A hóba és fagyba öltözött január

február 04, 2019

Azt szokták mondani, a január az év hétfője. Valamennyire alá is tudom támasztani - sokszor maratoni hosszúságúra nyúlik, akár egy végtelenségig tartó rétestészta. Se eleje, se vége, csak konstans hideg, sötét és havazás. Dacára annak, milyen negatív kép él rólunk az év legelső hónapjáról, úgy érzem, megvan a maga varázsa ennek az időszaknak is. Svédországban napok óta rázza dunyháját Holle anyó, és a magam részéről alig tudok betelni a havas fenyvesek látványával!

Könyvek és olvasás 

Annak ellenére, hogy ilyenkor általában nem szoktam könyvet venni, ezúttal most két szépséggel is gazdagodott kicsiny könyvtáram állománya. Mindkettő már egy ideje kinézett kötet volt, éppen csak a megfelelő időzítésre vártam. Az egyik egy rendkívül ismert klasszikus, ami nemrégiben jelent meg POKET kiadásban, ráadásul új fordítással, ami Dunajcsik Mátyás munkáját dicséri. Ez különösen felcsigázta az érdeklődésem, amire rátett egy lapáttal PuPilla és Nita bejegyzése is. Évekkel ezelőtt olvastam magyarul, alig emlékszem rá, csak az ikonikussá vált idézetekre. Franciául már a birtokomban van, de annyira szerettem volna magyarul is a magaménak tudni, hogy emellett a kiadás mellett döntöttem. Így örömmel jelenthetem ki, hogy az idén mindenképp várható egy Kis herceg újraolvasás! :) A másik könyv egy már megkezdett sorozat része, méghozzá a Lappföldi mesék testvéréről van szó, a Szőrös piszrángról. Ez leginkább az izlandi érdeklődésemnek tudható be, és alig várom, hogy elmerüljek benne!


(1) Miután elstartolt az új év, nagy lelkesen bele is vetettem magam az idei VCS listám fogyasztásába. Nem bíztam a véletlenre, rögtön Lawrence Anthony másik kötetével nyitottam a 2019-es esztendőt, méghozzá a Babilon bárkájával, ami nagyon-nagyon inspiráló, elgondolkodtató és egyben megrázó döntésnek bizonyult. Thula Thula már csak nyomokban volt felfedezhető, a hangsúlyt ezúttal a bagdadi állatkert kapta, aminek megmentéséről szól ez a hihetetlen bátorságról tanúskodó beszámoló. Nem is igazán az írói stílusa miatt zártam örökre a szívembe ezt az embert, sokkal inkább a tettei, az elhivatottsága, és a gondolkodása miatt. Meggyőződésem, hogy számtalan dologban igaza van, és a természet megóvására tett lépéseket már kicsi kortól kezdve tanítani kell(ene). Bárcsak több ilyen ember létezne a világon, mint ő!

(2) Ezután Firenzébe repültem, méghozzá a középkori Itália korszakába, amikor a híres dóm kupolája épült. Biztos voltam benne, hogy ez egy nyerő választás lesz, és nem is csalódtam. Izgalmas, magával ragadó, szakmai szempontból ugyancsak igen részletgazdag mű. Bepillantást engedve a hétköznapi emberek életébe, kicsit jobban átéreztem ennek a kornak minden viszontagságát, miközben töretlenül drukkoltam Brunelleschinek, hogy megvalósíthassa nagyszabású terveit.

(3) Végül egy régóta várt levélregénnyel zártam a januárt, a lélekmelengető Krumplihéjpite Társasággal, ami egyöntetű szerelem lett. Gondolkodás nélkül kedvenceltem, és még most is, amikor ezeket a sorokat írom, eszembe jut egy-egy szereplő, kedves momentum, vagy épp fájdalmas emlék a világháború borzalmairól. Úgy mesél erről az időszakról, ahogy egyik általam olvasott könyv sem: a maga nyers brutalitásában marad elbűvölő és szívfacsaró egyszerre. Az egyik oldalon alig kaptam levegőt, míg a másikon már Juliet tüneményes sorai simogatták összekócolt lelkemet. Mondanom sem kell, azonnal Guernsey-re utaznék azon nyomban, és haladéktalanul meg kell nézem az adaptációt is! 

Filmek és sorozatok

Nem tétlenkedtem januárban sem, ugyanis elképesztő mennyiségű filmet és sorozatot fogyasztottunk el. Ilyenkor egyébként is jobban esik bekuckózni a kényelmes kanapéágyunkra, meginni egy bögre finom teát, és közben élvezni a nyugis hygge hangulatot. Ha még közben a hó is esik, még idillibb az összhatás. :)

A hónap elején kétszer még moziba is beültünk: először a Kezedben a sorsod című francia drámát néztük meg a Művész Moziban, másodszor a Grincset. Az előbbi kiszámítható fordulatai ellenére is rendkívül megható, különösen a csodaszép zenei betétek miatt. Anyukám percenként susogta a fülembe, hogy éppen mit játszik a fiú - hiába, az ember nem bújhat ki a bőréből, ha zongoratanárnő. :) A Grincs pedig pont megfelelő délutáni matiné volt. Bár a karakterfejlődést cseppet leegyszerűsítették, nekem rajzfilmváltozatban kevésbé tűnt ijesztőnek ez a zöld figura. Hihetetlenül pozitív élmény volt a Maigret sorozat, amit Rowan Atkinson briliáns alakítása tett még nagyszerűbbé. Elképesztő, mennyire hiteles volt a francia nyomozó szerepében, azt pedig külön élveztem, hogy Budapest milyen tökéletes párizsi hangulatot szolgáltatott a négy résznek!


