Évértékelő • 2020

Ezt az évet nem fogjuk elfelejteni egyhamar - ez biztos. Nem is szeretném nagyon taglalni azt a sok rosszat és fájdalmat, amit hozott; inkább megpróbálok a mérleg pozitív nyelvére koncentrálni, mert akármilyen furcsán is hangozzék ez: 2020-ban történt néhány klassz dolog is. Voltaképpen csupa apróság, nekem mégis megmelengetik a szívem, mert számomra mindegyik külön jelentőséggel bír. Ha csak arra a jávorszarvasra gondolok vissza, akivel hazaúton találkoztunk még a nyár folyamán; vagy a júniusban mindenütt kéklő búzavirágtengerre; esetleg a bűbájos kacsákra, akikről életem egyik legklasszabb felvételét lőttem; netalán a fjällbackai kilátásra a szikla tetejéről... Ezek mind olyan pillanatok, amik sokkal szebbé és elviselhetőbbé tették számomra ezt a felemás, keserédes időszakot. Úgyhogy ideje végleg búcsút venni, és nekivágni egy remélhetőleg boldogabb és kiegyensúlyozottabb esztendőnek!

A könyvmolylét

Az év elején belőtt számot (60) ugyan nem sikerült hoznom, ennek ellenére elégedett vagyok a végül elért 50 kötettel is. Akadtak olyan hónapok, amikor csupán egy, legfeljebb kettő könyvet olvastam ki, de őszintén szólva, akkor és ott az a tempó esett jól. Sőt, megkockáztatom, hogy ez a mennyiség jóval több emlékezetes és meghatározó olvasmányhoz segített hozzá, mint eddig valaha. Többnyire elkerültek a nagy csalódások, ellenben olyan szerzőkkel és művekkel ismerkedtem meg, melyek nem csekély mértékben járultak hozzá a fejlődésemhez és a gondolkodásomhoz. Kivétel nélkül szinte mindegyik hozzám tett valamit, úgyhogy ha az idén is erre a megállapításra fogok jutni, már boldog leszek! 

Elolvasott könyvek száma: 50, ez nagyjából ~ 13.500 oldalt jelent. 

Ezúttal 20 könyvet kaptam le a saját polcomról (40%), 29-et e-könyvben kerítettem sorra (58%), illetve egyetlen példányt hangoskönyvként hallgattam meg. Az utóbbihoz kaptam ajándékba egy kuponkódot a Voiz jóvoltából, de előfizetni nem tervezek rá, mivel nem érné meg. Egyértelműen látszik, hogy a legtöbbet e-ben olvastam - könyvtár híján -, ugyanakkor roppant büszke vagyok arra, hogy a magánkönyvtáram olvasottságát sikerült feltornásznom 87%-ra! Remélem, ezt a tempót tudom tartani az idén is - az elhivatottság és a hajlandóság mindenesetre megvan bennem! :) 

Legrövidebb könyv: Gimesi Dóra: A tündér csizmája (26 oldal)

Leghosszabb könyv: Camilla Läckberg: A boszorkány (592 oldal)

Átlagos oldalszám: 270

Női-férfi írók aránya: 60% - 40%

(picivel jobb, mint a tavalyi eredmény, hurrá!)

Származás alapján: eléggé hasonló az előző évihez, csak most az angol szerzők vitték el a pálmát (14 kötet), picivel mögöttük az amerikaiak (12), végül a skandinávok (10) zárják a sort. 

Címkék alapján: egyértelműen az ifjúsági diadalmaskodott (19), de abszolút említésre méltó még a romantikus (14), valamint az ismeretterjesztő szekció (7) is. 

Beszerzett könyvek száma: 14, ennek a fele ajándék, a másik fele pedig saját vásárlás. Három alkalommal közvetlenül a kiadótól vásároltam, hogy kifejezzem a támogatásomat, viszont amint látható, nagyon visszafogtam magam. Ez főleg annak köszönhető, hogy március óta nem jártam hazai könyvesboltban, továbbá aktívan gyakorlom a tudatosságot, és próbálok csak olyat megvásárolni, amiről tudom és érzem, hogy a polcomon a helye. Rögtön januárban teljessé vált az eddig kiadott Peter Wohlleben sorozatom - gyönyörűen festenek egymás mellett! -, ezenfelül szépen gyarapodik az Attenborough gyűjteményem is! :) Az egyik legszebb szerzeményem kétségkívül a Nyúl Péter mesekönyv, de a Szent helyek sem bújhat el mögötte - az aranyozott tipográfia és a mesés illusztrációk teljesen levettek a lábamról! 

