Tudom, már lassan az áprilisnak is vége, de nem akartam elkapkodni a választást, már ami a kedvenc havi olvasmányomat illeti. Két könyv is befutónak tűnt a címre, de végül Az állatok érzelmi életének szavaztam meg, több okból is. 

• Hatalmas állatbarát vagyok. Amióta az eszemet tudom ez mindig is így volt, és gyanítom, így is marad. Ráadásul gyerekkoromban rengeteg állatos enciklopédiám volt, ahol a fókákról szóló fejezetekre különösen nagy hangsúlyt fektettem, úgyhogy egy időben nagyon kiműveltem magam a témából. 
• Volt egy félév biológiából, még a gimiben, amikor az állatok viselkedésével, azaz az etológiával foglalkoztunk. Nem minden részét élveztem a biológiának, de ezt határozottan. A kedvenc témám volt, és gyakran azon kaptam magam, hogy alig várom a következő órát, amikor újabb érdekes kísérletekkel, kutatási tapasztalatokkal ismerkedhetek meg. 
• A fülszövege alapján ez a könyv ötvözte a két, engem érdeklő témát: állatok és viselkedésük, mi több, érzelmi szempontból való vizsgálatok, úgyhogy kilóra megvettek vele. 

Peter Wohlleben már a korábbi, fákról szóló írásával elbűvölte az embereket (ami nálam még várat magára, de ezek után nem kérdés, hogy sorra fog kerülni), így ezúttal az állatokhoz fűződő személyes tapasztalataival és más, ismertebb kutatások eredményeivel próbálta meg fellebbenteni a fátylat erről a titokzatos világról. Nem állítom, hogy ez a könyv minden kérdésre választ fog adni, és nem is az a célja, hogy megváltsa a világot, ellenben sok olyan témát vesz górcső alá, amiről nem is sejtenénk, hogy az állatvilágban is jelen van.

Sosem fogom elfelejteni azt a videót, ami azokról a megszelídített, később vadonba visszaszoktatott nagymacskákról szólt, akik szeretetteljesen ölelték meg egykori gazdájukat és barátjukat. Ahogy az oroszlánok, tigrisek két mancsukkal meglapogatták az emberek vállát, és ide-oda dörgölőztek, mindig könnyeket csal a szemembe. Vagy amikor a csodálatos Jane Goodallt megöleli egy csimpánz hálája jeléül... Nem véletlenül gondolom, hogy több ilyen emberre lenne szükség a világban, akik így viszonyulnak az állatokhoz. Gyakran csak ösztönökkel magyarázzuk, ha egy állat ezt vagy azt tesz, de bizonyos helyzetekben a dolog messze izgalmasabbnak tűnik, mint puszta inger. Ők is képesek ugyanolyan, vagy legalábbis hasonló mértékű érzelmekre, mint mi. Ahogy egy anyacica védelmezi a kölykeit, vagy egy őzsuta elbújtatja a gidáját veszély esetén, és amikor megbizonyosodik arról, hogy minden rendben, visszatér hozzá. Az anyai szeretet számtalan formájáról megbizonyosodhatunk, de ugyanígy a szeretet, a bizalom, az összetartás, és a fájdalom is megjelenik. 

A német erdész ezekre a kérdésekre keresi a választ, amit személyes történeteivel tesz még gazdagabbá, még lebilincselővé. Sokszor csupán spekulációkra épít, más kutatásokat hív segítségül, mégis olyan sokszor kirajzolódik egy-egy leírás kapcsán, hogy milyen lenyűgöző is ez a világ, hogy az ember legszívesebben maga is az erdőbe költözne, hogy megfigyelje ezeket a csodákat. Nem könnyű olvasmány, egyszerre kicsit koncentráltnak tűnhet a tartalom, úgyhogy talán érdemesebb rövidebb részekre tagolni. Mindenesetre óriási élmény mindezekről olvasni, és roppant kíváncsi vagyok a fákról szóló könyvére is!

