A felhőtlen április

Nagyon vártam már a tavaszt, a jó időt és a virágzó fákat, ami úgy érkezett el, mint a Magyar népmesékben A bíró okos lánya - hozott is ajándékot, meg nem is. Volt itt havazás, eső, napsütés, sőt olykor mindhárom együtt, vagyis teljes mértékben bebizonyosodott, hogy az április nem véletlenül érdemelte ki a "szeszélyes" jelzőt. Az időjárás kiszámíthatatlansága ellenére azért érezhetően ébredezik a természet, és a kopasz fák is lassacskán levelet bontanak - vagy épp virágot. :) 

Könyvek és olvasás

A márciusi szülinapi kupacom után nem terveztem nagy vásárlást csapni, úgyhogy ebben a hónapban nem vándorolt hozzám semmi, viszont májusra ismét tervezek leadni egy névnapi rendelést. Az igazi persze az lenne, ha egy könyvesboltban nézelődhetnék, de remélhetőleg a nyáron már semmi sem akadályozza meg, és végre személyesen is beszippanthatom a friss könyvek illatát!

Maradva a komótos olvasásnál, csupán három könyvet olvastam ki, de őszintén szólva, most ez a tempó esik jól. Na meg azt is vallom, hogy nem szabad mindegyik olvasmánnyal rohanni: bizonyos esetekben igenis kell az a lassúság, amikor testestől-lelkestől átadhatjuk magunkat a történetnek. Így tettem többek között a Nyúl Péter mesekönyvvel is, amit még tavaly szereztem be magamnak. Elképesztően szép könyvről beszélünk: az illusztrációk részletessége és gazdagsága teljesen lenyűgözött; nem győztem betelni vele esténként, amikor újra belevesztem Beatrix Potter mesevilágába. Ha valaki szeretne virtuálisan is belelapozni, az ITT megteheti. Igaz, hogy az angol verziót mutatják be, ettől függetlenül kicsi az eltérés, és maga a koncepció szinte teljesen megegyezik. 

Veronica Henryt nem először említem meg a blogon: időről-időre visszatérek hozzá, hogy egy újabb angol romantikus regénnyel melegítsem fel a lelkem. Nem történt ez másképp a Második otthonunk esetében sem, ami ezúttal Dél-Angliában, Somerset környékén játszódik, és egy afféle modern Rómeó és Júlia köntösbe bújtatva meséli el két család történetét. Végül engedtem a kíváncsiságomnak, és felülírva a terveimet, Nádasdy Ádám novelláskötetével, A szakállas Neptunnal zártam az áprilist, ami meglehetősen vegyes érzéseket keltett bennem. Egyrészt nagyon tisztelem és becsülöm a professzor urat, hogy ilyen nyíltan és őszintén vall a meleg férfiak érzéseiről, másrészt meglepett az a vulgaritás, ami jóformán az egész kötetet átitatta. Én egyáltalán nem vagyok oda ezért az attitűdért, sőt, igazából nem is mindig világos számomra, hogy miért van rá szükség, de elfogadom. Egyébként nekem az Angolkeringő című novella tetszett a legjobban - legfőképp a sóvárgó, mindent elemésztő szerelem kifejezése miatt. 

Filmek és sorozatok

Elég színes a kép, ennek ellenére továbbra is a sorozatok dominálnak - ahogy az már az előző hónapból kiderült. Húsvét vasárnap a francia kulinária iránti szenvedélynek hódoltam Julia & Julia tolmácsolásában, míg hétfőn Jean-Paul Belmondo és a fiatal Sophie Marceau prezentálásában élvezhettem a Kellemes húsvéti ünnepeket, ami egy bohókás francia vígjáték, bár számomra nem ütötte meg a Pierre Richard filmek színvonalát. Sorra kerítettük még a Netflix legújabb táncos filmjét, ami ráadásul német alkotás! Nyilván nincs új a nap alatt, de nem tehetek róla, én rajongok a balettos filmekért, úgyhogy engem a témával kilóra megvettek. :) 

