A szeszélyes november

Talán az egész évben ez volt számomra a legnehezebb hónap. Az érzéseim hol a mélybe rántottak, hol felemeltek, a kedvem is ingadozott. Erre még rátett egy lapáttal a folyamatos ködös-esős idő, ami nagyban lecsökkentette a kimozdulós lehetőségeket. Ugyanakkor beindult a karácsonyi dömping: felkerültek az égősorok, különböző füzérek díszítik a kerteket, és valahányszor a sötétben autókázunk hazafelé, mindig megcsodálom a világító csillagokat az ablakokban. Jólesik a lelkemnek ez a sok kis apró fényforrás - főleg a maratoni sötétségben. :) 

Könyvek és olvasás 

Nagyon visszafogott voltam, ugyanis a novemberem is teljesen nullás. Ellenben rendületlen lelkesedéssel fogyasztom az otthoni olvasatlanjaimat, és büszkén jelenthetem, hogy immár 28-ra csökkent a számuk! Az őszi TBR listával viszont nem voltam ennyire ügyes: mindössze két kötetet olvastam el az ötből, ami, hát, lehetne jobb is. Az egyedüli mentségem, hogy borzasztóan impulzív olvasó vagyok, emiatt nem mindig sikerül azokat kipipálni, amiket előzőleg elterveztem. Ettől függetlenül nagyon tetszik ez a forma, és még ha nem is úgy alakul, ahogy szeretném, tök jó elmazsolázni és csemegézni a várólistás kötetekből. Szóval a téli verzió sem várat sokat magára, hamarosan azt is közzéteszem! :)

Ezúttal öt könyvet olvastam ki a hónapban - akadt itt ifjúsági, fantasy, skandináv, és egy kortárs novellafüzér is! 

Leiner Laura frissen megjelent regényével kezdtem, azaz a Bízz bennemmel. Mivel az IOV trilógia meglehetősen hullámzóan teljesített, picit kétkedve kezdtem neki. Nyilván, Laurát ismerve, olvastatta magát, úgyhogy ebben nem volt hiba, ellenben zavaróan sok oldalt szentelt a kommenteknek. Értem én, hogy valamivel meg kell fogni a fiatal olvasókat, és ez a közlési forma közelebb áll hozzájuk, de amikor oldalakon keresztül olyanok szerepelnek, hogy "lol", "adom" vagy "XD", azért az elég hervasztó... Ami viszont pozitív, hogy nincs függővég, és a felvezető is elég izgalmasnak mondható, úgyhogy részemről bizalmat szavaztam a folytatásnak. Ezután a Faye sorozat második része következett, az Ezüstszárnyak, ami az előzetes vélemények alapján nem sikerült túlzottan acélosra - és ezt sajnos én is osztom. Camilla tehetséges írónő, ez nem is kérdés, azonban ez a kötet csak nyomokban tartalmazott krimi elemeket - sokkal több jutott a drámából és a felesleges picsogásból. 

A Fénytörések már viszonylag régóta birizgálta a kíváncsiságom - pláne, hogy a Mulan az egyik kedvenc mesém. Mégsem varázsolt el annyira, mint vártam, pedig a kiindulási alap kimondottan érdekesnek tűnt, hiszen Shang kapitány megmentéséről szól a történet. Mégis gyakran túlírtnak éreztem, a tényleges cselekmény fele ennyi oldalba is elfért volna. Innen hazafelé vettem az irányt, és merültem bele a sok kis apró mesébe, ami a fővárosról szólt. A 100 szóban Budapest sokoldalú és megkapó válogatás, amiben jól keverednek az érzések és a hangulatok. Nem mindegyik egyformán minőségi írás, de maga a koncepció rendkívül ötletes. Végül a Nyakigláb Apóval zártam a novembert, ami abszolút méltó befejezésül szolgált. Judy Abbott szinte az első pillanattól fogva belopta magát a szívembe - utazásai, internátusi kalandjai és bimbózó szerelme mind-mind megmelengették a lelkemet. ♡

