Nem hittem volna, hogy az esős, hűvös május után ilyen forró nyárindító hónapunk lesz, de júniusban valósággal berobbant a meleg! A híradóban is nemrégiben hallottam, hogy még sosem volt ennyire nagy hőség, majdnem minden nap egy újabb meleg rekord dőlt meg. Hogy őszinte legyek, én ezt az időszakot kevésbé szeretem, mert ilyenkor úgy érzem, hogy az agyam cseppfolyóssá válik, és az egyedüli motivációm az, hogy egy hűvös, hideg innivalóval teli szobában várakozzak, amíg alábbhagy a forróság. Mindenesetre a hónapra ezúttal sem lehet semmilyen panasz, nagyon kitett magáért - csak úgy dúskáltunk a jobbnál jobb programokban! :) 

Könyvek és olvasás 

Bár úgy terveztem, az idén megpróbálok kilátogatni az Ünnepi Könyvhétre is, ez egyszerűen nem jött össze. Nagyon vonzott a Duna korzó mint új helyszín, a sok friss, izgalmasnak ígérkező, ropogós kötet, de amikor a hétvégére 38 fokokat jósoltak, úgy döntöttem, kis bőrönddel, egyenesen a reptérről érkezve, kész őrültség lenne bekutyagolni a nagy melegben. Így összekötöttem a kellemest a hasznossal: online, a névnapi kuponomat felhasználva rendeltem meg a két betervezett könyvemet: a Vajon tyúkeszűek-e a madarak?-at, illetve a csudiszép, Manó Könyvek által kiadott Kisasszonyokat. Egyelőre még egyiket sem kerítettem sorra, de ami késik, nem múlik: mindkettőhöz nagy reményeket fűzök. Továbbá Apukám nekem ajándékozta a helyi könyvesboltba szóló utalványát, úgyhogy júliusban tervezek egy alaposabb szétnézést, hátha valami kincsre is bukkanok. :) 

Mindösszesen három könyvet olvastam ki, amit elsősorban a hirtelen jött kánikula számlájára írok. Sokszor jobban esett megnézni egy sorozatrészt, elcsípni egy kedvenc filmet a tévében, vagy csak beszélgetni. Na de, vissza a könyvekhez. Peter Wohlleben legfrissebb kötete, a Természet rejtett hálózata pontosan azt nyújtotta, amit vártam tőle: rengeteg érdekes információval gazdagodtam, ami kicsit megint szélesítette a látókörömet. Nagyon szeretek ilyen természeti témájú könyvet olvasni, mert az a tapasztalatom, hogy sokat lehet belőle tanulni azokról a kapcsolatokról, melyek számunkra láthatatlan módon hálózzák be a bolygónkat. Noha akadtak benne ismerősnek tetsző részek, szerintem remek ötvözete lett az előző két kötetének. Ezután a Könyvesbolti szerelmek következett, ami egy kellemes, egyszer olvasós, bűbájos történet. Nem bántam meg, hogy nem vettem meg anno, mert nem hinném, hogy többször is a kezembe venném, de abszolút jólesett a maga kiszámíthatóságával, és cseppet sem meglepő fordulataival. :) Közben belekaptam egy-két könyvbe, de egyik sem kötött le, így a Mátra felé tartó buszúton hirtelen ötlettől vezérelve a Fredrika Bergman sorozat következő részébe fogtam bele. Sodró lendületű, roppant cselekménydús folytatás, ami szinte végig fenntartotta a figyelmem. Rég olvastam skandináv krimit, úgyhogy olyan érzés volt, mint egy hűsítő fuvallat, ami picit megborzongatott, de nem vágta taccsra a lelkem. Kristina Ohlsson sem a brutalitásra helyezi a hangsúlyt, ami nekem kimondottan szimpatikus, hanem szereti beleszőni a nyomozók magánéletét is a történetbe. Ez számomra éppen ideális, mert önmagában a nyomozás nem feltétlenül kötne le, de így a kettő együtt pont jó egyveleg. 

Filmek és sorozatok

Filmek terén nem sok izgalmat hozott a hónap, ám gyermeki lelkem teljes mértékben bezsongott a negyedik Toy Story előzetest látván, úgyhogy egyértelműnek tűnt, hogy ezt nem lehet kihagyni. :) A sztori pont ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, viszont ez a film egyértelműen a hős cowboy fiú története, azaz Woody az abszolút főszereplő. Szuper új karakterekkel is bővült a csapat, és a magam részéről remekül szórakoztam a poénokon, mert annyi rejtett utalás van benne, hogy ez az a mese, amit még a felnőttek is maximálisan élvezni tudnak. Ráadásul az első rész kijövetelkor, 1995-ben, én még csak három éves voltam, szóval mondhatni, ez az én korosztályom egyik zsáner animációs mozija. Ezzel szemben az Így neveld a sárkányodat utolsó, lezáró epizódja kicsit csalódásként ért. Valahogy hiányoltam belőle azt az érzelmességet, ami az első részben olyan szépen kirajzolódott. Tisztességes, Dremworks-höz méltó, profi munka, a maga nemében azonban tökéletesen felejthető. 