Már régóta érlelődik bennem egy hasonló témasorozat, amiben bemutatom, merre is szoktunk kirándulni, ha a "nyakunkba vesszük" az országot. :) Nem feltétlenül olyan nevezetességek ezek, amelyeket mindenki ugyanúgy élvezne, mégis igyekszem az érdekesebb, izgalmasabb látnivalókból mazsolázni.

ÖREBRO 

Ez az a hely, amit tavaly ősszel tettem fel a "feltétlenül szeretnék ellátogatni ide" listámra, mivel jókat hallottam a városról, nem mellesleg egy csodaszép, középkori kastély is található itt, közvetlenül a vízpart mellett. Maga a város sem túlzottan nagy, kényelmesen bejárható egy délután alatt, de olyan kis bájos, elragadó hangulata van, ami miatt szívesen visszajönnék ide máskor is. A legfőbb nevezetessége természetesen az Örebro slott, de található még itt egy viszonylag nagyobb élménypark, a Gustavsvik, valamint egy helyi egyetem is. Egy kisebb skanzen is bejárható, néhány, korabeli épülettel, de ezt mi kihagytuk. Legközelebb mindenképp sorra kerítjük. :) Sajnos a kastély nem látogatható, viszont a látogatóközpont igen, illetve egy helybeli múzeumot is találtunk. 

A hétvégén látogattunk el Örebroba, mert már kifejezetten tavaszias, kirándulóidő van, amit vétek lenne nem kihasználni. Sajnos vasárnap pont egy kicsit borúsabb, felhősebb időre ébredtünk, ennek ellenére is nekivágtunk a két órás autóútnak, és az időnként esőpettyezte szélvédő sem szegte a kedvünket. :) Mindketten megállapítottuk, hogy kicsit emlékeztet Uppsalára. A vízpart közelsége elengedhetetlen kelléke valamennyi svéd városnak, de ettől válik igazán autentikussá. Mivel az üzletek jelentős része zárva volt (főleg a kisebb boltokra gondolok), ezért nem volt sok ember az utcákon, kényelmesen sétálgattunk a belvárosban. Engem főleg a kastély környéke ragadott magával, és a rengeteg, vijjogó sirály, a nyári ludak, kacsák és más vízi madarak társasága, akik kísérték az utunkat a part mellett. 

VÄSTERÅS

Visszafelé útba esett ez a város is, amiről szintén hallottam korábban ezt-azt, de úgy gondoltuk, ha már erre járunk, miért is ne néznénk meg? Västerås főleg a jéghokiról híres, illetve rendelkezik egy nagyon picurka repülőtérrel is. Maga a hely nem különösebben izgalmas, Örebro messze szebb és különlegesebb volt. Megnéztünk egy viszonylag nagyobb katedrálist, de be végül nem mentünk, mert éppen istentisztelet zajlott. A tóparton egy kisfiú és az apukája a madarakat etették, míg a központ tátongott az ürességtől. Elég kihalt volt minden, alig járt ember az utcán. 

Amit viszont különlegesnek találtunk, az egy bicikliző bácsikból álló szoborcsoport, valamint egy lakatokkal teli híd. Na meg egy nagyon cuki szoborteknős. :) Nagyjából itt ki is merült a dolog, más nem igazán ragadott meg. Tipikus nagyváros, magas épületekkel és néhány szebb házikóval. 