Két Attenborough bácsi narrálta sorozatot is láttunk: először a Kew Gardens-ben forgatott, növényekről szóló miniszériát, utána a frissen bemutatott Life in Colour-t - utóbbi minden várakozásomat felülmúlta! Amióta láttam az előzetesét, vágtam a centit, és már a bemutató estéjén a kamerával együtt kalandoztunk a csodálatos, szívet melengető felvételek közepette. Nem is tudom igazán szavakba önteni, hogy mennyire élveztem és imádtam - borzasztóan kevés volt ez a három epizód! Mégis, annyi új információval gazdagodtam, és annyit tanultam, hogy ez határozottan kárpótolt a részek rövidsége miatt. David jósága, az állatok iránti szeretete és rajongása mindig feltölt és lelkesít - remélem, még van benne elég erő és kitartás, hogy folytassa ezt az elképesztően fontos missziót! ♡ 

Egy váratlan meglepetést köszönthettem egy ugyancsak Netflix-készítette sorozatnak, a Zero Chillnek, ami egy ikerpár "jeges" kalandjairól szól: a fiú hokizik, a lány műkorcsolyázik. Fiatalos lendületű, vidám, ifjúsági - hogy csak a legfőbb címszavakat említsem. Viszonylag rövid, alig félórásak az epizódok, úgyhogy hamar ki lehet pörgetni, de egyébként is eléggé eteti magát. És habár eleinte kicsit ódzkodtam tőle, nagyon izgalmasnak találtam mindkét sport bemutatását - engem nyilván a műkorcsolya érdekelt jobban, de a hokis részek sem untattak. Hasonlóan pozitív csalódás volt a Tutanhamon uralkodását bemutató trilógia, Az ifjú fáraó, ami egyértelműen Ben Kingsley jutalomjátéka. Az ő alakítása messze kiragyogott, ugyanakkor a fiatal színészeknek sem kell szégyenkeznie: a Tutanhamont játszó Avan Jogia szintén remek alakítást nyújtott. 

▿▾▿

A tavalyihoz hasonlóan, a húsvétot ugyancsak kettesben töltöttük, amit megelőzött egy egész napos sütés-főzés, de a végeredményért maximálisan megérte! Az idén bővítettük a repertoárt a tavaly karácsonykor olyan jól sikerült Jansson megkísértésével -  ugyan mi szardella helyett szardíniát teszünk bele, az íze ugyanolyan finom. Ezen felül sütöttem áfonyás mini kuglófot és répatorta muffint, illetve kalácsot is, a hidegtál pedig a kedvenc salátáinkból, füstölt lazacból, friss zöldségekből és főtt tojásból állt. A tálalás során felavattam az új, H&M-ből rendelt virágos-madárkás tányéromat - tökéletesen passzolt a terítékhez és a pasztell színű sütikhez. :)

A hétköznapok békés csordogálása mellett nemrég egy réges-régi vágyam is teljesült: végre láthattam a rózsaszínben pompázó fasort a stockholmi parkban, a Kungsträdgården! Már messziről látszik a hatalmas, egybefüggő lombfelhő, ami ilyenkor, tavasszal, csaknem teljesen megváltoztatja a város arculatát. Az ottjártunkkor az időjárás nem volt annyira barátságos, konkrétan még a hó is esett, ezt leszámítva minden ott töltött perc igazi ajándék volt. Ezután Vaxholmba is elautóztunk, de ott már tényleg nagyon hűvös szél fújt, úgyhogy szinte kockára fagyva ültünk vissza a kocsiba. Bízom benne, hogy ezek a nagy kilengések lassacskán tényleg elmúlnak, és májusban inkább a simogató napsugarakat élvezhetjük majd! :)

(Képek forrása: 1, 2, 3, Google, Instagram)