Többször is találkoztam már az interneten ezzel a kávés kérdezz-felelek listával, és mivel rég volt book tag-es bejegyzés, igyekszem kompenzálni a dolgot. :)
A kávéhoz fűződő kapcsolatom az egyetemen erősödött meg. Korábban sosem ittam kávét, csak kakaót, de a koránkelések, a folyamatos ingázások rendesen igénybe vették a kényelemhez szokott szervezetemet, így szép lassan rászoktam a tejeskávéra. Én a sok tej + kevés kávé típus vagyok, aki inkább csak a hangulatáért és a finom édes ízéért issza, feketén képtelen vagyok, ahogy édesítő/cukor nélkül sem. Leendő tanárnéniként még inkább értékelek egy olyan pillanatot, ahol szusszanhatok a kanapénkon egy bögre finom tejeskávéval. Szinte a mennyekben érzem magam!
1. FEKETE KÁVÉ – Egy sorozat, amibe nehéz belerázódni, de utána nem tudod letenni.
Hmm, bevallom, J. K. Rowling álnéven írt krimisorozatával, a Cormoran Strike sorozattal éppen így jártam. Az első kötetet, a Kakukkszót majdnem abba is hagytam, de végül a kíváncsiságom felülkerekedett és a végére tényleg belejöttem. A második részt klasszisokkal jobban élveztem, úgyhogy a harmadik is mihamarabb sorra kerül!
Természetesen törvényszerű, hogy ilyenkor mindenkire rájön az újraolvashatnék, és ahogy észrevettem, a Harry Potter igazi örökzöld. Én is szívesen nekiugranék a teljes sorozatnak, de a jelen helyzetben nem lenne túl szerencsés. :) Attól tartok, nagyobb kedvvel falnám az oldalakat, mint hogy portfóliót írjak. (Ez talán nem is olyan meglepő, ugye?)
Lehetetlen vállalkozás csak egyet kiválasztani... Mindig is mesés típus voltam. Ahogy korábban említettem, az esti mesés rituálé része volt az Andersen-, illetve a Grimm- és Benedek Elek-féle történetek, de az utóbbi nagy kedvencem a Nils Holgersson volt. Teljesen elvarázsolt felnőtt fejjel is. Imádtam! Ennek ellenére Andersen bácsinak és a többieknek örök helye van a szívem csücskében. :)
Az idei listámat elnézve, ez a pont a Leányrablás Budapesten-é. Végig nagyon izgultam, mi fog történni, a krimi szál miatt pedig különösen lebilincselt a történet. Egészen a végéig azon kattogott az agyam, hogy mi is lesz a szereplőkkel, hogyan fog megoldódni a rejtély. Persze cliffhanger a javából, épp ezért az ember kénytelen rögtön nekifogni a következő résznek. :)
Rengeteg plakátot, reklámot és figyelemfelkeltő értékelést láttam a Lány a vonatonról, ami engem sem került el. Igaz, jóval később ugrottam neki a könyvnek, még a film megtekintése előtt, de nem volt akkora csalódás, mint másoknak. Izgalmas is volt, tanulságos is. A vége pedig egészen feszített, alig tudtam letenni az utolsó oldalaknál. Nem lett ugyan a kedvencem, de egy időre jól kikapcsolt és vonatozás közben én is azon kaptam magam, hogy egy-egy életet képzelek el az emberek mögé.
6. HIPSTER KÁVÉZÓ - Egy alul értékelt könyv.
A legutóbbi meglepetésem a már szintén emlegetett Emma meg én, mely Sheila Hocken angol írónő önéletrajzi regénye. Szerintem méltatlanul elhanyagolt történetről van szó, amit bátran ajánlanék mind állatszerető és empatikus gyerekek, mind ugyanilyen karakterű felnőttek kezébe. Rövid, kedves és barátságos, ugyanakkor szív- és torokszorító könyv is egyben. Óriási élmény és biztos vagyok benne, hogy a Láthatalan Kiállítás is általa válik igazán egésszé. Érdemes a kettőt egy időben megejteni! :)
7. A TÖKÉLETES KEVERÉK – Egy könyv vagy sorozat, ami keserédes volt, de mindeközben tökéletes.
Anna Gavalda Édes életünk c. novelláskötete keserédes, mert rólunk, fiatalokról szól, mégis tökéletesen bemutatja az élet mókuskerekét, ahol az ember szép lassan elveszti az élete értelmét. Mindezt olyan köntösben tálalja a francia írónő, ahogy azt tőle már megszokhattuk: őszintén, kendőzetlenül, megrendítően.
A Rosie projektet több kedves ismerősöm is dicsérte, engem mégsem vett le a lábamról. Sajnálom, hogy ilyen rosszul sült el a találkozás, de reménykedem, hátha a folytatás már jobb élményként marad meg. Még lehet ez egy fantasztikus barátság kezdete is, ki tudja? :)
(Képek forrása: Pinterest)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése