Soha az életben - avagy témák, amikről nem szívesen olvasok • Témázás

június 24, 2019

A mostani bejegyzés alkalmával egy nagyon kedves meghívásnak fogok eleget tenni, ugyanis ismételten csatlakozhattam az e havi témázós sorozathoz, ami a "Távozz tőlem! - könyves témák, amiktől menekülünk; félelmeink, amikről nem akarunk olvasni" címet viseli. Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget! :) 


Tulajdonképpen elég széles skálán mozog az olvasmánylistám, és bizony több olyan élményem is akad, ami nem feltétlenül egyeztethető össze az alap ízlésemmel. Ennek ellenére igyekeztem csokorba gyűjteni mindazokat, melyek adott esetben kiborítanak, vagy valósággal taszítanak - olyannyira, hogy váltig biztos vagyok abban, hogy ezeket sosem fogom a kezembe venni. 

#1 A fülledt erotika

Ha rajtam múlna, valószínűleg tönkremenne valamennyi kiadó, ami erotikus irodalommal foglalkozik. Nem azért, mert prűd vagyok, egyáltalán nem tartom magam annak, pusztán cseppet sem csigáznak fel az efféle "fércművek". Túl rövid ahhoz az élet, hogy ilyenekre pocsékoljam az időm, úgyhogy mind a Szürke, mind a többi, hasonszőrű rettenet kikerül a vonzáskörzetemből. Egyetlenegyszer olvastam egy enyhén erotikus töltetű könyvet, méghozzá a Csábítás kilenc szabálya c. kötetet, de ott elég jó arányban keveredett a romantika, a századfordulós leírások, illetve a szereplők humora, így ettől az aprócska bökkenőtől tökéletesen el tudtam vonatkoztatni. Viszont azok a regények, amik masszívan arra épülnek, hogy ki, mikor, hogyan és kivel, illetve ezek variációi - köszi, de nem kérek belőle. 

#2 Erőszakos vérontás

Ugyan belekóstoltam a skandináv krimik műfajába, mégsem tudom nagy üzemben fogyasztani őket, mert bizonyos írók túlzottan nagy hangsúlyt fektetnek a naturalista vonalra. Gondolok itt a gyilkosság részletekbe menő leírására, esetleg a holttest megcsonkítására - na, ettől forog a gyomrom... Netán egy beteg elme elborult agyszüleményeire, amikor az emberi lélek szinte teljes mértékben feledésbe merül. Legutóbb épp az egyik kedvenc sorozatommal, a Fjällbacka szigetén játszódó történetekkel jártam így. A Hableány annyira kikészített lelkileg, hogy azóta csak kis mennyiségben tudom folytatni a könyveket, mert félek, hogy nem bírnám a rázósabb részeket. Pedig Camilla Läckberg regényei kifejezetten kellemes meglepetésül szolgáltak számomra, úgyhogy bízom benne, hogy hamarosan újra felvehetem a megfelelő fordulatszámot.

Érdekes különben, hogy Stieg Larsson híres Millenium sorozata tele van borzalmasabbnál borzalmasabb leírásokkal, mégsem ez kötötte le a figyelmem, hanem az összefonódó, izgalmas cselekményszálak, amik teljes mértékben feledtették velem a prostitúcióra, megerőszakolásra vonatkozó jellemzéseket. Jelen voltak, persze, és eléggé megrázott minderről olvasni, mégis... Ha visszagondolok rá, csak az jut eszembe, mennyire sokrétű, mozgalmas, társadalmilag is fontos, komplex műről beszélünk. 

#3 Gyerekek és állatok bántalmazása

Ez az a két dolog, ami minden körülmények között tiltólistás nálam. Arról olvasni, hogy kicsi gyerekeket bántanak, vagy ártatlan kutyákat, cicákat kínoznak, egyszerűen kimeríti a lelkileg sokkoló téma fogalmát. Egyik sem kimondottan népszerű, hála az égnek, de amikor véletlenül ilyen részletre bukkanok, egész biztos, hogy egy keményebb skandináv krimi került a kezembe. Azt gondolom, erre nem érdemes több szót vesztegetni, egyértelmű, hogy miért került a negatív blokkba. 