▿▾▿

A legkedvesebb könyvek TOP listája: 

✩ Eowyn Ivey: A hóleány

✩ David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

✩ Jean Webster: Nyakigláb Apó

✩ Robert Franklin Leslie: A medvék és én 

✩ David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére

✩ David Michie: A dorombolás művészete

Attenborough bácsi jóformán az egész évemet végigkísérte - nem csak az olvasmányaimban köszönt vissza, hanem rengeteg általa készített sorozatot és filmet is láttam az elmúlt tizenkét hónap során. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy írásban kevésbé tudja megragadni a figyelmünket, mint a csodaszép vágóképekkel és a lebilincselő narrációjával, de erről szó sincs! Minden szavát ittam, egyszerűen nem tudtam betelni vele! Annyit tanultam tőle, annyival másabb emberré formált - az egész munkássága gyökerestül forgatta fel az életemet. Részben miatta lettem még tudatosabb, még elfogadóbb, és még inkább nyitottabb a világra. Hihetetlen sokat köszönhetek neki. ♡

Nem kevésbé David Michie-nek, aki Őszentsége cicusán keresztül ismertetett meg a buddhista tanításokkal és világított rá arra, hogy milyen összetett fogalom a boldogság. Mindkét kötetet egyformán élveztem, de a másodikat egy hajszállal jobban. :) A Hóleány törékeny, édesbús hangulata a pandémia első hulláma alatt adott menedéket és repített el a titokzatos alaszkai erdők mélyére, míg a Nyakigláb Apónak hála a fejem búbjától a kislábujjamig átjárt a kedvesség és a bűbáj egy olyan formája, amit receptre kellene felírni boldogtalanság ellen. Végül a Medvék és én, ami a bátyámtól kapott réges-régi ajándék, és amit könnyben úszó szemekkel csuktam be. Végtelenül megható történet három medvebocsról, és egy mindenre elszánt aranymosó fiúról, aki nem csak a természetvédelem állhatatos harcosa, hanem az indiánok jóbarátja, és a mackók tiszteletbeli gondozója is. Állatszeretőknek kötelező olvasmány! 

A legnagyobb csalódások TOP listája

☹ Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság

☹ Edith Klatt: Rénszarvasok pásztora

☹ Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

A szépséges borítóval rendelkező argentín kisregény lassacskán bontakozik ki, ráadásul a várt hatás is jócskán elmarad - érzelmileg semmilyen szinten nem mozgatott meg. Hasonlóan jártam a német írónő Lappföldön játszó regényével is: itt a túl sok információ és a barbárnak mondható cselekmény (egy kislány elrablása) vezetett a csalódáshoz. Tudom, ez utóbbi még a fülszövegben is szerepel, úgyhogy nem árult zsákbamacskát, mégis... sajnos bedőltem az értékeléseknek és az ígéretes címkéknek. 

Amennyire lelkes voltam Helen önéletrajzi ihletettségű könyvével kapcsolatban, olyan nagy koppanás lett a vége. Bár az írónő nagyon gördülékenyen és fogyaszthatóan mesél a dán tapasztalatairól, engem borzasztóan zavart a sok "legóemberezés" - ahogy a férjét nevezte -, illetve a panaszkodás Jylland szigetéről. Végig úgy állították be, mintha ott semmi sem lenne, pedig csupán folyamatosan Koppenhágához hasonlították. Nyilván nem összehasonlítható a fővárossal, teljesen más tészta a kettő, de hát könyörgöm - ott a tenger! Tényleg nagyon gagyi lehet minden reggel arra ébredni, ahogy zúgnak és morajlanak a hullámok, ugye? Hát szerintem sem! 

Ami még kimaradt, de mindenképp említésre méltó:

✻ Madeline Miller: Kirké - megkapó és zsigeri élmény

✻ Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata - egy bámulatos nő újjászületése

✻ David Michie: A Dalai Láma macskája - szeretnivalóan tanulságos

✻ Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete - szívbemarkoló

✻ Louisa May Alcott: Kisasszonyok - klasszikus báj

✻ Nicolas Barreau: Piciny csodák kávézója - velencei romantika

✻ Tove Jansson: Varázskalap a Múminvölgyben - csodás fordítás, szívcsücsök szereplők

✻ Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete - elgondolkodtató

✻ Sarah Baxter: Szent helyek - inspiráló

A molyléten túl

2020 sok mindenre megtanított engem. Mivel 2019-ben gyakran ingáztam a két ország között, most határozottan fordult a kocka. Immár tíz hónapja nem tettem be a lábam magyar földre, ami minden elképzelésemet felülmúlta; sosem voltam ennyi időt távol az otthonomtól és a családomtól. Leginkább ezzel az érzéssel kellett megküzdenem, különösen a november beköszöntével. A sötét időszakban még inkább úrrá lett rajtam a honvágy, ám ezt igyekeztem rengeteg videóhívással orvosolni - már amennyire ez lehetséges, persze. 

