nyílik rá, de mit tehetnék? :) Annyira zseniális a bácsi, és annyira magával ragadó, ahogy mesél az állatokról, ahogy bemutatja a különböző bennszülött kultúrákat, ahogy tanít, hogy csakis inni lehet minden szavát. A Park Kiadó ráadásul nagyon kitett magáért, csodás kiadvány született, amit nem csak olvasni öröm, hanem kézbe venni is igazi élmény. 

▸ Steve Jenkins – Derek Walter – Caprice Crane: Esther, a csodamalac - Bevallom, először a malacka nevére kaptam fel a fejem, hiszen pont úgy hívják, mint engem. Aztán a fülszöveg elolvasása után már biztosan tudtam, hogy ezt egyszerűen nem hagyhatom a könyvtárban. Steve, a narrátorunk, lefegyverző őszinteséggel és közvetlenséggel avat be minket Esther történetébe, miközben rengeteg apró morzsát hint el a malacok kapcsán, melyekből bárki számára világossá válik, mennyire intelligensek, tiszták és illatosak az eddig haszonállatoknak titulált, sárban fetrengő röfik. Megkönnyeztem? Igen! Tanultam belőle? De mennyit! Nevettem rajta? Hajjaj! :) Ajánlom? Egyértelműen. ♡

#2 Tudományos jellegű kötetek 

▸ Lawrence Anthony - Graham Spence: Elefántsuttogó - Picit átmenet a két kategória között, leginkább Attenborough könyvéhez tudnám hasonlítani, viszont elsősorban az elefántok viselkedéséről, életviteléről szól ez a szívbe markoló, elgondolkodtató írás, melyet teljes mértékben átsző Lawrence páratlan személyisége és alázata az élővilág iránt. Egy olyan embert ismerhetünk meg, aki befogadott egy csorda elvadult, jóformán kilövésre váró elefántot, és képes volt türelemmel, empátiával, megértéssel fordulni feléjük, melynek köszönhetően nem csupán megszelídítette ezeket a hatalmas teremtményeket, de ő maga is átértékelte a saját életét. Lebilincselő, ahogy az afrikai szavannával karöltve mindez megelevenedik előttünk - minden egyes sora kincs! 


▸ Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete - Aki egy ideje követ, annak nem újdonság, ugyanakkor egy ilyen összefoglalóból nem hagyhatom ki a zengő hangú, roppant megnyerő külsejű erdészt, akinek nem lehetek eléggé hálás, hogy felébresztette bennem a szunnyadó kíváncsiságot és érdeklődést az anyatermészet iránt. Ezt olvastam tőle először, épp ezért esett erre a választásom. Egy nagyon átfogó, rendkívül izgalmas olvasmányról beszélünk, amiben főleg a német erdőkben megforduló fajokról ejt szót, hiszen ez az ő szakterülete. Ugyanakkor a szerző nem vállalkozik arra, hogy megváltsa a világot; nem tudományos tézisekkel alátámasztott disszertáció ez, inkább egyfajta spekuláció, sajátos megfigyelésekkel és gondolatokkal kiegészítve. Szerintem minden tekintetben szemléletformáló hatással bír.

▸ Philippe J. Dubois – Élise Rousseau: Tyúkeszűek-e a madarak? - A végére egy kicsit szellemesebb, szórakoztatóbb kötetet hoztam, ami rögtön meg is válaszolja a címben feltett kérdést: távolról sem! Számomra cseppet nehezen forrta ki magát a cselekmény, mivel a szóban forgó könyvecske mindössze 22 rövidke szösszenetből áll, ami nem is feltétlenül az etológia iránt érdeklődőknek íródott. Bár valóban a madarakról van szó, nem elhanyagolható a folyamatos, emberi élettel való összehasonlítás sem, így nem meglepő, ha olykor bagatellnek tűnő kijelentésekre bukkanunk a sorok között, melyek a példákkal kiegészülve mégis kicsit új értelmet nyernek. Tetszettek a különféle fajokról szóló megfigyelések, a frappáns fejezetcímek, a borító pedig külön is kivívta az elismerésemet - a három bagolyfióka tökéletes választás volt!

◂ További várólistás könyvek ▸


#3 Mi mindent köszönhetek ezeknek az olvasmányoknak? 

Már korábban is írtam arról, mennyit jelent nekem a természetben lenni; járni az erdőt, vadvirágokat szemlélni, botanikus kertekben sétálni, madárkákat fotózni, vagy új, eddig felderítetlen vadasparkokat bebarangolni. Azt hiszem, egy kicsit más emberré tesz bennünket, ha eltekintünk saját magunktól - ha a figyelmünket a körülöttünk elterülő világra összpontosítjuk. Amennyiben nyitott szívvel fordulunk a természet felé, biztos vagyok benne, hogy százszorosan meg fogja hálálni! Azt pedig csak zárójelben teszem hozzá, hogy a szabadban eltöltött óra sosem elvesztegetett idő - épp ellenkezőleg! Én legalábbis mindig úgy érzem magam, mint akit gyorstöltőre tettek - szinte varázsütésre kisimulok, és a lelkem szárnyalni kezd. :)


Valamennyi kötet, amit összegyűjtöttem ebben a bejegyzésben, mind arra hívja fel a figyelmet, hogy vigyázni, óvni kell ezt a törékeny kapcsot, ami összeköt minket az élővilággal. Valamilyen szinten persze szimbiózisban élünk: nem létezik egyik a másik nélkül. És talán, ha mindezeket megszívleli valaki, legközelebb picit más szemmel néz majd egy egyszerű kirándulásra is.
Abstractelf · Anett · Dóri · Mandi · PuPi · Zenka

(Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5, 6, gif)