Érdemes még megnézni a Vakrandim az élettel c. filmet, ami igaz történet alapján készült, illetve különleges hangulatával és megvalósításával teljesen levett a lábamról a Keresés, továbbá a Segítséget is ki kell emelnem, aminek a könyvváltozata szintén óriási hatással volt rám. Ezen kívül jó pár természetfilmet is sorra kerítettem, magyarokat és külföldieket egyaránt. Ez egy olyan műfaj, ami mostanában lett különösen kedves a szívemnek, és roppantul élvezem a kicsi történeteket, a borzongatóan gyönyörű felvételeket... Bőven van még mit pótolni, úgyhogy az elkövetkező időkben biztos lesz még róla szó! :)

▿▿▿

Az HBO saját gyártású sorozatai meglepően jó minőséget képviselnek, így akadtam rá a Társas játékra, illetve a Terápiára. A Társas játék instant kedvenc lett, imádtam mindkét évadot, a színészeket, az összefonódó történetszálakat, és jaj, a soundtracket! Elképesztően jó hangulata van, leginkább a második évadnak, azt már rongyosra hallgattam azóta. A Terápiával még ismerkedünk, de a kezdeti döccenők után határozottan ígéretesnek mondanám. Mácsai Pál rettenetesen szuggesztív színész, ugyanakkor a többiekre sem lehet panasz. Kíváncsian várjuk, hova fognak kifutni a különböző sorsok...

Programok

A hónap legelső hetét még otthon töltöttük, de ezúttal különváltunk, hogy mindketten több időt tölthessünk a családunkkal. Egy napra beutaztunk Budapestre is, ahol megkaptam a karácsonyi ajándékomat: Anyával együtt megnéztük a frissen felújított és megnyitott Nemzeti Múzeumot. Lenyűgöző a végeredmény, azok a hatalmas terek, boltívek, oszlopok, és a Román Csarnok... Lélegzetelállítóan szép, imádtam megörökíteni a pici részleteket! Még a jegyvásárlás előtt megbeszéltük, hogy csupán két kiállítást nézünk meg: az egyiptomit, illetve a Da Vinci lovas szobrairól szólót. Egyszerre bőven elég volt ennyi, főleg, hogy közben a Román Csarnokot is sorra kerítettük - nekem ez anno kimaradt... Csak ajánlani tudom, nagyon-nagyon szép délutáni program, és rengeteg a látnivaló! A kávézót is leteszteltük, egy szelet sütivel és egy csésze finom kávéval könnyebben indul a felfedezés. :) Még aznap este ültünk be a moziba, a francia filmre, ami igazán feltette az i-re a pontot. Jártam a nagyszüleimnél is, ahol isteni rizottóval vendégelt meg a nagypapám, és rengeteget meséltek nekem Afrikáról, az ottani élményeikről... És még jónéhány este, ami kellemes cicasimivel, megnyugtató zenékkel, és békés olvasgatással telt. 


Svédországba visszatérve már az itteni tennivalókkal telt a hónap, ráadásul kisebb változások is történtek kicsiny kuckónkban. Mivel beruháztunk egy szárítógépre, át kellett alakítanunk a fürdőszobát. Különben a szárítógép használata után annyira pihe-puhák a ruháink, hogy szabályosan késztetést érzek, hogy mindbe belebújjak, és magamra terítsem őket, mint egy óriási takarót... Na de, megtörtént az idei év első Ikeázása, ahol szert tettünk egy tükrös szekrényre, egy mosdó alatti szekrénykére, illetve még néhány kiegészítőre. A nappali is megújult - ide került be a korábbi fürdőszobaszekrényke, ami most polcként funkcionál. Ez utóbbinak különösen örülök, mivel rég vágytam egy rendes polcra, és most kedvemre dekorálhattam. Összességében odavagyok érte, annyira feldobta a szobát! Számtalanszor sütöttem valami finomat, többek között mézeskalács szufflét, házi kiflit, és még sushit is készítettünk! Pár alkalommal tettünk egy-két sétát itt a környéken, ahol kigyönyörködhettem magam a téli tájban - ez Skandinávában tényleg álomszerű... Ennek ellenére nem lenne ellenemre, ha hamarosan megérkezne a tavasz, de a svéd időszámítás szerint erre még picit várni kell... Addig is igyekszem kiélvezni a telet, a havat, és a vastag porcukorral meghintett erdőket! 

(Képek forrása: Pinterest // saját)

Hasonló bejegyzések

2 megjegyzés

  1. Örülök, hogy kedvet kaptál A kis herceghez. :) Nekem egészen más élményt adott az újraolvasása, mint az első olvasás.
    A Szépművészeti Múzeumot nemrég én is megnéztem, tényleg szép lett, a Román Csarnokot én már másodszor láttam, de így is lenyűgözött.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :) Én is kíváncsi leszek, hogy milyen élményt fog nyújtani így, felnőttebb fejjel. Majd beszámolok róla. :))

      Ugye milyen szép lett? Tök jó, hogy sikerült megnézned, és tetszett! :) Tudom, anno a Román Csarnokot megnyitották augusztus környékén, de akkor pont nem tudtunk beutazni emiatt, ezért nekem duplán nagy meglepetés volt. :)

      Törlés