Irodalmi úticélok • Témázás

Szeretek utazni, és - nyilván - szeretek olvasni is. Ha pedig ez a két dolog találkozik egymással, abból csakis valami jó sülhet ki, ugye? Szerintem is! Bizonyos könyvek esetében annyira elfog a vágy, hogy az adott helyre utazzak, és magam is felfedezzem, hogy szinte azonnal fognám a bőröndömet, és ülnék is fel az első repülőre. Sokáig ezt a konstans mehetnéket éreztem, amikor Svédországról olvastam, mert folyton a saját emlékeimet éltem át újra és újra, amihez annyi érzés fűzött. Valahányszor egy olyan hely bukkant fel a sorok között, ahol én is megfordultam már, egy megmagyarázhatatlan melegség járta át a szívem minden zegét-zugát, és filmkockánként pergett le előttem minden, amit átéltem. Szóval számomra elég erős a kettő közötti kapocs, így nem egy olyan élményem akad, ami egy adott könyvhöz és szerzőhöz kapcsolódik - vagy épp filmhez. :) 

1. állomás: Hans Christian Andersen nyomában - Odense & Koppenhága

Utólag visszatekintve is bátran kijelenthetem, hogy csodálatos gyerekkorom volt, ami nem szűkölködött utazásokban sem, hála az Apukámnak, aki rendszeresen járt ki Németországba zenélni nyaranta. A 2000-es években, nyolc éves koromban, ráadásul Dániába is ellátogattunk egy hétvége erejéig, mivel Anyukám egyik legrégebbi barátnője egy dán fuvolistához ment férjhez. Mesébe illő környezet fogadott minket: a tengerpart néhány perc sétára volt, és emlékszem, minden reggel a sós víz illatára ébredtem, na meg a folyamatosan köröző sirályok hangjára. :) És ha mindez nem lett volna elég, a házigazdáink szuper programokat is szerveztek nekünk, melyek közül az egyik legkiemelkedőbb élmény kétségtelenül Odense volt, egy dán kisváros, ahol a legkedvesebb meseíróm, Hans Christian Andersen is született. Egy picurka, egyszintes házikóról beszélünk, mégis megbűvölten lépkedtem a régi deszkákon, tudván, hogy egyszer régen ő is ezen falak között töltötte a napjait. Innen a mai napig kincsként őrzök egy gyönyörű illusztrációt A rút kiskacsából, ami már nem egy költözést élt meg, de mindig kiemelt helyet kapott a szobánkban. 

A fővárosban kihagyhatatlan úticél a Kis hableány szobor, amit felnőttként aztán később újra felkerestem, és változatlanul könnyeket csalt a szemembe a szomorkás, édesbús története, illetve a Tivolitól nem messze maga Andersen is kapott egy tekintélyes méretű emlékművet, amiről a turisták hajlamosak megfeledkezni, holott el sem lehet téveszteni. Ezen felül mi anno egy érdekes kiállítást is megnéztünk, ami Koppenhága belvárosában található. Nem állítom, hogy kötelező, de ha valaki olyan nagy rajongó, mint én, az egészen biztosan értékelni fogja. :) 

2. állomás: Camilla Läckberg nyomában - Fjällbacka

Tipikusan meglátni és megszeretni pillanat volt: Camilla első könyvétől fogva odavoltam a svéd halászvároska hangulatáért. És amikor kiderült számomra, hogy ez egy létező hely, nem pedig puszta kitaláció, pláne belelkesültem! Elhatároztam, hogy egyszer személyesen is meglátogatom, ha lehetőségem nyílik rá. 2015-ben kezdtem el a sorozatot, és öt évvel később, azaz 2020 nyarán teljesült a vágyam: elutaztunk Fjällbackába! 

Eufórikus öröm járta át minden porcikámat, ahogy közeledtünk a város felé, szó szerint tűkön ültem az izgatottság miatt. Ez a része az országnak egészen különleges a hatalmas sziklák és a fehérre festett házikók miatt: jóformán egész Bohuslän ilyen és ehhez hasonló halászvárosokból áll. Legelőször a templom bukkant fel teljes valójában, amiről nem egyszer olvastam, de ami igazán feltette az i-re a pontot, az a kilátó tetejéről nyíló panoráma - itt egy jó időre belevesztem a táj szépségébe és partot nyaldosó tenger látványába. Az írónő különben nem kapott semmilyen szobrot vagy ilyesmit, ellenben Ingrid Bergman igen, sőt, róla nevezték el a sétányt, ami a part mellett fut végig. Fantasztikusan szép hely - nem csoda, hogy Camilla is szerette volna megörökíteni a regényeiben. 

3. állomás: Griet és Vermeer nyomában - Delft

Ez sem mostanában történt, ettől függetlenül a holland telelésünk egyik csúcspontjának tekintem. Nagy rajongója vagyok a holland festő munkásságának, épp ezért lelkesedtem úgy Tracy Chevalier legismertebb művéért, a Leány gyöngyfülbevalóval c. kötetért. Az adaptációért nemkülönben - szerintem tökéletesen kiegészíti az olvasottakat, ráadásul a festmény-szerű megjelenítés, a kosztümök és Alexandre Desplat zenéje olyan csodás keretet szolgáltatnak a történetnek, hogy csak rajongani lehet érte. 

A csatornákkal szabdalt, macskaköves utcákon sétálva én is úgy éreztem, hogy egy kicsit részesévé válok ennek a világnak, és pontosan magam elé tudtam képzelni, hogyan is zajlott akkoriban az élet. Persze ebben nagy segítségemre volt a film, ugyanis a jólismert képkockák miatt nem volt annyira ismeretlen a környezet, de mégiscsak más, amikor az ember maga fedezi fel egy város minden szegletét, mint amikor egy berendezett díszletet lát. A mai napig boldog mosollyal idézem fel ezt a kirándulást, örök emlék marad! 