Időközben véget ért az Egynyári kaland negyedik évada, ami megint elég hullámzóra sikeredett, de a végére összekapta magát, illetve befejeztük az izlandi, valamint a svéd sorozatunkat is. A Trapped-ról már írtam az előző havi záróban is, és a véleményem változatlan: minden ízében hibátlan, ugyanakkor azt kell mondjam, Az étterem hasonlóan szépen felzárkózott mellé. Nem lett a kedvencem, de a korszakot és a cselekményszálakat tekintve felcsigázott a folytatás, szóval valószínűleg hamarosan azt is sorra fogjuk keríteni!

Programok 

Volt itt minden, mint a búcsúban: svédországi kirándulás, egy hét Bécs, illetve némi román kalandozás is, ami legfőképp Nagyvárad belvárosának megtekintésében csúcsosodott ki. 

Mivel tavasszal aránylag keveset barangoltunk az országon belül, júniusban rögtön két alkalommal is javítottunk az átlagon: először Östhammarba, egy kellemes, tó melletti városkába autóztunk el, majd a nemzeti ünnepen Enköping-t vettük célba. Egyik sem kimondottan turista célpont, ám az elvárásnak mindkettő megfelelt: max. egy / másfél órányira van tőlünk. Östhammarban a szuper cuki fóka-, illetve mókus szobrokat emelném ki, míg Enköping egy takaros, virágokkal teli település, ahol a Drömparken, azaz az álompark (= mini botanikus kert) a legfőbb látnivaló. Svédországban sem volt hideg, így mindössze egy rövidke sétát tettünk mindkét helyen, viszont jó volt egy picit kiszakadni a jól ismert miliőből, és másfele is csavarogni, világot látni. 

A hónap második felében a várva várt bécsi tartózkodásunk következett, ahol bejártuk Grinzinget, az osztrák "Hűvösvölgyet", gyönyörű rózsabokrokat fényképeztem a Volksgartenben, elvillamosoztunk a Hundertwasserhaushoz, megcsodáltuk a fantasztikus Osztrák Nemzetközi Könyvtárat, és körhintáztunk egyet a Praterben is, a város legmagasabb pontján. Bécsben szintén elviselhetetlen volt a forróság, úgyhogy többnyire estefelé indultunk útnak, hogy valamicskét enyhítsünk a melegen. Szerencsére a lakás, ahol laktunk, légkondi nélkül is hűvös, megnyugtató pontként funkcionált. Épp ezért a délelőtt jelentős részét inkább ott töltöttük, csak pár alkalommal indultam útnak, főleg ajándékvásárlás céljából. Határozott örömmel tölt el, hogy a helyismeretem minden látogatás után jelentősen fejlődik, következésképp egyre magabiztosabban közlekedem már egyedül is, bármiféle segítség nélkül. :) 

A következő egy hét egy laza, otthoni pár napos kikapcsolódás volt, amikor is lázasan készültünk a hónapok óta várt családi eseményre: az unokaöcsém keresztelőjére. Szerintem túlzás nélkül kijelenthetem, hogy mind remekül éreztük magunkat, és a sógornőm családja abszolút kitett magáért. Az ünneplés sem volt túlcifrázva, együtt voltunk, és örültünk, hogy minden milyen szépen, gördülékenyen lezajlott. Csupán másfél napot töltöttünk Nagyváradon, de nekem olyan pozitív csalódás volt a belváros, hogy szívesen kirándulnék arra máskor is. Különben életemben először jártam Romániában, még átutazóban sem voltam arrafelé, így minden az újdonság erejével hatott. Leginkább a Fekete Sas szálló tette rám a legnagyobb hatást, de a város tömve van szebbnél szebb szecessziós épülettel. Alig győztem kattintgatni, annyi a látnivaló!

▿▿▿

Végül a Mátrában is időztem néhány napot a párom családjánál, valamint itthon is pihentünk közösen, szóval úgy érzem, maradéktalanul kimaxoltuk ezt a júniust. És most már bőszen számolok vissza - kíváncsiságom és lelkesedésem nőttön nő a norvég utat tekintve. :)