Előkarácsonyozás Bécsben

Az októberi összefoglalómat egy rejtélyes kirándulás lehetőségével zártam, amit csak egy képpel illusztráltam. :) A szerencsés véletleneknek köszönhetően éppen az első adventi hétvégén nyílt alkalmam együtt tölteni néhány napot a barátommal Bécsben. :) Utoljára egy gimis osztálykiránduláskor barangoltam a császárvárosban, ami nem mostanában történt... A nagyszüleimnek köszönhetően pedig többször is kirándultunk a határon túl; vagy múzeumlátogatás, vagy pedig városnézés céljából. Én ötvöztem a kettőt: kulturálódtunk és várost is néztünk. :)

Életemben először utaztam railjettel, és el kell mondjam, fantasztikus! Meglepően gyors, főleg Hegyeshalom után, de az utazás összességében is kicsivel több, mint 2 és fél óra alatt könnyen abszolválható. A vonat kényelmes, mellettünk suhan a táj, és egyenesen a Hauptbahnhofra, azaz a főpályaudvarra visz. Onnan pedig szinte seperc alatt jutunk el bármelyik belvárosi nevezetességhez. 

Pénteken, tanítás után indultam el, és kora estére már oda is értem. Aznapra nem terveztünk nagy programot, épp csak egy picike sétát a belvárosban. :) Miután lepakoltam, elindultunk vacsorahelyszínt keresni. Véletlenül találtunk rá egy nagyon kellemes bisztróra, ahol a bécsi lakosok borozgatva, nagyokat szívva a cigarettájukból épp a heti fáradalmaikat pihenték ki. Érdekes, hogy itt a belső helyiségekben is engedélyezett a dohányzás - én ettől teljesen elszoktam, mi több, sokszor zavart is. Itt szerencsére nem volt vészes a füstmennyiség, még éppen az elviselhető kategóriába tartozott. Mindketten a borjúpörköltre szavaztunk nokedlivel - nem bántuk meg! Szuper választásnak bizonyult, igazi helyi specialitás, ráadásul istenien elkészítve. 

A finom falatok után jólesett a belvárosi séta, aminek a végén kikötöttünk az egyik adventi vásári helyszínen, a Karlskirche előtti téren. Talán ez volt az egyik leghangulatosabb vásár az összes közül, ahol jártunk. Nem volt fojtogató a tömeg, hangulatos fények burkolták be a fabódékat és fenséges illatok szálltak a puncsos, forraltboros standok felől. Ekkor még csak szemrevételeztem a felhozatalt, persze több standot megvizsgáltam tüzetesen, de mivel a pénztárcámat otthon hagytam, semmire sem csábultam el. :) Hazafelé beugrottunk bevásárolni másnapra, és döbbenten tapasztaltam, hogy a helyi Spar messze jobb felhozatallal rendelkezik, mint bármelyik hazai társa. Alig győztem válogatni a különféle sajtok közül, nem beszélve a péksütemények és tejtermékek pultjáról... Egyébként is nagyon szeretek külföldön élelmiszert venni, úgyhogy egy ilyen vásárlás is az "élmény" kategóriába megy nálam. :) 

Szombaton reggeli után útnak indultunk a Stephansplatzhoz. Egyrészt nem titkolt vásárlási szándékkal, másrészt pedig a Stephansdom előtti vásár miatt is. A vásárlási körút után elindultunk a Hofburg irányába. Itt is találtunk néhány bódét, de a kínálat nem volt kifejezetten említésre méltó. A nagyobb helyeken jóval több volt a kézműves árus, én pedig főleg őket részesítem előnyben. A Hofburgon átsétálva találtunk lófejet öltött tangóharmonikást, akinek adományoztam némi eurót a frappáns kinézetéért :), de a lényeg a két múzeum közötti tér volt, ahol szintén egy nagyobb forgatag kapott helyet. Itt már aztán lehetett válogatni, találtam is vásárfiát szép számmal. :) A Mariahilfestrassén megállapítottam, hogy ez a helyi fashion street: egymást érték a ruha-cipő-és egyéb üzletek, minden nagyobb márka képviseltette magát. A nagy séta és a csípős hideg meghozta az étvágyunkat: ideje volt visszazarándokolni a Fieglmüllerhez, Bécs legrégebbi és leghíresebb vendéglőjéhez. Sejtettem, hogy nehéz lesz asztalt vadászni magunknak, főleg mert már foglalni sem lehetett előre, de azért megpróbáltuk, hátha felszabadul egy asztal a számunkra is. Sajnos nem jutottunk be, már az utcán kígyózott a sor, úgyhogy nem is feszegettük a kérdést. Talán jobb is volt így, mert a szerencsés véletlenek megint összejátszottak: egy családias hangulatú, gyertyafényes ebédet költöttünk el itt.  Az eredeti terv szerint Wiener Schnietzelt szerettem volna rendelni, úgyhogy nem volt kifogás, azt ettünk. :) A szokásos krumplisalátához képest itt igazi, ecetes salátát kaptunk; csodás volt minden. Az egészet kávéval és egy szelet Sacher tortával zártuk.