A tavaszi időszakot viszonylag gördülékenyen vészeltem át, hála a márciusi hazaútnak, amiből bátran töltekeztem, amikor csak szükségét éreztem. Ellenben az otthon töltött idő alatt, ha nem is váltottam meg a világot, megtanultam kovászt nevelni és egyre magabiztosabb lettem a házi péksütemények elkészítésében. A kovászolásban nem lettem profi, de az alapokat valamennyire elsajátítottam - a nyár folyamán ugyanis arra jutottunk, hogy egy kétfős háztartásban nincs annyira létjogosultsága a mindennapi kenyérsütésnek -, ám Limara receptjeit előszeretettel húzom elő, amikor házi kiflire vagy más kelt tésztás finomságra támad kedvünk. 

Az étkezésem is meglehetősen átalakult: javarészt halat eszem, amit hüvelyesekkel, illetve idény jellegű zöldségekkel és gyümölcsökkel egészítek ki. A tejtermékekről nem tudok és egyelőre nem is szeretnék lemondani, ahogy a tojásról sem - ezzel szemben a smoothie-t régóta növényi tejjel készítem. Nagy felfedezésem a tofu, ami nem csak teryaki szósszal, hanem pirított tészta feltétként is szuperül funkcionál, illetve darált húsból készült pogácsa helyett szívesebben választom a grillezett halloumit, vagy a lencséből készült változatot. Teljesen leszoktam a nehéz, paprikás alapú ételekről - ezektől rosszul is leszek -, helyette amibe lehet, belecsempészek valamilyen zöldfűszert, amit fagyasztva veszünk a boltban. Petrezselyemből sosem elég, de bazsalikom, koriander és kapor is szinte mindig megtalálható a mélyhűtőnkben. 

Az utazásainkat kizárólag "belföldön" valósítottuk meg, így, mondhatom, rendesen kimaxoltuk a környékbeli kiruccanásokat. Emlékezetes marad a linköping-i látogatás, amikor hó ugyan nem esett, cserébe a városi parkban mindenféle madárkát fotózhattam; a szülinapi skanzenezés; a tavaszi erdőjárás; a csodaszép repcemező Uppsala határában; az örebroi piknikezés; a kompozás Gräsö szigetére; a strängnäsi szélmalom; a mariefredi kacsák; a közös vörösáfonya szedés; a gyönyörű középkori templom; a stockholmi temető; az eskilstunai városnézés; az ősz ezernyi árnyalatában tündöklő Valloxen; a stockholmi karácsonyi fényekben való gyönyörködés; illetve az első decemberi havazás. Újra és újra rá kell döbbennem, mennyire sokszínű ez az ország, amit az augusztusi roadtripünk pláne alátámasztott. Imádtam keresztbe-kasul bebarangolni Bohuslän nevezetességeit, tobzódni a fehér házikók látványában, a sziklás tengerparton ücsörögni, világítótornyokat felkutatni, vagy elveszni a göteborgi botanikus kertben... Ismételten felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk!

 

▿▾▿

És még egy picit a blogról: összesen 37 poszt került ki - ennek hangsúlyos részét a havi zárások, és a témázós bejegyzések teszik ki. Gyanítom, hogy ez idén sem fog változni, mivel mindkettő nagy népszerűségnek örvend, illetve én is szívesen elbíbelődöm velük. :) Maradt az átlag havi három közzététel, a blog látogatottsága pedig átlépte az 56.000 megtekintést! 

Ami az Instagramot illeti, a fotózás változatlan örömöt és kikapcsolódást jelent számomra. A Canon fényképezővel egészen új távlatok nyíltak meg előttem, úgyhogy az új évben is bőven szeretnék kísérletezni, és idővel majd egy nagyobb objektívet beszerezni, amivel könnyebben tudok madarakat vagy más állatokat lencsevégre kapni. Mindenesetre a jelenlegi iránnyal nagyon elégedett vagyok, és úgy érzem, még mindig az önkifejezésem egyik legszeretettebb, legőszintébb formája ez. Bízom benne, hogy sokáig így is marad! :)

Előző részek: 2019 · 2018 · 2017 · 2016

(Képek forrása: 1, 2, 3, 4, könyvborítók, kollázs)