Kultúra & művészet • Témázás

Pupillánál olvastam ezt a havi Témázós posztot és nagyon megtetszett, főleg, mert magam is kissé érintett vagyok a témában. :)

Zenész családból származom, mindkét szülőm zenetanár, így én szó szerint a zene bölcsőjében nevelkedtem. Nálunk mindennapos a zene, akár hallgatva, akár koncertre járva, de valamilyen módon átszövi az életünket és meghatározza a dallamokhoz való kapcsolatunkat. Én magam is jártam zeneiskolába, fuvolázni és zongorázni tanultam, felnőttként viszont már csak az aktív zene iránti igény maradt meg. Rendszeresen hallgatok zenét, mindenféle műfajban. Különösen rajongok a filmzenékért. :) Hans Zimmer és Alexandre Desplat a két fő szívcsücsök. Főleg vonatozás közben, de tanulás, színezés és olvasás alatt sem vetem meg a zenehallgatást.

Több olyan olvasásélményem van, ami konkrét zeneszámokhoz kapcsolódik. Ezeket egyébként egy külön polcon is gyűjtöm. Mivel mindig lóg a fülemben a fülhallgató, elkerülhetetlen, hogy olykor-olykor ne alakuljon ki egyfajta tapadás a könyv és az aktuálisan hallgatott zene között. Némelyik olyan erősen átitatta az élményt, hogyha az adott számot hallgatom, egyből fel tudom idézni azt a könyvet, amihez kapcsolódik. Nem feltétlenül a történetét, inkább a benyomásaimat, az érzéseimet, amit olvasás közben kiváltott belőlem. Egyébként a BA szakdolgozati témám is a zene és az irodalom kapcsolata volt, de elég specifikusan, kizárólag a szimbolizmust érintve. Mallarmé és Debussy emblematikus műve, az Egy faun délutánja olyan példa, amit a mai napig bátran fel merek hozni, ha erről van szó egy beszélgetésben. Mindkettő hatott egymásra, de időrendben Mallarmé volt az első, utána írta meg a Faunt Debussy, és vált egyúttal világhírűvé szerte a világon. Csodás művekről van szó, melyek nem csak egymásra, hanem a különféle művészeti ágakra is erőteljes benyomást tettek. Erről a témáról órákig tudok beszélni, úgyhogy itt abba is hagyom. :)

Pupihoz hasonlóan én is imádtam felfedezni egy-egy várost Dan Brown segítségével, mi több, ő sarkallt arra is, hogy megnézzem Firenzét. Persze nélküle is épp eléggé érdekelt, de ő tette fel azt a bizonyos pontot az i-re. Ha olyan helyről olvasok, ahol magam is jártam, szinte euforikus öröm jár át. Főleg a skandináv könyveknél éreztem hasonlót, a Millenium trilógia, valamint a Nils Holgersson kapcsán. Mivel én is ott barangoltam, ahol a szereplők, ezáltal még megfoghatóbbá válik egy-egy részlet, még közelebbinek érzem a leírásokat. Ezt talán a személyes kötődésem jobban felerősítette, de hasonló boldogságot vált ki belőlem, ha Párizsról, Rómáról, esetleg más kulturálisan gazdag városról olvasok, ahol még nem jártam. Inspirálnak, ösztönöznek ezek a könyvek - elérik, hogy még inkább vágyjak az adott országba. Rowling álnéven írt krimisorozata, a Cormoran Strike pedig tökéletes londoni kalauz. Nem csak a csillogó, mindenki által ismert nevezetességekről mesél, hanem London szépséghibáiról; a szűk sikátorokról, az elhagyatott utcasarkokról.

Ami a festészetet illeti, rajongok a csodaszép képekért. A Leány gyöngyfülbevalóval című könyvet tulajdonképpen a holland kirándulásunk után ejtettem meg és így még jobban jött ki a lépés. A delfti vásártéren járva, egészen olyan érzésem volt, hogy ott el tudom képzelni az eseményeket, olyan valóságosnak tűnt, mintha magam is igyekeztem volna a Vermeer rezidenciába, Griet nyomában. Vermeer nagy hatással volt rám, ezért Delftben meglestük a szülőházát, ami azóta egy szuper kis múzeum lett. Sajnos az eredeti képről lecsúsztam, mivel Hágában őrzik, de a bakancslistámon előkelő helyen szerepel a megtekintése. A Da Vinci-kód nagy része is a párizsi Louvre-ban játszódik, ott Da Vinci remekműve, a Mona Lisa áll a középpontban, de más Da Vinci festmények is sorra kerülnek. Bár talán a romantikusságomból kiderül, hogy leginkább az impresszionistákkal ápolok szoros kapcsolatot (Monet, Renoir), épp ezért a Musée d'Orsay az egyik vágyálmom, hogy oda eljuthassak, de a Louvre is épp akkora kíváncsiságot vált ki belőlem, mint az impresszionista mesterművek lakhelye. 

Ha valakit érdekel a portréfestészet, annak szívből ajánlom az egyik kedvenc írónőm, Isabel Wolff könyvét, ami egy chick litbe oltott portéfestői kalauz. A főszereplő, Ella Graham is festőként dolgozik. Általa még inkább megismerjük, mire is kell odafigyelni egy portré esetén, kik a megrendelői, milyen technikákat alkalmaz. Szerintem nagyon érdekes könyv, számomra igazán nagy élmény volt! A romantikus sztorin kívül egészen új köntöst kapott ezzel a festészeti kikacsintással. :)

(Képek forrása: Unsplash)