Hasonló bejegyzések

8 megjegyzés

  1. Bőven van mit olvasnom az állatos-természettudományos könyvek közül, és a bejegyzéseid mindig inspirálnak hogy mit is kellene, csak eddig nem találtam rá időt. Viszont a H mint héját én is megvettem kávéáron valamikor, bár ott a narrátor lelki folyamatai is fontos szerepet kapnak. Peter Wohllebentől is szeretnék végre olvasni, A ​természet rejtett hálózatát elkezdtem egyszer de aztán nem kötött le, de az Erdei kalauz ígéretesnek tűnik főleg mivel én is megszerettem a természetjárást az utóbbi években :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, ezt nagy örömmel olvasom, de jó! :) Igazából én sem tudok csak egyhuzamban természettudományosat olvasni, ahhoz persze elég tömény és részletgazdag, de amikor úgy érzem, jólesne, akkor imádok belemerülni és testestől-lelkestől magamba szívni azt a rengeteg tudást. Wohllebentől a Fák titkos élete is szuper, de nekem az Állatok érzelmi élete lett az egyik legkedvesebb. Sajnos az Erdei kalauz lassan fél éve parkol otthon, de ha hazamegyünk, az első dolgom lesz kihozni magammal! :)

      Szerintem is jó választás lesz az Erdei kalauz, főleg, ha A természet rejtett hálózata annyira nem jött be. Az egy picit nehezebb falat, jobban bele kell ásnia magát az embernek, nem adja olyan könnyen magát! :)

      Törlés
  2. Annyira megindító olvasni a soraidat a természettel, természetközeliséggel és az élővilágos könyvekkel kapcsolatban! Tényleg árad belőle a lelkesedés, és a természet szeretete. :) ♥
    Imádom az elefántokat, mindenképp szeretném elolvasni az Elefántsuttogót, de tulajdonképpen minden mást is, amit felsoroltál! Már tavaly megcéloztam, hogy visszatérek az állatos könyvekhez, amiket régen nagyon szerettem - Gerry bácsi tehet róla, és az ő emberi és állati csudabogarai ;) -, de mindig valami elébük tolakodik. :D ... Sok olvasatlan Durrellem is van még, és a Wohlleben könyvet, illetve a Babilon bárkáját is szeretném sorra keríteni majd. :)
    Attenborough pedig amúgy szenzációs, óriási elme és hatalmas szív egyben! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óh, olyan jó volt olvasni a kommented! ♥ Köszönöm! :**

      Érdekes, hogy amióta csak az eszemet tudom, odavagyok az állatokért... Anyukámat egyszer megkérdeztem, hogy én mindig ennyire szerettem-e őket, és azt válaszolta, hogy mindig. :) Valahogy belém ivódott, és annyira fontos nekem, hogy bármikor szívesen bővítem az ismereteimet, amikor csak tehetem. :)

      Az Elefántsuttogót nagyon-nagyon ajánlom, de igazából az összes többit is - nem hiába szerepelnek így, egy csokorban. Sajnos a Parknál már nem kapható, de e-könyvben igen! :) Gerry bácsi is meghatározó ilyen szempontból, hogyne+ :) Viszont ő számomra picit dagályos, kevésbé kötnek le a könyvei. Ettől függetlenül kíváncsian várom majd a posztokat, mert ami állatokkal-, természettel kapcsolatos, az mind jöhet! ♥

      Attenborough meg életem egyik nagy példaképe, szeretnék legalább ilyen vagány és nyitott szívű, élettel teli lenni idős néniként is, mint ő! :)

      Törlés

    2. Ó, én is már gyerekkoromtól kezdve nagy állatbarát voltam, és érdekelt a természet nagyon. :) Ez sosem vész el, ha már ilyen korán jellemző, szerintem.
      Köszi a szuper ajánlásokat, tudod, van, amiket miattad vettem meg eleve. :P
      Durrell nekem nem volt dagályos régen, majd kíváncsi leszek mit szólok hozzá sok év után újra. :D mondjuk ő regényesebben ír, és sokszor az emberi kapcsolatok is annyit nyomnak a latban, mint a cincérek. :) Mindenesetre teljesen magába bolondított gyerekként.
      Attenborough valóban egy csodálatos példakép, és példaértékű ember. ♥

      Törlés
    3. Ez egészen biztos, velünk marad életünk végéig. :)

      Nanáhogy, már lelkesen várom, Wohlleben & Lawrence Anthony mikor fog sorra kerülni! ;) Emlékszem, hogy neked Durrell volt ilyen áttörő erejű szerző, és valószínűleg nekem pont ez a túlzott anekdotázás nem fekszik annyira - ezért is szeretem inkább azokat, akik főleg a témánál maradva mesélnek és okítanak. Egyébként teljesen megértem a gyerekkori rajongásodat, mert a lelkesedése hihetetlenül ragadós! :))

      Ugye? Nem lehet nem imádni! ♥

      Törlés
  3. Nagyon szeretem én is a természetet, és olyan klassz nyugalom árad ebből a posztból is, tényleg, mintha a fák között sétálnék.

    Kicsit féltem amúgy mindig ettől a témától, hogy lehet lelkesednék az olvasása kezdetén, de aztán megunnám. Pedig biztos nem így lenne, csak a zsongás helyett egy kicsit a nyugalmat kell választani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, örülök, ha ilyen jó érzéseket keltett benned! :)

      Szerintem csak elkezdeni nehéz, utána már könnyen ráérez az ember az ízére. Én is sokáig főleg enciklopédiákat lapozgattam, az utóbbi években tértem vissza a természettudományos vonalhoz - apránként, úgy, ahogy nekem jólesett. :) Persze mindig valamennyire jelen volt az olvasmányaimban ez a fajta szemléletmód, de tudatosan sosem figyeltem erre. :)

      Törlés