#4 Idióta, önmagukat ismétlő ifjúsági regények

Hogy egy kicsit vidámabb vizekre evezzek, mesélek arról, mitől is jó számomra egy YA kötet. Többször szóba került, hogy eléggé szeretem az ifjúsági regényeket, különösen az okos főszereplővel ellátott, értelmes történettel rendelkező, cseppnyi romantikával átitatott, nagy adag humort tartalmazó könyveket. Adott esetben azonban ezek az állítások vagy részben, vagy pedig egyáltalán nem jellemzőek a szóban forgó műre. Sosem felejtem el Arthur Madsen WC papírnak is beillő kezdeményét, a Five első részét, ami szó szerint a fantasy irodalom megcsúfolása. Nem csupán bugyuta, hanem egyenesen hülyének nézi az olvasót! Rettenetes, koncepciótlan borzalom, amit kizárólag a kályhában, téli hidegben érdemes eltüzelni, hogy legalább valami haszna legyen. Egyébként nagy ívben kerüljétek el, ha nem akartok kiábrándulni az ifjúsági regényekből... 

#5 Álszent, demagóg önfejlesztő könyvek

Nyilván nem lehet véletlen, hogy semmilyen önfejlesztő könyv nem szerepel az olvasmánylistámban, különös tekintettel Oravecz Nórára. Fogalmam sincs, hogy létezik-e olyan ember, aki képes bevenni ezt a sok maszlagot, és lát ebben bármiféle értelmet. Sajnálattal tudatom mindenkivel, hogy ugyan csak részleteket olvastam eme csodákból, az is bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egy életre eltántorodjak tőle. Részben ennek is köszönhető, hogy azóta is fenntartással kezelem ezt a műfajt, dacára annak, hogy akad köztük értelmes, megszívlelendő gondolatokkal teli kötet is. Mindenesetre tudom, hogy mi a rossz irány, és ez nagyban segít leszűkíteni a maradékot. 

▿▿▿

További kerülendő elemek - a teljesség igénye nélkül... 

  • Coelho - ő egyszerűen nem az én emberem, ahogy már a fenti, utolsó pont is bizonyítja
  • öngyilkosságról szóló könyvek - a 13 okom volt... c. könyvet olvastam a témában, de már a gondolatától is borzongok
  • öncélú kegyetlenkedés
  • halálos betegségekről szóló regények 
  • fenevadakkal, beazonosíthatatlan lényekkel teli képregények
  • horror & pszichothriller - elsősorban Stephen Kingre gondolok... 
Ha kíváncsiak vagytok a többiek véleményére, olvassátok el az ő bejegyzéseiket is!

✰ Dóri, Nikkincs, Nita, PuPi, Anett, Reea ✰

(Képek forrása: Pinterest) 

Hasonló bejegyzések

18 megjegyzés

  1. Álszent, demagóg, ez lett a kedvenc részem. :) És az az igazán fura, hogy sokan úgy érzik, ezek a könyvek segítenek. ÉS valóban. Azt hiszem, mindenkinek a saját értelmi szintjének megfelelően kell befogadni ugyanazokat a gondolatokat, mert máshogy nem értenék meg. És a nagy átlag... nos, ők még a fülledt erotikánál tartanak, szóval kell egy kis idő, mire utolérik magukat :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, nem hittem volna, hogy így betalálok ezzel a leírással. :) Én is úgy gondolom, hogy egyesek ettől várják a csodát, holott a nagyrésze egy óriási humbug. A fülledt erotika pedig gyanítom, mindig is meg fogja találni a maga közönségét, de az tuti, hogy nem nálunk! :D

      Törlés
  2. Mi örülünk, hogy jöttél! :) Szuper poszt lett!
    Az álszent demagóg önfejlesztő nekem is a kedvenc részem! És még csak nem is Oravecz a legrosszabb ilyen fronton szerintem. :/ Szörnyű, hogy elárasztotta a könyvpiacot a hasonló szemét, és mindenki hirtelen "tréner" lett meg önjelölt coach, és kemény pénzekért osztják az észt, ami közhelyekben merül ki. Csodálom, de megtalálják csillogó szemű közönségüket. :/
    Az erotikusakra valóban legjobban az a szó illik, hogy fércművek.
    A skandit meg remélem azért nem dobod el! Mindig vannak, amiknél sikerül megtalálni az egyensúlyt - és tényleg pl Stieg Larsson ilyen volt. Annyira izgatta az embert a nagy egész, a többi szál, Blomkvist, hogy elviselünk érte olyan részeket, amik egyébként elborzasztanak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, PuPi! :))
      Hát, ő csak a jéghegy csúcsa, de alatta is jócskán vannak még hasonló kaliberű szélhámosok. Komolyan, nem tudok jobb szót rá, de pénzért közhelyhalmokat eladni a pofátlanság netovábbja. Sajnos én is csodálkozom ezen, pedig igen, megtalálják...

      :) A skandit abszolút nem tervezem, mert Kristina Ohlsson sorozata nagyon kíváncsivá tett (ez a Fredrika Bergman széria különben), és Camilla új könyvére is fenem a fogam. Utoljára tavaly augusztusban olvastam skandit, szóval elég rég, de úgy vettem észre, hogy el kell telnie egy kis időnek, amíg késznek érzem rá magam. Stieg Larsson pedig számomra az etalon, elég magasra tette a lécet. Kemény témákat boncolgatott, de mindezt olyan jól vegyítette a cselekménnyel, hogy egyáltalán nem iszonyodtam el, a rázósabb részek ellenére sem. Érdekes, hogy ő kb. az egyetlen, akinél nem borultam ki. :)

      Törlés
  3. Tényleg, a gagyi YA és a semmitmondó önsegítő könyvek nálam is megvannak. :) Ha valami azt ígéri, ezt elolvasod, és máris kezedben a boldogság titka, na, attól messzire menekülök.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy észrevettem, a béna önsegítő nem egy túlzottan kedvelt műfaj. :) Áhh, teljes gáz, ilyen nem is létezik! Nálam sem talál be, ha ilyen változásokkal hitegetnek, épp ezért haragszom is azokra, akik mások nyomorúságából próbálnak pénzt kovácsolni. Szörnyű... :/

      Törlés
  4. Teljesen egyetértek minden résszel! :)
    Önfejlesztés témakörben olvastam egy-két jót azért, de az említett szerzők pont kívül esnek a komfortzónámon.

    Az erotika meg mind közül a legtávolabb álló tőlem, a részletes leírások a témában nem az én világom, és nem nagyon értem, miért kell mindenhol ez. Komolyan csak ezzel lehet eladni manapság egy könyvet? Néha el is szomorodom amiatt, hogy lassan mindenben kell egy-egy ilyen leírás. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuper, ezek szerint több mindenben egyezik az ízlésünk. :)
      Biztos vagyok benne, hogy akadnak értelmes kiadványok is, de egyelőre még csak barátkozom a gondolattal, hogy egyszer hasonlót a kezembe vegyek.

      Úhh, tőlem az erotika borzasztóan távol áll, és abszolút átérzem, amit írsz. Lehet ezt teljesen szépen, finoman is beleszőni a cselekménybe, de hogy egy az egyben erre épüljön egy könyv, az szerintem totál kiábrándító.

      Törlés
    2. Pont így gondolom én is! Lehet azt úgy megfogalmazni, hogy pontosan értsük, miről van szó, és közben nem kell részletezni.

      Törlés
    3. Teljesen egyetértek, minden a körítésen múlik. :)

      Törlés
  5. Én is egyetértek a legtöbb pontoddal! :D Önfejlesztő könyvek között vannak ám jók, régen én is úgy voltam velük, hogy áááh mit tudnak ezek? De vannak tényleg okos, használható művek is - OraveczCoelhot meg elég a Facebookon nézni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éreztem én. :) Köszi, ezek szerint nem kell teljesen hanyagolni. Alkalomadtán majd szétnézek a témában, de őszintén szólva eléggé távol áll tőlem ez a műfaj. Legalábbis egyelőre így érzem. :) OraveczCoelho-tól pedig mentsen az ég! :D

