Szeptember és október • 2023

Az elmúlt hetekben nem voltam valami aktív a blogon, pedig a háttérben mindig zajlik az élet, csak most kicsit csendesebben. Cserébe viszont rendesen rákapcsoltam az olvasásra, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy az október már jóval esősebb, hűvösebb arcát mutatta az idén, így jólesett bekuckózni, és a táncoló mécsesfények mellett belebújni az aktuális könyvembe. :)

Könyvek és olvasás

Egyedül az új, őszi Agatha Christie gyűjtemény került hozzám, de már nagyban ötletelek, hogy mit tegyek a szokásos karácsonyi rendelésembe, mivel jó pár cím összegyűlt a kívánságlistámon. Van pár tuti befutó; meglátjuk, mi fér bele az idén, és mi marad jövőre. :)

A két hónap alatt összesen 12 könyv csúszott le, bár, hozzáteszem, jó pár igen rövidke kötet is képviselteti magát, szóval nem csak vaskos monstrumok szerepelnek. Leginkább a magánkönyvtáram olvasottságának feltornászása motivált - 6 kötettel ráadásul ez egészen jól sikerült -, de egyébként is jólesett falni az oldalakat. Rég éreztem ekkora flowt magamban, úgyhogy egészen a hazautazásunkig igyekeztem kipörgetni a tervbe vett olvasmányokat. 

Hiába, az őszi idő kötelező elemei a skandináv krimik, ráadásul ilyenkor valahogy sokkal erőteljesebbnek érzem az atmoszférájukat. Kristina Ohlssontól, aki szép lassan komfortszerzővé nőtte ki magát nálam, rögtön két könyvet is beválogattam, míg az újonc Søren Sveistrup, akitől most olvastam először, és ugyan lendületesen kezdett A gesztenyeemberrel, mégis, filmben valahogy gördülékenyebbnek éreztem. Régi adósságomat róttam le Fekete István megismerésével, aki teljesen elvarázsolt a Csí és más elbeszélések c. kötetével. Illetve, nyilván a Vukot anno nekem is felolvasta Anyukám, de nem emlékeztem rá, hogy az író ennyire szépen és érzékenyen bánik a szavakkal. El is határoztam, hogy fogok még tőle olvasni, mert ezt az egyedülálló stílust, ezt a költőiséget senki másnál nem tapasztaltam még. A japán haikukkal való ismerkedésem is jól sült el, ahogy a cicás történetekben bővelkedő Hiro Arikawa novellásgyűjtemény is nagyon betalált nálam. 

A balatoni sellő hibátlanul hozta a régi lányregények hangulatát, igazi utónyári miliőt varázsolt nekem, akárcsak Leiner Laura állatkertben játszódó felnövéstörténete. A Kerek élet fája ezzel szemben sokkal inkább a régi időkről mesél; csodás kalendárium telis-tele ősi tudással és bölcsességgel. A Ház a parton spin-offja sajnos nem annyira ragadott magával, mint vártam volna, viszont a német származású Carsten Henn táncba és sütésbe oltott lírai, érzékeny kisregénye egészen kellemes meglepetés volt. 

Filmek és sorozatok

Elképesztő mennyiségű sorozatot fogyasztottunk el ez idő alatt - szám szerint 8 különböző műfajú tűnik fel. Akadnak közte már megkezdett sorozatok, mint a Lupin (amit változatlanul imádok), a kedvenc izlandi sorozatom, az Ófærð (aminek a harmadik évada ugyan kicsit kilóg a többi közül, ennek ellenére szuper volt visszatérni Andrihoz és Hinrikához), és persze egy Attenborough is felbukkan (aki olyan a lelkemnek, mint a frissen elvetett magoknak az eső), ám a többség többnyire új felfedezés. 

Az olvasások között már említett Gesztenyeembert nagyon gyorsan ledaráltuk, mindössze egy hétvége elég volt hozzá. Ezután szerettünk volna valami hasonlóan izgi, magával ragadó szériát találni, így esett a választás a Deadwind c. sorozatra, amit a kissé hosszú felvezetője ellenére is rendkívül különlegesnek találtunk. Egyrészt eredeti finn nyelven néztük, felirattal, ami már önmagában adott egy pluszt az egésznek, de a szereplők, a Helsinkiben felvett snittek, és az évadok közti áthallások is csak emelték a fényét. Apukám javaslatára egy lengyel, szórakoztató, krimibe hajló sorozatot is beiktattunk, A Zöld kesztyűs bandát. Ez utóbbi szintén kicsit lassan indul be, mégis a végére egészen megszerettük. Elvileg előkészületben van a második évad. 

Filmek közül nagyon élveztem az Ehrengardot - kosztümös, vicces, viszonylag rövid, ráadásul a Gesztenyeemberben Mark Hess nevű karaktert játszó színész is szerepel benne, a Vajon létezik szerelem első látásrát - elbűvölő, szívmelengető romantikus, és az Elemit - remek filmzene, egy modern, gyerekek számára is emészthető Rómeó és Júlia-kaliberű történet. A Barbie sem volt rossz, de nem találtam annyira kiemelkedőnek, mint amennyire a kritikák méltatták. 

Programok

A szeptember javarészt a szokásos, és igen szeretett helyeink felkeresésével telt. Nagyon élveztem, hogy az otthoni kánikula után Svédországba viszonylag hamar megérkezett az ősz, igyekeztem is kihasználni az alkalmat, és megejteni az ilyenkor különösen jóleső, felfrissítő sétákat. Az erdőben való vörösáfonya szedés ezúttal elég gyorsra sikeredett, mivel a sok eső miatt annyira elszaporodtak a szúnyogok, hogy a testünk 10 perc alatt tele lett csípésekkel. Öröm az ürömben, hogy az áfonyát sikeresen befőztem lekvárnak, amiből egy nagyon finom, vajas teasütit készítettem. :)

Az október már jóval eseménydúsabb hónapnak ígérkezett, amit rögtön egy kellemes piknikezéssel nyitottunk Västerås-ban, ahol felkerestük a kedvenc kis mini skanzenemet, illetve egy röpke Ikeázás is belefért a napba. Az egyik hétvégén elsétáltunk a Valloxenhez, ami ilyenkor csodálatos színekben pompázik, majd jött az őszi szüneti hazautazás, amibe aztán tényleg rengeteg program belefért. A teljesség igénye nélkül: egy rövidke, de annál emlékezetesebb debreceni kiruccanás a húgomhoz, egy gyönyörű, napos délután Zebegényben Anyukám és a férjem társaságában, egy kis margitszigeti séta, sushizás, Gül Baba türbéje, családi ünneplés, egy eső elől bemenekülős Sajdik Gyűjtemény nézegetés, és még baráti beszélgetéseknek, találkozásoknak is jutott hely és idő. ♡

(Képek forrása: 1, 2, 3 // Google // saját)