Filmek és sorozatok 

Sajnos képtelen voltam decemberig várni, így amint megjelentek az első karácsonyi filmek a Netflixen, nem volt megállás. :) Bár az előzetese alapján ígéretesnek tűnt, annál nagyobb koppanás volt a Holidate, ami hatalmas csalódás - káromkodós, unalmas, ráadásul kicsit sem szerethető. Ehhez képest a Karácsonyi hadgyakorlat egy fokkal nézhetőbb, de közel sem üti meg a kívánt mércét. Kissé nehezemre esett elvonatkoztatni attól, hogy a pasi egy és ugyanaz Catoval az Éhezők viadalából, na meg a nagy vonzalom sem volt annyira szembeötlő. Sebaj, ezt is kipipáltam. A Karácsonyi cserebere anno a legbűbájosabb film címet vitte el nálam, és azóta mindig újranézem az ünnepek közeledtével. Amikor megtudtam, hogy idén érkezik a folytatása, majd' kiugrottam a bőrömből! Csakhogy Vanessa Hudgens hiába kedves és szimpatikus főhősnő, egyszerre három szerepben viszontlátni kicsit sok(k) volt. Hasonlóan alakult a viszonyom a Karácsonyi krónikák 2-vel is: Chris Columbus neve predesztinálta a giccs jelenlétét, ám ezt sikerült jócskán megfejelnie - legnagyobb sajnálatomra.

Ami azonban teljesen levett a lábamról, és jóformán minden epizódját egyformán imádtam, az egyértelműen a Dash & Lily! Rajongtam a karácsonyi fényekben úszó New York-ért, a színészekért, a zenéért, a feladatokért... Instant szerelem minden egyes képkockája! ♡ Pozitív csalódásként ért A megfelelő jelölt is, ami, mint utóbb kiderült, egy gigahosszú olvasmány adaptációja, nem mellesleg teljes egészében Indiában játszódik. Alapvetően egy fiatal lány kiházasításáról szól, de a háttérben felsejlik a politika, a társadalmi hovatartozás, és a vallás kérdése is. Szuper, hogy ilyen jellegű tartalmakkal is előrukkolnak - bízom benne, hogy készül még hasonló műsor! :) 

Programok

A november nem mindig kedvez a kültéri programoknak - most sem hazudtolta meg magát. Csupán két alkalommal ruccantunk ki: először Västeråsba, majd a hónap vége felé az egyik kedvenc helyemre, Gamla Uppsalába. A köztes időben karácsonyi ajándékokat szereztünk be és készítettünk házilag, ami elengedhetetlen kelléke az ünnepi hangolódásnak. 

A västeråsi skanzenben már ismerősen bóklásztunk, mivel márciusban ott töltöttük a szülinapomat, viszont mindenképp szerettem volna visszatérni, és látni a hulló falevelek ölelésében is. A korai sötétedés miatt mindössze egy órácskát mászkáltunk, ám ez éppen elégnek bizonyult ahhoz, hogy lássuk a kecskéket, és a kíváncsi nyuszikat - nem beszélve a hangosan gágogó libákról! A kiadós séta után a helyi bevásárlóközpontba igyekeztünk, mert ott is található egy Søstrene Grene üzlet, ami vitathatatlanul az év felfedezése - hála az egyik kedvenc YouTuberemnek. Nyáron jártam először ebben a dán lakberendési boltban, és azonnal lenyűgözött, épp ezért a karácsony közeledtével nem csak a lakásba, de ajándékba is vettünk néhány apróságot. 

És ha már november, nem is találhatnék jobb alkalmat arra, hogy összegezzem az őszi bakancslistámat is. Ami azt illeti, a termelői gazdaságot és a stockholmi temetőt mindenképp kipipálhatom - mindkettőről beszámoltam az előző havi zárásokban. A VCS befejezése folyamatban van, az utolsó könyvet fogyasztom épp, úgyhogy ezzel is jól állok, ellenben svéd könyvet egyáltalán nem vettem a kezembe, ahogy a Tyresta Parkba se jutottunk el. De aggodalomra semmi ok, mindkettőt szeretném pótolni a közeljövőben! :)

Hosszas őrlődés után úgy döntöttünk, hogy az idén Svédországban töltjük az ünnepeket, nem utazunk haza. Borzasztóan nehéz volt ezzel a gondolattal "megbarátkoznom" és elfogadnom, egyáltalán nem erre a forgatókönyvre készültem. Az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy végre láthatom a családomat és a cicusomat, másra sem vágytam hetek óta... Úgyhogy megengedtem magamnak, hogy rosszul érezzem magam, hogy dühöngjek, sírjak és azóta érezhetően jobban vagyok. Sőt, mostanra kialakult bennem egyfajta elfogadás - végtére is nem szeretném tönkretenni a karácsonyt. Inkább megpróbálom kihozni belőle a legjobbat. Mert megérdemeljük, hogy békés és boldog legyen - kettesben is. 

Szóval tele vagyok megvalósításra váró tervekkel, már fejben összeraktam a karácsonyi menüt is - egyedül csak a hó hiányzik! Reménykedem, hogy lassacskán az is megérkezik, én mindenesetre készen állok: készítem a szívem és a lelkem, hangolódom, és töretlenül bizakodom. ♡

(Képek forrása: 1, 2, 3, 4-6, 7-9)