Több, mint három év telt el, mióta utoljára valamennyien klaviatúrát ragadtunk, és a Témázás keretein belül meséltünk, élménybeszámolót tartottunk vagy épp elmélkedtünk egy minket érdeklő témáról. Magam sem hittem el, amikor visszanéztem, hogy ennyi idő rohant el mellettem, holott a dátum biztosan nem hazudik. És mennyi minden történt velem azóta, te jó ég! Mesélnivalóm bőven van, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót: vágjunk bele! :)

2022 januárjában még nem sejtettem, hogy azon az év végén már menyasszony leszek, a rá következő esztendőben még boldogabb feleség. ♡ Az az igazság, hogy ezzel az érzéssel azóta sem tudtam betelni, és mindig mosolyra húzódik a szám, ha meglátom a karikagyűrűt az ujjamon. Pedig az idén már két éve lesz, hogy kimondtuk a boldogító igent. :) 

Akkor még Svédországban éltem a mindennapjaimat, ami elképesztő élményekkel ajándékozott meg. Rengeteget tanultam magamról: hogy sokkal bátrabb vagyok, mint hiszem; hogy képes vagyok egy vadidegen környezetben is szocializálódni; hogy az önállóság bizony olykor nagy könnyekkel is jár... Ez volt az első alkalom, hogy végleg kirepültem a családi fészekből, és korántsem ment olyan zökkenőmentesen, mint ahogy elképzeltem. Egy ennyire védett és biztonságos vacokból kiszakadni eleinte maga volt a nagybetűs szabadság, de mindig a nyomában kullogott a hosszú hónapokig fennmaradó honvágy csillapíthatatlan érzése. Baromi nehéz és lelkileg rendkívül megterhelő időszak volt, ezzel szemben úgy érzem, hogy nem lennék ugyanaz az ember, ha ezt az egészet ott és akkor nem léptem volna meg. Visszatekintve semmit sem csinálnék másképp - minden lépés végül oda vezetett, ahol most tartok és ahol most vagyok. A Dunakanyarba visszaköltözve, a szülővárosom egy új részén élve, pontosan azt az életet élem, amit a kezdet kezdetén elképzeltem magamnak. És ez az érzés jelenleg felbecsülhetetlen. ♡

A fesztiválos munkám továbbra is az életem része: azóta két, sikeres évadot tudunk a hátunk mögött. Azonban a munkaköröm változott, és már kevésbé veszem ki annyira belőle a részem, mint azelőtt. Visszatértem az eredeti hivatásomhoz, és tavaly szeptember óta egy általános iskolában dolgozom, ami egyszerre hihetetlenül ismerős közeg, mégis minden egyes pillanatban tud újat mutatni. Nincs két egyforma napom, ugyanakkor a gyerekek őszinte szeretete, és a kollégáim részéről érzett megbecsülés még a nehezebb periódusokban is végtelenül motivál. ♡ 

Szakmailag is szerettem volna továbbfejlődni, épp ezért a keresztfélévben jelentkeztem egy szakirányú továbbképzésre, ahol az atipikus (tanulási zavaros, illetve sajátos nevelési igényű) gyerekek fejlesztéséről tanulok. Úgy éreztem, hogy ez egy olyan tudás, amire egyre nagyobb az igény, és aminek elsajátításával én is egy picit segíthetem a pedagógiai munkát. Egyelőre még minden elég kaotikus a fejemben, mert irgalmatlan mennyiségű anyagot kell(ene) rendszereznem, bízom benne, hogy ez lassacskán le fog ülepedni, és kellően ki fog kristályosodni. 

Úgyhogy, amint a mellékelt ábra mutatja, minden nagyjából egy 180 fokos fordulatot vett, ami, nyilván, a szabadidőm csökkenésével is jár. Ettől függetlenül igyekszem továbbra is lelkesen olvasni, haladni a terveimmel, és apasztani az olvasatlan kupacomat. A költözésnek köszönhetően végre egyesült az itthon hagyott és a Svédországban sokasodó könyves állomány, így egy közös, üveges szekrényben csodálhatom őket minden egyes nap, amikor a nappaliban ücsörgök. :) 

A vásárlási szokásaim viszont jelentősen megváltoztak - és nem csak az árkötöttségi törvény miatt. Az az igazság, hogy kicsit leszoktam a vásárlásról, mert tökéletesen boldoggá tesz a könyvtár, az e-könyvek, illetve a saját, meglévő készletem adta lehetőség: egyszerűen nem érzek késztetést arra, hogy ezt tovább növeljem. Igyekszem a szokottnál is jobban megválogatni, hogy mit veszek meg, valamint folyamatosan selejtezek - rengeteg kötettől váltam meg, amiben óriási segítségemre van a Vinted. Újabban ezen a platformon bonyolítom le a könyves eladásaim jelentős részét, a molyon már alig-alig. 

A zsánereim viszonylag változatlanok, továbbra is az ifjúsági könyvek jelentik a legbiztonságosabb menedéket, mindaemellett az ázsiai irodalom is szép lassan bekúszott a képbe. Az előző években egyre többször nyúltam japán szerzők után, ami engem is meglepett... de úgy tűnik, ahogy a kortárs irodalomban, úgy nálam is virágkorát éli most ez a vonal. :)