4. állomás: Harry Potter nyomában - London

Egy ekkora metropolisz önmagában is rengeteg felfedeznivalót kínál, viszont ha ehhez hozzávesszük korunk egyik leghíresebb ifjúsági regényét, az egész hatványozódik. A filmből kiindulva már előzetesen lenyomoztam néhány helyszínt, így az összeállítás során azokat is beépítettük az útitervbe. Az első kérdés nélkül felkerült, egész pontosan a ZSL Zoo-ról van szó, ahol Harry rájött, hogy ért a kígyók nyelvén. Amikor megpillantottam a Hüllőház bejáratát, egyből beugrott az egész jelenet, amit az ottjártunk után természetesen újra is kellett nézni. :) 

A másik a Borough Market volt, ami elméletileg a Foltozott Üst színhelyéül szolgált, de valahogy nem akaródzott annyira az elképzelés - a filmben minden egy picit másképp festett. Ráadásul mire odaértünk, már csaknem minden stand bezárt, úgyhogy a vásári forgatagról is eléggé lemaradtunk. Sebaj, ez sem szegte a kedvünket, hiszen hátra volt még a kilenc és háromnegyedik vágány, azaz a falban eltűnő poggyászkocsi! Ez a kis kuli tulajdonképpen a King's Cross pályaudvar leglátogatottabb pontja: még fotót is készíttethetünk a házunkhoz illő sálban. Na, én erről lemondtam, és nem csak azért, mert egy kisebb tömeg várakozott a sorban... Engem a shop egy picit jobban érdekelt. :) 

5. állomás: Shakespeare and Co és az egyszarvús szőttes - Párizs

Ez egy picit kakukktojás, mivel egy könyvesboltról van szó, de ebből a listából egyszerűen nem lehetett kihagyni! Nem tudnám pontosan felidézni, melyik könyvben olvastam róla, de abban egészen biztos voltam, hogy muszáj lesz egyszer meglátogatnom, ha Párizsban járok. Kezdjük ott, hogy a Notre Dame székesegyháztól nem messze, a Szajna partjától egy kőhajintásnyira bújik meg, egyszóval tökéletes környéken. Hát még amikor az ember belép az ajtón! Több száz példánytól roskadozó, faltól falig tartó könyvespolcok ameddig a szem ellát, az emeleten pedig egy alvó cicus fogad, a bolt élő-lélegző kis lakója. Órákig el lehet nézelődni, és ha nagy nehezen sikerül kiválasztani azt, amit igazán szeretnénk, külön pecsétet is lehet kérni bele. Én az Anna és a francia csók angol eredetijével távoztam, hatalmas vigyorral az arcomon. :)

Sokan túlságosan nagy elvárásokat támasztanak a francia város felé, és emiatt könnyen csalódás érheti őket, de én, aki éveken át epekedtem azután, hogy végre magam is ott bóklásszak, ahol annyi művész megfordult már, mégsem éltem át ugyanezt. Számomra óriási boldogság volt az interneten látott utcákon végigsétálni, felfedezni azt a Párizst, amiről a nagyszüleim annyit meséltek nekem. Na meg az sem mindegy, hogy mit helyezünk előtérbe, elvégre ahogy London esetében, úgy Párizsnál is abszolút fennáll a telítődés érzete. Én kifejezetten a művészi vonalra helyeztem a hangsúlyt, amit szerencsére a párom is maximálisan támogatott. A könyvesbolt mellett kiemelt szerepet kapott még a Musée d'Orsay, illetve a Cluny Múzeum, ahol a szintén Tracy Chevalier írta A hölgy és az egyszarvúban felbukkanó szőttes, a Dame à la licorne is megtekinthető. Na, ha van valami, amit az Eiffel torony megmászása helyett ajánlok, akkor az ez! Elképesztő munkáról beszélünk, ami tele van szebbnél szebb motívumokkal, apró részletekkel. 

6. A legvágyottabb úticélok

• Izland - Már nagyon régóta vágyom ide, és az eddig látott filmek, fotók és mesék csak még inkább megerősítettek ebben. Nem tudom, mikor fog sorra kerülni, de ha öt éven belül eljutok az országba, és láthatok élőben is lundát, egy nagy bakancslistás álmom fog megvalósulni. :) 
• Moomin Museum, Tampere - ez talán a nem is olyan távoli jövőben beteljesülhet, legalábbis ha a körülmények is lehetővé fogják tenni. Tove Jansson meséivel nem tudok betelni; rajongok a kerekded trolljaiért, és az írónő különleges illusztrációiért. Nagy élmény lenne felfedezni és kicsit elveszni ebben a világban! 
• Velence - annyiszor olvastam róla, de személyesen még sosem jártam itt. Szeretem azokat a regényeket, ahol egy kicsit Velencében barangolhatok: ilyen pl. a A muránói üvegfúvó, de a legutóbbi Nicolas Barreau regény szintén a Szent Márk tér környékén játszódik. Az olvasmányaimból lassan körvonalazódik bennem, hogyan is nézhet ki, de azért nem lenne ellenemre egy élő feltérképezés sem! 
• Guernsey szigete - a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság olvasásakor lelkiekben elképzeltem ezt a varázslatos helyet, de amióta filmet is láttam róla, még nagyobb vágyat érzek az utazásra. A vadvirágos mezők és a sziklás tengerpart alapján cseppet sem tűnik rossz desztinációnak. :)

Avilda · Boglinc · Deszy · Dóri · Dreamworld · Kata · Nita · PuPilla

(Képek forrása: Pinterest, Google, saját)