◂▴▸

Folytatása következik. :)

Igazság szerint, a március az egyik kedvenc hónapom. Nem csak azért, mert akkor van a szülinapom (bár nem elhanyagolható szempont), hanem legfőképpen azért, mert ilyenkor látom igazán, hogy a tél lassan, de biztosan távozóban van. A fák újra rügyezni kezdenek, a nappalok világosabbak, és valamennyi, zöldülő fa a tavasz ígéretét hordozza. Ebből nem kifejezetten sokat tapasztaltam Svédországban, itt az évszakok kissé másképp működnek, de azért már messze biztatóbb a dolog. :) 

Könyvek és olvasás 

Mivel az év első két hónapjában nem igazán vettem / kaptam könyvet, a szülinapom alkalmából engedtem magamnak egy kis dőzsölést. :) Összesen 6 könyv került a birtokomba, ebből egy svéd nyelvű. Először az új Barreau-val lepett meg a barátom, aminek nagyon örültem, mivel az összes könyve megvan, és mindhez nagyon kellemes emlékek fűznek. Ráadásul mindegyiket a barátomtól kaptam, ami még becsesebb kincsekké teszi ezeket a köteteket. :) Pár nappal később Sigtunában bóklásztunk, kicsit sétáltunk a tóparton, és belestünk az ottani könyvesboltba is. Legnagyobb meglepetésemre sok nagyon ígéretes gyerekkönyvet találtam, amit majd idővel szeretnék elolvasni, de a kedvencem minden kétséget kizáróan Tove Jansson Mumin sorozata. Az első rész kivételével már az összes, magyarul megjelent könyv ott sorakozik a polcomon, így amikor kiszúrtam a legelső részt svédül, kisebb gondolkodást követően, megvettük, amolyan közös, gyakorló könyvnek. :) Húsvét előtt, otthon betértem a kedvenc antikváriumomba, ahol elcsábultam egy Micimackóra, és megtaláltam a Csudálatos Maryt is, gyönyörű állapotban, ráadásul nevetségesen olcsón. A koronát a szüleimtől kapott csomag tette fel: tőlük Az elnök kalapját kaptam meg (amit a kedvenc egyetemi tanárnőm fordított), illetve a Babilon bárkáját, mert már az Elefántsuttogó is nagy élmény volt a szerzőtől. 

Az olvasással is igen jól haladtam, 7 könyvet kerítettem sorra. Ebből kettőt ugyan még február végén kezdtem el, de a jelentős részüket márciusban olvastam, így ide számoltam el. Viszonylag sok, könnyedebb olvasmányt iktattam be. 

✻✻✻

Elsőként befejeztem az Isla és a hepiendet, ami eleinte kicsit döcögősen ment, de végül elégedetten csuktam be, főleg az ismerős arcok és a boldog befejezés miatt. Szerettem Stephanie Perkins sorozatát, de még mindig az Anna és a francia csók a legkedvesebb mindhárom rész közül. Ezután egy kicsit az etológia világában kalandoztam, méghozzá az Állatok érzelmi életébe merültem bele. Fantasztikus volt ez a könyv, egészen új távlatokat nyitott meg előttem, és mindenképp szeretném majd elolvasni a Fák titkos életét is! Igazi felüdülés volt a Nyári ábrándok, amiben egy angol lány mer nagyot álmodni. A buktatókkal teli sikersztorija egyszerre volt vicces, szórakoztató, olykor drámai, de mindenek előtt nagyon-nagyon szerethető. Kellemes csalódásként könyveltem el az Ékkőt is, ami már régóta érdekelt, de egy kihívás miatt előbbre vettem. Nem bántam meg, tervezem majd olvasni a folytatásokat is. Sarah Addison Allen egy biztos pont a könyvtengerben, úgyhogy kellemesen elringatóztam a Lost Lake környezetében, és kedvemre dagonyázhattam a mágikus realizmus világában. Végezetül a tavalyi szerzeményemmel, Závada Pál szlovák mesekönyvével zártam a márciust. Vegyes kötet, nem minden mese ragadott meg egyformán, viszont érdekes betekintést nyújtott egy általam kevéssé ismert nép kultúrájába. 

