Már a Témázás rovatban is emlÃtettem, hogy különleges családból származom. A szüleim mindketten zenetanárok, ami meglehetÅ‘sen nagy hatással volt a zenei művelÅ‘désemre. Anya zongorára, mÃg Apa dobra, marimbára, xilofonra, vibrafonra okÃtja az arra érdeklÅ‘dÅ‘ gyerekeket. Épp ezért nem meglepÅ‘, hogy számtalan operaelÅ‘adást ültem végig, ez utóbbi műfaj sajnos nem igazán férkÅ‘zött közel hozzám, és persze rengeteg komolyzenei koncerten is részt vettem már. RendkÃvül eklektikus az Ãzlésem, sok mindenbe szeretek belekóstolni, de a filmzenéknek külön helyük van a szÃvem csücskében. Mindig is imádtam a kicsit szomorkásabb, mollban Ãródott dallamokat, mégsem lehet csak egy cÃmkére felhúzni az összeset.
#1 Hans Zimmer
A német zeneszerzÅ‘vel nyitom a sort, akinek tulajdonképpen ezt a mániámat köszönhetem. Sosem felejtem el azt a napot, amikor gimis koromban megnéztem a The Holiday cÃmű filmet, aminek történetesen Å‘ Ãrta a zenéjét. Teljesen elvarázsolt már a legelsÅ‘ pillanattól kezdve. Úgy éreztem, hogy igen, ez az a stÃlus, amivel tökéletesen azonosulni tudok, ami megdobbantja a szÃvem, amitÅ‘l a lelkem megtelik érzésekkel. A soundtrack legelsÅ‘ darabja a Maestro nevet viseli, és ez az abszolút, legeleslegnagyobb kedvencem a mestertÅ‘l. Megunhatatlan, elragadó, mennyei muzsika, ami jó pár éve a csengÅ‘hangom is. Mindig kisüt a Nap, amikor meghallom. Persze sorolhatnék mást is, mert ugyanÃgy a Minden végzet nehéz, az Egyszerűen bonyolult, a Karib tenger kalózai, a Da Vinci kód, illetve az Oroszlánkirály is közel áll hozzám, de ha egyetlen darabot kellene választanom tÅ‘le, akkor az minden kétséget kizáróan a Maestro.
#2 Alexandre Desplat
A léleksimogató, megnyugtató, békés, lassan csordogáló dallamaival teljesen levett a lábamról, egyszerűen rajongok a munkásságáért. Ha valakinek a lelkében ilyen zenék születnek meg, az maga a varázslat. Néztem vele már interjút is, en français, persze, és teljesen lefegyverzett a személyiségével, a franciás charme-jával. Ahogy észrevettem, elÅ‘szeretettel Ãr fuvolaszólókat, többször is visszatérÅ‘ motÃvum nála. A dallamvilága engem egy elvarázsolt tündérkertre emlékeztet, ahol az ember szinte pilleszárnyakon száll. Nem is emlékszem, mit is hallottam tÅ‘le elÅ‘ször, de azt hiszem, a Leány gyöngyfülbevalóval volt a legelsÅ‘ élményem vele kapcsolatban. Azonnal elbűvölt, magával ragadott és nem eresztett. A következÅ‘ benyomás a Coco avant Chanel lehetett, aztán szép sorban a többi. Sokan a Grand Budapest HotelbÅ‘l ismerik a nevét, amiért Grammy dÃjat is kapott. A The Angel cÃmű számot többször is meghallgattam már, és hihetetlenül közel került hozzám. Bár a filmet nem láttam még, mindenképp szeretném majd sorra kerÃteni.
#3 Patrick Doyle
Ezúttal egy amerikai zeneszerzÅ‘t is bemutatnék, akit valószÃnűleg kevesebben ismernek, holott egészen elképesztÅ‘, amit alkot. Többek között hozzá köthetÅ‘ a Sok hűhó semmiért, az IndokÃna, a Tűz Serlege, valamint a Kenneth Branagh rendezésében bemutatásra került HamupipÅ‘ke zenéje is. Benne azt az erÅ‘t, vidámságot és szertelen játékosságot szeretem, amit a dallamaiban is felfedezni vélek. Desplathoz képest nem annyira a szomorkás dallamvilág jellemzÅ‘ rá, hanem inkább egy pozitÃv, reménnyel teli, harsogó tavaszi tájra emlékeztet. Ha meghallom a Sok hűhó semmiért nyitózenéjét, az felér az instant boldogság érzésével; receptre kellene felÃrni. :)
#4 Jóhann Jóhannson
Az izlandi fiatalember, aki néhány nappal ezelÅ‘tt távozott el közülünk, a Mindenség elméletével hÃvta fel a figyelmet magára. Korábban is alkotott már, de ez az elbűvölÅ‘ dallamokkal átszÅ‘tt album teljesen elképesztett. Rongyosra hallgattam egy idÅ‘ben, képtelen voltam választani tÅ‘le egyetlen kedvencet. Az egész annyira egybefüggÅ‘, magával ragadó egyveleg, hogy az ember könnyűszerrel képes belefeledkezni arra a szűk órácskára, amÃg tart. Óriási veszteség a zenész szakma számára, rettenetesen megrázott az elhunytáról szóló hÃr. Döbbenetes, hogy ilyen fiatalon ment el, és mégis, ha csak ezt Ãrta volna meg életében, akkor is boldogan tudnám a kedvenceim között.