Ebéd után visszaindultunk a Stephansdomnál található vásár irányába, de csalódás volt. Az előző, Karlskirchés forgatagot sokkal hangulatosabbnak találtam. Kisebb is volt, beláthatóbb és a tömeg is jobban oszlott el. Itt mindenki bezsúfolódott a bódék közé, ezért rettentő nehézkesen lehetett csak közlekedni. Innen elég hamar elmenekültünk, vissza a Karlskirchéhez, ahol végre vásárolhattam is kedvemre. :) 

Vasárnap lustálkodva indítottuk a napot. Délelőtt a hozzánk közel eső Belvedere palota kertjében sétáltunk, és az ottani vásárt is körbejártuk. Itt is elcsábultam néhány vásárfiára, de már igyekeztem visszafogni magam. :) A palota igazi fenséges, uralkodóhoz illő épület, tavasszal és nyáron csodaszép lehet a kertje is; itt most kissé kopárnak hatott. Ez viszont mit sem csorbít az élményen, fantasztikus volt látni. :) 

Kora délután értünk csak oda az Albertinához. Korábban meglestem a honlapját és örömmel vettem észre, hogy néhány Monet- illetve Van Gogh festmény is megtekinthető. Már maga az épület lenyűgöző volt, de a beltér még inkább. Óriási csillárok lógtak a plafonról, mindenütt aranyozott díszítés, márványszobrok és széles lépcsősorok fogadtak. A harmadik emeleten kezdtünk, onnan csurogtunk le szintről szintre. A Monet festményekből épp csak egy teremnyit találtunk, de ez a terem messze felülmúlta az összes többit. Annak a néhány Van Goghnak is nagyon örültem, de konkrétan ők ketten érdekeltek igazán, a többiek annyira nem. Ennek ellenére más szép festményeket is megtekintettünk, de itt is azt érzékeltem egy idő után, hogy kezdek betelni a látvánnyal. Annyi vizuális inger ért, hogy a végén már kissé besokalltam. Több, mint két órát töltöttünk el, elég is volt ennyi. :) 

Ami meglepett, hogy a Dürerek egy berendezett szobában kaptak helyet, ahol császárok portréi függtek, korabeli bútorok és csillárok díszítették a szobákat. A nyuszinak nagyon megörültem! :) A múzsák csarnokában kíváncsian betűzgettük a neveket, én megcsodáltam a szép munkákat. Összességében szuper délutáni program kerekedett belőle! A kiadós múzeumi dózis után ismét ebédnézőbe indultunk, ezúttal nem választottunk kifejezetten beülős helyet. Mivel vasárnaponként meglehetősen kevés hely tart nyitva, a vasútállomásra mentünk, ahol egy helyi étkezdében ettünk egy menüt. A levegő érezhetően csípőssé vált, úgyhogy nem is maradtunk sokáig a hidegben, inkább visszavillamosoztunk a szállásra. Hétfő reggel pedig indult is haza a vonatom. Élményekben gazdag hétvége volt, igazi karácsonyt idéző, karácsonyi hangulatot megalapozó hétvége. :) 

Bécs még mindig csodaszép város, a vásárok igazán lenyűgözőek, de a kedvenceim határozottan a Karlskirchénél, illetve a Belvedere kastélynál található vásárok voltak. Ezeket jó szívvel ajánlom. :) A helyi közlekedés is nagyon ügyesen ki van építve; mindenhova jár villamos, busz vagy metró. Egy hétvégére kiruccanni, inni egy jó kis puncsot és mézeskalácsot majszolni - nem is kell ehhez olyan messzire menni. :)