Filmek és sorozatok 

A március igazi mesés hónap volt. Ami teljesen levett a lábamról, az Ferdinánd, az erőszakot kerülő bika története, de imádtam az Oscar-díjas Cocót is. Utóbbi nagyon-nagyon megható, szívhez szóló, és kedves animációs film. Nem szabad kihagyni! Újranéztem az egyik nagy kedvencemet, a Szerelemre hangszerelvét, aminek a zenéjéért még mindig teljesen odáig vagyok, és HeyJulie miatt (pontosabban a férje, Daev a ludas) felkerült a radaromra a Herceg menyasszonya, amit az egyik este meg is néztünk. Bár nálam a Csillagpor a nyerő, ha már mesés elemekkel tarkított fantasy-ról beszélünk, egy estére azért elszórakoztunk rajta. Vicces és szórakoztató kikapcsolódás volt még az új Jumanji, illetve Paddington második kalandja. Még egy mozizás is belefért a húgommal, a Nap nap utánt választottuk ki. Nekem abszolút pozitív meglepetés volt a film, kifejezetten élveztem. Most olvasom hozzá a könyvet, hogy még teljesebb legyen az élmény. Az új Csillagok háborúja film viszont nem mozgatott meg túlságosan, egynek elment. Az Ébredő erő sokkal jobban tetszett. Mindenesetre kíváncsi vagyok, merre kanyarodik el majd a történet. 

Végre-végre újra Bron lázban éghettem, ugyanis kerek két nap alatt végére értünk az utolsó, negyedik évadnak is. Az egyik szemem sír, mert szenzációs ez a sorozat, a másik viszont nevet,  mert örömmel konstatáltam, hogy messze többet értettem a svédből, mint tavaly nyáron. :) Továbbá néztem Csak színház és más semmit, illetve végére értem a Glee-nek is. 

Programok 

Eléggé színesre sikeredett ez a hónap: volt benne néhány kiruccanás a környéken, egy laza, stockholmi múzeumozás, sushizás, sok-sok svéd óra, amit változatlanul nagyon szeretek, illetve az otthon töltött közel két hét.

Kíváncsian vártam a szülinapom reggelét, és bevallom, reménykedtem, hogy a hó sem fog esni, de ebben az egyben csalódnom kellett. Már reggel havazott, és délutánra egyre rosszabb lett a helyzet. De még ez sem szegte a kedvünket, mert így is egy nagyon tartalmas és fantasztikus vasárnap lett belőle. :) Délelőtt megvettük a szülinapi tortámat, egy csodaszép princesstårtát (piskóta rétegek tejszínhabbal és vaníliás krémmel töltve, zöld marcipánbevonattal díszítve), ami a szívem vágya volt, és még szép, színes gyertyákat is kaptam hozzá! Az ebédet egy nagyon hangulatos sushizóban töltöttük el, ezután bevonatoztunk Stockholmba, és megnéztük az ABBA múzeumot. Ez utóbbi eddig kimaradt, de úgy gondoltam, jó program lenne. Elég részletes tárlatról van szó; sok fellépőruha és még több aranylemez, de az egész nagyon interaktív és élvezetes. Lehet zenét hallgatni, karaokezni - ez utóbbit kétszer is kipróbáltuk :), és még egy különleges színpadon is fel lehet lépni, ahol az együttes hologramos formában jelenik meg. Nagyon élveztük mindketten, ráadásul még a tömeg sem volt elviselhetetlen. Szuper hangulatos volt még az uppsalai Tropiska Växthuset is, ami egy kicsi, de annál bájosabb botanikus kert. 

Március végén pedig már izgatottan készülődtem a hazaútra, ami már nagyon rám fért. Beiktattam egy gyors pesti kiruccanást, de volt antikváriumozás, közös piacolás, dekorcuccok válogatása, közös vacsik, sok-sok cicasimi, mozizás, és még sok más jó dolog. Nagyon kellett ez a kis lelkemnek, mert január óta nem voltam otthon, és már nagyon hiányzott nekem a családom és a cicám. ♥ 

✻✻✻

Végezetül: rettentően várom, hogy ide is igazán megérkezzen a tavasz, már vannak erre utaló jelek, és a képek szerint igazán varázslatosnak ígérkezik!