#5 Dario Marianelli
Ezt az olasz úriembert a Büszkeség és balÃtélet 2005-ös adaptációja kapcsán zártam a szÃvembe. Már az elsÅ‘ képkockától kezdve éreztem azt a tökéletes egyensúlyt, ami átszÅ‘tte a filmet. Mind a zene, mind a fényképezés, a játék, és a táj olyan hibátlan egységet alkotott, amirÅ‘l csak szuperlatÃvuszokban tudok nyilatkozni. KésÅ‘bb bÅ‘vÃtettem a sort más munkáival is, de nálam ez lett a befutó. A Liz On Top of the World cÃmű zene hallatán úgy érzem, hogy én is ott sétálok Lizzy Bennettel valahol, egy ködös angol réten, és azon mélázom, vajon Mr. Darcy tényleg olyan goromba pokróc-e vagy ez egy álca csupán. :)
#6 Yann Tiersen
Nem maradhat ki a harmónika zene igazi úttörÅ‘je, az Amélie csodálatos életének zeneszerzÅ‘je, a fantasztikus Monsieur Tiersen sem. Még általános iskolás lehettem, amikor megnéztem a filmet, de a hatása a mai napig tart. Nem véletlenül kötöttem ki a francia mellett, és nem véletlenül lett a hivatásom ez a páratlan, csilingelÅ‘ nyelv. Sokszor úgy érzem, hogy amikor franciául beszélek, olyan, mintha énekelnék. Ezt az érzést pedig tökéletesen visszaadja Tiersen is, akinek zenéje rögtön visszarepÃt Párizsba, és azt kÃvánom, bár ott sétálhatnék megint a Szajna partján...
#7 Claude Debussy
A végére kék kakukktojást hagytam: bár egyikük sem filmzeneszerzÅ‘, mégis úgy hiszem, hogy munkásságuk sokaknak inspirálódásául szolgált. Debussy az elsÅ‘ perctÅ‘l fogva a kedvencem, és nem csak azért, mert francia. Ez csupán egy örvendetes plusz, mert elsÅ‘sorban a dallamvilága, a művei miatt került olyan közel hozzám. A Clair de Lune-re emlékszem elsÅ‘ként, de Anya gyakran játszotta a Deux Arabesque-et is, épp emiatt ez utóbbi talán az egyik legkedvesebb művem tÅ‘le. Azt gondolom, tökéletesen illik ebbe a sorba, és amint látható, engem egyértelműen a romantikus, impresszionista zeneszerzÅ‘k vonzanak. Óh, és nem elhanyagolható szempont, hogy végül Debussy a szakdolgozatomban is szerepelt, mivel a témám az Egy faun délutánja volt, amit Ãrás közben rengetegszer meghallgattam, hogy inspirálódjak.
#8 Maurice Ravel
Nehéz volt választanom, mivel többeknek is kiadhatnám ezt a helyet. A teljesség igénye nélkül kerülhetett volna még ide Csajkovszkij, Dvořák, Saint-Saëns, Grieg, Prokofjev... Ravelhez is gyerekkori emlékek fűznek, ráadásul az utóbbi idÅ‘ben az egyik kedvencemmé nÅ‘tte ki magát. Anya mutatta meg még nekem a Lúdanyó meséit (Ma mère l'Oye), amibÅ‘l majdnem szakdolgozatot is Ãrtam, de végül másra esett a választás. :) Mindenesetre azóta is az egyik kedvenc négykezes művem, ami Martha Argerich és Lang Lang elÅ‘adásában abszolút lenyűgözÅ‘. Emellett a másik szÃvemet-lelkemet simogató darab a Le tombeau de Couperin, amit ugyan zongorára Ãrtak, de engem a nagyzenekari változat jobban megfogott. Ravel ezzel a művel tisztelgett a hÃres francia zeneszerzÅ‘, François Couperin elÅ‘tt, aki a 17. században alkotott, épp ezért az egész kompozÃció egyfajta barokkos hangzásvilágot kÃsérel meg felelevenÃteni. Imádatos az egész, érdemes meghallgatni!
♩♪♫
Rengeteg zeneszerzÅ‘ van még, aki kedves, de azt hiszem, Å‘k a legkedvesebbek a szÃvemnek. Ha elvarázsoló, magával ragadó, szÃvig hatoló dallamokat kerestek, itt szerintem megtalálhatjátok Å‘ket. :)
(Képek forrása: Google)