Úton hazafelé

Nem először veselkedtünk neki ennek a hosszú útnak, ugyanis 2021 őszén már bejártuk egyszer. Ezúttal azonban nem Lengyelország felé vettük az irányt, mint az első alkalommal, hanem Dánián és Csehországon keresztül jöttünk. Egyrészt a lengyel szakaszt egy kicsit hosszúnak és monotonnak találtuk, másrészt így lehetőségünk nyílt Dánia eddig nem látott részeiben is kalandozni. És bár rendkívül fárasztó, főleg annak, aki vezet (éljenek a hős férjek ♡), mégis megéri, mert útközben is sok szépség vár(hat) ránk! :)

#1. nap - Indulhat a kaland!

A szokásunktól eltérően nem hajnalok hajnalán indultunk el, hanem kicsit ráérősebben indítottuk a reggelt. Persze nem megy minden zökkenőmentesen, főleg egy ilyen volumenű kiruccanás alkalmával - nagyjából 20 perc után, kb. az Arlanda Repülőtér környékén villant be, hogy "basszus, otthon hagytam a bankkártyámat!" Gyors újratervezés, visszafordulás, részemről egy tempós fel-és lerohanás, majd ismét úton voltunk. Egészen Linköpinig nem is történt semmi, de aztán kénytelenek voltunk beiktatni egy hosszabb megállót, ugyanis az autónkat egy kisebb baleset érte. Szerencsére sikeresen orvosoltuk a dolgot, és egy szuper autójavító műhelybe keveredtünk, ahol kedvesen és segítőkészen szinte azonnal a gondjaikba vettek minket.

A nap hátralévő részében nem igazán tudtunk már nézelődni, mert iparkodnunk kellett, hogy a recepció zárásáig megérkezzünk a hotelbe. Mindössze kétszer tartottunk egy rövidke pihenőt: először a Vättern tó partján, egy gyors fotó erejéig, ezután egy random templomnál, ami előtt bocik legelésztek. Az egész annyira idilli volt, mintha csak egy Beatrix Potter mesekönyvből szalajtották volna - a templom mögötti kis úton még egy nyuszi is elugrándozott mellettem. :) Az eredetileg hét órásra szánt idő így jócskán meghosszabbodott, és végül estére, az egész napos utazás miatt elcsigázottan érkeztünk meg az első szállásunkhoz, Helsingborgba. 

#2. nap - Világítótorony, tengerpart és hőség 

A bőséges reggelit követően nem húztuk sokáig az időt, hanem egyenesen a kompkikötőhöz igyekeztünk, hogy minél több időt tölthessünk Dániában. Az utazás mindösssze 20 percet vett igénybe, és seperc alatt Helsingørben találtuk magunkat. :) Ha ismerősen cseng a város neve, az nem a véletlen műve: itt található ugyanis Hamlet, a dán királyfi vára, a Kronborg slot. Ez utóbbit kihagytuk, mivel elegendőnek találtuk, hogy a kompról megcsodálhattuk, és inkább az első kinézett helyszínünkhöz autóztunk, a Stevns Klint-sziklákhoz. Mivel egyik városban / országban sem töltünk sok időt, közös megegyezéssel mindig főleg természeti látnivalókat iktatunk be, mert ezekre jó pár év távlatából is örömmel emlékezünk vissza. :) Ezt a helyet, ami nem mellesleg a UNESCO Világörökségi Listáján is szerepel, a Google Maps-en találtam, és a képek alapján egyből beleszerettem. 

Már útközben, a szebbnél szebb nyaralóhelyek mellett elsuhanva éreztem, hogy jól döntöttünk, és szerencsére minden hozzá fűzött reményemet beváltotta ez a csodás helyszín. Keresztül-kasul bebarangoltuk, amit csak lehetett - kezdve a kis kolostortól, egészen a közelben található világítótoronyig, ahová egy varázslatos pipacsmezőn keresztül vezetett az ösvény. Noha elég meleg időt fogtunk ki, a hőséget kellemesen enyhítette a partról érkező szellő, és a meseszép kilátás, ami bőven kárpótolt. Rajongtam a sziklákkal csipkézett partért, a zúgó-morajló hullámokért, a friss, tengeri levegőért: ide tényleg érdemes egyszer eljönni! Ezután beszereztük az ebédünket egy szimpatikus Nettoban, amit végül a kocsiban fogyasztottunk el, mert délutánra sajnos utolértek minket az esőfelhők. 

