Az az igazság, hogy nagyjából a Millenium trilógia elolvasása óta tudom, hogy menthetetlenül a skandináv krimi műfaj kedvelői közé tartozom. Hiába velejéig romantikus a lelkem, odavagyok egy fordulatos, izgalmas, körmöt tövig lerágós sztoriért, ami képes annyira beszippantani, akárcsak a kedvenc Harry Potter kötetem. Pedig sokáig egy porcikám se volt kíváncsi rá, mi több: teljesen elzárkóztam tőle. Ennek ellenére az első svéd utam határozottan fordulópontot jelentett - nem csak az életemben, de egyúttal a könyves ízlésemben is. A skandináv irodalom megkerülhetetlen ágazata lévén, úgy éreztem, eljött az idő: adok neki egy esélyt, hátha engem is úgy beránt, mint Apukámat. 

A dolog messze jobban sült el, mint azt előre elképzeltem. Ha nem is lettem akkora rajongó, és bár leginkább a svéd szerzőkre korlátozódik az érdeklődésem (szubjektív okok miatt ugyebár), egy-egy nagyon kedvelt sorozat esetében bármikor képes vagyok félredobni bármit, és belevetni magam az aktuális regénybe. Így alakult ki először Camilla Läckberg-jel, majd Kristina Ohlssonnal az a fajta otthonosság, amit a legkedvesebb szerzőimnél is rendre tapasztalok. Most az utóbbi írónő sorozatáról, az August Strindbergről mesélnék egy kicsit. 

▾▿▾

Kristina az egyik legjobb a műfajban - ehhez kétség sem fér. Rendkívül intelligensen építi fel a történeteit, melyek az utolsó pillanatig képesek meglepni. Amikor az ember azt hinné, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni, akkor jön Ohlsson, és még egyet csavar a dolgokon. Az August Strindberg sorozat ráadásul Svédország egyik legszebb részén játszódik, egy létező kisvárosban, Hovanäsetben, csupán egy kőhajításnyira a turisták által oly' kedvelt Smögentől. Ide költözik a Stockholmból valósággal menekülő pénzügyi szakember, August, aki, a helyiek legnagyobb megrökönyödésére, ugyanazt a nevet viseli, mint a svéd irodalom egyik legmeghatározóbb írója. Ez rendszeresen visszatérő eleme a köteteknek - sosem marad ki egy kis viccelődés a férfi nevével kapcsolatban. Ahogy August kezdi megismerni a városka lakóit, úgy válunk mi, olvasók is egyre bennfentesebbé: mindenki rejteget valamit. Amint elkezdenek kihullani a csontvázak a szekrényekből, úgy kezd bonyolódni ez a szövevényes és családi drámáktól átitatott háló, ahol semmi sem az, aminek elsőre látszik. 

A sorozat harmadik kötete, ami július végén jelent meg az Animus Kiadó gondozásában, az első részben megismert titokra épül, ami eleve ad egy plusz izgalmi faktort a nyomozásnak, mivel egy 30 éves rejtélyről hull le végre a lepel. A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt: sosem látott hőség tombol a gyönyörű tengerparti üdülőhelyen, ahol egy titokzatos férfi indítja el azt a lavinát, aminek a végén a szereplők nem csak megoldást, hanem egyfajta feloldozást is nyernek. Már régi ismerősként tértem vissza Hovanäsetbe, és vetettem bele magam a nyomozásba. A rajongásomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a férjemnek is rendszeresen beszámoltam a történtekről, sőt, még a sejtéseimet is megosztottam vele. Ez utóbbi sajnos nem jött be, csupán az utolsó pillanatban világosodtam meg, ettől függetlenül végig annyira vitt magával a cselekmény, hogy esténként szabályosan kényszerítenem kellett magam, hogy letegyem a kezemből. 

Ami azt illeti, 2020-ban jártam már ezen a környéken (Smögenen és Fjällbackában is), viszont az idén nyáron ismét Göteborgban tölthettem pár napot, és újfent megállapítottam magamban, hogy a nyugati partvidék még mindig csodás és elvarázsoló. A színesre festett házikóival, a vitorlás árbócok sokaságával, a hangás sziklaoldalakkal... Egészen különleges szeglete az országnak, amiért csak rajongani lehet. Ha egyszer arra vet titeket a sors, ne habozzatok felfedezni! :)

Anett · Dóri · Mandi · PuPilla · Timi · Zenka