Ez most afféle beharangozó bejegyzés, még semmi konkrét, inkább csak benyomások. :) Mint azt a többség tudja, június közepe óta áttettem székhelyem 2000 km-rel odébb, egész pontosan egy svéd kisvárosba, Uppsala megyében. A város különben nagyon a kedvemre való. Bejárható, belátható, nincs tömeg, közel van a vasútállomás, a bolt, a repülőtér (az Arlanda, egész pontosan) és még a nagyvárosok is elérhető közelségben vannak. Egyszóval: tökély az elhelyezkedése. :) Nem utolsó szempont, hogy már többször is jártam itt, szóval még helyismeretem is van. Ez éppenséggel kicsit sem hátrány, főleg egy idegen országban. 

Ami az életemet illeti, az elmúlt két hétben jártam egy állásinterjún, amit már korábban megbeszéltem. Ez csak egy kisebb, alkalmi munka egyelőre, viszont francia a főnök, ami nekem nagyon jó, mivel per pillanat ez a nyelv a legerősebb támaszom a magyar mellett, de azzal itt nem igazán rúghatok labdába. Közben lelkesen Duolingózom a svéddel, illetve próbálom magam rávenni, hogy ennél gyakrabban is tanuljak, de egyelőre nem sok sikerrel. Az az igazság, hogy nekem nem igazán fekszik az autodidakta módon való elsajátítás. Én ezt jobb szeretem közösségben, emberek között tenni. De jelenleg, ahogy néztem, nemigen indítanak tanfolyamokat, úgyhogy erre jó eséllyel csak ősszel lesz legközelebb lehetőségem. 

A lakást is elkezdtem átalakítani, kicsit a magam stílusára szabni. Már az első hétvégén Ikeázni mentünk, azaz új komód, könyvespolc, illetve egy-két hasznos tároló-alkalmatosság került a kosárba, továbbá képkeret, illetve kilépőszőnyeg. Halvány gőzöm nincs, hogy lehet fürdőszobában meglenni kilépőszőnyeg nélkül, úgyhogy ezt sürgősen orvosolni kellett. :) A terasz kicsinosítása még folyamatban, de mivel a nyáron nagyon keveset leszünk otthon (fura ezt így leírni, de immáron nekem is ez az otthonom), épp ezért kicsit csúsztatok a terven, nem mellesleg ezt szeretném majd többé-kevésbé saját tőkéből finanszírozni. A könyvespolcok elég picikék, csupán néhány könyv fér el bennük, de az enyémek és nagyon szeretem, hogy vannak. :) Sokkal otthonosabbá varázsolják a lakást, nekem ettől válik egy otthon igazán otthonná.

A hétköznapjaim nagyjából úgy zajlanak, hogy reggel elbúcsúzom a barátomtól, aztán a nyakamba veszem a háztartást, és főzök, sütök, takarítok, mosogatok és vasalok. Ezt azért nem egyfolytában kell, de minden napra akad valami, úgyhogy sosem maradok munka nélkül. :) A főzés részét élvezem a legjobban, legutóbb isteni spenótos tonhalas lasagne-ét készítettem. Annyira csúcs lett, hogy bevezetem a repertoáromba. Ami vicces, hogy a barátom egyik munkatársa már háromszor kérdezte meg, nem vagyok-e vegetáriánus, ugyanis az elmúlt két hétben csak halat, illetve zöldséges ételeket készítettem. Pedig nem, egyáltalán nem vagyok! :D De a svéd mentalitás fontos alapja a kiegyensúlyozott étkezés, ennek megfelelően pedig igyekszem abból is ehetőt alkotni, ami éppen itthon van. A svédek nem szeretik a felesleges kajapazarlást, kidobálást, így én is e szellemben tervezem meg a heti menüt.

Az emberek továbbra is nagyon kedvesek, mosolygósak. Én lelkesen köszönök és elköszönök, de azért decemberre már jó lenne legalább egy részét megérteni annak, amit mondanak. Szavakat még elcsípek innen-onnan, de komplett mondatot még nem igazán értek meg. Mindennek eljön a maga ideje, egyelőre lépésekben haladok. Időnként hiányzik az otthoni életem, amit már megszoktam és amiben felnőttem. Furcsa érzés elhagyni a családi fészket és önállósodni. Ezzel a gondolattal még barátkozom. Az együttélés viszont mindenért kárpótol. Esténként jókat beszélgetünk, filmet nézünk, olykor együtt is főzünk. :) Hétvégente pedig igyekszünk közös programot csinálni, de erről majd a havi zárásban írok bővebben. 

Nem hittem volna, hogy valaha itt fogok élni, de ha már így alakult, és jól alakult így, igyekszem a lehető legtöbbet kihozni belőle. :)