Gedser felé haladva további két helyen álltunk meg: először egy várromnál, ami nem volt különösebben érdekes, ellenben az utána következő kisváros már annál inkább! Itt csak egy gyors nézelődésre jutott idő, ennek ellenére úgy érzem, a főbb pontokat láttam, és még a képen szereplő színes utcát is megtaláltam. :) Ezt követően nem is maradt más hátra, mint a komp felé igyekezők közé besorolni, és várni a hajó indulását. Ez egy viszonylag hosszabb, nagyjából két órás utat jelentett, aminek a végállomása Rostock, Észak-Németország legforgalmasabb kikötővárosa. Mire beesteledett, mi is sikeresen megérkeztünk az aznapi szállásunkra, ahol váratlan meglepetésben részesültünk: a recepciósnak hála egy egészen más szemszögből is láthattuk a vidéket - a hotel tetőteraszáról. :)

#3. nap - Szeles séta a tengerparton és a világ legjobb Edekája

Ami a reggeliket illeti, magasan Rostockban kaptuk a legjobbat: egyszerűen imádtam azokat a hidegtálakat! Sajnos az idő továbbra sem nekünk kedvezett, azonban ez sem tántoríthatott el attól, hogy a délelőttöt egy tengerparti sétával indítsuk. Végül nem a legnépesebb részre mentünk (amit egyébként nem is bánok), hanem egy jóval csendesebb, békésebb partszakaszt találtunk. A rossz idő miatt senki sem fürdött a tengerben, én viszont, természetesen, kihasználtam az alkalmat egy kis kavicsgyűjtögetésre. :) Ezt sosem hagyom ki, ha tengerpart közelében járok. Annak ellenére, hogy a szél szanaszét fújta a hajamat, és a fülem majd' lefagyott, fantasztikus volt megtapasztalni a természet e zabolátlan erejét. 

Mivelhogy közeledett az ebédidő, és eredetileg is beterveztünk egy kisebb vásárlást, megálltunk a hozzánk közel eső Edekában. A Warnow Parkban található üzletük túlzás nélkül kiérdemelte nálam a legjobb címet, ugyanis ott tényleg mindent láttunk, mi szem-szájnak ingere. Nem csak az ételválaszték volt elképesztő, hanem minden - a szuveníres sarok, a home részleg, de még külön fűszerbirodalom is volt benne! Gyakorlatilag egy órát nézelődtünk, annyira lenyűgözött a kínálat mindkettőnket. Szuvenírként egy fókás vászontáskát kaptam ajándékba, amit azóta ki sem lehet robbantani a kezemből. :) Titkon reménykedtem benne, hogy az északi parton találkozhatok élőben is egy fókával, ez végül nem teljesült. De a kis tatyómmal rettentően boldog vagyok, és biztos vagyok benne, hogy mindig ez a kirándulás fog az eszembe jutni róla. ♡

London óta kölcsönösen odavagyunk a japánkertekért, épp ezért nagy lelkesen átböngésztem az internetet, hátha rábukkanok egyre: szerencsére az Iga Park minden szempontból megfelelt az elképzeléseinknek. Ez egy ingyenesen látogatható, hatalmas területen elhelyezkedő park, amely nyáron valóságos rendezvényparadicsom: szabadtéri koncerteknek, operaelődásoknak ad otthont. Ebben bújt meg egy picurka, ám annál meghittebb, tavirózsás kert, ami rögtön elbűvölt - és amiről később kiderült, hogy valójában kínai kert, nem pedig japán. Mivel az utóbbi renoválás alatt állt az ottjártunkkor, kénytelenek voltunk beérni ezzel, de az élvezeti értékét cseppet sem befolyásolta. :) A nap további részében Scherer Péter tolmácsolásában nyakig merültünk a görög mitológiában - zseniális! -, és kitartóan róttuk a kilométereket Drezda felé. 

