Alapvetően a rövidebb olvasmányok híve vagyok, azaz nagyjából a 350, max. 400 oldal nálam a lélektani határ. Ha ennél hosszabbra rúg egy könyv, akkor kétszer is átgondolom, hogy belefogjak-e, vagy pedig annyira le kell kötnie, hogy ne kattogjak folyamatosan azon, még mennyi van hátra belőle. Többnyire egyébként Rozin, az én hőn szeretetett e-olvasómon veselkedem neki ezeknek a monstrumoknak, mert papíron még súlyosabb daraboknak...Read More

Úgy vélem, mindannyiunk életében vannak és voltak olyan kötetek, amik egyesek szerint jók, sőt,  egyenesen kiválóak, míg mások inkább húzzák a szájukat azon morfondírozva, hogy mégis mit eszik rajta? Ízlések és pofonok különböznek: szokták is mondani, ami az élet minden területére igaz - jelen esetben az olvasásra is. Ennek apropóján összeszedtem néhány olyan könyvet, ami hol szabályosan felborzolta az idegeimet, hol heves szemforgatást...Read More

A február nem kevésbé mostoha hónap, mint a november: kvázi a tél meghosszabbítása, egy csipetnyi tavasz-érzéssel. Nem nőtt annyira a szívemhez, de tény, hogy akadtak benne abszolút megőrzésre váró emlékek és pillanatok. Most már tűkön ülve várom a madárcsicsergős, virágba borulós időszakot, és a teraszon ücsörgős, békés reggeliket...  Könyvek és olvasás  Ahogy sejtettem, ezúttal nem került hozzám semmilyen új szerzemény, köszönhetően annak, hogy...Read More