Hát felemás a viszonyunk, mi tagadás. :D Pedig Ove után annyira belelkesültem, hogy de jó, találtam egy szuper kortárs svéd írót, erre meg fejbe kólint ezzel a zavaros mesével...

Nyilván az én véleményem egy a sok közül, de ha te szeretted a sorozatot, na meg Lorelai karakterét is, lehet, hogy többet fog adni neked, mint anno nekem. Számomra nagy csalódás, pedig emlékszem, az elején még egészen bizakodó voltam.

Hát tinikoromban odavoltunk barátnőimmel a sorozatért, de sokadjára újranézve már csak a 3. évad végéig bírom :D Onnantól kezdve egyre antipatikusabbá válnak a karakterek, főleg Roryé. Az újraélesztett négy részről meg ne is beszéljünk.. egyszer megnéztem, újra nem bírtam. De magát Lauren Grahamet csípem, a Parenthoodban is jó volt :) Úgyhogy elolvasom mindenképpen! :)

Igen, tinikoromban nekem is jobban csúszott, utána már valahogy elillant a varázs... Az "újraélesztett" részeket már meg sem néztem, de hallomásból tudom, hogy a rajongók sem voltak elragadtatva tőle.

Kíváncsi leszek, neked tetszeni fog-e! :)

Óh, én ettől nem féltem volna. :) Tény, hogy viszonylag szélesebb merítést igyekeztem adni, olykor olyan könyvekről is, amik inkább bizonyos célkorosztály körében népszerűek, de azt hiszem, így is akadt néhány közös pont. :)

Egyébként nekem kifejezetten nehéz volt igazán népszerű, agyonimádott könyveket találnom, mert a legtöbb esetben a saját fejem után megyek, és eleve kicsit fenntartásokkal kezelem a "New York Times bestseller" címkével virító borítókat...

De jó, ezek szerint nálad sem igazán talált be a Gilmore Girls! Most egy picit megnyugodtam, hogy nem az én készülékemben van a hiba. :) Óh, azt a bejegyzésedet még el sem olvastam, de ezután mindenképp el fogom! Lehetséges, hogy színpadon jobban működik a történet, nekem írott formában annyira nem jött át a lényeg.

Emlékszem, hogy ebben eléggé egyetértettünk, és hát neked a "Mi vagyunk a medvék" sem csúszott, úgyhogy semmin sem csodálkozom. Nekem eleve a hokis körítés sem tetszett, szóval nem hinném, hogy be tudna rántani magával. Ove-val valahogy jobban tudtam azonosulni, meg ott a mellékszereplők is olyan kedvesek és melegszívűek, mint pl. Parvaneh.

:))

Tényleg széles a merítés, tök jó poszt lett. :))
Valamennyire én is a saját fejem után megyek egy ideje, de volt időszak, amikor sokat próbálkoztam a bestsellernek kikiáltott cuccokkal. Örülök, hogy ebből "kigyógyultam" nagyjából. :D

A hokis körítés - egyáltalán minden versenysport vagy csapatsport körítés nekem már eleve nem-nem... Nagyon nem tudok azonosulni a sportolókkal, ez van. De a stílus, az egész környezet, semmi nem tudott berántani a Medvéknél.
Amúgy szept jön új Backman és nem medvés :) Anxious People. Pont tegnap láttam.
Parvaneh nagyon jó mellékszereplő volt igen, az ilyen emlékezetes mellékszereplők hiányoznak a nagymamából is, meg Britt-Marie mellől is (abból a kötetből is kevéske maradt meg bennem).

Köszönöm szépen! :* Szerintem nem rossz, ha néha engedünk a kíváncsiságunknak, de az semmiképp sem jó, ha csak ilyen könyvekre korlátozódnak az olvasásaink. Így elveszne a váratlan meglepetések varázsa. :)

Igen, ezzel én is hasonlóképp vagyok, valahogy a sport téma annyira nem mozgat meg. Hihi. :D Erről már korábban tudomást szereztem, amikor a Facebook egyszer feldobta Backman svéd oldalát. Már ott is promózta a könyvet, és a leírása alapján nem tűnt rossznak, de... nem tudom, még bizonytalan vagyok. Mindenesetre kár, hogy a mellékszereplőkre nem fordított akkora figyelmet a későbbi regényeiben. :(

Igen, Ove örök kedvenc marad! <3 A Verával mindenképp szeretnék megpróbálkozni, a Megyek utánad nem volt kifejezetten szerencsés választás. Meglátjuk, sikerül-e kiköszörülnie a csorbát. :)

Na, kb. nekem is ennyi maradt meg a borítón kívül, meg hogy van benne két lány és egy fiú (?), de a többi már rég a homályba veszett... Látszik, mennyire megfogott. :D

Igen, ezzel egyetértek. Bár őszintén szóval nekem Lorelai karakterével nem volt bajom, sokkal inkább a beszámoló stílusával; valahogy szétfolyt, állandóan csapongott, és nem volt egy fő vezérszál, ami összefogta volna a sok kis apró részletet.

Nahát, ezek szerint te is olvastad! :D Szerintem kb. az az egyetlen dolog, ami kicsit kiemelte, egyébként abszolút felejthető kategória.

Pontosan ezt éreztem én is! Az elején nagyon jól, lendületesen indult, aztán a közepe táján elvesztettem az érdeklődésem, és a végére totálisan megutáltam szegény Dont. Úgyhogy a folytatással már nem is próbálkoztam. :)

Hát, sajnos a borító sokkal hívógatóbbra sikerült, mint a beltartalom - nem veszítettél vele sokat, hidd el. :)

Érdekes, én még a Leányrablást kimondottan élveztem is, ám az utána következő részeknél már csak azt éreztem, hogy szükségtelenül hosszúak, és érdemben semmit sem haladtunk a nyomozással. Mili és Richárd évődése is teljesen hidegen hagyott, mondhatni végigszenvedtem az utolsó előtti részt. Most feltettem a VCS listámra a negyediket, de hát... nem tudom, rászánom-e magam végül. :(

Ó, te jó ég, rengeteg ilyen "ciki" könyvem van még! :D A Tökéletes kémia még csak nem is a legrosszabb közülük, de hát nem a minőségi irodalom csúcsa, valljuk be. :)

Pacsi! Én úgy emlékszem, nagyjából egy évadot láttam belőle még nagyon régen, de annyira nem nőtt a szívemhez. Kicsit erőltettnek is érzem, de abszolút elfogadom, ha valakinek ez a kedvence. Emiatt senkire sem fogok megorrolni. :)
A Leányrablásnál az első kötetet én is jobban élveztem, a második-harmadik már tömény szenvedés volt. A kiegészítő kötetek könnyebben csúsztak, de nem igazán fűt a vágy, hogy folytassam... Nem is értem, miért. :)