#4. nap - Český Krumlov, a kis ékszerdoboz

Egy pihentető alvás után nyakunkba vettük a környéket, ahol végül röpke egy órácskát töltöttünk el. Engem főleg az Elba partja, illetve az óvárosi rész érdekelt, amit elég könnyen megtaláltunk. Megdöbbentő és szívszorító volt szembesülni azzal, mekkora pusztítást szenvedett el a II. világháborúban ez a szász város... Egy kisebb kiállítás segítségével elevenítettük fel az egykor tanultakat, ahol korabeli fényképekkel illusztrálva mutatták be az újjáépítés folyamatát. Mégsem ez az első dolog, ami eszembe jut róla, sokkal inkább a barokk, impozáns épületek monumentalitása és az óváros kellemes, magával ragadó hangulata. Drezdát elhagyva megdöbbentően hamar léptük át a cseh határt, hogy az utolsó helyszínünkre tartsunk, Český Krumlov festői városkájába. 

A vihar egészen a szállásig elkísért minket, ahol akkora zuhé csapott le, hogy gyakorlatilag bőrig ázva jutottunk el az ajtóig. Ezt a hirtelen jött időt kihasználtuk egy kis ejtőzésre, hogy aztán frissen és kipihenten induljunk el várost nézni. Az eső utáni napfény káprázatos színekbe öltöztette az utcákat, melyek a lehető legszebb arcukat mutatták nekünk: alig tudtunk betelni vele! :) Odavoltam a macskaköves, szűk korzókért, a mindenütt repkedő fecskékért, a rózsaszínben játszó égboltért... Akárhová pillantottam, minden elvarázsolt! 

Találtunk nagyon cuki, házikós hűtőmágnest, ami szuper ajándékul szolgált, illetve az egyik boltban elcsábultunk két kis csészére, aminek a mintája mindkettőnknek nagyon megtetszett. Hallgattunk utcai zenészt egy eldugott kis sarokban - ahonnan káprázatos kilátás nyílt a városra; meglátogattuk a várt őrző macikat, illetve a várba felkapaszkodva egy még pazarabb panoráma várt minket, ami aztán végképp feltette az i-re a pontot. Az estét egy nagyon kellemes étteremben zártuk a Moldva partján, ahol isteni fogast ettem grillezett zöldségekkel. És a hazafelé tartó úton még egy cseh cicával is találkoztunk, aki békésen "tűrte", hogy lefotózzam. Ha létezik tökéletes este, akkor ez az volt. ♡

#5. nap - Az utolsó szakasz

Reggeli után könnyes búcsút vettünk Český Krumlovtól, és útnak indultunk Ausztria felé. Mire Bécshez érkeztünk, már igencsak megéheztünk, úgyhogy egy kisebb ebédszünetet követően, suhantunk is tovább. Többször elhatároztam már, hogy ha ezen a részen járunk, útba kellene ejteni a pátfalvi világítótornyot - örömmel jelenthetem ki, hogy végre sikerült! :) Bár maga az építmény igen pici, egyértelmű, hogy a környék egyik leglátogatottabb látnivalója - turistahajók, fizetős strand, éttermek, kávézók, fagyizók sorjáztak, bármerre is nézett az ember. A viharos, szeles idő miatt nem időztünk túl sokat, de azért egy-két fotó így is belefért. :) 

Mielőtt átléptük volna az országhatárt, tettünk némi kitérőt a Billa felé, hogy aztán estére, 2200 kilométer után, végre hazaérkezzünk. Kalandos, izgalmas, fárasztó és eseménydús öt napot tudhatunk magunk mögött, ami egyúttal felejthetetlen élményekkel, új felfedezésekkel és csodás pillanatokkal töltött fel minket. Biztosan velünk marad még jó sokáig! :)

(Képek forrása: saját)