      Törlés
  6. Coelho már nálam is tiltólilstás, nem is értem mit ettem rajta anno. Bár ha belegondolok, akkoriban nagyon instabil, önmagát kereső huszonéves voltam, aki talált egy-két mondatban valami nagy életigazságot és ennyi. De ma már szerencsére ezekről szépen lejöttem. A demagóg önfejlesztő könyvek nálam is szerepelnek, ezekbe annyiszor futok bele, és nem csak könyv alakban, hanem események, tanfolyamok, és a nagy megmondó instamgram profiloknál is. Ezekből nem lehet tanulni (bár erre biztos rácáfolna az illető, hogy de igen!), vagy nekem nem sikerül, de nem is baj. Van még bőven műfaj ezeken kívül is. Camilla Lackbergtől még sosem olvastam semmit, de én eléggé szeretem a skandináv krimiket, úgyhogy engem nem riasztottál el a Hableánnyal, hanem inkább ment a listámra :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagy szerencsékre csak úgy dúskálhatunk a különféle műfajokban, úgyhogy picit sem bánom, hogy az önfejlesztő egyelőre nem fér bele ebbe a körbe. Nyilván az is sokat nyom a latban, ha valaki kifejezetten, valamilyen személyes jellegű problémára keresi a választ, de kevéssé hiszek abban, hogy ebben bármilyen úttörő szerepe lehet egy önfejlesztő könyvnek. Bár sosem lehet tudni, írója is válogatja ugyebár. :)

      Nahát, örülök, hogy meghoztam a kedved hozzá! :) Én jobban szeretem a picit lightosabb, kevésbé depresszív skandikat, úgyhogy elsősorban ezeket részesítem előnyben, de Camillánál a szereplők is nagyon a szívemhez nőttek. Mindenképp folytatni szeretném a Fjällbacka sorozatot, a legutóbbi Kristina Ohlsson ráadásul eléggé jó kedvcsináló volt! Az a benyomásom, hogy ebben a meleg nyárban nem is olyan rossz egy kis borzongás. :)

      Törlés
  7. Olyan érdekes (és egyben sajnálatos is), hogy mindenki lemaradt ott Oravecz Nórinál, hogy önfejlesztő könyvek, mert már évek óta csak az énmárka stratégiával foglalkozik :D
    Csak hát az ugyebár nehezen idézhető bármely közösségi médián.
    Amúgy nem az a baj, ha bárki Coelho vagy Nóri korai művein kezd elindulni - az a gond, ha leragad ott az önfejlesztéssel!

    Erotikus részen jót nevettem, mert hazait én se szoktam olvasni, inkább csak angolul. Egyfelől béna könyveket választanak ki, tucattörténeteket, másfelől idegesít, hogy miért kell két nyelven is szerepelni a címnek a borítón?
    Mondjuk el szoktam nézni néhány moly figyeltem olvasmányát, "Love ​Slave for Two", "Three ​to Ride (Nights in Bliss)" vagy "Punishing ​Their Virgin" címek (kerestem a szót, de könyvet, művet, alkotást, publikációt nem szívesen mondanék ilyesmikre) szerintem pontosan lefedik a dolgok tartalmát, ezeket minek olvassák egyesek?
    Csak ne legyen kötelező!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, teljesen megértelek. Nehéz kikerülni Oravecz Nórát a témában, hiszen anno a csapból is ő folyt, de ha az ember tüzetesen szétnéz, akkor talál sokkal igényesebb könyvet is.

      A kettős címek engem is borzasztóan zavarnak! Amúgy tudjuk, melyik kiadó jelenteti meg előszeretettel így a köteteit...
      Ezeken a találó címeken pedig csak fogom a fejem. Nem szeretnék gonosznak tűnni, de bizonyos szempontból ez is minősít valakit, ha folyton ilyen olvasmányok szerepelnek a listájában...

      És csak remélni tudom, hogy nem lesz, mert megőrülnék, ha csak ebből lehetne választani! :D

      Törlés
  8. Az erotika és a vérontás témáját én is jó messzire elkerülöm. :D Jó kis poszt lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ez a két műfaj elég megosztó a könyvmolyok között: vagy szereti valaki, vagy nem. :) Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! *.*

      Törlés