Ami azt illeti, egész jó kis filmeket néztünk áprilisban, kezdve a Mary Poppins-szal, egészen a Dán lányig. Az esernyővel közlekedő nevelőkisasszony bőrébe a bájos Emily Blunt bújt, és bátran állítom: ez egy fantasztikus egymásra találás volt! Annyira passzolt hozzá ez a szerep, hogy mondhatni egymaga vitte a hátán a filmet, pedig Colin Firth is igazán kitett magáért - ezúttal ráadásul egy gonosz, pénzéhes üzletember karakterét kapta. A dalok annyira nem tetszettek, viszont a történet és a mondanivaló most is betalált, nálam mindenképp. Mivel a barátom nem látta még az Alice-t, ezért egy hűvösebb hétvégén bekuckóztunk és megnéztük mindkét részét. Az első részt már láttam anno a moziban, de most jobban tetszett, illetve a folytatása is nagyon szórakoztatóra és izgalmasra sikerült. Kimondottan kellemes meglepetésül szolgált a BÚÉK, és a Solsidan, ami, mint utóbb felvilágosítottak, egy svéd sorozatból készült. Még egy mozi is belefért, a Dumbót választottuk, mivel én odavagyok az élőszereplős Disney filmekért. Ez sem okozott csalódást, érdemes megnézni! Viszont a legnagyobb hatást kétség kívül A dán lány tette rám: Eddie Redmayne & Alicia Vikander mesteri alakítását gyönyörűen fonta körbe a festményszerű megjelenítés és Alexandre Desplat simogató zenéje. Bár nem egy egyszerű témáról mesél, szerintem roppant érzékenyen és tiszteletteljesen nyúltak hozzá, cseppet sem sértő vagy bántó. 

Ahogy korábban írtam róla, az Alvilág nem lett kedvenc sorozat, hiába tűnt ígéretesnek a szereplők alapján. A szálakat sikerült teljesen elvarrni, úgyhogy kétlem, hogy terveznék a folytatást, ha mégis, akkor nem zárkózom el előle. Azért ebben a műfajban az Aranyélet messze magasabb minőséget képvisel... Az Egynyári kaland negyedik évadát is nagyon vártam már, és ugyan csak az első részt láttam, kíváncsi vagyok a folytatásra. 

Programok

Még a hónap elején gyakrabban bújtam a vastagabb kabátomba, húsvétra már egészen normalizálódott a helyzet, és a szomszédaink többsége fürdőruhában süttette a hasát a teraszon. Hihetetlen emberek ezek a svédek! Csupán két hétvégét töltöttünk Svédországban, így kevés kirándulás fért bele az időnkbe. Egyik vasárnap ellenben elautóztunk Rimbo-ba, ami egy picike városka Norrtälje felé - minket azonban kimondottan a tópart érdekelt. Sétáltunk egyet a parton, gyűjtöttem barkát, és kicsit élveztem az egyre melegedő napfényt. Nagypénteken már a hazaútra készülődtünk, mivel aznap este már a Mátrában hajtottuk álomra a fejünket a frissen kifestett és átalakított szobában. :) Vasárnap pedig már hozzánk igyekeztünk, ugyanis Anyukám meghívta a barátom szüleit egy húsvéti ebédre, főleg azért, hogy szép időben láthassuk Verőcét. Én bármikor szívesen megyek ki a telekre, mert a kilátás mindig fantasztikus, különösen tavasszal, amikor virágzik az orgona. :) A bátyámék is hazalátogattak a Nagyhétre, így a törpékkel is lehettem egy picit, mielőtt kiutaztam volna hozzájuk. Örömmel láttam, hogy Nóra már hamarabb megismert és sokkal barátságosabban viselkedett velem, mint márciusban. Nem is telt el olyan hosszú idő a két találkozás között, nagyrészt ennek is köszönhető, azt hiszem. Ede változatlatlanul egy mosolygós, vidám kisfiú, vele nem volt nehéz újra összebarátkozni. :) 

Húsvét elteltével viszont már gőzerővel a Könyvfesztiválra hangolódtam, amiről külön élménybeszámolót is írtam. Szuper beszélgetésekre ültem be, régi és új ismerősökkel találkoztam, illetve a fesztiváli hangulat most is magával ragadott. Nagyon élveztem az egész szombati napot, bízom benne, hogy jövőre is kijuthatok! Harmincadikán pedig újra Ferihegy felé tartottam, hogy elrepüljek Nürnbergbe - de ez már egy másik történet... :)

(Képek forrása: Pinterest // saját)