Az április legkönyvesebb eseményéről
április 23, 2017
A hét elején, húsvét hétfőn, már kissé betegen indítottam a napom, fújtam az orrom, tüsszögtem és társai, úgyhogy kicsit aggódtam, hogy lesz ebből Könyvfesztezés. Pláne, hogy beütött ez a maratoni hideg is, ráadásul még én sem voltam éppen a toppon, de péntekre már úgy ítéltem a helyzetet, hogy Könyvfesztre kész vagyok; elmegyek, ha törik, ha szakad. Volt ebben némi ráhatás a nagyszüleim részéről is, akiktől tanácsot kértem, és mindketten egyöntetűen állították, hogy menjek. Ráadásul így tudok majd nekik is mesélni. :) Pénteken este elég izgatottan készülődtem már a másnapra, holott ez már a hatodik Könyvfesztem volt, nem is az első. :)

Mindegyik standot megvizsgálgattam, némelyiket tüzetesen, némelyiket kevésbé. Szomorúan láttam, hogy az akciós ládából nem bukkant elő semmilyen párszázas kincs, még az Animusosoknál sem. Pedig ott általában mindig találtam valami jóféle skandináv krimit, más skandináv könyvet, de ezúttal nem. Sebaj, azért nem maradtam így sem új szerzemények nélkül. :) Első körben az új Sarah Addison Allen kötetet szerettem volna megvenni, úgyhogy a Könyvmolyképzőhöz mentem. Szuper áron jutottam hozzá, és még ajándék "I love books" feliratú medált is kaptam ajándékba. :) Kedves gesztus a kiadó részéről, szerintem sok kislány fogja hordani a nyakában. :) Ezután tettem még egy kört, megnézegettem a Legendás lények forgatókönyvét, ami valóban szép kiadás, de végül meggyőztem magam, hogy egyelőre nem kell. Nem a HP univerzum szerves része, már a színdarabot sem vettem meg, kibírom, ha még egy darabig nem lesz az enyém. De mindenképpen elolvasom! :)
Parkéknál nagy volt már a tömeg mire odajutottam, úgyhogy csak röpke pillantást vetettem a kiállított szépségekre, de nem igazán találtam semmi érdekeset. Ekkor ítéltem úgy, hogy ideje átmenni a gyerek részlegbe, és kicsit szétnézni a másik oldalon. Mivel egy ideje gyűjtöm a szép kiadású mesekönyveket, úgy reméltem, hogy találok valamilyen kincset magamnak, és szerencsére így is lett! Útközben leálltam beszélgetni rég nem látott emberkékkel, találkoztam a régi kedvenc gyerekkönyvtáros nénimmel is, aki egy itthoni könyvesboltban dolgozik azóta, és megnézegettem a Múminos szakácskönyvet is. :) Egy kör után végül visszatértem az eredetileg kinézett kötethez, így egy csodaszép, illusztrált, Závada Pál szlovák meséskönyv boldog tulajdonosa lettem. :) Visszatértem néhány pillanat erejéig a felnőtt birodalomba is, de már csak egy konkrét kiadót keresve. Ha minden jól megy, lehet, mégis teljes lesz a Mumin sorozatom, úgyhogy szurkoljatok nekem! :))
Egy gyors puszi-ölelés után úgy döntöttem, itt a vége, én most inkább hazamegyek. Fél 1-kor már elviselhetetlen volt a benti levegőtlenség, a kígyózó dedikálósor és a rettentő tömeg, úgyhogy a kinti hűvös kellemes felüdülés volt.

(Képek forrása: Pinterest, saját)
0 megjegyzés